Search Results
You are looking at 1 - 6 of 6 items for
- Author or Editor: Gergely Király x
- Refine by Access: All Content x
A tudomány tömegesedésének hatásai a felsőoktatás működésére
The Impact of the Massification of Science on Higher Education
Jelen tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a tudomány expanziója milyen következményekkel jár a felsőoktatás működésére. Ennek megfelelően a tanulmány első, bevezető szakasza bemutatja, hogy milyen mennyiségi és minőségi változásokon ment keresztül a tudomány, valamint, hogy ez mennyiben változtatta meg a tudományos szféra belső szerveződését. Ezt követően az expanzió két hatását tárgyaljuk bővebben. Egyfelől bemutatjuk a kutatás funkcióinak differenciálódását és feszültségeit. Ebben a fogalmi keretben a kutatás hat különböző társadalmi szerepét különböztethetjük meg. Az ezek között kialakuló potenciális feszültségek egyik legjobb példája, hogy hogyan kerül egymással szembe az a kutatásfelfogás, amely ezt a tevékenységet mint az egyetemi, akadémiai szakma közös jellemzőjét fogja fel, valamint az, amely a teljesítmény mérésére és a kutatók rangsorolására helyezi a hangsúlyt. Ehhez a feszültségforráshoz kapcsolódik az expanzió másik fontos hatása, a „publish or perish” kultúra elterjedése és intézményesülése. A tanulmány lezáró részében a kutatás jövőjével kapcsolatos trendeket mutatunk be.
A természetes pedagógiáról
On natural pedagogy
Az evolúció során kiválasztódott fajspecifikus adaptáció eredményeképpen az ember sajátos hajlandóságot mutat arra, hogy spontán átadja releváns kulturális tudását fajtársainak, illetve hogy az ilyen tanítás tartalmát gyorsan és közvetlenül elsajátítsa egy erre a feladatra specializált társas tanulási rendszer, az úgynevezett természetes „pedagógia”segítségével (Csibra, Gergely, 2006). A pedagógiai tudásátadást sajátos kommunikatív jegyek váltják ki (úgymint szemkontaktus, kontingens reaktivitás, a dajkanyelv sajátos prozódiai mintázata és a saját néven szólítás). A csecsemők korai és speciális érzékenységet mutatnak az ilyen „osztenzív”jegyekre, amelyek azt a kommunikációs szándékot jelzik számukra, hogy a másik személy új és releváns tudást fog közölni a referensről. A természetes pedagógia elmélete új funkcionális értelmezési lehetőséget kínál egy sor olyan, az ontogenezis során igen korán megjelenő triádikus interakciós készségre, amelyben a csecsemő és a felnőtt egy általuk közösen figyelt referenciális tárgyról kommunikál. A ma uralkodó (mentalizációs) értelmezés szerint az ilyen triádikus interakciókban a csecsemő a másik személynek az adott tárgyra vonatkozó viselkedését a neki tulajdonított referenciális mentális állapotok (úgymint érzelmek, diszpozíciók vagy szándékok) segítségével értelmezi. Új kísérletünkben megvizsgáltuk - egymással szembeállítva a természetes pedagógia és a standard mentalizációs modell előrejelzéseit -, hogy egy osztenzív kommunikatív jegyeket alkalmazó kontextusban a tizennégy hónaposok miként értelmezik mások tárgyakra vonatkozó érzelemkifejezéseit. Végezetül röviden összefoglaljuk a természetes pedagógia elméletének újszerű implikációit a korai társas megismerés kialakulásának természetére és az emberi szociális és kognitív fejlődés empirikus kutatásának új irányaira nézve.
Absztrakt
A csecsemőkori megismerés kutatói hosszú ideig a tárgyakra irányuló érzelmeknek csak a személyközpontú értelmezésével foglalkoztak. Ez a megközelítés az érzelmet az adott személy tárggyal kapcsolatos egyedi, személyspecifikus viszonyaként reprezentálja. Feltételezésünk szerint azonban a kommunikatív helyzetekben megjelenített referenciális érzelemkifejezések esetében egy tárgyközpontú értelmezés érvényesül, amely a kifejezett érzelem valenciatartalmát a tárgyra vonatkoztatja és a tárgy saját tulajdonságaként kezeli. Kísérletsorozatunkban azt vizsgáltuk, hogy másféléves korban 1) működik-e a tárgyközpontú megközelítés és 2) mi szabályozza a tárgyközpontú és személyközpontú értelmezés szelektív alkalmazását. Kérdéseinkre a Természetes Pedagógiai elmélet Univerzalitás hipotézisének (Gergely és Csibra, 2006; Csibra és Gergely, 2007a) operacionalizálásával kerestük a választ. Támogatást nyert az a feltételezés, hogy 18 hónapos korban osztenzív-kommunikatív jegyek jelenléte előhívja a referenciális érzelemkifejezések tárgyközpontú értelmezését, hiányukban viszont a személyközpontú interpretáció érvényesül, amely az érzelemkifejezést az adott személy tárggyal kapcsolatos specifikus viszonyaként reprezentálja. Kísérletsorozatunk rávilágít arra a fontos fejlődési eredményre, hogy 18 hónapos korban mind a tárgyközpontú, mind a személyközpontú interpretáció működik, illetve a Természetes Pedagógia elképzeléseinek megfelelően – az osztenzív-kommunikatív jegyek jelenlététől függően – történik a két értelmezési szisztéma rugalmas és szelektív alkalmazása.
Abstract
Date-locality-host records for 37 mite species of 15 families are presented for Hungary and Austria. These results include the first record of eight species for Hungary, viz. Charletonia krendowskyi (Feider, 1954), Marantelophus rudaensis (Haitlinger, 1986), Cunaxa gazella (Berlese, 1916), Eupalopsellus oelandicus Sellnick, 1949, Tydeus lindquisti (Marshall, 1970), Neoseiulus dungeri (Karg, 1977), Neoseiulus tauricus (Livshitz et Kuznetzov, 1972) and Proctolaelaps drosophilae Karg, Baker et Jenkinson, 1995. Observations on habitat preferences, plant associations, co-occurrences and feeding behaviour are also provided.
Gerinc diffúziósúlyozott mágneses rezonancia vizsgálatok myeloma multiplexes betegeink kórismézésében és követésében
Vertebral diffusion-weighted magnetic resonance imaging in diagnostic and post-treatment procedures of patients with multiple myeloma
Absztrakt:
Myeloma multiplexes betegek csontlaesióinak pontos detektálására az egyik legérzékenyebb képalkotó eljárás a gerinc/csontozatot leképező diffúziósúlyozott magnetikus rezonancia, mely a korai stádium rögzítésére, a terápia hatásosságának követésére alkalmas módszer, ezenkívül még a csontvelő vascularisaltságáról és cellularitásáról is nyújt információt. Célkitűzés: Intézményi felmérésben 2009–2017 között osztályunkon kórismézett, kezelt myelomás betegeknél a diagnóziskor, ill. relapszus/progresszió időpontjában készített MR előtt vett csontvelő (aspirátum, csontvelő-biopszia) plazmasejtes infiltrációjának mértékét vetettük össze az MR eredményével. Betegek és módszer: 2009-től Philips Achieva 3T készüléken diffúziósúlyozott módszerrel készített teljes gerinc felvételeken elemeztük a myelomás csontlaesiók méretét, számát, kiterjedtségét, meghatároztuk a víz Brown-féle mozgásából származtatott mennyiségi együtthatót (apparent diffusion coefficent, ADC, cut-off 0,60), melyet összevetettük a csontvelő plazmasejtes infiltrációjának százalékával (10–25; 26–35; 36–50; >50). Statisztikai elemzést az SPSS Statistical Program 13.0 alkalmazásával végeztünk (korreláció analízis). Eredmények: 149 myelomás beteg közül 70 esetben készült induló MR és csontvelővizsgálat, 25-ben relapszus/progresszió esetén újabb MR/csontvelő, melyet összevetettünk a korábbiakkal. Kórlefolyásuk során nyolcnál kétszer, két betegnél 3–4× történt ismételt MR/csontvelő-analízis. A diagnóziskor számított plazmasejt-infiltráció mértéke nem korrelált az ADCmax értékkel (Spearman-féle korrelációs együttható 0,12; r 2 = 0,012, p = 0,322), a kezelés utáni plazmasejt-infiltráció szignifikáns csökkenést mutatott a kórisme idején készítettel (p = 0,01). A kórlefolyás, újabb kezelés során készített MR/ADCmax értékek azonban korreláltak a klinikai/radiológiai képpel (20/25). Következtetések: Adataink alapján a myelomás csontvelő plazmasejtes infiltrációja a kórisme idején nem mutatott párhuzamot a diffúziós koefficienssel, valószínűleg a csontvelőminta a gócos myelomás eltéréseket nem kellően reprezentálja, ill. az ADC-mérés további finomítása, a lemért terület pontosítása szükséges. A kórlefolyás alatt megismételt MR/ADCmax értékek párhuzamot mutattak a myelomás gócok változásával, ezért a diffúziósúlyozott MR alkalmas módszer a myelomás csontlaesiók detektálására és a kezelés képi kontrolljára.
As part of the PADAPT project, the authors compiled the invasion biological database of the alien vascular flora of Hungary, which contains the nativeness, residence time, introduc- tion mode and invasion status of 878 alien or cryptogenic taxa. In the absence of adequate evidence, the classification of some species was only possible into uncertain, transitional cat- egories. The definitions of most categories are compatible with several international termi- nologies, but are primarily based on Central European traditions. Of the 560 taxa that have already been naturalised in Hungary, 85 are invasive, and 22 of them are transformer alien vascular plants. Only 5 of these transformers are included in the European list of Invasive Alien Species of Union concern (Ailanthus altissima, Asclepias syriaca, Elodea nuttallii, Heracleum mantegazzianum and H. sosnowskyi), which require uniform preventive interventions and treatments throughout the continent, while the rest of transformers in Hungary (e.g., Robinia pseudoacacia, Fallopia × bohemica and Solidago gigantea) draw attention to the unique, local and/ or regional invasion biological situation of the Pannonian Basin and Central Europe.