Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: György Hunyady x
Clear All Modify Search

A kiterjedt nemzetközi vizsgálatok, amelyek a társadalmi közérzetet igyekeznek feltárni, kizárólag az egyének szubjektív jólétét tanulmányozzák és mérik. Az előadás azonban abból indul ki, hogy az egyén nemcsak önmagára koncentrálva él meg különböző helyzeteket, hanem mint a társadalom aktív alkotóeleme direkt módon is megtapasztalja és megítéli annak viszonyait, érzelmileg reagál rájuk, és ebben is ki van téve társai meggyőző vagy taszító hatásának. A társadalmi közérzet célzott kutatásának utolsó fázisára 2007–2008 fordulóján került sor, 600 fős rétegzett mintán. A strukturált interjúk 6 témakört érintettek: A) a vizsgálati személyek szubjektív jóllétét, hangulatát, elégedettségét, B) hogyan látják mások érzelmi állapotát, hogyan észlelik a társadalom más tagjainak viszonyulásait, C) a társadalom viszonyaival, intézményeivel szemben magának a kérdezettnek a kinyilvánított személyes attitűdjét, D) a tárgyi jellemzést, amelyet a vizsgálati személyek a társadalmi közállapotokról és intézményekről adtak, E) az emberi értékek és a társadalmi pozíciók látni vélt (disz)harmóniáját, F) összehasonlítást a múlt és jelen, a norma és a valóság között. A kérdezett válaszai és azok összefüggései nemcsak korrelációs és faktoranalízis útján képezték elemzés tárgyát, hanem a vizsgálati személyek csoportosítására is sor került, a nézetek kapcsolódási mintáit kifejező jellegzetes válasznyalábjaik alapján. A klaszteranalízis három népes csoportot különített el, amelyeket toleránsnak, ambivalensnek, illetőleg hiperkritikus nak lehet címkézni, és meg lehet határozni helyüket a közállapotok (alapvetően kedvezőtlen) megítélésének kontinuumában. Az empirikus adatok arról tanúskodnak, hogy a társadalom érzésvilágát a történeti léptékű társadalmi átalakulás, a társadalmi mobilitás és különbségek növekedése, valamint a társadalmi egyenlőség és gondoskodás normáinak halványulása és keresése zaklatja fel.

Restricted access

A szociálpszichológia amerikanizálásának európai bírálói felróják (mindenekelőtt Floyd Allportnak), hogy hiba volt a 20. század első harmadán feladni a kollektív pszichológia (néplélektan, nemzetkarakterológia, kollektív reprezentációk, tömeglélektan) hagyományát és az individualizmus szellemében az egyénre és társas interakcióira koncentrálni a kísérleti kutatásokban. A tudományág történetét áttekintve azonban megállapítható, hogy a kutatások nem tolódtak el végletesen és véglegesen az egyik irányba sem, az empirikus szociálpszichológiában az egyénre illetve a társadalom egészére változó és váltakozó figyelem esett. Valójában a „módszertani individualizmus” nem gátolta meg, sőt hozzájárult ahhoz, hogy egyfelől társadalomban zajló megismerési folyamatokról, másfelől a társadalom érzelmi dinamikájáról megalapozott szociálpszichológiai eredmények szülessenek, amint ezt a tanulmány 7-7 főbb témakör bemutatásával illusztrálja. A szerző prognózisa szerint az információfeldolgozás individuális folyamatainak korszaka után most a társadalmi csoportok és affektív viszonyaik tanulmányozása kerül a szociálpszichológiai kutatások előterébe.

Restricted access

A társadalmi rendszert övező, leképező és alakító megismeréssel és érzelmekkel foglalkozó alapvető szociálpszichológiai elméletek egyik kitüntetett tárgyköre a rendszerigazolás, a hierarchia alján elhelyezkedő emberek, tömegek aktív támogató attitűdje, a számukra előnytelen viszonyok legitimálása. John Jost kimunkált elméletét a haladott világban gyűjtött gazdag tapasztalati anyag támogatja. Ettől eltérően azonban a posztkommunista régióban (jelesen Magyarországon is) a rendszerigazolás mellett a közgondolkodásban megjelenik, sőt hosszabb távon is alkalmasint felül tud kerekedni a rendszerkritika. Az utóbbi másfél évtizedben (többek között 8 országos reprezentatív mintán) végzett sztereotípia-, attitűd-, érték- és társadalmiközérzet- vizsgálataink egzakt módon leírják a rendszerkritika és a rendszerigazolás ambivalenciáját: a mai magyar közgondolkodásban az alapvetően a szociális biztonság hiányából fakadó elégedetlenséget, morális társadalomkritikát, a demokrácia fokozott igényét, szemben a gazdasági-politikai viszonyok méltatásával, a hatalomösszpontosítás támogatásával. Jellemzi a magyar közállapotokat, hogy a domináns rendszerkritika a jövőre nézve pesszimizmussal, a szubdomináns rendszerigazolás optimizmussal társul. A nemzetközi trendek különbségeinek történeti-kulturális értelmezésén túl a tanulmány ajánlásokat fogalmaz meg a rendszerigazolás elméletének továbbépítésére (a rendszerattitűdök ambivalenciájának, a rendszerek különbözőségének, a rendszerképek kontextusának és a kilátások észlelt valószínűségének szentelt figyelemmel). E kutatások a társadalmi nézetekből kiolvasható közérzet vizsgálatára 7 alskálát tartalmazó, úgynevezett kontraszelekciós skálarendszert, illetve a demokráciafelfogás összetevőit mérő 3 skálát vezettek be és alkalmaztak.

Restricted access

A társadalmi közérzet lényeges alkotóeleme, hogy az emberek észlelnek-e egyenlőtlenségeket, mennyiben tudják elfogadni az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, bennük az értékek és pozíciók összhangját vagy diszharmóniáját élik-e meg. A rendszerváltó Magyarországon a rendszerigazolás sok helyütt kimutatott és szociálpszichológiai mélységben elemzett tendenciája mellett és helyett szívósan jelen van, sőt a 2010-es éles politikai fordulat után is tovább erősödött a kontraszelekció társadalmi élménye. A társadalmi elégedetlenség legfőbb tudatosított oka a szociális biztonság hiánya. Az országos reprezentatív mintákon 2010–2011-ben végzett kutatások feltárták a közkeletű demokráciafelfogás főbb összetevőit: ezek közül a demokráciába vetett hit komponensei a kontraszelekció feltételezésének kritikai attitűdjével pozitív, a rendszerigazolás tendenciájával negatív korrelációban állnak. A demokráciafelfogásnak a közvéleményt leginkább megosztó faktora az erős állam igénye, amely viszont a rendszerigazolással, az optimizmussal és az akarat kultuszával jár együtt. Az erős állam ideálját jogi formába öntő „húsvéti alaptörvény” több vonatkozásban nem esett egybe a közvélemény domináns várakozásaival.

Restricted access

A szakmai közérdeklődés középpontjában a pozitív érzelmi állapotok, a megelégedettség és megélt boldogság állnak, ma erről szól a pszichológiai szakirodalom nagy és szaporodó része.Ahogy a boldog megelégedettség keresése és jeleinek felmutatása bizonyos értelemben amerikanizmus, éppoly joggal mondható, hogy magyar ember számára a meg nem elégedettség szokványos állapot, amit egy-egy emelkedett történeti pillanat meg-megszakíthat, de a társadalmi közérzetnek szívós, el-eluralkodó jellemzője. Magának a társadalmi közérzetnek a fogalmi keretei meglehetősen kidolgozatlanok a szociálpszichológia nemzetközi szakirodalmában (elvétve találunk ennek koncepcionális megragadására tett kísérletet is), ez is arra ösztönöz, hogy a fogalmi űrt megpróbáljuk kitölteni.A tanulmány az elégedetlenség dinamikáját vizsgálja a rendszerváltó Magyarországon, különös tekintettel a 2010-ben bekövetkező földcsuszamlásszerű politikai fordulatra, amely mély és kiterjedt társadalmi elégedetlenséget fejezett ki és az állami-hatalmi erők összpontosításával rendet és harmóniát ígért. Három hosszabb távú, országos reprezentatív mintákon folytatott kutatássor tanúsága szerint azonban e fordulat után: 1. az igényelt társadalmi értékek és az észlelt közállapotok feszültsége tovább nőtt, különös tekintettel a szociális biztonság hiányára. 2. a társadalmi-gazdasági viszonyok megítélésében tovább erősödött a rendszerkritikai és gyengült a rendszerigazoló elem, elterjedt és elmélyült a nézet, hogy gazdasági-hatalmi státus és a morális érték egymás ellenébe fordult a társadalomban, kontraszelekció érvényesül, 3. a politikai demokrácia elveihez való ragaszkodás nőtt, míg az erős államba és kormányzatba vetett hit gyengült. A viszonyok megítélésére és a demokratikus viszonyokra vonatkozó nézetek szilárd nyalábokba rendeződnek, jellegzetes faktorstruktúrája van az itemek keresztmetszeti kapcsolódásának. A legfőbb módszertani tanulság ezen túlmenően az, hogy a társadalmi közérzet időbeli alakulása során a nézetnyalábok szisztematikusan együtt alakulnak: 2010 és 2013 között együtt nő a rendszerkritika és a demokrácia igenlése, együtt süllyed a rendszerigazolás és az erős állam követelése (mint ahogy a tanulmány zárásának hónapjaiban e tendenciák némileg együtt fékeződnek le). A társadalmi közérzet vizsgálatában különleges elméleti-módszertani jelentőségre tesz szert a dinamikájának leképezése különböző és külön-külön is összetett nézetrendszerek vetületében.

Restricted access

A kontraszelekcióra vonatkozó pszichológiai tudásunk meglehetősen foghíjas és összerendezetlen, jóllehet a jelenség mélyen emberi, Magyarországon fájdalmasan nemzeti és társadalmilag aktuális a „hosszú XX. század” végén. Köznapi nyelven szólva: ez olyan helyzet, amelyben a társadalom, egy intézmény vagy csoport nem aknázza ki, sőt elvesztegeti emberi erőforrásait (a tehetséget, a felkészültséget, a műveltséget, az erkölcsi értékeket). Ennek következtében teljesítménye és életminősége elmarad az elérhető optimumtól. Az individuális és kategoriális kontraszelekció társas-társadalmi folyamatai között nyilvánvalóan nagy a különbség, ám a tanulmány általános pszichológiai modell körvonalazására tesz kísérletet. A többé s a kevésbé előnyös helyzetet elfoglaló két fél - mint a gyengébb, illetve jobb kvalitások letéteményese - ellentétben áll egymással. Ugyanakkor feltehetően egyik fél sincs magára hagyva: az egyik oldalon ott a hatalom, amely elosztja és fenntartja a tényleges pozíciókat, a másikon ott - a társadalmi közönségben is élő - értéktudat a valós különbségekről. Történeti források elemzése és a szerző sztereotípiavizsgálatainak eredményei azt tükrözik, hogy különfélék lehetnek e közönség reakciói. Egyik lehetőség a helyzetben rejlő igazságtalanság elleni energikus fellépés. Egy másik lehetőség a helyzet lemondó tudomásulvétele. Egy harmadik a fennálló hatalmi viszonyok elfogadása, beleértve a diadalmaskodó győztest és értékeinek felnagyítását. Ez - a legrosszabb esetben - azzal jár, hogy e személy vagy csoport a maga gyengéivel és kompenzációs igyekezetével - a siker okán és jogán - sokak szemében követendő mo­dellé is válik.

Restricted access

A Magyar Pszichológiai Társaság ünnepi közgyűlésén tartott előadás folytatja a magyar pszichológia múltjának felderítését. Rendszeresen áttekinti, hogy a magyar társadalom történetének egymást követő nyolc szakasza milyen korlátokat szabott a pszichológia fejlődésének, és milyen akadályokat gördített útjába az 1920-as évektől kezdődően, a második világháborút követően, a rendszerváltás utáni évtizeddel bezáróan. A kontraszelekciós hatásokkal azonban az egyetemi és akadémiai keretekben intézményesedő tudományág sikerrel birkózott meg. Tükrözik ezt - arányosan nyolc pozitívum - többek között a magyar tudósok külföldi sikerei, a hazai pszichológia előrevivő szemléleti sajátosságai, a szakterület egészséges generációs összetétele, publikációs termése, a képzést megújító reformjai, valamint a Társaság betöltött missziója.

Restricted access

A szociálpszichológia hazai intézményesítésben különösen fontos szerepet játszott Pataki Ferenc, aki 1965-ig a közösségi nevelés kiemelkedő szaktekintélye volt, majd az MTA Pszichológiai Intézetében egy szociálpszichológiai csoport kialakítására vállalkozott. Az ideológiai fenntartásokba ütköző szaktudomány legitimizálásának harcát ő vívta meg, amellett érvelve, hogy a szociálpszichológia művelése teszi teljessé a tudományos társadalomképet és kamatozik a gyakorlatban az emberek és csoportok kapcsolataiban. A hazai tradíciókra építve a csoportpszichológiával kezdte kutatómunkáját, amely a szociális identitás korszerű témájában teljesedett ki. Mint a szociálpszichológia akadémikus képviselője esszéisztikus írásaiban elemző figyelemmel foglalkozott a rendszerváltozás társadalmi atmoszférájával, veszélyes konfliktusaival és politikai fordulataival. Munkásságának záró szakaszán a magyar nemzeti tudat és a hazai demokrácia alapkérdéseit tanulmányozta és világította meg.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: György Hunyady, Paula Fischer and László Hülber
Restricted access

The authors report the case of a 75-year-old woman who presented with significant gastrointestinal bleeding caused by a large hyperplastic polyp and a smaller inflammatory fibroid polyp. Both polyps were removed endoscopically successfully. The authors give an overview of the different kinds of polypoid lesions in the stomach with their histologic patterns, etiology, relation to Helicobacter pylori infection, malignant potential and therapeutic options based on the available literature.

Restricted access