Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Grüll Tibor x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A sokat emlegetett „levantei kalmárszellem” egyik manifeszt ókori példája Palmyra. A Kr. e. I. században Róma befolyása alá került városállam két évszázad alatt a Közel-Kelet egyik leggazdagabb települése lett, amiről impozáns romjai ma is beszédesen tanúskodnak. Palmyrát Michael Rostovtzeff nyomán máig „karavánvárosként” emlegeti a kutatás. Ez a terminus technicus lényegében helytálló is, de csak abban az értelemben, hogy Palmyra volt a karavánok szervezője és védelmezője, nem pedig kiinduló- és/vagy célpontja. A város gazdasági felemelkedésének az volt a titka, hogy a Seleukida időszaktól kezdve aktívan kivette részét a keleti kereskedelemből, ami ez esetben elsősorban a kínai selyemmel, arábiai illatszerekkel, indiai fűszerekkel, drágakövekkel és gyöngyökkel való kereskedést jelenti. A palmyrai kereskedelmet azonban nem szabad úgy látnunk, mint amelynek egyedüli célja és feladata a keleti árucikkeknek a Mediterráneum felé közvetítése volt. A palmyrai entrepreneurök jelen voltak a Perzsa-öböl, a Parthus Királyság, az arábiai fejedelemségek, a Vörös-tenger menti római kikötők, és a nyugat-indiai királyságok kereskedelmi központjaiban, és alapvetően közvetítő kereskedelmet folytattak a fent nevezett államok között, melyek közül csak az egyik — számunkra nyilván a legérdekesebb — volt a Mediterráneumba vezető kereskedelmi útvonal. A közvetítő kereskedelem hasznával viszont kétségkívül városuk javát szolgálták, amely a III. század közepén — kihasználva a Római Biro dalomban támadt válságidőszakot — váratlanul politikai hatalomra tört. Palmyra gazdasági és katonai ereje azonban nem bizonyult elegendőnek a gyengélkedő Birodalommal szemben. A város Kr. u. 272-es katonai és politikai veresége után nem tudott többé lábra állni, s az anyaállam bukásával Palmyra kereskedői is elveszítették addigi befolyásukat.

Restricted access

A Bar Kochba-felkelés

A kutatás fél évszázadának eredményei és kihívásai

Antik Tanulmányok
Author: Tibor Grüll

A második zsidó háborúnak is nevezett Bar Kochba-felkelés nem rendelkezik olyan krónikással, mint Flavius Josephus, aki nemcsak aktív részese és szemtanúja volt az első zsidó háború (66—73/74) eseményeinek, hanem lehetősége is nyílt annak áthagyományozására. Néhány késői római és keresztény __

Restricted access

„Nincs nekik se nyelvük, se írásuk”

A zsidók és a latin nyelv a késő ókorban

Antik Tanulmányok
Author: Tibor Grüll

A Iudaea/Palaestinában, illetve a diaszpórában élő zsidóság körében a latin nyelv nem örvendett nagy népszerűségnek. Ebben politikai, vallási és kulturális szempontok egyaránt szerepet játszottak. A lebecsülés ellenére a zsidók mégis használták a latint, különösen a IV. századtól, a kereszténység államvallássá nyilvánításától kezdődően. A latin nyelvhasználat nyomait legnagyobb számban a feliratok őrizték meg számunkra, melyekben sajátosan zsidó környezetre utaló lexémákat találunk ugyan, de valamiféle „zsidólatin”nyelv meglétét nem tudjuk kimutatni. Két latin nyelvű zsidó epitáfiumot s egy kevéssé ismert jogi és egy vallási iratot elemzünk; az előbbieknél a források szociolingvisztikai hátterét, az utóbbiaknál a bibliai citátumok lehetséges forrásait vizsgáljuk.

Restricted access

The exact meaning of Tiberiéum in the first line of Pontius Pilate's inscription has been studied since 1961. Epigraphists have generally explained it as "a building dedicated to Tiberius", although in view of the -iéum ending it could also be interpreted as "a festival dedicated to Tiberius". Imperial games called Tiberion and Tibereon are also known from other sources. If Tiberiérum is identified with games or festivals held in honour of Tiberius, the first word of the inscription can perhaps be the one - munus - proposed by Labbé. The occasion for holding these imperial games was most likely the fall of Seianus (October 18,31) that became an official holiday throughout the Imperium.

Restricted access

Petronius szatirikus regényének legismertebb részlete, a Cena Trimalchionis már régóta nemcsak a filológusok és irodalomtörténészek, hanem a római társadalomtudósok és gazdaságtörténészek érdeklődésének homlokterében áll. A kutatásban mára konszenzussá vált, hogy Trimalchio személyében Petronius a korai principátus egyik tipikus szereplőjét: a rabszolga-származású, részben egykori gazdája vagyonából, részben önerejéből megtollasodott parvenü libertinus karikatúráját írta meg. Trimalchio fiktív síremlékének és sírfeliratának elemzése azt bizonyítja, hogy bár ez a kép nagy általánosságban igaz, mégis „finomhangolásra” szorul. Először is: mindez elsősorban irodalom, melynek elsődleges célja, hogy – a nyilvánvaló morális tanulságokon túl – szórakoztasson. Másodsorban a szatíra három alapvető eszközzel dolgozik: a tipizálással, a vegyítéssel és a nagyítással/kicsinyítéssel. Nem csoda hát, ha Trimalchio személyében is a kortárs Róma megannyi celebritásának jellemzőit felfedezték már (Maecenas, Claudius, Nero stb.). A monumentum és az epitaphium elemzése mégis leginkább azt mutatja, hogy Trimalchio megannyi „császári allűrje” és hatalmas gazdagsága ellenére csak egy nagyszájú vidéki bugris, akinek környezete – mint ő maga is – kívül-belül giccses és ízléstelen. A tanulmányban megvizsgáljuk a Sat. 71, 5–12 eddigi fordításainak erősségeit és hibáit, és egy saját fordításra is kísérletet teszünk.

Restricted access

A Közép-Anatóliában fekvő Phrygia nagy történelmi múlttal, sajátos nyelvvel és kultúrával rendelkező térség volt a Római Birodalomban, ahol az írásbeliséget és az irodalmi műveltséget igen sokra becsülték. A Kr. u. II–IV. század közötti időszakból több száz görög nyelvű epigráfiai emlék maradt ránk, amely mindezt tanúsítja. A síremlékeken feltűnően nagy számban ábrázoltak írótáblákat, tolltartókat és papirusztekercseket, és sehol másutt nem került elő ennyi verses sírfelirat, melyeknek szinte mindegyike zsúfolásig tele van homérosi reminiszcenciákkal és klasszikus mitológiai utalásokkal. Mindez ráadásul nemcsak a városok, hanem a rurális területek lakói – többnyire egyszerű földművesek és állattenyésztők – körében is egyformán jellemző. Az epikus nyelven fogalmazott verses epitáfiumok a görög–római vallás hívei és a keresztények között is népszerűek voltak. Az utóbbiak természetesen bibliai idézetekkel és allúziókkal is bővítették irodalmi repertoárjukat, ráadásul már nagyjából másfél száz évvel a konstantini vallásbéke előtti időszakban.

Phrygia in Central Anatolia was an area with a rich historical heritage, its own language, and particular culture within the Roman Empire, where literacy and literary education was highly valued. All this is witnessed by hundreds of Greek epitaphs that have come down to us from the period between the second and fourth centuries A.D. A strikingly large number of these funerary monuments depict writing tablets, styluses, pen cases and papyrus scrolls; and nowhere else have so many metrical epitaphs been preserved in the territory of the whole Empire, filled with Homeric reminiscences and classical mythological references. Besides, this is equally typical of the inhabitants of urban and rural areas – simple farmers and stockbreeders – as well. Poetic epitaphs in an epic language were popular among both the devotees of the Greco-Roman religion and Christians. And naturally, the latter expanded their literary repertoire with Biblical quotations and allusions as early as 150 years prior to the religious peace of Constantine’s reign.

Open access
Antik Tanulmányok
Authors: László Takács, Tibor Grüll, Tamás Adamik, and Erzsébet Kiss

Anneo Cornuto: Compendio di Teologia Greca. (Testo greco a fronte.) Saggio introduttivo e integrativo, traduzione e apparati di Ilaria Ramelli. Milano 2003.; Commentum Cornuti in Persium. Recognoverunt et adnotatione critica instruxerunt W. V. Clausen et J. E. G. Zetzel. Monachii et Lipsiae in aedibus K. G. Saur, Bibliotheca Scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana MMIV.; David Noy-Alexander Panayotov-Hanswulf Bloedhorn: Inscriptiones Judaicae Orientis. vol. I. Eastern Europe. (Texts and Studies in Ancient Judaism 101.) Tübingen, Mohr Siebeck 2004.; David Noy-Hanswulf Bloedhorn: Inscriptiones Judaicae Orientis. vol. III. Syria und Cyprus. (TSAJ 102.) Tübingen, Mohr Siebeck 2004.; Walter Ameling: Inscriptiones Judaicae Orientis. Bd. II. Kleinasien. (TSAJ 99.) Tübingen, Mohr Siebeck 2004. Edward Champlin: Nero. The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge (Massachusetts) - London (England) 2003.; Pesthy Monika: A csábítás teológiája. A kísértés fogalmának története az ókorban. Kairosz Kiadó, Budapest 2005.; Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban I-II. Összeállította, fordította, a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Bugár M. István. Catena, a Pécsi Tudományegyetem Patrisztika Központja, a Paulus Hungarus és a Kairosz Kiadó közös sorozata. Budapest 2004.

Restricted access