Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Gyöngyi Horváth x
Clear All Modify Search
Authors: Gy Kovács, Z. Petrovszki, J. Mallareddy, G. Tóth, Gy Benedek and Gyöngyi Horváth

This study reports on the in vivo effects of four endomorphin-2 (EM-2) derivatives (EMD1-4) containing unnatural amino acids, i.e. 2-aminocyclohexanecarboxylic acid (Achc2), para-fluorophenylalanine (pFPhe4), β-methylphenylalanine (βMePhe4) and/or 2′,6′-dimethyltyrosine (Dmt1). After induction of osteoarthritis by monosodium iodoacetate into the ankle joint of male Wistar rats, a chronic intrathecal catheter was inserted for spinal drug delivery. The mechanical threshold was assessed by a dynamic aesthesiometer. Intrathecal injection of the original EM-2 and the ligands (0.3–10 μg) caused dose-dependent antiallodynic effects. The comparison of the different substances revealed that EMD3 and EMD4 showed more prolonged antinociception than EM-2, and the effects of the highest dose of EMD4 were comparable to morphine, while EMD3 caused paralysis at this dose. The potency of the different ligands did not differ from EM-2. The results show that the derivatives of EM-2 have similar in vivo potency to the original ligand, but their effects were more prolonged suggesting that these structural modifications may play a role in the development of novel endomorphin analogues with increased therapeutic potential.

Restricted access
Authors: Gabriella Fábián, B. Tombor, Ildikó Németh, Emese Kicsi G., Margit Szikszay, Gyöngyi Horváth and Mária Szűcs

Morphine was provided to rats in drinking water for 21 days. Profound analgesic tolerance was detected both in hot-plate and tail-flick tests. The density of [3H]DAMGO binding sites increased by 76% in spinal cord membranes due to morphine exposure compared to those in opioid naive animals. Slightly augmented [3H]DAMGO binding was measured in the synaptic plasma membranes, with a concomitant decrease in the microsomal membranes, of morphine tolerant/dependent brains. These observations suggest that the regulation of spinal mu opioid receptors might be different from those in the brain. It is emphasized that the molecular changes underlying tolerance/dependence are influenced by several factors, such as the tissue or subcellular fractions used, besides the obvious importance of the route of drug administration. Results obtained after voluntary morphine intake further support the growing number of experimental data that chronic morphine does not internalize/downregulate the mu opioid receptors in the central nervous system.

Restricted access

Elméleti háttér

A nem öngyilkossági szándékkal történő önsértő viselkedés (pl. a saját test szándékos megvágása, megütése, megharapása) egyre növekvő mértékű magatartási és egészségügyi probléma a serdülők körében. Felmérésére többféle mérőeszköz született, de kevés olyan létezik, amely a jelenséget annak komplexitásában ragadja meg.

Cél

Vizsgálatunk célja a különböző önsértő viselkedésformákat több szempontból (pl. attitüdinális komponensek, kapcsolódó érzelmek, a háttérben meghúzódó okok) felmérő Kezelésközpontú Önsértés Kérdőív (Self-Injury Questionnaire-Treatment Related; SIQ-TR) bevezetése a hazai tesztállományba.

Módszerek

A mérőeszköz pszichometriai jellemzőit egy speciális populációban, 14 és 20 év közötti (átlagéletkor = 16,99 év; SD = 1,28 év) fiatal fogvatartottak körében mértük be. A 244 fős javítóintézeti minta 92,6%-a (n = 226) fiú volt. Az önsértéssel összefüggésben a negatív életeseményeket (Serdülő Életesemény Kérdőív) és az elkerülés-fókuszú érzelemregulációs mechanizmusokat (Tapasztalati Elkerülés Kérdőív; Serdülő Disszociatív Tapasztalatok Skála) is feltártuk.

Eredmények

A javítóintézeti fiatalok 26,2%-a (n = 64) aktuálisan is végez önsértő viselkedést, 34,4%-uk (n = 84) esetében az önsértés az egy hónapnál korábbi élettörténetben jelent meg, a fennmaradó 39,3% (n = 96) saját bevallása szerint sohasem folytatott önsértést. Eredményeink szerint a kar- moláshoz és az ütéshez asszociálódik a legtöbb negatív érzelem, e két mód esetében a legerőteljesebb az arra irányuló figyelem, illetve azt követően a sebekről való öngondoskodás mértéke. Továbbá a karmolás és az ütés az a két önsértési mód, amelynek legjellemzőbb célja a negatív érzelmi állapotok csökkentése. A mintában a jelenleg és a korábban önsértők szignifikánsan több negatív életeseményt éltek át a megelőző fél évben a sohasem önsértőkhöz képest (F(2) = 9,16; p < 0,0001). Az aktuálisan önsértők jellemezhetők továbbá a legmagasabb disszociatív élményszinttel (F(2) = 7,82; p = 0,001) és kognitív inflexibilitással (F(2) = 6,58; p = 0,002). Következtetések: A Kezelésközpontú Önsértés Kérdőív magyar nyelvű változata (SIQ-TR-HU) hatékony eszköze a nem öngyilkossági szándékkal történő önsértés összetett vizsgálatának, ezzel összefüggésben célzott terápiás intervenciók megalapozását támogathatja.

Open access
Authors: Gyula Herr, Mária Szenes, Györgyi Hohl, Márta Erzsébet Vinkler, György Tüske, János Horváth, Gyöngyi Nagy, Mariann Tihanyi, Márta Széll, Nikoletta Nagy and Beáta Gasztonyi

Absztrakt

A Muir–Torre-szindróma ritka, autoszomális domináns öröklődésű genodermatosis. A tünetegyüttes az örökletes nem polyposus vastagbélrák (vagy Lynch-szindróma) alfajának tekinthető. A kórkép hátterében az esetek kétharmadában a mismatch-repair gének – leggyakrabban MutS Homolog-2 és MutL Homolog-1 – örökletes mutációja áll. A diagnózis felállításához legalább egy faggyúmirigy-eredetű bőrtumor (sebaceoma, sebaceus adenoma, epithelioma, carcinoma vagy bazálsejtes carcinoma sebaceus differenciációval) és/vagy keratoacanthoma, valamint legalább egy belszervi daganat (többnyire jobb kolonfélre lokalizált carcinoma) jelenléte szükséges. A szerzők egy 52 éves férfi kórtörténetét mutatják be, akinek hátán halmozottan jelentkeztek sebaceus carcinomák. Immunhisztokémiai vizsgálatok alapján a daganatsejtek nem expresszáltak MutL Homolog-1 proteint. Részletes daganatkutatás eredményeképpen coecumtáji malignus folyamatra derült fény. Jobb oldali hemicolectomiát követő hisztopatológiai feldolgozás MutL Homolog-1 és postmeiotic segregation increased-2 defektussal rendelkező, közepesen differenciált adenocarcinomát igazolt. A faggyúmirigy-eredetű tumor felismerésével, korszerű diagnosztikai módszerek alkalmazásával a vastagbélrák korai stádiumban felfedezve kezelhetővé vált. Orv. Hetil., 2015, 156(24), 979–984.

Restricted access
Authors: Gyöngyi Kirschner, Bernadett Balla, János Kósa, Péter Horváth, Andrea Kövesdi, Gergely Lakatos, István Takács, Zsolt Nagy, Bálint Tóbiás, Kristóf Árvai and Péter Lakatos

Absztrakt

A tirozinkináz-gátlók bizonyos onkohematológiai betegségek kezelésében elterjedten használt gyógyszerek. Több klinikai tanulmány igazolta, hogy a BCR-ABL specifikus tirozinkináz-gátlók alkalmazása komplex és még nem egyértelműen azonosított módon változtatja meg a csontszövet élettani folyamatait. Mivel a kezelések egyre több beteget érintenek, illetve hosszú évtizedekig vagy akár élethosszig is tarthatnak, indokolt ezen mechanizmusok molekuláris hátterének részletesebb megismerése. A szerzők összefoglalják az imatinibbel és a nilotinibbel végzett, csontanyagcseréhez kapcsolódó alapkutatási eredményeket, humán klinikai megfigyeléseket, kiegészítve in vitro osteoblast-sejtkultúrákon végzett saját kísérleteik eredményeivel. Az összefoglalt kutatási eredmények alapján az imatinib és a nilotinib csontsejtekre gyakorolt hatása függ az alkalmazott hatóanyag-koncentrációtól, a sejtek érettségi állapotától, illetve az általuk kötött receptor-tirozinkináz útvonalak megoszlási arányától. Jelen közleményben elsőként készítettek a hazai szakirodalomban hiánypótló, átfogó irodalmi áttekintést a tirozinkináz-gátlók csontanyagcserét befolyásoló hatásaival kapcsolatban és végeztek teljes transzkriptom-analízist osteoblastokon a sejtszintű hatásmechanizmus jobb megértését szolgálva. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1429–1437.

Open access