Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Gyöngyi Kökönyei x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az érzelmi feldolgozás vizsgálata a fiatalkori pszichopátiás vonások vonatkozásában: Áttekintő tanulmány

Measuring emotional processing in youth with psychopathic traits: Research review

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Szabó Edina and Kökönyei Gyöngyi

Az elmúlt években a pszichopátiára jellemző érzelmi deficit kiemelkedő figyelmet kapott. Különösen a pszichopátiás zavar affektív komponense, az ún. rideg-érzéketlen (callous-unemotional, CU) vonások kerültek előtérbe, melyet a pszichopátia gyermekkori előzményeiként is vizsgálnak. Több empirikus kutatás is alátámasztja, hogy a CU vonásokkal jellemezhető antiszociális fiatalok – akárcsak a felnőtt pszichopaták – nehézséget mutatnak az érzelmi ingerek, különösen a negatív, distresszkeltő jelzések felismerésében és feldolgozásában. Jelen áttekintő tanulmány célja, hogy ismertesse, valamint rendszerezze azokat az elméleteket és vizsgálati módszereket, melyek erre a sajátos érzelmi zavarra vonatkoznak. A témában végzett vizsgálatok ugyanis meglehetősen eltérő feladatokkal, illetve mintával dolgoznak, ami megnehezíti az eredmények összehasonlítását. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a fiatalkori CU vonásokra jellemző érzelmi deficit a viselkedésbeli, a pszichofiziológiai, illetve a neurológiai válaszokban is megmutatkozik, ami a kora gyermekkori prevenció és intervenció fontosságára hívja fel a figyelmet, különös tekintettel az érzelmi feldolgozást fejlesztő programokra.

Restricted access

Érzelemszabályozás – a megküzdés és az érzelmi intelligencia tükrében: Három független, de mégis átfedő elméleti és kutatási tradíció

Emotion regulation – in the context of coping and emotional intelligence literature: Three distinct yet overlapping theoretical and empirical traditions

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Gyöngyi Kökönyei and Natália Kocsel

Properly managed emotional processes have crucial role in the adaptation to environmental demands and in the maintenance of optimal everyday functioning. For this reason, it is important to determine those methods, situations, strategies, abilities or skills by which a person could effectively manage his/her emotions. The aim of this theoretical paper is to investigate the associations and differences of emotional regulation with coping and emotional intelligence literature from the perspective of the Process Model of Emotion Regulation. Beyond the description of the theoretical models, we demonstrate the different processes and strategies through concrete examples; and we deal with the issues of adaptive-maladaptive emotion regulation and positive emotion regulation. Finally, we cite some current empirical results and highlight the importance of ecological validity in emotion regulation research.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Gyöngyi Kökönyei and Renáta Cserjési
Open access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Gyöngyi Kökönyei, Sándor Rózsa, András Holics, Attila Oláh, and Zsuzsanna Kulcsár

Vizsgálatunkban a személyiségintegrációjának mérésére a Sheldon és Kasser (1995, 2001) által kidolgozott módszert alkalmaztuk, amely a személyes törekvések kongruenciáját és koherenciáját határozza meg. A személyiség kongruens, ha törekvéseivel „intrinzik módon fontos értékeket szolgál”, és koherens, ha törekvései „egymást támogató jellegűek”. A törekvéseket intrinzik és extrinzik értékekre osztva a módszer külön elemzi a kétfajta értékben megmutatkozó koherenciát, míg a koherencia összértéke motivációs mutatóként szolgál. Eredeti feltevésünk szerint szomatizáló személyekre a személyiségintegráció vizsgált mutatóinak alacsonyabb értékei jellemzők. A jelen vizsgálatban 17 szomatizáló, de pszichiátriai kezelés alatt nem álló személy (akiknél legalább 1 testi panasz minimum 6 hónapja áll fenn) és 16 kontrollszemély személyiségintegrációs mutatóit vetettük össze. Vizsgáltuk továbbá a törekvések mutatói és a Pszichológiai Immunrendszer Kérdőív (PIK), valamint a NEO-PIR skálái közötti együtt­járásokat is. A szomatizációs csoportot a törekvések fokozott külső determinációja jellemezte, a belső determináció mentén a két csoport között nem volt különbség. A koherenciamutatók arra utalnak, hogy a kísérleti csoportra fokozott extrinzik értékkövetés jellemző, a náluk kapott magasabb össz­koherencia értékek a személyek magasabb motiváltságára utalnak, amit a vizsgálatra való önkéntes jelentkezés ténye is igazol. Korrelációs elemzéseink szerint a magasabb szintű törekvések a nem szo­ma­ti­záló csoportnál számos PIK skálával pozitív, az alacsonyabb szintű törekvések negatív kapcsolatban voltak. A NEO-PIR Neuroticizmus skála a külsőleg determinált törekvésekkel pozitív együttjárást mutatott. Ezek a kézenfekvő kapcsolatok a szomatizáló csoportot nem vagy jóval kisebb mértékben jel­lemezték. A szomatizáló csoport fokozottabb külső determinációja, illetve extrinzik értékkövetése, mely csökkent autonómiát jelez, hipotézisünket támogatja, és feltevésünk szerint a szomatizációs zavar pato­gene­zi­sében és fenntartásában szerepet játszhat.

Restricted access

A szelf-szabályozás, ezen belül az érzelemszabályozás fejlődése és a fejlődés zavarai, illetve összefüggésük különböző pszichopatológiai állapotokkal az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a klinikai kutatásokban. Jelen tanulmányban egyrészt az érzelemszabályozás zavarait és fejlődéslélektani vonatkozásait tekintjük át, különös figyelemmel a fejlődési pszichopatológiai vonatkozásokra. Másrészt a maladaptív szabályozási mechanizmusok szerepét vizsgáljuk két klinikai vonatkozásban; az addikciók és az evési zavarok kapcsán. Mindkét zavar közös jellemzője a szabályozási deficit, különös tekintettel az affektusok szabályozásának nehézségeire. A tanulmány végén amellett érvelünk, hogy a maladaptív vagy diszfunkcionális érzelemszabályozási technikák legjobban mint transzdiagnosztikus rizikó- és/vagy fenntartó tényezők érthetők meg.

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Bálint Andó, Gyöngyi Kökönyei, Borbála Paksi, Judit Farkas, Sándor Rózsa, and Zsolt Demetrovics

Háttér: A 40 tételes Szenzoros Élménykeresés Skála V kiváló reliabilitás- és validitásmutatókkal rendelkezik, alkalmazását azonban számos kontextusban megnehezíti kitöltésének időigényessége. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja egy olyan mérőeszköz kialakítása volt, amely az eredeti mérőeszköz pszichometriai tulajdonságainak megőrzése mellett kevesebb tétellel, s ily módon kevésbé időigényes módon méri az általános élménykeresés vonást. Módszer: Áttekintettük a szenzoros élménykeresés dimenziót vizsgáló rövidített mérőeszközöket, valamint a velük kapcsolatos vizsgálati eredményeket, majd a hazai gyakorlatban elterjedt 9 állítás-párból álló rövidített kérdőív pszichometriai jellemzőit vizsgáltuk négy független mintán. Eredmények: Az elemzések az eredeti 9 itemes kérdőívvel szemben egy rövidebb, 7 tételes verzió kialakítását támogatták. A 7 tételes kérdőív megbízható, továbbá a különböző kockázati magatartásokkal való pozitív korrelációja a skála validitását jelzi. Következtetések: A 7 itemes Rövidített Szenzoros Élménykeresés Skála (SSS-7-HU) érvényesen és megbízhatóan alkalmazható a szenzoros élménykeresés vonás mérésére.

Restricted access

A kortársbántalmazás (bullying) értelmezésének vizsgálata kvalitatív módszerrel – „Az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása” (HBSC) vizsgálat módszertanának kiegészítésére

A qualitative investigation of bullying interpretation. methodological considerations for the health behaviour in school aged children study (HBSC)

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Várnai Dóra Eszter, Jármi Éva, Arnold Petra, Demetrovics Zsolt, Németh Ágnes, Kökönyei Gyöngyi, and Örkényi Ágota

Háttér és célkitűzések: Az iskolai kortársbántalmazás kvalitatív vizsgálatát egy nemzetközi egészségmagatartás- kutatás részeként azzal a céllal végeztük, hogy felmérjük, a diákok bullying meghatározása (szóhasználat, jelentés, ismeretanyag) megfelel-e a kutatásban és a szakemberek által használt kortársbántalmazás koncepciónak. Mindemellett a hazai bullyingvizsgálatok néhány módszertani kihívására is választ kerestünk.

Módszer: Az iskolai adatfelvételben 5–9. évfolyamos diákok vettek részt (129 fő). A tanulók fókuszcsoportokban válaszoltak strukturált interjú nyitott kérdéseire, és szógyűjtéseket végeztek. A diákok válaszait tematikus elemzésen alapuló kvalitatív módszerrel dolgoztuk fel.

Eredmények: A tanulók válaszai 13 fő, és további alkategóriákba rendeződtek: az elkövető és az áldozat jellemzői, az erőviszonyok egyenlőtlensége, az ismétlődés, a kortársbántalmazás okai és következményei, a cyberbullying jellemzői, a bullying formái, továbbá a bullyinghoz kapcsolódó további agresszív események, elkülönítés másfajta agressziótól, a határ bullying és játékos élcelődés között, az elkövető és áldozat közti hasonlóságok, valamint a bullying fennmaradása, krónikussá válása, terjedése.

Következtetések: A tanulók a kortársbántalmazás jellemzőiről, elkövetőiről és áldozatairól árnyaltan gondolkodnak: elméletben világosan érzékelik a bullying egyik fontos kritériumát, az erőegyenlőtlenséget. Ugyanakkor még bizonytalanok az egyes konkrét esetek megítélésében, a közbelépés mikéntjében. Olweus (1991) eddig széles körben elfogadott bullying definíciója jól használható az előfordulási gyakoriságok meghatározására, ugyanakkor érdemes az ismétlődés mellett a bántalmazás súlyosságát is figyelembe venni.

Restricted access

Elméleti háttér

A nem öngyilkossági szándékkal történő önsértő viselkedés (pl. a saját test szándékos megvágása, megütése, megharapása) egyre növekvő mértékű magatartási és egészségügyi probléma a serdülők körében. Felmérésére többféle mérőeszköz született, de kevés olyan létezik, amely a jelenséget annak komplexitásában ragadja meg.

Cél

Vizsgálatunk célja a különböző önsértő viselkedésformákat több szempontból (pl. attitüdinális komponensek, kapcsolódó érzelmek, a háttérben meghúzódó okok) felmérő Kezelésközpontú Önsértés Kérdőív (Self-Injury Questionnaire-Treatment Related; SIQ-TR) bevezetése a hazai tesztállományba.

Módszerek

A mérőeszköz pszichometriai jellemzőit egy speciális populációban, 14 és 20 év közötti (átlagéletkor = 16,99 év; SD = 1,28 év) fiatal fogvatartottak körében mértük be. A 244 fős javítóintézeti minta 92,6%-a (n = 226) fiú volt. Az önsértéssel összefüggésben a negatív életeseményeket (Serdülő Életesemény Kérdőív) és az elkerülés-fókuszú érzelemregulációs mechanizmusokat (Tapasztalati Elkerülés Kérdőív; Serdülő Disszociatív Tapasztalatok Skála) is feltártuk.

Eredmények

A javítóintézeti fiatalok 26,2%-a (n = 64) aktuálisan is végez önsértő viselkedést, 34,4%-uk (n = 84) esetében az önsértés az egy hónapnál korábbi élettörténetben jelent meg, a fennmaradó 39,3% (n = 96) saját bevallása szerint sohasem folytatott önsértést. Eredményeink szerint a kar- moláshoz és az ütéshez asszociálódik a legtöbb negatív érzelem, e két mód esetében a legerőteljesebb az arra irányuló figyelem, illetve azt követően a sebekről való öngondoskodás mértéke. Továbbá a karmolás és az ütés az a két önsértési mód, amelynek legjellemzőbb célja a negatív érzelmi állapotok csökkentése. A mintában a jelenleg és a korábban önsértők szignifikánsan több negatív életeseményt éltek át a megelőző fél évben a sohasem önsértőkhöz képest (F(2) = 9,16; p < 0,0001). Az aktuálisan önsértők jellemezhetők továbbá a legmagasabb disszociatív élményszinttel (F(2) = 7,82; p = 0,001) és kognitív inflexibilitással (F(2) = 6,58; p = 0,002). Következtetések: A Kezelésközpontú Önsértés Kérdőív magyar nyelvű változata (SIQ-TR-HU) hatékony eszköze a nem öngyilkossági szándékkal történő önsértés összetett vizsgálatának, ezzel összefüggésben célzott terápiás intervenciók megalapozását támogathatja.

Open access

A nem szuicidális önsértés és motivációjának mérése serdülőknél: az Állítások az Önsértés Kapcsán Kérdőív (ISAS-HU) magyar adaptációja

Measuring Non-Suicidal Self-Injury and its Motivation Among Adolescents: Hungarian Adaptation of the Inventory of Statements About Self-Injury

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Melinda Reinhardt, Gyöngyi Kökönyei, Boglárka Drubina, and Róbert Urbán

Háttér és célkitűzések: A nem öngyilkossági szándékkal végrehajtott szándékos önsértés (pl. a testfelszín direkt megvágása, megütése) élettartam-prevalenciáját a különböző kutatások normatív kamaszpopulációkban 18 és 40% közé teszik. Kevés olyan kérdőív van azonban, mely az önsértést részletesen tárja fel. Kutatásunk célja egy összetett önsértés kérdőív, az Állítások az Önsértés Kapcsán Kérdőív (ISAS-HU) bevezetése volt a magyar tesztállományba.

Módszer: 1015 középiskolás kamasz (66,1%; N = 671 lány; átlagéletkor 16,81 év; szórás = 1,42) töltötte ki a kérdőívcsomagot, mely az önsértés komplex felmérése mellett érzelemszabályozási nehézségekre és pszichés betegségtünetekre kérdezett rá.

Eredmények: A vizsgált serdülők 58,8%-a (N = 597) sohasem folytatott élete során önsértést, míg 41,2%-uk (N = 418) arról számolt be, hogy végzett már legalább egyszer valamilyen önsértő cselekedetet. A teljes minta 31,7%-a (N = 322) mindezt az elmúlt hónapba.n tette. A lányok másfélszer nagyobb eséllyel válnak önsértővé, mint a fiúk, s a sohasem önsértők jellemezhetők a legjobb pszichés egészségmutatókkal. Tanulmányunkban az önsértéshez kapcsolódó attitüdinális komponensek leíró a,datait is közöljük. A kérdőív második egységén, az önsértés hátterében álló lehetséges okok tételein elvégzett, azok kereszttöltéseit is megengedő megerősítő faktorelemzés (Exploratory Structural Equation Modeling) a skála eredeti kétfaktoros szerkezetét igazolta. Az önsértés hátterében egy markáns intraperszonális és egy interperszonális motívumkör rajzolódott ki, kiváló megbízhatósági mutatókkal. Az önsértő lányok almintáján elvégzett validációs elemzések az elvártakat igazolták: az intraperszonális okok miatt elkövetett önsértés rosszabb pszichés állapottal és kifejezettebb érzelemszabályozási nehézségekkel társult. A repetitív önsértők a „kipróbálókhoz ” képest pedig inkább intraperszonális okok miatt folytatnak önsértést.

Következtetések: Az ISAS-HU egy pszichometriailag jól működő, a nem szuicidális önsértést számos szempontból könnyen és gyorsan felmérő komplex mérőeszköz.

Background and aims: Lifetime prevalence of non-suicidal self-injury (e.g, direct cutting or hitting the own body) is estimated between 18 % and 40% in community adolescents samples. However, limited number of complex, non-suicidal self-injurious behavior screening questionnaires exist. Therefore, the main aim of our research was to introduce a detailed self-injury questionnaire, the Hungarian version ofthe Inventory of Statements About Self-Injury (ISAS-HU) into the Hungarian test system.

Methods: High school students (N=1015; 66.1% girls (N=671); mean age was 16.81; SD=1.42) filled out questionnaires on emotion regulation, mental health aspects, and self-injurious behaviours.

Results: Nearly 60% ofthe adolescents (58.8%; N=597) have never, while 41.2% (N=418) have alrea,dy enga.ged in self-harm at least once in their life. Thirty two percent of the whole sample (N=322) engaged in self-harm in the previous month. Girls are at one and a half times greater risk for self-harm than boys. Adolescents who have never engaged in self-harm enjoyed the best psychological health. We provide further descriptives of attitudinal components of self-harm behaviour. Exploratory Structural Equation Modeling, which allows cross-loadings of the items, strengthened the original two-factor structure of the second part of the ISAS-HU; an intrapersonal and an interpersonal function factor emerged with good reliability. Among girls intrapersonal functions of self-harm associated with poorer mental health and more maladaptive emotion regulation. Repetitive self-harmers, in comparison with occasional self-harmers, engaged in self-harm mainly because of intrapersonal motives.

Conclusions: ISAS-HU is a psychomterically valid tool which can assess non-suicidal self-injury easily, quick and in its complexity.

Open access

A nem-szuicidális önsértés és az öngyilkos magatartás kapcsolata: független vagy összefüggő jelenségek?

The links between non-suicidal self-injury and suicidal behaviour: dependent or independent phenomena?

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Boglárka Drubina, Gyöngyi Dr. Kökönyei, and Melinda Dr. Reinhardt

Az öngyilkos magatartás (öngyilkossági gondolatok, megkísérelt és befejezett öngyilkosság) kutatása jóval régebbre nyúlik vissza, mint a nem-szuicidális önsértésé (non-suicidal self-injury; NSSI: a test szándékos megsértése öngyilkossági szándék nélkül). Számos tanulmány született a két jelenség kapcsolatának vagy éppen különbségeinek vizsgálatáról, ugyanakkor a témában fellelhető irodalom nem képvisel egységes álláspontot.

Tanulmányunk célja, hogy összefoglaljuk és bemutassuk a kurrens szakirodalomban megtalálható feltételezéseket, elméleti modelleket az NSSI és az öngyilkos magatartás lehetséges kapcsolatairól. További célunk, hogy a szakemberek összefüggéseiben tudják értelmezni a két jelenség viszonyát.

Habár az NSSI és az öngyilkos magatartás bizonyos szempontok mentén elkülöníthető (például a DSM-5 által javasolt Nem-Szuicidális Önsértés Zavar és Öngyilkos Magatartás Zavar diagnózisok mentén), ugyanakkor a kurrens kutatások a két jelenség összefüggéseire hívják inkább fel a figyelmet, egymástól elválaszthatatlan jelenségeknek tekintve őket (pl. az NSSI mint az öngyilkos magatartás prediktora).

Az eddig született kevés átfogó modell leginkább a két jelenség lehetséges összefüggéseit magyarázza, többségük az NSSI-re egy, az öngyilkosságra hajlamosító tényezőként, annak rizikófaktoraként tekint. Ezenkívül napjaink szakirodalmában a spektrumszemlélet terjedt el, amely a két jelenséget (NSSI és öngyilkos magatartás) egy spektrum két végpontjaként képzeli el.

The research of suicidal behaviour (suicidal thoughts, attended and completed suicide) is older than the research of non-suicidal self-injury (NSSI; deliberately hurt one’s own body without suicidal intent). There are numerous studies that investigate the links and the differences between the two phenomena, however there is no consensus between different authors.

The aim of our study is to summarize and present the hypotheses and theoretical models about the possible links between NSSI and suicidal behaviour based on the latest literature. Furthermore, our aim is to familiarize professionals with these two phenomena (NSSI and suicidal behaviour) and to help them understand the complex relationship between the two behaviours.

Although NSSI and suicidal behaviour can be differentiated along some aspects (e.g., based on the recommended diagnoses by DSM-5: Non-Suicidal Self-Injury Disorder and Suicidal Behaviour Disorder), research stress the importance of the links between NSSI and suicidal behaviour (e.g., NSSI as a predictor of suicidal behaviour).

Comprehensive models raise mostly for the explication of the links between NSSI and suicidal behaviour, which describe NSSI as a risk factor for suicidal behaviour. In this respect, NSSI could be a factor that facilitate the development of suicidal behaviour in different ways. Beside of that the spectrum approach is getting widely accepted. It suggests that NSSI and suicidal behaviour are the two extremes of the same spectrum of behaviour.

Open access