Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for

  • Author or Editor: Gergely Varga x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Beszámoló az Európai Hematológus Társaság 2019-es konferenciájáról: myeloma multiplex. Amszterdam, 2019. június 13–16.

Report on the 2019 Conference of the European Hematology Society: myeloma multiplex. Amsterdam, June 13–16, 2019

Hematológia–Transzfuziológia
Author: Gergely Varga
Restricted access

Beszámoló a The Lymphoma & Myeloma Congress myeloma szekciójáról. New York, 2019. október 23–26.

Report on the myeloma section of The Lymphoma & Myeloma Congress. New York, October 23–26, 2019

Hematológia–Transzfuziológia
Author: Gergely Varga
Restricted access

Miskolci Myeloma Kongresszus 2018

Myeloma Congress 2018 (Miskolc, Hungary)

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Gábor Mikala and Gergely Varga
Restricted access

We set up an agent-based macro-model that focuses on the consumption-saving decision. Agents do not maximize utility, but their behaviour features certain “rational” aspects of human choice based on the idea of ecological rationality. Three qualitatively different saving strategies are defined: 1, buffer stock saving (prudent and forward looking); 2, permanent income saving (forward looking without prudence); and 3, myopic saving (caring only about immediate consumption). It is found that prudent saving behaviour becomes prevalent when the selection pressure is very high, but an economy comprising only prudent households tends to accumulate capital in excess of what is implied by the Golden Rule. Lowering the intensity of evolutionary forces results in more diversity in saver types, and, somewhat puzzlingly, may be socially beneficial in some sense.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Varga, Gábor Mikala, Hajnalka Andrikovics, and Tamás Masszi

Bevezetés: Minden, myelomával foglalkozó orvos közös tapasztalata, hogy ebben a betegségben nem ritka a hosszú várakozási idő az első tünetektől a diagnózisig. Ezzel kapcsolatos vizsgálat Magyarországon eddig nem történt. Célkitűzés: A szerzők myelomás betegekben az első tünettől a diagnózisig eltelt idő tanulmányozását tűzték ki célul. Módszer: A vizsgálatban a Szent László Kórházban kezelt 193 beteg adatait elemezték. Eredmények: A medián várakozási idő 4,1 hónap (0−35,4) volt a diagnózisig és 5,2 hónap (0−35,4) a kezelésig. Hosszabb volt a várakozás a jobb prognózisú (korai stádiumú, alacsony genetikai kockázatú) betegek esetében, illetve nonszekretoros myelomában és az öt, amyloidosisban szenvedő betegnél. A várakozási idő és a betegek túlélése között nem volt szignifikáns összefüggés. Következtetések: A szerzők az eredményeket és a témával kapcsolatos szakirodalmat áttekintve közös gondolkodásra hívnak azzal kapcsolatban, hogyan lehetne rövidíteni a várakozási időt. Véleményük szerint a gyors diagnózis kulcsa a háziorvosi szinten van, mert ott dől el, hogy milyen hamar és milyen szakrendelésre kerül a beteg. Ezért a háziorvosok támogatása, diagnosztikus algoritmusok, az elektroforézis elérhetővé tétele, gyorsított betegutak kialakítása segíthet a várakozási idő lerövidítésében. Orv. Hetil., 2014, 155(39), 1538–1543.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Reiger, Gergely Varga, Beáta Tóth, László Maródi, and Melinda Erdős

A dyskeratosis congenita különböző öröklődésmenetet mutató ritka kórkép, amelyre csontvelő-elégtelenség és korai öregedés jellemző. A közleményben, egy felnőttkorban diagnosztizált beteg esete kapcsán, a szerzők áttekintést nyújtanak a betegség klinikumáról, patomechanizmusáról, genetikai hátteréről és a diagnosztikai, illetve terápiás lehetőségekről. A beteg esetében a dyskerint kódoló gén mutációanalízis-vizsgálata során a c.IVS2-5C>G splice site mutáció volt kimutatható. Az esetismertetéssel a szerzők felhívják a figyelmet a korai diagnózis jelentőségére, amely lehetővé teszi a súlyos, invazív fertőzések és noninfekciós szövődmények kialakulásának megelőzését, és a beteg idejekorán történő csontvelő-transzplantációs programba vételét. A genetikai vizsgálatok segítségével lehetőség nyílik az érintett családokban a hordozóállapot kiszűrésére, így a génszintű diagnosztika pótolhatatlan segítséget nyújt a családtervezésben és a praenatalis diagnosztikában is.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Varga, Gábor Mikala, László Váróczy, and Árpád Illés

Absztrakt

A myeloma multiplex kezelése az elmúlt évtizedben óriásit változott. Mind a kemoterápiás protokollok, mind a szupportív kezelés nagy fejlődésen ment át, amióta a legutóbbi magyar ajánlás megjelent. A betegek egyre nagyobb része ér el tartós választ, és mind többük számára van talán esély a gyógyulásra is. Az összefoglaló célja, hogy az utóbbi évek eredményeit is beépítve, az érvényes nemzetközi ajánlásokat a magyar viszonyok sajátosságaihoz adaptálva segítse a betegek leghatékonyabb kezelését. Orv. Hetil., 2016, 157(4), 123–137.

Open access

Venetoclax alkalmazása myeloma multiplexben

The use of venetoclax in multiple myeloma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Virág Réka Szita and Gergely Varga

Összefoglaló. Bár az elmúlt évtizedben számos új gyógyszer került be a myeloma multiplex kezelésének eszköztárába, a betegség az esetek nagy részében továbbra is gyógyíthatatlan, ezért új hatóanyagok bevonására van szükség. A venetoclax a bcl-2 antiapoptotikus fehérje gátlása révén ható új típusú gyógyszermolekula, amelynek különböző hematológiai malignitásokban történő alkalmazásáról az elmúlt években számos tanulmány készült. Myeloma multiplexben való alkalmazása a hatásmechanizmusnak megfelelően a magas bcl-2/mcl-1, illetve bcl-2/bcl-xl aránnyal rendelkező betegeknél előnyös, amely kedvező konstelláció elsősorban a t(11;14) transzlokált betegeknél áll fenn. Bár korai tanulmányok mutattak kedvező eredményeket más citogenetikai eltéréssel rendelkező betegeknél is, a törzskönyvezési igénnyel indított nagy, randomizált 3. fázisú Bellini klinikai vizsgálat a venetoclaxszal kezelt betegeknél ugyan a t(11;14) csoportban nagyon kedvező eredményekre vezetett, de a nem t(11;14) betegeknél többlethalálozást és OS-csökkenést mutatott ki. A vizsgálati eredmények értelmében a venetoclax-alapú terápia myeloma multiplexben csak t(11;14) betegeknek ajánlható. Az optimális alkalmazással és kombinációs partnerekkel kapcsolatban további vizsgálatok szükségesek, mindazonáltal a venetoclax terápia a myeloma multiplex személyre szabott kezelésének irányába tett első lépést jelentheti.

Summary. Although recent decades introduced several new drugs to multiple myeloma therapy, the disease is still considered incurable in most cases and thus warrants the development of new agents. Venetoclax is a novel type of drug inhibiting the antiapoptotic bcl-2 molecule whose use in varying hematological malignancies has been evaluated by a multitude of studies in recent years. Considering its mechanism of action, application in multiple myeloma is possible in patients with high bcl-2/mcl-1 and bcl-2/bcl-xl ratios. This favourable constellation is primarily found in patients with t(11;14) translocations. Although early studies showed some promising results in patients with different citogenetic makeup, the large randomized phase 3 Bellini study which confirmed ventetoclax’s high effectivity in t(11;14) patients, proved increased mortality and OS loss in the case of non-t(11;14) patients treated with the drug. In light of these results, venetoclax based therapy may only be recommended for t(11;14) myeloma patients. Further research is needed to determine optimal application and combination partners, but venetoclax therapy may be the first step towards personalized myeloma care.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Nikolett Wohner, Gergely Varga, Péter Szloboda, Péter Farkas, András Masszi, Laura Horváth, Gergely Szombath, Judit Várkonyi, Szabolcs Benedek, and Tamás Masszi

Absztrakt:

A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a leggyakoribb malignus lymphomatípus, amely a non-Hodgkin-lymphomák (NHL) 31%-át teszi ki. A standard kemoterápiás protokollok jelentős toxicitásuk miatt nem vagy nehezen alkalmazhatóak az idősebb betegpopulációban, különösen a relabált esetekben, ahol kuratív lehetőséget leginkább a nagy dózisú kezelés és a vér-őssejtátültetés jelenthetne. Egyre több adat lát napvilágot a thalidomid és az újabb IMiD-ek (lenalidomid, pomalidomid) kedvező hatásairól az NHL kezelésében, amelyek részei a standard kezelésnek myeloma multiplexben és myelodysplasiás szindrómában. Az IMiD-ek kiterjedt anti-angiogenetikus, immunmoduláns és gyulladásellenes hatásuknak köszönhetik az egyre széleskörűbb alkalmazást. 2010-ben azonosították az E3-ubiquitin-ligáz-komplex egyik komponensét, a cereblont, amely a thalidomid molekuláris támadási pontja. Az irodalomban közölt eredmények alapján thalidomidkezelést indítottunk három relabált, idős DLBCL-es betegünknél. Két esetben központi idegrendszeri, egy esetben abdominalis érintettség volt jelen. A betegek napi 100 mg thalidomidterápiában részesültek kortikoszteroidkezeléssel kiegészítve. Két beteg kiválóan reagált a kezelésre, tartós remisszióba került, amit képalkotó vizsgálattal is igazoltunk, és ezek a betegek 12, illetve 20 hónappal a kezelés elindítása után is remisszióban vannak. Egy beteg KIR-érintettséggel a kezelés ellenére progrediált és elhunyt. Az irodalmi adatoknak megfelelően a thalidomid és analógjai szignifikáns aktivitást mutatnak relabált DLBCL-ben. Esettanulmányunk egy olyan betegpopulációban elért ígéretes eredményeket mutat be, amelyben a túlélési esély igen alacsony. Emiatt, valamint költséghatékonysága és alacsony toxicitása miatt a thalidomidkezelést érdemes idős betegeknél terápiarefrakter és relabált malignus DLBCL esetében megfontolni. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1642–1648.

Open access