Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for

  • Author or Editor: Gergely Zádori x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: János Deák, Gergely Zádori, Adrienn Csiszkó, László Damjanovich, and Zsolt Szentkereszty

Primary pancreatic hydatid disease is extremely rare. Diagnosis of the disease is difficult because hydatid cysts can be confused with a pseudocyst or neoplastic cystic diseases. Authors report a case of a surgically treated hydatid disease of the uncinate process of pancreas. In a 34-year-old patient with minor symptoms, a cystic disease of the pancreas was accidentally identified. CT scan revealed a multivesicular cystic mass with a maximum of 13-cm diameter and with a calcificated wall. During laparotomy, the uncinate process of pancreas was resecated and the cystic lesion was enucleated. Patient was recovered without complications and recurrence of the disease. There must be a suspicion of hydatid disease when cysts are identified in good conditioned, asymptomatic patients, or in case of wall calcification or multivesicular cysts revealed by radiological images. Surgical procedures are recommended in uncertain diagnoses too, because differentiation preoperatively between cystic pancreatic lesions is often impossible.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Balázs Nemes, Zsolt Kanyári, Gergely Zádori, Lajos Zsom, Mariann Berhés, Mátyás Hamar, Krisztina Kóbor, and Antal Péter

Horseshoe kidney is a fusion anomaly found in approximately one in 400–600 people. Due to vascular and ureteral variations, transplantation with a horseshoe kidney presents a technical challenge. In our case, the isthmus connected the upper poles and contained parenchyma. It consisted of three renal arteries, five veins collected to the inferior vena cava, and two ureters and pyelons. It was implanted en bloc to the left side retroperitoneally. During the early period, cellular and humoral rejection was confirmed and treated. For a urine leak, double J catheters were implanted into both ureters. Later, the first catheter was removed. Subsequently, urinary sepsis developed, necessitating graftectomy. The uncommon anatomy of ureters and antibody-mediated rejection (AMR) may both be factors for a ureter tip necrosis led to an infected urinoma. After other Hungarian authors, we also report a horseshoe kidney transplantation that was technically successful. However, after an adequately treated but severe acute humoral rejection, the patient developed sepsis, and the kidney had to be removed. We conclude that transplantation with horseshoe kidney is technically feasible but may increase the risk for urinary complications and resultant infections. Careful consideration of risk and benefit is advised when a transplant professional is faced with this option.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Fanni Gelley, Attila Doros, Tamás Micsik, János Fazakas, Imre Fehérvári, Gergely Zádori, Zsófia Müller, András Gelley, and Balázs Nemes

Abstract

Adult-onset Still's disease is a rare systemic non-infectious inflammatory disease of unknown aetiology. It is characterized by high spiking fever, sore throat, arthralgia, transient maculopapular rash, hepatosplenomegaly, liver cytolysis, weight loss, leukocytosis, neutrophilia, lymphadenopathy, myopathia and polyserositis. Mild or moderate liver involvement is common but fulminate liver failure is a rare manifestation. We report a 41-year-old male with undiagnosed adult Still's disease who underwent liver transplantation due to acute fulminate liver failure. He died 6 months after the liver transplantation in a septic condition. To date, six patients with adult Still's disease-related liver failure have been reported who required liver transplantation. We emphasize that adult Still's disease should be considered in the differential diagnosis of fulminate liver failure, especially in young adults with fever of unknown aetiology or typical features in the history.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Fanni Gelley, Gergely Zádori, Dénes Görög, László Kóbori, Imre Fehérvári, György Gámán, Zsuzsanna Gerlei, Péter Nagy, Enikő Sárváry, and Balázs Nemes

Abstract

Introduction

Recurrence of primary sclerosing cholangitis (rPSC) after liver transplantation (OLT) significantly affects longterm graft survival. We aimed to evaluate the incidence of rPSC and clinical data of these patients in Hungary.

Patients and Methods

We retrospectively analyzed data of 511 whole liver transplantations from 1995 to 2011. During the study period, 49 OLTs were performed in 43 adult patients with end-stage PSC (10%).

Results

Out of 49 OLT, 24 cases were excluded, rPSC was diagnosed in six patients (12%). Patients with rPSC had significantly higher mortality (p = 0.009) and graft loss (p = 0.009) in comparison to patients without recurrent disease. Younger recipient age, higher donor BMI was observed in the rPSC group. One patient was diagnosed with de novo IBD, the remaining five patients had worsening IBD activity in the posttransplant period. PreOLT colectomy was performed in 21% of the control and none of the rPSC group. PostOLT colectomy was performed in two rPSC patients due to severe therapy resistant colitis.

Conclusions

Recurrent PSC significantly affects long-term mortality and graft loss. Younger age at OLT, higher donor BMI and severe active IBD may be associated with PSC recurrence. PreOLT total colectomy might have protective effect against rPSC.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Zádori, Vera Tarjányi, Réka P. Szabó, Lajos Zsom, Roland Fedor, Zsolt Kanyári, Dávid Ágoston Kovács, László Asztalos, and Balázs Nemes

Absztrakt

Bevezetés: A donorszervhiány, a donorok életkorának növekedése és a társbetegségek gyakoribbá válása arra ösztönzi a transzplantálóközpontokat, hogy olyan donorvesék elfogadását is mérlegeljék, amelyeket korábban elutasítottak volna. A donorszelekciós kritériumok segíthetnek ennek eldöntésében. Célkitűzés: A különböző kritériumok hasznosságát illetően nincs egységes álláspont, ezért a szerzők megvizsgálták az expanded criteria donor, a deceased donor score és a kidney donor risk index donorszelekciós kritériumok hatását a posztoperatív vesefunkcióra és grafttúlélésre. Módszer: Ötéves intervallumban 205 donor paramétereinek és 138 veseátültetés kimenetelének retrospektív elemzését végezték el. Eredmények: Az expanded criteria donor rendszer szerint optimálisnak véleményezett donorok negyede a magas kockázatú csoportba került a deceased donor score alapján. A magas kockázatú csoportokban rosszabb volt a műtét utáni graftfunkció. A deceased donor score segítségével tovább lehetett bontani a magas kockázatú csoportot. Az így létrejött legmagasabb kockázatú csoport grafttúlélése és műtét utáni graftműködése elmaradt a többi csoportéhoz képest. Következtetések: A vizsgált pontrendszerek segíthetnek a donorpool biztonságos növelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 946–955.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Fehér, Zsolt Nemeskéri, Gabriella Pusch, Iván Zádori, Gyula Bank, Zsuzsanna Gurdán, János Mészáros, Kornél Mák, Antal Tibold, and Sámuel Komoly

Absztrakt:

Az orofacialis fájdalom egy gyűjtőszó, mely sokféle kórképet takarhat a gyulladásos kórképektől kezdve a neuropathiás fájdalomig. Maga a kórkép nem ritka, akár a populáció 7%-át érintheti. Sokszor maguk a betegek sem tudják, hogy panaszokkal fogászhoz vagy más szakemberhez forduljanak. A régió sok szakma határterületét képezi (fogászat, fülészet, szemészet, neurológia stb.), így nem meglepő, hogy egy-egy beteg akár 6–7 specialistánál megfordul. Összefoglaló közleményünk célja, hogy áttekintést adjunk a krónikus orofacialis fájdalommal járó kórképek diagnózisáról, az esetleges differenciáldiagnosztikai lehetőségekről és kezelési módokról. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1047–1056.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kornél Mák, Éva Fejes, Marietta Pohl, Gábor Kolonics, Gábor Tóth, Iván Zádori, Zsolt Nemeskéri, Dávid Hesszenberger, Gergely Fehér, and Antal Tibold

Összefoglaló. Bevezetés: Napjaink egyik legszélesebb körben emlegetett jelensége a kiégés (burnout), mely a leggyakrabban a segítő szakmákban dolgozókat érinti. Célkitűzés: Munkánk célja a kiégés jelenségének komplex vizsgálata szociális munkások körében. Módszerek: A demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatát alkalmaztuk, továbbá az Erőfeszítés–Jutalom Egyensúlytalanság Kérdőív és a Társas Támogatás Kérdőív is kitöltésre került. Eredmények: Összesen 300 fő töltötte ki a kérdőívet: 106 férfi, 194 nő. A munkavállalók döntően a fiatal/középkorú korcsoporthoz tartoznak, a 26–45 év közöttiek aránya 52,2%. Az átlagos kiégési pontszám 53,9 (SD = 18,7) volt, melyből 105 fő (35,1%) alacsony, 182 fő közepes (60,6%) és 13 fő (4,3%) súlyos kiégéssel érintett. A multivariációs analízis során a női nem (OR: 5,857), az életkor (OR: 4,126), a munkában eltöltött évek (OR: 2,721), a sokgyermekes család (OR: 2,861) és a társas támogatás hiánya (OR: 2,81) bizonyultak a kiégés független rizikótényezőinek (p<0,05 minden esetben). A depresszió és a kiégés (p<0,001), valamint a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés között pozitív kapcsolat igazolódott (korrelációs együttható = 0,316; p<0,001). Következtetés: Eredményeink alapján a szociális munkások jelentős része közepes fokú kiégésben, 5%-uk pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (munkahelyi attitűdök, társas támogatás) és nem befolyásolható (életkor, nem, család) tényezői, melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1884–1890.

Summary. Introduction: Burnout is increasingly prevalent mainly involving employees working in the social sphere. Objective: The aim of our study was to examine the complexity of burnout among social workers. Methods: Baseline demographic data were recorded. Burnout was assessed by the Maslach Burnout Inventory (MBI), and the intensities of dysfunctional attitudes were also studied. Depression was detected by the abbreviated version of the Beck Depression Questionnaire, furthermore social supports and effort–reward imbalance were also examined. Results: Overall 300 employees participated in our study. Age group distribution was young/middle-aged access, the vast majority of the workers was between 25 and 45 years. The mean burnout scale was 53.9 (SD = 18.7), 105 workers had mild (35.1%), 182 moderate (60.6%) and 13 severe (4.3%) burnout. In a multivariate analysis, the female gender (OR: 5.857), the age (OR: 4.126), the years spent with working (OR: 2.721), the number of children (>3) (OR: 2.861) and the lack of social support (OR: 2.81) were independently associated with burnout (p<0.05 in all cases). There was a significant association among burnout, depression and dysfunctional attitudes. Conclusion: The vast majority of our social workers suffered from moderate and a small, but a significant proportion from severe burnout. Our work draws attention to the modifiable and unmodifiable risk factors of burnout in this population, which may help in the development of preventive strategies. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1884–1890.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Nemes, Fanni Gelley, Gergely Zádori, Dénes Görög, Imre Fehérvári, Katalin Jakab, János Fazakas, Tamás Mándli, Zsuzsa Gerlei, Enikő Sárváry, Attila Doros, and László Kóbori

A májátültetések számát korlátozza a beültetésre alkalmas donorszervek mennyisége. A szervhiány megoldására az egyik lehetőség az úgynevezett marginális donorok (extended donor criteria) elfogadása a májátültetési programban. Célkitűzés: A magyar májátültetési program szervdonációs jellemzőinek vizsgálata, különös tekintettel a marginális donorokra. Módszer: Donor- és recipiensadatok retrospektív feldolgozása 2003. január és 2008. december között. A marginálisdonor-kritériumrendszert nemzetközi ajánlások alapján állítottuk fel. Eredmények: A vizsgált periódus alatt összesen 1078 donort jelentettek a klinikán. Nyolcszázharmincöt esetben (77,4%) alkalmatlannak ítélték a donormájat a transzplantációra, 243 esetben (22,6%) volt beültetésre alkalmas a donormáj. A beültetett májgraftok közül 40 (16%) származott marginális, 203 (84%) nem marginális donorból. Marginális májgraftok beültetése esetén nem volt különbség a beteg- és grafttúlélésben, a posztoperatív graftfunkciót jelző paraméterekben és az általános szövődmények gyakoriságában. A korai hepatitis C-rekurrencia gyakoribb volt marginális graft beültetése esetén. Következtetések: A májátültetésre váró betegek száma hazánkban is folyamatosan növekszik. Marginális májgraftok alkalmazása esetén a betegek morbiditása és mortalitása nem különbözik számottevően a standard donorokból származó májgraftok beültetése után tapasztalt eredményektől. Hepatitis C-vírus esetén nem javasolt marginális májgraft beültetése. A donorok felső életkori határának kiterjesztése megfontolandó.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Dávid Ágoston Kovács, László Szabó, Katalin Jenei, Roland Fedor, Gergely Zádori, Lajos Zsom, Krisztina Kabai, Anita Záhonyi, László Asztalos, and Balázs Nemes

Women with renal disease, besides many dysfunctions, face increasing infertility and high-risk pregnancy due to uremia and changes of the hormonal functions. After renal transplantation, sexual dysfunction improves, providing the possibility of successful pregnancy for women of childbearing age. However, kidney transplanted patients are high-risk pregnant patients with increased maternal and fetal risks, and the graft also may be compromised during pregnancy; most studies report on several successive deliveries due to multidisciplinary team management. In clinical practice, the graft is rarely affected during the period of gestation. Fetal development disorders are also rare although preterm delivery and intrauterine growth retardation are common. For now, several studies and clinical investigations proved that, under multidisciplinary control, kidney transplanted female patients are also possible to have safe pregnancy and successful delivery. There are conflicting data in the literature about the prevention of complications and the timing of pregnancy. Herein, we would like to present some experience of our centre. A total of 847 kidney transplantations have been performed between June 1993 and December 2013 with 163 childbearing aged females (18–45 years) in our center. We report on three kidney transplanted patients who have given birth to healthy newborns. In our practice, severe complications have not been observed.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: György Gámán, Fanni Gelley, Zsuzsa Gerlei, Eszter Dabasi, Dénes Görög, Imre Fehérvári, László Kóbori, Gabriella Lengyel, Gergely Zádori, János Fazakas, Attila Doros, Enikő Sárváry, and Balázs Nemes

Bevezetés: Májcirrhosisban a vesefunkció is romlik. Ennek hátterében leggyakrabban hepatorenalis szindróma áll, de primer vesebetegség, diabetes mellitus, valamint egyes alapbetegségek is okozhatják (például hepatitis C-vírus-fertőzés). Májtranszplantáció során számos további esemény (teljes vena cava kirekesztés, politranszfúzió, immunszuppresszió) is eredményezheti a veseműködés romlását. Célkitűzés: A veseműködés változásának vizsgálata májtranszplantációt követően a posztoperatív első év alatt. Módszer: Primer májátültetésen átesett betegek (n = 319) adatait dolgozták fel retrospektív adatelemzéssel. Eredmények: Ha a veseműködés már preoperatív beszűkült volt, egyes posztoperatív szövődmények gyakrabban alakultak ki, és rosszabb volt az egyéves kumulatív betegtúlélés (91,7% vs. 69,9%; p<0,001). Ha az első év után a glomerulusfiltrációs ráta 60 ml/perc/1,73 m2 fölé emelkedett, javult a betegtúlélés. Függetlenül a vese preoperatív állapotától, az első év végig a betegek nagyobb részének (76%) romlott a veseműködése. Ebben a betegcsoportban gyakrabban alakult ki de novo diabetes mellitus (22,5% vs. 9,5%; p = 0,023). Következtetések: A veseelégtelenség kialakulásában jelentős szerepet játszó kockázati tényezők közül leginkább a személyre szabott immunszuppressziós terápia megválasztásán keresztül érhető el kedvező hatás. Orv. Hetil., 2013, 154, 1018–1025.

Open access