Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Gabriella Terhes x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: Az anaerob baktériumok fontos etiológiai szerepet töltenek be invazív infekciókban, klinikailag szignifikáns kórokozók véráramfertőzésekben és szeptikémiában, valós prevalenciájukról azonban világszerte, így hazánkban is kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Az anaerob baktériumok által okozott, mikrobiológiai diagnózissal igazolt véráram-infekciók gyakoriságának összefoglaló értékelése a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) klinikáin a beküldött hemokultúraminták retrospektív elemzésével. Módszer: A vizsgálat során 5 éves periódus (2013. 01. 01.–2017. 12. 31.) alatt az SZTE klinikáiról beküldött hemokultúraminták elemzése történt; az összehasonlítás alapját egy hasonló időtartamú (2005–2009), ugyanezen központban elvégzett vizsgálat képezte. Eredmények: 2013 és 2017 között átlagosan 23 274 ± 2756 hemokultúrapalack vizsgálata történt meg, melyek közül átlagosan 10,5% volt pozitív, és 0,4% volt pozitív anaerobokra (3,5–3,8/1000 palack). A klinikailag szignifikáns anaerob kórokozók közül a Bacteroides/Parabacteroides csoport (39,9%) és a Clostridium fajok (32,8%) fordultak elő a legnagyobb arányban. Következtetések: Az anaerob baktériumok viszonylag alacsony számuk ellenére fontos etiológiai tényezőknek tekinthetők véráramfertőzésekben. Eredményeink felhívják a figyelmet a modern identifikálómódszerek jelentőségére az adekvát anaerobdiagnosztikában. Orv Hetil. 2020; 161(19): 797–803.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A lepedékkel, tüszőkkel fedett, gyulladt tonsilla gyakori elváltozásnak számít a gyermekgyógyászatban. A tünet hátterében az esetek nagyobb részében vírusfertőzés (Epstein–Barr-vírus [EBV], cytomegalovirus [CMV], influenza, parainfluenza, adenovírus) áll; csak kisebb arányban baktériumok, melyek közül az A-csoportú streptococcusok által okozott fertőzés kiemelendő. A jelenlegi irányelvek alapján nem ajánlott rutinszerű, preventív antibiotikumkezelés az A-csoportú streptococcusok által okozott szövődmények megelőzésére. Célkitűzés: Célunk volt meghatározni, hogy a lepedékes tonsillitis miatt felvett gyermekek esetén jelenthet-e differenciáldiagnosztikai segítséget a laboratóriumi értékek változása a felesleges antibiotikumhasználat elkerülésében. Módszer: A vizsgálat során 133 beteg 135, exsudativ tonsillitis miatt történt megjelenésének adatait elemeztük. A betegeket két csoportba osztottuk. Az 1. csoportba kerültek azok a betegek, akiknél EBV vagy CMV kóroki szerepe volt igazolható, míg a 2. csoportba azokat a betegeket soroltuk, akiknél szerológiai módszerekkel nem volt igazolható vírusfertőzés. Eredmények: A vizsgálati eredmények alapján 2016 és 2017 között az exsudativ tonsillitisek többségénél (66/135, 48,8%) a CMV és az EBV kóroki szerepe volt igazolható szerológiai módszerrel, míg Streptococcus pyogenes jelenléte csak néhány esetben (3/65, 4,61%) volt kimutatható torokváladékból. A betegek jelentős, 92%-a a fentiek ellenére antibiotikumkezelésben részesült. Következtetés: Retrospektív felmérésünk eredményei is alátámasztották, hogy a klinikai tünetek és a fizikális status alapján nem lehetséges a kóroki tényezőt megítélni, sőt a legtöbb esetben a kvalitatív vérkép eltérései és a gyulladásos markerek – például a C-reaktív protein (CRP) – emelkedése sem jelez egyértelműen bakteriális infekciót. Ellenben a transzaminázértékek emelkedése magas pozitív prediktív értékkel utal vírusfertőzésre, azon belül is a vizsgálat tárgyát képező CMV- és EBV-infekcióra. A laborvizsgálatok ez irányú kiterjesztésével a felesleges antibiotikumhasználat jelentősen csökkenthető. Orv Hetil. 2020; 161(2): 50–55.

Open access

Abstract

Streptococcus suis is an emerging zoonotic human pathogen, which is a causative agent of invasive infections in people who are in close contact with infected pigs or contaminated pork products. It is associated with severe systemic infections, most commonly meningitis and sepsis, which may lead to high rates of morbidity and mortality. Serotype 2 is the most prevalent type in S. suis infections in humans. We have reported a case of a very rapidly proceeding fatal human S. suis infection in a splenectomized, but otherwise immunocompetent patient in Hungary. We would like to highlight the attention for this pathogen for the risk group patients, not only pig breeders, veterinarians, abattoir workers, meat processing and transport workers, butchers and cooks, that those persons who are immunocompromised including those with spleen removed, persons with diabetes mellitus, cancer and alcoholism, are also at greater risk of infection.

Open access

Anaerobic infections are common and can cause diseases associated with severe morbidity, but are easily overlooked in clinical settings. Both the relatively small number of infections due to exogenous anaerobes and the much larger number of infections involving anaerobic species that are originally members of the normal flora, may lead to a life-threatening situation unless appropriate treatment is instituted. Special laboratory procedures are needed for the isolation, identification and susceptibility testing of this diverse group of bacteria. Since many anaerobes grow more slowly than the facultative or aerobic bacteria, and particularly since clinical specimens yielding anaerobic bacteria commonly contain several organisms and often very complex mixtures of aerobic and anaerobic bacteria, considerable time may elapse before the laboratory is able to provide a final report. Species definition based on phenotypic features is often time-consuming and is not always easy to carry out. Molecular genetic methods may help in the everyday clinical microbiological practice in laboratories dealing with the diagnostics of anaerobic infections. Methods have been introduced for species diagnostics, such as 16S rRNA PCR-RFLP profile determination, which can help to distinguish species of Bacteroides, Prevotella, Actinomyces, etc. that are otherwise difficult to differentiate. The use of DNA-DNA hybridization and the sequencing of special regions of the 16S rRNA have revealed fundamental taxonomic changes among anaerobic bacteria. Some anaerobic bacteria are extremely slow growing or not cultivatable at all. To detect them in special infections involving flora changes due to oral malignancy or periodontitis, for instance, a PCR-based hybridization technique is used. Molecular methods have demonstrated the spread of specific resistance genes among the most important anaerobic bacteria, the members of the Bacteroides genus. Their detection and investigation of the IS elements involved in their expression may facilitate following of the spread of antibiotic resistance among anaerobic bacteria involved in infections and in the normal flora members. Molecular methods (a search for toxin genes and ribotyping) may promote a better understanding of the pathogenic features of some anaerobic infections, such as the nosocomial diarrhoea caused by C. difficile and its spread in the hospital environment and the community. The investigation of toxin production at a molecular level helps in the detection of new toxin types. This mini-review surveys some of the results obtained by our group and others using molecular genetic methods in anaerobic diagnostics.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Klára Piukovics, Viktória Bertalan, Gabriella Terhes, Ágnes Báthori, Edit Hajdú, Gyula Pokorny, László Kovács and Edit Urbán

Despite the development in the identification of Nocardia spp., common challenges exist in the laboratory diagnosis and management of nocardiosis. We report two cases of disseminated nocardiosis in a patient with hematologic disorder and in a patient with systemic lupus erythematosus, where the cooperation between various specialists was essential to set up the adequate diagnosis of disseminated nocardiosis.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Bár a cervicalis és az orális humán papillomavírus-fertőzés jelenlétét intenzíven vizsgálták az elmúlt években, a vírus azon képessége, hogy egyazon személyben megfertőzi az orális és genitális nyálkahártyát, még nem teljesen tisztázott. Célkitűzés: A szerzők cervicalis laesióval rendelkező dél-magyarországi nőkben az oropharyngealis humán papillomavírus-fertőzés jelenlétének vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: A vizsgálatban összesen 103 nő vett részt 2013. március 1. és 2015. január 1. között. A garatnyálkahártya-sejtek gyűjtésére speciális mintavevőt használtak. A humán papillomavírus-DNS-t polimeráz láncreakcióval, a vírusgenotípust Amplicor line blot teszttel határozták meg. Eredmények: Oropharyngealis humán papillomavírus-fertőzést 2 esetben (3%) mutattak ki, amelyek a 31, 40/61 és 73 genotípusba tartoztak. Következtetések: Az eredmények arra utalnak, hogy a méhnyakelváltozások mellett ritkán fordul elő oropharyngealis humán papillomavírus-fertőzés. Orv. Hetil., 2016, 157(2), 70–73.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A hematológiai betegek kemo-immun terápiás kezelése és az őssejt-transzplantáció során fellépő fertőzéses komplikációk egyikét képezi a cytomegalovirus-infekció és -reaktiváció. Célkitűzés: A szerzők célja a cytomegalovirus-fertőzés és -reaktiváció követése kvantitatív valós idejű polimeráz láncreakció módszerével. Módszer: A szerzők intézetében 2012–2014 között kezelt 96 beteg dokumentációját elemezték retrospektív vizsgálatban. A betegeket az alapbetegség szerint csoportosították (lymphoproliferativ betegségek, akut leukaemiák), valamint megkülönböztették aszerint, hogy történt-e autológ őssejt-transzplantáció vagy sem. Eredmények: Lymphoproliferativ betegség miatt kezeltek 83 beteget, közülük 63 (76%) részesült autológ őssejt-transzplantációban. A 604 plazmamintából 46 mintában (7,6%) igazolódott valós idejű polimeráz láncreakcióval cytomegalovirus-pozitivitás összesen 25 betegből (6 nem transzplantált [18%], 19 transzplantált [30,2%]). A valós idejű polimeráz láncreakcióval cytomegalovirus-pozitivitás kétszeres gyakorisággal fordult elő a transzplantált betegcsoportban, azonban 68%-ukban a reaktiváció tünetmentes volt és spontán oldódott. Következtetések: Rutinszerű cytomegalovirus-monitorozás nem szükséges a fenti betegcsoportban, azonban jól meghatározott betegcsoportban klinikai gyanú esetén elvégzett molekuláris teszt lehetővé teszi a korai preemptív kezelést, ezáltal csökkentve a mortalitást. Orv. Hetil., 2016, 157(35), 1403–1409.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A hemopoetikus őssejt-transzplantáció során fellépő fertőzéses komplikációk egyikét képezi a cytomegalovírus- (CMV-) infekció és -reaktiváció, amelynek előfordulási aránya alacsonyabb autológ őssejt-transzplantációt (ASCT) követően, összehasonlítva az allogén transzplantáció recipienseivel. Célkitűzés: A vizsgálat célja a cytomegalovírus-infekció és -reaktiváció gyakoriságának felmérése kvantitatív real-time PCR módszer alkalmazásával autológ őssejt-transzplantált betegekben. Szükséges-e surveillance-szűrés, és mely betegcsoportban, vagy elegendő a klinikai tünetek vezérelte monitorozás? Módszer: A szerzők intézetükben 2014–2017 között autológ őssejt-transzplantációban részesült 123 beteg dokumentációját elemezték retrospektív vizsgálatban. A betegeket az alapbetegség szerint csoportosították (lymphomák, myeloma multiplex), valamint megkülönböztették a transzplantációt megelőző indukciós kezelés típusa szerint. Eredmények: Hasonló arányban történt ASCT myeloma multiplexes (MM) és lymphomás (NHL) betegek esetében [(66 (43,7%) vs. 57 (46,3%)]. A betegektől származó 1082 plazmaminta vizsgálata során 86 (7,95%) bizonyult pozitívnak CMV nukleinsav jelenlétére real-time (RT) PCR módszerrel. Cytomegalovírus-reaktiváció 44 (37,5%) betegnél alakult ki, ebből tünetmentes volt 38 beteg (30,8%), míg 6 esetben (4,9%) a reaktivációval összefüggésbe hozható tünetek voltak megfigyelhetők. A szerzők közel kétszeres gyakorisággal dokumentáltak CMV-reaktivációt a NHL betegcsoportban, mint a MM betegcsoportban (46 vs. 26%). Következtetés: Autológ őssejt-transzplantációban részesülő betegek esetében surveillance CMV-monitorozás végzése nem indokolt, azonban jól meghatározott betegcsoportban klinikai gyanú esetén elvégzett molekuláris teszt lehetővé teszi a vírusreaktiváció korai felismerését, így időben megkezdhető a preemptív kezelés, és ezáltal csökkenthető a mortalitás.

Open access

From year to year, it is important to get an overview of the occurrence of causative agents in febrile neutropenic patients to determine the empiric treatment. Thus our aims were to evaluate a four-year period regarding the prevalence of bloodstream infections and the most important causative agents. During this period, 1,361 patients were treated in our hematology ward because of various hematological disorders. 812 febrile episodes were recorded in 469 patients. At that time, 3,714 blood culture (BC) bottles were sent for microbiological investigations, 759 of them gave positive signal. From the majority of positive blood culture bottles (67.1%), Gram-positive bacteria, mainly coagulase-negative staphylococci (CNS), were grown. Gram-negative bacteria were isolated from 32.9% of the positive blood culture bottles, in these cases the leading pathogen was Escherichia coli. The high prevalence of CNS was attributed to mainly contamination, while lower positivity rate for Gram-negative bacteria was associated with the use of broad-spectrum empiric antibiotic treatment.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Klaudia Farkas, Gabriella Terhes, Judit Deák, Anita Bálint, Ferenc Nagy, Zoltán Szepes, Tibor Wittmann and Tamás Molnár

Bevezetés: Az inaktivált influenzavírus elleni védőoltás évente javasolt az immunszupprimált gyulladásos bélbetegek számára. Cél: A szerzők célja volt, hogy megvizsgálják a szezonális influenzavírus elleni védőoltás hatására kialakuló immunválasz mértékét immunszuppresszív terápiában részesülő gyulladásos bélbetegekben. Betegek és módszerek: Prospektív tanulmányukba 30, immunszuppresszív kezelésben részesülő, gyulladásos bélbetegségben szenvedő beteget vontak be. Az immunizációt (A/California/7/2009 [H1N1], A/Perth/16/2009 [H3N2], B/Brisbane/60/2008) megelőzően és egy hónappal később a betegektől vért vettek pre- és posztimmunizációs antitesttiter meghatározása céljából. A vírusspecifikus ellenanyagok kimutatása ELISA-módszerrel történt. Eredmények: A betegek oltási hajlandósága 53,3%-os volt. Mellékhatásként öt betegnél helyi, hét betegnél szisztémás tünetek jelentkeztek. Két betegnél jelentkeztek influenzaszerű tünetek, az antitesttiter-értékük nem szignifikáns mértékben emelkedett meg. Valamennyi betegben az influenzavírus elleni antitest-pozitivitás már az oltást megelőzően is kimutatható volt. Következtetések: Eredményeik valamennyi betegben megfelelő védettséget jelző antitesttiterszintet igazoltak az immunizációt megelőzően is. A védőoltás szignifikánsan nem befolyásolta a szeroprotekció mértékét és biztonságosnak bizonyult. Orv. Hetil., 2012, 153, 1870–1874.

Restricted access