Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for

  • Author or Editor: Gabriella Szűcs x
Clear All Modify Search
Author: Gabriella Szűcs

A polyarthritisek okának tisztázása sok esetben nem egyszerű, tekintettel a háttérben felmerülő lehetséges kórképek sokféleségére. A pontos diagnózis alapja a részletes anamnézisfelvétel és fizikális vizsgálat. A betegség kronológiája, az ízületi gyulladás megléte, annak lokalizációja, az extraarticularis tünetek, a betegség lefolyása segíthet a diagnózis felállításában. Noha sok klasszikus reumatológiai laboratóriumi teszt nem specifikus, ezek elvégzése a már specifikus tesztekkel együtt, kiegészítve a radiológiai vizsgálatokkal, segítheti a diagnózis felállítását. A korai arthritisből kialakulhat definitív rheumatoid arthritis vagy más definitív ízületi betegség, a folyamat spontán módon regrediálhat, vagy továbbra is nem differenciált maradhat. Az arthritis diagnózisának és kimenetelének optimális megítéléséhez elsődleges a gyulladásos arthritis tényének megállapítása, majd a lehetséges definitív kórképek kizárása, végül a perzisztáló és/vagy destruktív irreverzíbilis forma kockázatának felmérése. Az optimális kezelési stratégia (lehetőleg 3 hónapon belüli) alapján mielőbb elkezdett korai bázisterápiás kezeléssel megelőzhetjük az ízületi destrukciót, funkcióvesztést, és javíthatjuk a beteg életminőségét.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A lepedékkel, tüszőkkel fedett, gyulladt tonsilla gyakori elváltozásnak számít a gyermekgyógyászatban. A tünet hátterében az esetek nagyobb részében vírusfertőzés (Epstein–Barr-vírus [EBV], cytomegalovirus [CMV], influenza, parainfluenza, adenovírus) áll; csak kisebb arányban baktériumok, melyek közül az A-csoportú streptococcusok által okozott fertőzés kiemelendő. A jelenlegi irányelvek alapján nem ajánlott rutinszerű, preventív antibiotikumkezelés az A-csoportú streptococcusok által okozott szövődmények megelőzésére. Célkitűzés: Célunk volt meghatározni, hogy a lepedékes tonsillitis miatt felvett gyermekek esetén jelenthet-e differenciáldiagnosztikai segítséget a laboratóriumi értékek változása a felesleges antibiotikumhasználat elkerülésében. Módszer: A vizsgálat során 133 beteg 135, exsudativ tonsillitis miatt történt megjelenésének adatait elemeztük. A betegeket két csoportba osztottuk. Az 1. csoportba kerültek azok a betegek, akiknél EBV vagy CMV kóroki szerepe volt igazolható, míg a 2. csoportba azokat a betegeket soroltuk, akiknél szerológiai módszerekkel nem volt igazolható vírusfertőzés. Eredmények: A vizsgálati eredmények alapján 2016 és 2017 között az exsudativ tonsillitisek többségénél (66/135, 48,8%) a CMV és az EBV kóroki szerepe volt igazolható szerológiai módszerrel, míg Streptococcus pyogenes jelenléte csak néhány esetben (3/65, 4,61%) volt kimutatható torokváladékból. A betegek jelentős, 92%-a a fentiek ellenére antibiotikumkezelésben részesült. Következtetés: Retrospektív felmérésünk eredményei is alátámasztották, hogy a klinikai tünetek és a fizikális status alapján nem lehetséges a kóroki tényezőt megítélni, sőt a legtöbb esetben a kvalitatív vérkép eltérései és a gyulladásos markerek – például a C-reaktív protein (CRP) – emelkedése sem jelez egyértelműen bakteriális infekciót. Ellenben a transzaminázértékek emelkedése magas pozitív prediktív értékkel utal vírusfertőzésre, azon belül is a vizsgálat tárgyát képező CMV- és EBV-infekcióra. A laborvizsgálatok ez irányú kiterjesztésével a felesleges antibiotikumhasználat jelentősen csökkenthető. Orv Hetil. 2020; 161(2): 50–55.

Open access

Absztrakt

Az energiamentes édesítőszerek fogyasztása az elmúlt néhány évtizedben előtérbe került, mivel az édes ízt kalóriabevitel nélkül képesek biztosítani és ezáltal támogathatják a testtömeg optimális szinten tartását. Ez az előnyös hatás azonban gyakran megkérdőjeleződik, ugyanis az energiamentes édesítőszereket összefüggésbe hozzák az édes íz iránti vágy fenntartásával, illetve fokozásával és az édességek, édes italok túlzott fogyasztásával. A legújabb vizsgálatok azonban nem találtak pozitív összefüggést az energiamentes édesítőszerek használata és az édes íz iránti sóvárgás között. A randomizált kutatások azt igazolták, hogy fogyasztásuk inkább mérsékli, mint emeli a cukortartalmú élelmiszerek fogyasztását, jótékony hatást fejtenek ki az étrend minőségére és segítik a testtömegkontrollt. Számos, elsősorban sejttenyészeteken végzett, illetve állatkísérletes vizsgálat felveti az energiamentes édesítőszerek jótékony anyagcserehatásait, például a kisebb mértékű ectopiás zsír felszaporodását a máj- és izomszövetben a kontrollcsoporthoz képest. Ezek mellett megfigyelték a fokozott adipogenezis, illetve a csökkent lipolízis kialakulását is. Orv. Hetil., 2016, 157(Szuppl. 1), 3–7.

Open access
Authors: Szilvia Szamosi, Ágnes Horváth, Zoltán Szekanecz and Gabriella Szűcs

Absztrakt:

Az elmúlt években egyre több adat jelent meg a D-vitamin immunregulációban betöltött szerepével kapcsolatosan. Feltételezhető, hogy az autoimmun és gyulladásos reumatológiai betegségek patogenezisében és fenntartásában is kiemelkedő jelentősége van az alacsony D-vitamin-szintnek. Számos autoimmun betegségben, így szisztémás sclerosisban (SSc) is gyakori a D-vitamin-deficientia előfordulása, amely asszociációt mutat az – ebben a betegcsoportban tapasztalt – alacsony csontsűrűségértékekkel és az osteoporosis magasabb prevalenciájával. SSc-ben a hagyományos osteoporosis-rizikófaktorok jelenlétén túl egyéb, betegségspecifikus tényezők (bőr- és belszervi érintettség, malabsorptio, szisztémássclerosis-altípus, szerológiai jellegzetességek, gyógyszeres kezelés) is hozzájárulnak a csontásványianyag-tartalom csökkenéséhez. A fenti tényezők komplex interakciói és a klinikai vizsgálatok heterogenitása miatt nehéz azok valódi hatását megítélni a sclerodermás betegek csontsűrűségére, és rendkívül hiányosak az ismereteink a betegek törési rizikójára, illetve osteoporoticus törésekkel összefüggő mortalitására vonatkozóan is. Jelen közleményben áttekintjük a D-vitamin immunmoduláns hatásaival kapcsolatban rendelkezésre álló irodalmi adatokat és összefoglaljuk a szisztémás sclerosisos betegek körében vizsgált D-vitamin-szintre, csontásványianyag-tartalomra, csontanyagcsere-markerek eltéréseire és az osteoporosis előfordulására vonatkozó eredményeket. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1252–1258.

Restricted access
Authors: László Harsányi, Ákos Szűcs, Borbála Országh and Gabriella Szvoboda Dománszky
Restricted access
Authors: Gábor Bari, Dániel Érces, Gabriella Varga, Szilárd Szűcs and Gábor Bogáts

Absztrakt:

A pericardialis tamponád a szívsebészeti ellátás egyik fontos sürgősségi kórképe, amelynek hátterében számos kóroki tényező állhat. A pericardialis folyadékfelszaporodás diagnosztikája és terápiája a klinikai gyakorlatban ma már sikeres, ugyanakkor a kialakuló kardiogén sokk következményeinek eredményes kezelése még sok esetben kihívást jelent. Az akut pericardialis tamponád és a krónikus pericardialis folyadékgyülem hatékony kezelési tervéhez a kórélettani folyamat megértése szükséges. A jelen közlemény célja, hogy a pericardialis tamponád jelenségéről és jelentőségéről is összefoglaló képet nyújtson, az orvostörténeti háttér és a fontosabb kórélettani tényezők ismertetésén át egészen az állatkísérletes modellalkotás szerepéig. Orv Hetil. 2018; 159(5): 163–167.

Restricted access
Authors: Tímea Tamás, Zoltán Iszlai, Gabriella Szűcs and Tamás Karosi

Absztrakt:

A Parry–Romberg-szindróma ritka, lassan progrediáló, autolimitált betegség, melyet unilateralis arcfélatrophia jellemez. Általában gyerek-, fiatal felnőtt korban manifesztálódik. Az atrophia mértékének, illetve a társuló egyéb tünetek változatosságának következtében a betegség diagnózisa, a prognózis megítélése és a kezelés nagy kihívást jelent. Az esetbemutatás célja rávilágítani a diagnózis felállításának nehézségeire, bemutatni a beteg kivizsgálásának lépéseit, felhívni a figyelmet a műtét megfelelő időzítésének fontosságára, a hemifacialis atrophia mértékének megfelelő műtét kiválasztására, illetve a szindrómával gyakran előforduló betegségek keresésére. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1181–1185.

Open access
Authors: Gábor Reuter, Péter Pankovics, Dénes Stefler, Móricz Löveyné dr., Edit Varga, Gabriella Kiss, Mária Szűcs, Zsuzsanna Fekete and György Szűcs

Bevezetés: A hepatitis A-vírus (HAV) a fekális-orális átvitelű heveny hepatitisek gyakori kórokozója világszerte. Magyarországon a szórványos megbetegedések mellett, elsősorban Északkelet-Magyarországon, időről időre járványok is előfordulnak, ahol – vizsgálataink szerint – a HAV IA szubgenotípusa endémiás. A Dél-Dunántúlon viszont az igazolt fertőzések száma 10 alatt volt az elmúlt években. Célkitűzés: A szerzők célja az volt, hogy a HAV európai molekuláris vizsgálatának részeként 2006 nyarán a Dél-Dunántúlon kitört hepatitis A-járványt molekuláris epidemiológiai eszközökkel nyomon kövessék és elemezzék. Módszer: A hepatitisben szenvedő betegek szérummintáit HAV IgM-enzim-immunoassay (EIA) és reverz transzkripció-polimeráz láncreakció (RT-PCR) módszerekkel vizsgálták prospektív módon. A specifikus méretű PCR-termékeket szekvenálták, majd filogenetikai elemzést végeztek. Eredmények: 2006. június elejétől december végéig összesen 115 vizsgált személy szérummintája tartalmazott HAV IgM-ellenanyagot a Dél-Dunántúlon. Harminckilenc mintából 30-ban (76,9%) kaptunk specifikus méretű PCR-terméket. A mintákban genetikailag egyező, IB-szubgenotípusú vírus (HAV/Transdanubia/2006/HUN) volt, mely azonos egy Olaszországban 2002-ben kimutatott hepatitis A-vírussal (IT-MAR-02). A valószínűleg behurcolt kórokozó eddig legalább 1200–1300 személyt fertőzhetett meg. A betegek átlagéletkora 18 év (1–80 év) volt. A szerzők bemutatják a járvány részletes epidemiológiai és klinikai jellegzetességeit. Következtetések: Csak a prospektív molekuláris vizsgálatokkal volt feltárható és nyomon követhető az összefüggés a júniusban azonosított szórványos HAV-esetek, az augusztusi, Istvándiban tömegessé váló megbetegedések, majd a vírus endémiás dél-dunántúli szóródása között. Az eset felhívja a figyelmet, hogy hogyan alakulhat ki HAV-járvány bárhol és bármikor hazánkban, és hogy az aktív HAV-immunizálásnak fontos szerepe lenne a megelőzésben.

Restricted access
Authors: Gabriella Fábián, B. Tombor, Ildikó Németh, Emese Kicsi G., Margit Szikszay, Gyöngyi Horváth and Mária Szűcs

Morphine was provided to rats in drinking water for 21 days. Profound analgesic tolerance was detected both in hot-plate and tail-flick tests. The density of [3H]DAMGO binding sites increased by 76% in spinal cord membranes due to morphine exposure compared to those in opioid naive animals. Slightly augmented [3H]DAMGO binding was measured in the synaptic plasma membranes, with a concomitant decrease in the microsomal membranes, of morphine tolerant/dependent brains. These observations suggest that the regulation of spinal mu opioid receptors might be different from those in the brain. It is emphasized that the molecular changes underlying tolerance/dependence are influenced by several factors, such as the tissue or subcellular fractions used, besides the obvious importance of the route of drug administration. Results obtained after voluntary morphine intake further support the growing number of experimental data that chronic morphine does not internalize/downregulate the mu opioid receptors in the central nervous system.

Restricted access
Authors: Gábor Reuter, Edina Meleg, Gabriella Kiss, Nóra Albert, Zsuzsanna Fekete and György Szűcs

Bevezetés: A heveny kötőhártya-gyulladás (conjunctivitis) fertőzéses és nem fertőzéses eredetű lehet. A fertőzéses eredetű járványos conjunctivitisek (conjunctivitis epidemica) kórokozói vírusok, ezen belül elsősorban az adenovírusok különböző típusai. Célkitűzés: A szerzők célja egy keratoconjunctivitis járvány epidemiológiai leírása volt a virális kórokozó molekuláris kimutatásával. Módszer: A járvány – részben retrospektív – felderítésében klasszikus járványügyi módszereket alkalmaztak. A laboratóriumi etiológiai vizsgálat az adenovírus hexon régiójának kimutatásával polimeráz láncreakcióval (PCR), majd szekvenálással történt frissen gyűjtött conjunctiva-váladékból. Eredmények: A keratoconjunctivitis járványban összesen 60-an betegedtek meg 2006. október 9. és december 18-a között hét baranyai településen. A betegek átlagéletkora 51,2 év volt. A vezető tünetek a conjunctiva belövelltsége (100%), a könnyezés (94%), az idegentest-érzés (83%) és a homályos látás (76%) voltak. Az esetek felében mindkét szem érintett volt. A fertőzés közvetlen kontaktussal terjedt részben nosocomiálisan, a szemészeti szakellátás során. Nyolc conjunctivaváladékból 5-ben (62,5%) genetikailag azonos, 8-as típusú adenovírust lehetett kimutatni (HAdV8/Baranya/2006/HUN; EF210714), mely 100%-ban azonos volt egy Ausztriában 2004-ben kimutatott adenovírussal (DQ149614). Következtetések: A részben a szemészeti ellátáshoz kapcsolódó nosocomiális keratoconjunctivitis-járványt az adenovírus 8-as típusa okozta. A megbetegedés klinikai felismerése, laboratóriumi diagnosztikája és a járványügyi intézkedések együttesen szükségesek a keratoconjunctivitis-fertőzések és a következményes járvány megelőzéséhez.

Restricted access