Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: György Buzsáki x
Clear All Modify Search

Two major structural designs characterize the cerebral cortex: the scalable, modular neocortex and the single-module hippocampus. Functions attributed to the hippocampal formation have varied over the past several decades and include episodic memory in human lesion studies, spatial mapping in single unit recordings and voluntary exploration of the environment in field recording studies in animals. I suggest that the common thread across these parallel developments is that each captures the essence of episodic coding: items are organized in spatio-temporal context. I suggest that theta oscillations, studied extensively in the Grastyán school in Pécs, is the key temporal metric. Ordered sequences of items are encoded by the strict temporal relations of hippocampal cell assemblies nesting within cycles of theta oscillation. Such a temporal compression mechanism brings neuronal assemblies together in the time window of synaptic plasticity and allows the linking of first order (neighbor) and higher order relations. Seven to nine interleaving assemblies, representing overlapping past, present and future items, can be combined into an episode in a single theta cycle. During recall, the entire hippocampal connection matrix can be searched in the time period of the theta cycle (120-140 msec). I suggest that the hippocampus is an efficient search engine for the reconstruction of complex episodes from fragmentary information.

Restricted access

Az agykérget két nagy szerkezeti konstrukció jellemzi: a moduláris neocortex és az egységnyi modulból álló hippocampus. A hippocampusnak és a vele kapcsolatban álló para­hippo­campalis struktúráknak tulajdonított funkciók az utóbbi néhány évtized során sokat változtak, főleg a vizsgálati módszereik függvényében. A két legfontosabbnak tekintett funkció az epizodikus memória a humánléziós vizsgálatok alapján, illetve a térbeli térképezés az állatokban végzett egysejt-regisztrációs kísérletek alapján. Mindkét irányzat közös vonása, hogy az eseményeket tér-idő kontextusba helyezi. Azt javaslom, hogy a hippocampalis théta oszcilláció, melyet átfogóan a pécsi Grastyán-iskolában tanulmányoztak először, a kulcsfontosságú időzítési paraméter. Az adatok rendezett szekvenciáit a hippocampalis sejtpopulációk szigorú temporális viszonyai kódolják, melyek théta oszcillációs ciklusokba ágyazódnak. A hippocampus belső dinamikája a távolságot idővé alakítja át, és ezáltal a külvilág eseményeit a szinaptikus plaszticitás időablakába hozza össze. Ezen tér-idő plaszticitás mechanizmus képes az események között elsőrendű (szomszédos) és a magasabb rendű kapcsolatok kialakítására. Minden egyes théta ciklusban 7-9 összefésült sejtegyüttes aktiválódik, melyek átfedő módon képviselik a múlt, jelen és jövő eseményeit. A felidézés során a belső hippocampalis kapcsolatmátrix sok millió szinapszisa néhány théta ciklus időperiódusában (120-140 msec) átvizsgálható. Állításom szerint a hippocampus e mechanizmusok segítségével válik hatékony keresőgéppé, mely fragmentált információkból komplex epizódokat képes rekonstruálni.

Restricted access