Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: György Herczeg x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Bálint Pordány, György Herczeg, and Miklós Máté

Absztrakt:

Az új koronavírus által okozott COVID–19 tüdőgyulladással, heveny légzési elégtelenséggel vagy akár szepszissel járhat. Azoknál a betegeknél alakul ki gyakrabban súlyos állapot, akik valamilyen krónikus alapbetegségben szenvednek. Cikkünk célja felhívni a figyelmet azon esetekre, amelyek elemzése segíthet a COVID–19-tüdőgyulladás lefolyását és mortalitását befolyásoló faktorok felderítésében. Idős betegünk anamnézisében rectumexstirpatio szerepel intraoperatív reanimációval. 2020 januárjában egy időben igazolódott colon ascendens adenocarcinoma, illetve pulmonalis embolia. Hathetes, terápiás dózisú, kis molekulatömegű heparinos (LMWH-) kezelést követően elvégeztük a daganatos szegment reszekcióját. Intraoperatív sikeres reanimáció történt. A műtét után 15 nappal endoszkóposan nem csillapítható, spriccelő anastomosisvérzés miatt akut jobb oldali hemicolectomiát végeztünk. Ezt követően a lázas állapot hátterében COVID–19 igazolódott; tüneti kezelés mellett a beteg láztalanná vált. A továbbiakban anastomosisinsufficientia alakult ki, mely konzervatív terápia alkalmazása mellett szintén gyógyult. Három negatív SARS-CoV-2-vizsgálat után betegünket emittáltuk. Figyelemre méltó, hogy betegünk preoperatív tartós LMWH-kezelésben részesült; az aktív vérzés miatt gyógyszereléséből az angiotenzinkonvertálóenzim (ACE)-gátló elhagyásra került, majd ezt követően SARS-CoV-infekció alakult ki, de multimorbiditása ellenére is meggyógyult. A colorectalis carcinomák a lassan növekvő malignomák közé tartoznak ugyan, ám fontosnak tartjuk ezek megfelelő időben történő kezelését, még súlyos járványügyi helyzetben is. Nagy kihívás elé állít minden orvost a pandémia alatt a betegek megfelelő ellátása, de – mint esetünk is példázza – sikeres lehet a multimorbid betegek sebészeti ellátása is. További következtetésünk, hogy érdemes lenne vizsgálni a társbetegségek kezelésére használt gyógyszerek és a SARS-CoV-2 közötti azon interakciókat, amelyek befolyásolhatják a COVID–19-tüdőgyulladás kimenetelét. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1059–1062.

Full access

Absztrakt:

Bevezetés: Egyre több irodalmi adat utal a thrombocyták és a metasztatikus tumorsejtek kapcsolatára, illetve a pre- és posztoperatív thrombocytosis prediktív markerként való alkalmazhatóságára. Mind colorectalis daganatokban, mind 2-es típusú diabetesben jellemzőek a thrombocyták mennyiségi és/vagy minőségi károsodásai. 2-es típusú diabetesben a colorectalis tumorok emelkedett incidenciája ismert. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikájának Onkológiai Ambulanciáján az elmúlt három évben kezelt colorectalis tumoros betegekben a 2-es típusú diabetes gyakoriságának meghatározása, illetve a daganatos betegség felismerésekor és a primer daganat műtéti eltávolítását követően a thrombocytaszámok, valamint további laboratóriumi és anamnesztikus adatok felmérése, továbbá statisztikai modellek segítségével vizsgálni a cukorbetegség túlélést befolyásoló hatását. Módszer: 86, random kiválasztott colorectalis tumoros beteg pre- (86 fő) és posztoperatív (66 fő, műtétre alkalmas, párosított) adatait dolgoztuk fel. A betegeket legkésőbb 2017. szeptember 30-ig vagy haláluk bekövetkeztéig követtük. Eredmények: Emelkedett (400 giga/l feletti) thrombocytaszámokat figyeltünk meg a betegek 22,1%-ában (323,5 ± 128,63 giga/l, átlag ± SD), melyek a primer tumor műtéti eltávolítását követően 10,6%-ra csökkentek (χ2-teszt: p = 0,0351; 289,2 ± 82,45 giga/l, p = 0,0232). Az emelkedett thrombocytaszámokhoz rövidebb túlélési idők tartoztak (R: –0,35, p = 0,0085). Diabetes a betegek harmadában volt igazolható. A diabeteses és a nem diabeteses személyek vizsgált laboratóriumi paraméterei (például vérkép, vesefunkció, májenzimek) nem különböztek. A primer tumor sebészi eltávolítását követően a diabetes ötszörös kockázati tényezője a rövidebb túlélésnek (relatív kockázat: 5,1612, p = 0,0165). Az átlagos túlélési idő 30,6 ± 26,78 hónap. Következtetés: A következményes, tartósan fennálló thrombocytosis a műtét után kedvezőtlen túlélési időre utal. Megfigyeléseink alapján a colorectalis daganatok felismerésekor az emelkedett thrombocytaszám és a 2-es típusú diabetes prognosztikai markerek lehetnek. Orv Hetil. 2018; 159(19): 756–767.

Open access

Petersen-hernia, egy ritka sérvtípus megjelenése osztályunkon

Petersen hernia, a rare type of hernia in our department

Magyar Sebészet
Authors: Keresztély Merkel, Tímea Vass, György Herczeg, Péter Ágh, and Miklós Máté

Összefoglaló. 61 éves nőbeteg anamnéziséből 3 évvel korábbi, morbid obezitás miatti bariátriai műtét (Roux Y gastric bypass, műtét előtti BMI 42, aktuális BMI 22), hysterectomia, hypertonia említendő. Négy napja tartó diffúz hasi fájdalom, hányás, hányinger, székletkimaradás miatt került SBO érintésével sebészeti osztályunkra. Felvételkor mérsékelt hasi distenzió, diffúz felhasi 3-5/10 fájdalom volt, defensus nélkül, NG szonda jelentős tartalmat nem hozott. Ileusra jellemző auscultációt, rectalis vizsgálattal üres ampullát találtunk. Álló natív hasi felvételen jobb oldalon L II–III. csigolya mellett kissé gázos, nem tágabb vékonybélkacs került leírásra, benne 2-3 cm-es nívóval. Hasi UH-vizsgálaton folyadékkal telt, tág, 30–35 mm átmérőjű vékonybeleket írtak le. CT-vizsgálat során a duodenum, jejunum és néhány proximalis ileumkacs kóros distensióját igazolták, nívókkal, innen aboralisan összeesett vékonybeleket.

Tekintettel a kliniko-radiológiai képre, urgens műtét során Hasson-technikával laparoszkópos inspekciót végeztünk, azonban a masszív ileus okozta térhiány miatt kp medián laparotómiára konvertáltunk. Az exploráció során a Petersen-hernián át a jobb hasfélbe herniálódott alimentáris, biliopancreatikus és közös vékonybélszakaszt észleltünk a terminális ileum közepéig. A bél életképesnek bizonyult. A Petersen-hernián át a kizáródott szakaszt a bal hasfél felé visszahelyeztük, majd a Petersen-herniát nem felszívódó fonallal a colon transversum és az alimentáris kacs mezentériuma közt tovafutó varrattal zártuk. A beteg az ötödik postoperatív napon gyógyultan távozott.

Summary. 61 years old female with previous surgical history of Roux-en-Y gastric bypass (3 years ago) and earlier hysterectomy admitted to our surgical department with clinical and radiological signs of small intestinal obstruction. Urgent intervention had been performed with following findings: Petersen herniation of alimentary tract including the – biliopancreatic tract and the small bowel extending to the midpart of the terminal ileum. Viability of herniated intestinal tract had been confirmed, and reposition of herniated parts through the Petersen hernia had been done. Closure with non-absorbable running suture of the gap between the transverse colon and the mesenteriun of the alimentary limb had been performed. Patient was fit for discharge on the fifth postoperative day.

Open access