Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Gellért Karvaly x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztián Kovács, Barna Vásárhelyi, Béla Gyarmati and Gellért Karvaly

Absztrakt:

Az ösztrogénhormonok metabolizmusa során oxidált formák, szerkezeti izomerek és konjugált termékek jelennek meg számos szövetben lokálisan, emellett a szisztémás keringésben. A metabolizmus megváltozása feltételezhetően számos kórfolyamattal összefügg. A célzott ösztrogénmetabolomikai kutatásokra idáig jórészt postmenopausalis, illetve malignitásokkal és adverz immunrendszeri folyamatokkal összefüggésben került sor. Noha az ösztriol gestatiót fenntartó szerepe és az ösztrogénmetabolitok biológiai aktivitása ismert, viszonylag kis számú közleményben foglalkoztak e vegyületek várandósság alatti keletkezésével és átalakulásaival. Áttekintő közleményünkben bemutatjuk az ösztrogénmetabolitok terhesség alatt történő képződését, illetve összefoglaljuk az ismereteket a gestatiós komplikációkban azonosított szerepükre vonatkozóan. Orv Hetil. 2019; 160(26): 1007–1014.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztián Kovács, Barna Vásárhelyi, Katalin Mészáros, Attila Patócs and Gellért Karvaly

Absztrakt:

Az ösztrogénhormonok fiziológiai szerepe sok tekintetben ismert. Meglehetősen kevés információ áll azonban rendelkezésre az ösztron és az ösztradiol lebontása során képződő vegyületek szerepéről a különböző, ösztrogénhatással összefüggésbe hozott kórképekben. A kutatások intenzív érdeklődésének középpontjában jelenleg a két ösztrogénhormon mellett tizenhárom extragonadális metabolit áll. A képződő metabolitok protektív vagy éppen proinflammatorikus és/vagy proonkogén hatással rendelkeznek. A szisztémás keringésben mért metabolitszintek nem mutatnak összefüggést a lokálisan megjelenő metabolitokéval, ennek a jövőben diagnosztikai jelentősége lehet. A jelen tanulmány célja a perifériás szövetekben az extragonadális metabolommal kapcsolatos irodalmi források átfogó áttekintése, valamint felhívni a figyelmet a perifériás szövetek ösztrogénhomeosztázisának szerepére, az ösztrogénmetabolom igazolt, valamint a klasszikus hormonhatásoktól eltérő biológiai aktivitására, egyes kórfolyamatokban azonosított klinikai jelentőségére. Ezek az ismeretek a lokálisan determinált kórfolyamatok megértését, korai diagnosztikáját a későbbiekben a metabolomika eszköztárával jelentősen segíthetik. Orv Hetil. 2017; 158(24): 929–937.

Open access

Absztrakt

Az ösztrogének modulálják az immunválaszt és az autoimmun betegségek kialakulását, lefolyását. Hatásaikat magreceptorok (azaz ösztrogénreceptor-alfa és ösztrogénreceptor-béta) mellett membránreceptorok közvetítik, illetve egyéb hormonokkal való kölcsönhatásaik befolyásolják. A szöveti homeosztázis fenntartásában a lokálisan képződő hormonoknak van elsődleges szerepe. Az immunrendszer a szervezetünk egyik legdinamikusabban változó rendszere. Citokintermelésük révén hatásuk a szervezet minden sejtjét érinti. Ugyanakkor az immunsejtek is szabályozás alatt állnak, a kiváltott hatást az immunsejtek fejlődési stádiuma is meghatározza. Klinikai megfigyelések bizonyítják, hogy a nemi hormonok közül az ösztrogéneknek szerepe lehet a különböző típusú autoimmun betegségekben. A B-sejt-mediált kórképek lefolyását az ösztrogének súlyosbítják. T-sejt-mediált kórképekben a hatás a Th1- vagy Th2-dominanciától függ: az ösztrogén az immunválasz Th2 jellegét erősíti, ezért azok a betegségek, amelyekre Th2-dominancia a jellemző, ösztrogén hatására súlyosbodnak, míg a Th1-domináns betegségek enyhülnek. A gyulladás önmagában is befolyásolhatja az ösztrogének immunsejtekre kifejtett hatásait. A gyulladásos citokinek megváltoztathatják az ösztrogénreceptorok expresszióját, funkcióját, de a perifériás ösztrogénmetabolizmuson keresztül a ligand elérhetősége is fontos tényező. A helyi, szöveti rendszer monitorozása, a rendszerben részt vevő molekulák felismerése, mennyiségük meghatározása döntő jelentőségű a mechanizmusok megismerésében és új diagnosztikai, illetve terápiás eljárások kidolgozásában. Jelenleg a napi, laboratóriumi gyakorlatban mért molekulák korlátozottan alkalmasak az ösztrogének szövetspecifikus hatásainak monitorozására. Jelen összefoglalóban a szerzők áttekintik az ösztrogének immunválaszban betöltött szerepét és összefoglalják azokat az új laboratóriumi módszereket, amelyek segítséget jelentenek a lokális hatások nyomon követésében. Orv. Hetil., 2015, 156(51), 2070–2076.

Open access

Abstract

Mono- and bis-pyridinium quaternary aldoximes (K-oximes) have long been employed as cholinesterase reactivator components of antidotes against lethal cholinesterase-inhibiting organophosphorous chemicals. Their positive charge poses difficulties in their chromatographic analysis, resulting in the publication of different approaches for each K-oxime. A multiplexed method is presented for the rapid quantitation of 10 K-oximes in blood with its utility demonstrated in vivo. Liquid chromatography with absorbance detection was employed. Reversed-phase separation was achieved on a highly nonpolar stationary phase. Method validation was based on the respective guideline of the European Medicines Agency. Times to peak concentrations and 120-min areas under the time–concentration curves were determined in rats following intraperitoneal administration. Adequate retention and separation of K-oximes with acceptable peak shapes in short isocratic runs was achieved by adjusting ionic strength, organic content and the concentration of the ion-pairing agent of the mobile phase. Chromatographic properties were governed by optimizing the concentration of dissolved ions. Accurate adjustment of the organic content was indispensable for avoiding peak drifting and splitting. Dose-adjusted exposure to K-347 and K-868 was exceptionally low, while exposure to K-48 was the highest. The method is suitable for screening systemic exposure to various K-oximes and can be extended.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Huba Kalász, Attila Hunyadi, Kornélia Tekes, Rafael Dolesal and Gellért Karvaly

Blood-brain penetration of 20-hydroxyecdysone 2,3;20,22-diacetonide (20DA) has been scouted using chromatographic methods. In vivo experiments were performed by treating male Wistar rats intraperitoneally (i.p.) with a dose of 50 mg kg−1 20DA. Control experiment was done by using 20-hydroxyecdysone (20E). Definite brain penetration of 20DA was found by using high-performance liquid chromatography (HPLC), while 20E does not show this type of distribution.

Open access