Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Gabriella Zatkóné Puskás x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A biszfoszfonátok – mint pl. a zoledronsav – segítenek megóvni a csontáttétes daganatos betegek funkcionális függetlenségét a csontesemények számának csökkentésével, ill. kialakulásának késleltetésével. Ilyen esemény lehet pl. az erős csontfájdalom, a patológiás törés, spinalis kompresszió, tumor okozta hypercalcaemia, sugárkezelés és sebészeti bevatkozást követő elváltozás. A betegekkel közvetlen kapcsolatban lévő szakápolóknak kiemelkedően fontos szerepük van a csontáttétes betegek oktatása, megfigyelése szempontjából, és nagy felelősségük van a beteg együttműködő magatartásának kialakulásában. A szakirodalomban, továbbképzéseken, konferenciákon a szakdolgozók számára számos információ hozzáférhető a biszfoszfonátok hatásairól, mellékhatásairól. Azonban a betegek nem minden esetben jól tájékozottak, ami eredményezhet egy nem megfelelő együttműködési magatartást a részükről. Fontos lenne, hogy ilyen nagy klinikai haszonnal járó kezelések esetén a terápiás hűség és a beteg együttműködési készsége, a compliance megfelelő legyen. Az optimális ápolási gyakorlat során a szakápolók megfigyelhetik a beteg fájdalmát, a mozgásképesség változásait, a nemkívánatos eseményeket, a vesefunkció változásait. Hasznos eszköz ezeknek a paramétereknek a rögzítése pl. betegnapló segítségével. A kezelést végző szakápoló minden vizit alkalmával még a kezelés előtt ellenőrzi, illetve kitölti a naplót. Ilyenkor lehetőség nyílik a beteg szokásainak felmérésére és tanácsadásra a legfontosabb kérdésekben (pl. folyadékfogyasztás, szájhigiéné stb.). A szakápolóknak tehát nagyon fontos feladatuk van a biszfoszfonát-terápiában részesülő betegek gondozásában, támogatják őket a terápia folytatásában és funkcionális függetlenségük megőrzésében.

Restricted access

Absztrakt

A daganatos betegek kezeléséhez a kemoterápiás kezelések által kiváltott különböző mukokután reakciók társulhatnak. Az egyik ilyen mukokután mellékhatás a beadás helyén jelentkező toxikus szöveti reakció, az extravazáció, mely az összes citotoxikus infúzió kevesebb mint 1-2%-ában fordul elő. A hólyaghúzók által okozott extravazáció standard ellátása a következő: le kell állítani az infúziót, vissza kell szívni a gyógyszert, fel kell polcolni a végtagot, hűtést vagy éppen meleg kötést kell alkalmazni, helyi érzéstelenítést lehet végezni, antidotumokat kell adni (alkilező szerek esetén Na-tioszulfát, anthracyclinek és mitomycin esetén dimetilszulfoxid (DMSO), vinca-alkaloidák esetén hialuronidáz jön szóba), végső esetben viszont sebészi eltávolítás és plasztikai rekonstrukció szükséges. Mivel az anthracyclinek topoizomeráz II-mérgek, hatásukat a topoizomeráz II katalitikus gátlója (a dexrazoxan) antagonizálja, ezért a doxorubicin, epirubicin, daunorubicin stb. extravazációja esetén a dexrazoxan azonnali használata látszik a választandó kezelésnek. Az esemény után azonnal beadott egyetlen szisztémás dexrazoxan-adag jelentősen csökkentheti a toxikus szöveti károsodást. GM-CSF-injekciók ismételt intralézionális adása meggyorsíthatja a sebgyógyulást és elkerülhető a bőrpótlás.

Restricted access