Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Gellért Tőzsér x
Clear All Modify Search
Authors: Éva Toronyi, Zsolt Máthé, Rita Chmel, Marina Varga, Veronika Kozma, Roland Trent, Gellért Tőzsér, Gergely Nagy and Róbert Langer

Absztrakt

Bevezetés: A végstádiumú veseelégtelenség optimális kezelése a veseátültetés. A korai posztoperatív periódusban az arteria és a vena renalis thrombosisa a leggyakoribb éreredetű szövődmény, mely általában az átültetett vese elvesztéséhez vezet. Klinikánkon egy 28 éves férfi esetében a transzplantációt 8 órával követően vena renalis thrombosist diagnosztizáltunk. Azonnali reoperációval sikerült a venát recanalisálni és a graftot megmenteni. Ez az eset késztetett minket arra, hogy áttekintsük a thrombophilia és a vesetranszplantációt követő thromboticus szövődmények irodalmát. Módszer: A Pubmed 2010. december 31-ig terjedő adatbázisában tekintettük át a humánvonatkozású, angol nyelvű közleményeket. Részletesen 27 publikációt elemeztünk. Beszámolunk a hypercoagulabilis állapotok és a vesegraftthrombosis előfordulásának gyakoriságáról, a Leiden-mutáció és a prothrombin G20210A mutáció venás thromboemboliában való prediktív értékéről. Eredmények: Az irodalom alapján nem egyértelmű az összefüggés a thrombophilia és a veseerek thrombosisa között, nincs egységes állásfoglalás a transzplantációra váró betegek thrombophilia-szűrésének prediktív és költség-haszon értékére vonatkozóan. Összefoglalás: Saját kedvezőtlen tapasztalataink alapján javasoljuk a transzplantációs várólistára kerülő betegek thrombophilia-szűrését és a veszélyeztetett betegeknél thrombosisprofilaxis alkalmazása helyett terápiás adagú anticoagulans-kezelés beállítását a poszttranszplantációs időszakban. Gazdasági költség-haszon elemzések is azt támasztják alá, hogy a sikeres transzplantációval a szűrés költsége megtérül. 3 éves időszakot vizsgálva a dialíziskezelés költsége lényegesen magasabb, mint a transzplantációé.

Restricted access
Authors: Attila Doros, Péter Reismann, Gergely Huszty, Dóra Somogyi, Gábor Mohos, Tamás Szabó, Gellért Tőzsér and Pál Ákos Deák

Absztrakt:

Bevezetés: A jóindulatú pajzsmirigygöbök gyakori elváltozások, kezelést azonban ritkán igényelnek. Panaszokat okozó, gyorsan növekvő, túlműködő göbök kezelésére a rádiófrekvenciás ablatio mint hőablatiós módszer hatékony alternatív lehetőség, melyet ezen indikációban hazánkban elsőként alkalmaztunk. Célkitűzés: Ismertetjük a jóindulatú pajzsmirigygöbök rádiófrekvenciás ablatiós kezelési sajátosságait, fontosságát, és értékeljük saját klinikai eredményeinket. Módszer: 2016. június és 2019. szeptember között 140 páciens 186 pajzsmirigygöbét kezeltük a páciensek kiválasztását követően. A beavatkozások előtt és után meghatároztuk a kezelt göbök térfogatát, legnagyobb átmérőjét és a térfogatcsökkenést a vizsgált időszakban. Betegeinket legalább fél évig utánkövettük, az átlagos követési idő 12,5 ± 5,9 hónap volt. Eredmények: A kontrollvizsgálatok során kapott eredmények alapján az elváltozások mérete és erezettsége csökkent. Az átlagos térfogatcsökkenés 44,7 ± 17,6% volt az első hónap végére és 72,9 ± 17,9% a hatodik hónap után. Összesen 3 minor szövődményt észleltünk. Következtetés: A rádiófrekvenciás ablatio a jóindulatú pajzsmirigygöbök kezelésére jól használható, hatékony eljárás, mely válogatott esetekben a sebészi kezelés értékes alternatívája. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1131–1136.

Open access
Authors: Balázs Pőcze, János Fazakas, Gergely Zádori, Dénes Görög, László Kóbori, Eszter Dabasi, Tamás Mándli, László Piros, Anikó Smudla, Tamás Szabó, Éva Toronyi, Szabolcs Tóth, Gellért Tőzsér, Gyula Végső, Attila Doros and Balázs Nemes

Abstract

Besides orthotopic liver transplantation (OLT) there is no long-term and effective replacement therapy for severe liver failure. Artificial extracorporeal liver supply devices are able to reduce blood toxin levels, but do not replace any synthetic function of the liver. Molecular adsorbent recirculating system (MARS) is one of the methods that can be used to treat fulminant acute liver failure (ALF) or acute on chronic liver failure (AoCLF). The primary non-function (PNF) of the newly transplanted liver manifests in the clinical settings exactly like acute liver failure. MARS treatment can reduce the severity of complications by eliminating blood toxins, so that it can help hepatic encephalopathy (HE), hepatorenal syndrome (HRS), and the high rate mortality of cerebral herniation. This might serve as a bridging therapy before orthotopic liver retransplantation (reOLT). Three patients after a first liver transplantation became candidate for urgent MARS treatment as a bridging solution prior to reOLT in our center. Authors report these three cases, focusing on indications, MARS sessions, clinical courses, and final outcomes.

Restricted access
Authors: Tímea Rengeiné Kiss, Anikó Smudla, Elek Dinya, László Kóbori, László Piros, József Szabó, Zoltán Máthé, Sándor Illés, Tamás Mándli, Tamás Szabó, Mónika Szabó, Szabolcs Tóth, Gellért Tőzsér, Csaba Túri, Balázs Füle, Péter Kanizsai and János Fazakas

Absztrakt:

Bevezetés: A májtranszplantáció során a haemostasis a hagyományos alvadásifaktor-szintekkel és a viszkoelasztikus tesztekkel monitorizálható, nem szokványos megközelítése a coagulatiósfaktor-specifikus vérveszteség dinamikus követése. Célkitűzés: Kutatásunk célja az alvadásifaktor-specifikus vérveszteség alapján kiszámolt térfogati tartalékok vizsgálata, a vér- és faktorkészítmény-mentes májtranszplantáció első 48 órájában a Child–Pugh-score tükrében is. Módszer: 59, vér- és faktorkészítményt nem igénylő, májtranszplantált beteg hagyományos alvadásifaktor-szintjeit, viszkoelasztikus paramétereit és faktorspecifikus vérveszteségeit elemeztük Gross-metódus segítségével, kiindulási és „coagulopathiás” triggerszintek alapján. A haemostasistartalékokat Child–Pugh-osztályozás szerint is összehasonlítottuk. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok és a faktorspecifikus térfogati tartalékok kiszámítása a májtranszplantáció előtt (T1), végén (T2) és 12–24–48 órával utána (T3–T4–T5) történt. A viszkoelasztikus tesztek eredményeit a májtranszplantáció előtt (T1) és végén (T2) rögzítettük. Eredmények: A műtét végére az alapszintről a fibrinogén 1,2 g/l-rel, míg a protrombin és az V-ös, a VII-es és a X-es faktor 26–40%-kal csökkent. A posztoperatív időszakban a fibrinogénszint 0,9 g/l-rel (T2–T4, p<0,001), míg a II-es, az V-ös, a VII-es és a X-es faktor szintje 12–30%-kal emelkedett (T3–T5, p<0,001). A viszkoelasztikus tesztek paraméterei a normáltartományban maradtak a műtét végén is (T1–T2). A haemostasis-össztartalék 61%-os csökkenést mutatott az operáció végére (p<0,001), azonban a posztoperatív második napra elérte a kiindulási érték 88%-át. A kiindulási tartalékok a Child–Pugh A csoporthoz viszonyítva a dekompenzált Child–Pugh B és C csoportnál 36–41%-kal alacsonyabbak voltak, a 48. órára azonban a különbség már nem volt szignifikáns. Következtetés: A haemostasis térfogatalapú megközelítése kiegészíti a hagyományos laboratóriumi vizsgálatokat és a viszkoelasztikus teszteket, mivel dinamikusan jelzi a haemostasis aktuális tartalékát faktoronként, és a „leggyengébb láncszemet” mutatja meg a rendszerben. Orv Hetil. 2020; 161(7): 252–262.

Open access