Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: György Lang x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Czebe
,
Eszter Csiszér
,
György Lang
,
Peter Jaksch
, and
Walter Klepetko

Az első magyar beteg tüdőtranszplantációja óta 12 év telt el. Magyarországon kicsiny, de lelkes orvoscsoport dolgozik azon, hogy a tüdőátültetés egyre több magyar állampolgár részére könnyen elérhető, evidens terápiás eljárássá váljék. A műtét indikációját végstádiumú, a tüdő vascularis rendszerét vagy parenchymáját érintő megbetegedések képezik, miután a konzervatív terápiás lehetőségek már kimerültek. Jelenleg hazánkban a tüdőtranszplantáció még nem bevezetett műtéti eljárás. Az elmúlt 12 év során (1996 és 2007 decembere között) 64 magyar betegnél végzett tüdőátültetést a Klepetko professzor által vezetett munkacsoport (Vienna Lung Transplant Group) a bécsi sebészeti klinikán. Betegeinknél a következő alapbetegségek miatt került sor transzplantációra: cisztás fibrosis (22), idiopathiás tüdőfibrosis (18), primer pulmonalis hypertonia (8), lymphangioleiomyomatosis (5), emphysema (4) és egyéb betegségek (7 esetben). A 64 betegnél összesen 68 transzplantáció történt. Négy esetben retranszplantációra került sor. A műtéti technika kétoldali teljes tüdő- (33), kétoldali lebenytranszplantáció (18), egyoldali tüdőtranszplantáció (13), szív-tüdő együttes átültetése (2) és split tüdőtranszplantáció (2) volt. Egy fiatal recipiens esetében élő donoros lebenytranszplantáció történt. A betegek átlagéletkora a műtét idején 33,3 év (14 és 58 év között) volt. A 64 transzplantált közül 48-an vannak jelenleg életben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
György Lang
,
Krisztina Czebe
,
Balázs Gieszer
, and
Ferenc Rényi-Vámos

A tüdőtranszplantáció jelenti gyakran az egyetlen lehetséges megoldást a tüdő konzervatív kezelésre rezisztens – parenchymás vagy vascularis – betegségei esetében. Az International Society for Heart and Lung Transplantation 2012-ben közzétett statisztikája szerint 2010-ben világszerte több mint 3500 tüdőtranszplantációt végeztek. A Bécsi Orvostudományi Egyetem, Sebészeti Klinika Mellkassebészeti Osztályán, amely a világ egyik vezető tüdőtranszplatációs centruma, prof. dr. Walter Klepetko irányításával 1989 óta mintegy 1500, 2012-ben 115 tüdőtranszplantációs műtét történt. Bécsben transzplantálják, más közép-európai országokhoz hasonlóan, a magyar betegeket is. Az indikáció felállítása, a beteg felkészítése, a donorszerv kiemelése, a gondozás hazánkban már fokozatosan megvalósult. Jóllehet, a transzplantációs műtét ma is Bécsben történik, a humán erőforrás itthon rendelkezésre állna: 2003 óta a magyar betegek nagy részét is jelen sorok két sebész szerzőtársa operálta. Az eljárás iránti hazai igény 1999 óta folyamatosan növekszik, és lassan eléri azt a számot, ami indokolja az önálló nemzeti program elindítását, amelynek személyi feltételei már adottak. A tárgyi feltételek megteremtése részben finanszírozási, részben szervezési kérdés. A továbblépéshez egészségpolitikai döntésre van szükség. Orv. Hetil., 2013, 154, 868–871.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Kristóf Dede
,
István Láng
,
Balázs Pörneczi
,
Gábor Mester
,
András Fekete
,
György Kőszegi
,
Tamás Mersich
,
István Besznyák
, and
Attila Bursics

Absztrakt

Bevezetés: A colorectalis májáttétek (CRLM) kezelésének egyetlen potenciálisan kuratív terápiája a sebészi resectio. A preoperatív/neoadjuváns kemoterápia mind a resecabilis, mind az ún. borderline resecabilis, mind az irresecabilis betegek esetében része lehet a kezelésnek. Beteganyag: Az Uzsoki Utcai Kórházban májresectióval kezelt CRLM-es betegek adatait elemeztük. Két csoportba osztottuk a betegeket: az A csoport kapott preoperatív kemoterápiás kezelést, a B csoport nem kapott preoperatív kezelést. Eredmények: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 128 betegnél történt kuratív célú májresectio CRLM miatt. 68 beteg (53%) kapott, 60 beteg (47%) nem kapott preoperatív kemoterápiás kezelést. A szövődmények tekintetében nem találtunk különbséget a két csoport között (p = 0,39). A median teljes túlélés 41 hónap volt. A progressziómentes (PFS) 3 és 5 éves túlélés 25%, a teljes (OS) 3 és 5 éves túlélés 55% és 31% volt. A kemoterápiás csoport (A) túlélését szignifikánsan rosszabbnak találtuk mind a PFS, mind az OS tekintetében (p = 0,014, p = 0,015) a B csoporthoz képest. Amikor az A csoporton belül a bevacizumabbal kombinált kemoterápiát kapott alcsoport adatait a csak citotoxikus kezelést kapott betegek adataival hasonlítottuk össze, szignifikánsan jobb PFS-értéket kaptunk a bevacizumab-kezelésben részesültek javára (p = 0,004). Következtetések: A colorectalis májáttétek sebészi kezelésével jó hosszú távú túlélési eredmények érhetőek el még nem szelektált beteganyagon is, az irodalomban közölt kiemelkedően magas túlélési eredményeket azonban beteganyagunkon még nem tudtuk igazolni. Amennyiben a preoperatív kemoterápiás kezelést bevacizumabbal kombináltan kapták a betegek, úgy a májresectiót követő túlélési eredmények az eleve resecabilis betegek túlélési eredményeivel egyezőek voltak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Farkas
,
Ákos Kocsis
,
Judit Andi
,
István Sinkovics
,
László Agócs
,
László Mészáros
,
Klára Török
,
Levente Bogyó
,
Péter Radecky
,
Áron Ghimessy
,
Balázs Gieszer
,
György Lang
, and
Ferenc Rényi-Vámos

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban egyre kisebb méretű tüdőgócok kerülnek felismerésre, melyek esetén az elsődleges választás azok minimálinvazív műtéti technikával történő eltávolítása diagnosztikus és terápiás céllal. Számos előnye mellett a minimálinvazív technika hátránya a tüdő áttapintásának korlátozottsága, a tüdőgócok felkeresése. Célkitűzés: A probléma megoldására több lehetőség is rendelkezésre áll. Ezek közül kettőt próbáltunk ki párhuzamosan, a drót-, illetve az izotópjelöléssel történő tüdőgóc-lokalizációt. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályán öt betegnél távolítottunk el tüdőgócot minimálinvazív technikával kettős, azaz drót- és izotópjelölés mellett. A tüdőgócok mérete 0,5 és 1,2 cm között váltakozott. A betegek életkora 44 és 65 év között volt; minden beteg alacsony műtéti rizikójú csoportba tartozott, súlyos társbetegség nélkül. Eredmények: Minden betegnél sikeresen eltávolításra került a tüdőgóc a kettős jelölés mellett. Jelölés után közvetlenül egy betegnél 2–3 mm-es légmellet észleltünk, mely azonnali beavatkozásra nem szorult, és egy betegnél a drót miatt kiterjedt bevérzés jelent meg a szúrcsatornában. A műtét során, a tüdőkollapszusnál két betegnél a drót kimozdult, egynél pedig az említett kiterjedt bevérzés a mellüregbe került, és diffúz izotópaktivitás jelent meg. Egy betegnél a műtét során drótjelöléses területet reszekálva további izotópaktivitás állt fenn, mert a jelölt tüdőgóc a reszekciós sík alatt volt. Következtetés: Mind az izotóppal, mind a dróttal történő tüdőgócjelölés segítséget nyújt a nem tapintható tüdőgócok minimálinvazív technikával történő eltávolításában. Kezdeti tapasztalataink alapján azonban az izotópos jelölés esetén a tüdőgóc mélységi megítélése pontosabb, és nem kell a drótkimozdulással járó kellemetlenségre számítani. Ugyanakkor az infrastrukturális háttér, illetve a műtéti időpont tervezése az izotópbeadás esetében nagyobb kihívást jelent, szemben a drótjelöléssel. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1399–1404.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Gieszer
,
Péter Radeczky
,
Áron Ghimessy
,
Attila Farkas
,
Kristóf Csende
,
Levente Bogyó
,
Levente Fazekas
,
Nóra Kovács
,
Ildikó Madurka
,
Ákos Kocsis
,
László Agócs
,
Klára Török
,
Tibor Bartók
,
Tamás Dancs
,
Nóra Schönauer
,
Krisztina Tóth
,
József Szabó
,
Noémi Eszes
,
Anikó Bohács
,
Krisztina Czebe
,
Eszter Csiszér
,
Sándor Mihály
,
Lajos Kovács
,
Veronika Müller
,
Jenő Elek
,
Ferenc Rényi-Vámos
, and
György Lang

Absztrakt:

Magyarországon az első tüdőtranszplantációt 2015. 12. 12-én végeztük el az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem együttműködésével. Cikkünkben az elmúlt két és fél év eredményeit összegezzük. 2018 augusztusáig 55 tüdőtranszplantációra került sor. Az adatfeldolgozást retrospektív módszerrel végeztük. A várólistára helyezés a Tüdő Transzplantációs Bizottság javaslatára történt. A donortüdők agyhalott donorokból származtak. A posztoperatív gondozás a Semmelweis Egyetemen folytatódott. 2015. 12. 12. és 2018. 07. 31. között 76 szervkivételen vettünk részt: 45 magyar, 23 Eurotransplant-, 8 Eurotransplanton kívüli országban, ezekből 54 kétoldali és 1 egyoldali tüdőtranszplantáció valósult meg. A műtéteket egyoldali (n = 1), kétoldali thoracotomiából (n = 1) vagy ’clamshell’ betolásból (n = 53), venoarterialis extrakorporális membránoxigenizáció-támogatással végeztük. Három esetben az extrakorporális membránoxigenizáció-támogatást a posztoperatív szakban prolongáltuk, másik két betegnél extrakorporális membránoxigenizáció-bridge terápiát követően végeztük el a transzplantációt. Egy kombinált tüdő-vese transzplantáció is történt. A recipiensek alapbetegsége krónikus obstruktív tüdőbetegség (n = 28); fibrotizáló tüdőbetegség (n = 8); cystás fibrosis (n = 12); elsődleges pulmonalis hypertonia (n = 2); histiocytosis-X (n = 1); bronchiectasia (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1) és bronchiolitis obliterans szindróma miatti retranszplantáció (n = 1) volt. Átlagéletkoruk 47,5 ± 15,18 év volt. A legfiatalabb beteg 13 éves volt. A várólistán 12 beteg hunyt el. A betegek átlagosan 24,6 ± 18,18 napot töltöttek az intenzív osztályon. A korai posztoperatív időszakban 2 beteget vesztettünk el. Tartós lélegeztetési igény miatt tracheostomát 13 esetben készítettünk. A betegek 1 éves túlélése 82,96% volt. A hazai tüdőtranszplantációs programban gyorsan emelkednek az esetszámok, ami más centrumok indulásához képest kivételes eredmény. A szövődmények és halálozások aránya más, nagy esetszámú centrumok számainak megfelel. A jövőben a várólista bővítését, az esetszámok további növelését, és az ’ex vivo lung perfusion’ (EVLP-) rendszer használatának bevezetését szeretnénk megvalósítani. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868.

Open access