Search Results

You are looking at 1 - 10 of 21 items for

  • Author or Editor: György Miklós Buzás x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Introduction: The eradication of Helicobacter pylori infection is of importance in Hungarian health care system. Aims: The aims of the Ph. D. thesis are: 1. The primary, second- and third-line eradication of Helicobacter pylori in outpatient practice; 2. Meta-analysis of the Hungarian and European eradication results; 3. The assessment of the quality of life in functional dyspepsia. Methods: 1. Six primary regimens were evaluated in 3 open, controlled, prospective, single-center trials in duodenal ulcer patients. The regimens given were: a) omeprazole, amoxicillin, metronidazole, n = 48; b) omeprazole, clarithromycin, tinidazole, n = 52; c) pantoprazole, amoxicillin, clarithromycin, n = 48; d) ranitidine bismuth citrate, clarithromycin, n = 51; e) lansoprazole, amoxicillin, clarithromycin, n = 60, and f) ranitidine bismuth citrate, clarithromycin, metronidazole, n = 61 cases). Regimens c) and f) were given in a cross-over manner as second-line treatment in 134 cases. Pantoprazole-based quadruple therapies containing either nitrofurantoin or bismuth subsalicylate were given as third-line regimens in 41 cases. 2. The meta-analysis of the Hungarian full papers and abstracts published between 1993 and 2002 and that of the European abstracts published between 1997 and 2004 at the European Helicobacter Study Group, United European Gastroenterology Week, Digestive Disease Week and World Congresses of Gastroenterology meetings was performed. The pooled eradication rates and combined odds ratios were calculated in groups of similar regimens. 3. The quality of life was assessed by the Functional Digestive Disorders Quality of Life Questionnaire in 123 healthy subjects and patients with Helicobacter pylori positive ( n = 101) and negative ( n = 98) functional dyspepsia patients, treated by regimen c) or cisapride. Results: The eradication rates on an intention-to-treat basis were: a) 51.2%, b) 72.3%, c) 80.8%, d) 80.3%, e) 78.3%, f) 78.7%. Regimens c) and f) given as second-line treatment achieved 65.2%, and 60.3%, respectively. Quadruple treatments obtained 61.9% and 55.0% as third-line therapies. 2. The meta-analysis showed that proton pump inhibitor/ranitidine bismuth citrate based primary triple therapies achieved eradication rates > 80% both in Europe and Hungary. Regimens containing clarithromycin and amoxicillin obtained eradication rates of 81.5% in Hungary and 79.6% in Europe. Combination of clarithromycin and a nitroimidazole was efficient in 82.8% and 84.2%. 3. The quality of life was impaired in functional dyspepsia. Eradication or prokinetic treatment improved significantly ( p = 0.0001) the quality of life after 6 weeks and 1 year. The effect size at 6 weeks was 1.48 and 1.35. Conclusions: Proton pump inhibitor/ranitidine bismuth citrate-based primary therapies achieve eradication rates around 80% in outpatients care setting. Second- and third-line regimens were less efficient. The meta-analysis of the Hungarian and European results proved the validity of the Maastricht consensus statements. Impairment of the quality of life in functional dyspepsia is improved by eradicating the infection or prokinetic therapy.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A laktázgén promóterében a C/T13910-fenotípusok prevalenciájának vizsgálata és a születésikohorsz-jelenség tanulmányozása laktózintolerancia tüneteivel rendelkező betegekben. Módszer: A 2010 és 2017 között végzett tanulmányba 1266 beteg került. A C/T13910-fenotípusokat polimeráz-láncreakcióval határoztuk meg. A betegekből 5 éves születési kohorszokat alakítottunk ki, és a fenotípusok gyakoriságát azokon belül kiszámítottuk. Eredmények: A CC, TC és TT fenotípusok gyakorisága 43,1%, 44,3% és 12,6% volt. A CC-fenotípus prevalenciája nőkben nemlineárisan fokozatosan emelkedett, az 1939 előtt született egyénekben észlelt 9,13%-ról az 1995 után születettekben 37,7%-ra. Következtetés: A laktázgén promóter CC-fenotípusának prevalenciája nőkben fokozatosan növekedett, jelezve a hormonális hatások jelentőségét a születésikohorsz-jelenségben. Orv Hetil. 2019; 160(14): 549–554.

Restricted access

Az Orvosi Hetilap 1948 és 1989 között az előző időszakhoz képest jelentősen több gasztroenterológiai tárgyú publikációt közölt. Az ismeretek elsősorban angol közvetítéssel kerültek a magyar szakirodalomba. Célkitűzés: Az Orvosi Hetilap ban 1989 és 2008 között megjelent gasztroenterológiai tárgyú publikációk kiértékelése. Módszer: A szerző manuális módszerrel áttekintette a folyóirat 1989 és 2008 közötti évfolyamait. A gasztroenterológiai tárgyú eredeti közleményeket, lapszemléket és könyvismertetéseket azonosította és azokból adatbázist készített. A publikációkat tematikai csoportokba sorolta és arányukat meghatározta. Az eredményeket összehasonlította az 1948 és 1989 közötti időszak publikációs tevékenységével. Részletesen áttekintette a laparoszkópos sebészet, a májátültetés és a genetikai ismeretek recepcióját az Orvosi Hetilap ban. Eredmények: 1989 és 2008 között az Orvosi Hetilap ban 2817 gasztroenterológiai tárgyú dolgozat jelent meg (1067 eredeti közlemény, 1698 folyóirat-referátum, 52 könyvismertetés), ez az összes közlemény 10,1%-a. Az előző korszakhoz képest a gasztroenterológiai tárgyú közlemények száma nem változott (p = 0,82), a folyóirat-referátumok (p = 0,006) és könyvismertetések száma jelentősen csökkent (p = 0,01). 2007-től megjelent az Orvosi Hetilap online változata és a Hungarian Medical Journal . A 1989 és 2008 között legtöbbet a máj (17,8%) és epeutak betegségeivel (4,31%), ezen belül a vírusos hepatitisekkel foglalkoztak (7,0%). Laparoszkópos sebészettel 27 (1,8%), májátültetéssel 39 (2,6%), genetikával 61 (4,0%) közlemény foglalkozott. Százharmincegy szakfolyóiratot szemléztek, a gasztroenterológiai tárgyú folyóirat-referátumok száma az előző időszakhoz képest csökkent (p = 0,006). A referátumok 65,4%-a magfolyóiratokban jelent meg. Az angol nyelvű lapok aránya 62,4%, a lapszemlék 31,5%-a német, 1,69%-a francia forrásból táplálkozik, tehát az angol dominancia erősödött. A könyvismertetések száma 211-ről 52-re csökkent (p = 0,01). A laparoszkópos sebészetben elsősorban a cholecystectomiával szerzett tapasztalatokat ismertették. A májátültetés kérdéskörének fő fóruma az Orvosi Hetilap volt. A 2000-es években az egyetemi centrumokban működő munkacsoportok ismertették az emésztőszervi betegségek genetikai kutatásait. Következtetés: Az utóbbi két évtizedben az Orvosi Hetilap sikerrel látta el hagyományos feladatát a hazai orvosok szakmai tájékoztatásában, emellett fontos szerepet vállalt a kortárs gasztroenterológia új vívmányainak (laparoszkópos sebészet, májátültetés, genetika) ismertetésében.

Restricted access

A szerző az utóbbi 2 év Helicobacter pylori-kutatás eredményeit tekinti át. A genetikusok több mint ezer mikro-RNS közül azonosítottak néhány csoportot, amelyek gyomorrákban vagy rákmegelőző állapotokban túl- vagy alulszabályozottak: ezek lehetnek a jövő markerei vagy terápiás célpontjai. A metaanalízisek 95 közleménnyel gazdagodtak: több dolgozatban kimutatták a Helicobacter pylori és a nyelőcső-, vastagbél-, hasnyálmirigy- és májrák asszociációját, bár a kapcsolat ezek egyikében sem olyan erős, mint a fertőzés és a gyomorrák kapcsolata. Az Epstein–Barr-vírus a gyomorrákok 10%-ában mutatható ki; a fertőzés gyakoriságát normális nyálkahártyában, krónikus gastritisben és peptikus fekélyben jelenleg kutatják. Az eradikációs kezelések eredményei gyakran elégtelenek: néhány módszer kerül bemutatásra, amelyekkel azokat optimalizálni lehet. 2013-ban az Európai Helicobacter Munkacsoport kezdeményezte egy páneurópai regiszter összeállítását: eddig 5792 beteg adatait regisztrálták, kimutatva, hogy több terápiás módszer nem elég hatékony. 2013-ban indult útjára az Egészséges Gyomor Kezdeményezés azzal a céllal, hogy az egészséges egyénekben és gyomorbetegségekben végzett kutatásokat világszerte támogassák, hogy azok mielőbb alkalmazásra kerüljenek. Orv. Hetil., 2015, 156(6), 203–210.

Restricted access

Az Orvosi Hetilap 1857–1905 között a gasztroenterológia legtöbb korabeli kérdésével foglakozott. Az ismeretek német, francia és angol közvetítéssel kerültek a magyar irodalomba. Célkitűzés: Az Orvosi Hetilap ban 1905–1944 között megjelent gasztroenterológiai tárgyú publikációk kiértékelése. Módszer: A szerző manuális módszerrel áttekintette a folyóirat 1905–1944 közötti évfolyamait. A gasztroenterológiai tárgyú eredeti közleményeket, lapszemléket és könyvismertetéseket azonosította, és azokból adatbázist készített. A publikációkat tematikai csoportokba sorolta, és arányukat meghatározta. Az 1857–1904 és 1905–1944 közti időszak és egyes történelmi korszakok (I. és II. világháború, trianoni korszak) publikációs tevékenységét összehasonlította. Eredmények: 1904–1944 között az Orvosi Hetilap ban 1101 gasztroenterológiai tárgyú közlemény jelent meg, amely az összes eredeti közlemény 10,3%-a, jelentősen több az előző időszaknál. A közlemények időrendi megjelenése egyenetlen, az I. és II. világháború éveiben, illetve a trianoni szerződés utáni években lényegesen csökkent. A gyomor és nyombél betegségeivel a közlemények 21%-a foglalkozik, a hepatológiai tárgyú közlemények aránya 16,4%, az alaptudományoké (anatómiai, patológiai, élettani) 3%-ra csökkent. Endoszkópiával 21 (1,4%), radiológiával 48 (3,2%) közlemény foglakozott. 112 szakfolyóiratot szemléztek, a gasztroenterológiai tárgyú folyóirat-referátumok száma 1695, aránya 9,4%, az előző időszakhoz képest jelentősen növekedett. A referátumok 74,6%-a magfolyóiratokban jelent meg. A német folyóiratok aránya 57,1%, a lapszemlék 19,6%-a angol nyelvű, 16,9%-a francia forrásból táplálkozik. A könyvismertetések száma 116-ról 95-re csökkent. A fekélybetegség kezelésében számos alternatív, ma már túlhaladott eljárást alkalmaztak. Megbeszélés: 1905–1944 között az eredeti gasztroenterológiai publikációk száma jelentősen meghaladja az előző időszak teljesítményét. Az információk forrása továbbra is elsősorban a német szakirodalom. Az időszakban kiemelkedően a gyomor és nyombél betegségeivel foglalkoztak a legtöbbet; az endoszkópia a radiológia elterjedése miatt háttérbe szorult.

Restricted access

A szerző áttekinti az utóbbi két év Helicobacter pylori-val kapcsolatos irodalmának egyes kérdéseit. A genetikai kutatások azonosították a baktérium, illetve a gazdaszervezet azon polimorfizmusait, amelyek a Helicobacter pylori-infekció klinikai kimenetelében (peptikus fekély, gyomorrák) szerepet játszanak. A vizsgálatokat kutatási központokban végzik, de a költségek csökkenésével helyet kaphatnak a diagnosztikában és az egyénre szabott kezelésben. Az antibiotikum-rezisztencia továbbra is emelkedik a dél-európai országokban. Jelenleg Budapesten a clarithromycinrezisztencia 17–33%, a levofloxaciné 27%. Az antibiotikum-fogyasztás felmérésével a rezisztencia részben kiküszöbölhető és az eradikációs eredmények javíthatók. A migráció világszerte problémát jelent: ausztrál, kanadai és texasi adatok szerint a bevándorlók fertőzöttsége meghaladja a befogadó országét. Olaszországban a bevándorlóknál végzett eradikáció eredményei rosszabbak, mint az olaszoké. Összefüggést vélnek a női/férfi meddőség, a habituális abortusz és a Helicobacter pylori-fertőzés között, nincs azonban adat, hogy az ilyen indikációval végzett sikeres eradikációs kezelést követi-e kihordott terhesség. A Maastricht IV/Firenze konszenzusban a bizonyíték- és evidenciaszintek újraértékelésével meghatározták a diagnosztika és eradikációs kezelés indikációit és módszereit. A nem invazív vizsgálatok a fertőzés „test and treat” kimutatásában javasoltak, endoszkópos vizsgálat alarm panaszok, szövődményes fekély, malignus elváltozás, MALT-lymphoma gyanúja esetén indokolt. A terápia kiválasztásakor figyelemmel kell lenni a helyi clarithromycin- és levofloxacinrezisztenciára, 15–20% felett e szerek kerülendők. 15%-os rezisztencia alatt az első vonalbeli standard hármas kezelés adható, ennek alternatívája a négyes bizmutalapú kezelés. Sikertelen harmadik kezelés után ajánlott az antibiotikum-rezisztencia meghatározása. A második/harmadik kezelésben a szekvenciális, bizmutalapú vagy bizmutmentes négyes vagy hibrid kezelésnek is szerepe van. A Helicobacter pylori-diagnosztika és a kezelés hazai gyakorlata néhány részletében eltér az európai konszenzustól. Orv. Hetil., 2012, 153, 1407–1418.

Restricted access

A szerző a probiotikumok történetének áttekintése után az újabb genetikai kutatások alapján ismerteti az emberi bélflóra kialakulását és a főbb probiotikumok mikrobiológiai jellegzetességeit. Az utóbbi években kiterjedtek a probiotikus kezelések indikációi az emésztőszervi betegségekben. A szerző metaanalízisek alapján elemzi a probiotikus kezelés eredményeit egyes kórképekben. A probiotikumok hatásosak az antibiotikum-asszociált hasmenések és a Clostridium difficile okozta kórképek megelőzésében és kezelésében. A Helicobacter pylori eradikációs kezelésében a Lactobacillus, Bifidobacterium és Saccharomyces boulardii tartalmú készítmények 5–10%-kal növelik a sikeres kezelések arányát és csökkentik a mellékhatások gyakoriságát. Irritábilis bél szindrómában egyes tünetek gyakoriságát és súlyosságát csökkentve javíthatják az életminőséget. Colitis ulcerosában hatékonyságuk bizonyított, Crohn-betegségben még igazolásra vár. Az eredmények értelmezését nehezíti a tanulmányok heterogenitása, az alacsony betegszám és a probiotikumok sokfélesége. A Maastricht IV/Firenze konszenzuson kívül a probiotikumok alkalmazásáról más betegségekben konszenzus még nem született. Javasolt, hogy minden kórképben azon törzset tartalmazó probiotikumot adják, amelynek hatása bizonyított. A kevert törzsek hatása nincs kiértékelve. A szerző áttekinti a probiotikumok ritka, de néha súlyos mellékhatásait. Magyarországon több probiotikum kapható vény nélkül a gyógyszertárakban: használatuk empirikus. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság nem engedélyezte a probiotikumok gyógyszerré minősítését, mivel nem látja bizonyítottnak, hogy e készítmények megelőznek vagy gyógyítanak bármilyen betegséget. További kutatások szükségesek a probiotikumok evidenciákon alapuló használatának kiértékelésére és a konszenzusok megfogalmazására. Orv. Hetil., 2013, 154, 294–304.

Restricted access

A tumormarkerek olyan géntermékek, amelyek az egyes szervekben kialakuló daganatok jelenlétét, illetve azok sebészeti/gyógyszeres kezelés utáni kórlefolyását jelzik. Felfedezésüket a syngen rágcsálókban kémiai vagy virális úton kiváltott daganatokban leírt tumorspecifikus antigénekből származtatják. A mai klinikai gyakorlatban használt tumorjelzők története az 1940-es években kezdődött: 1944-ben elsőként az alfa-foetoproteint, 1965-ben a karcinoembrionális antigént fedezték fel, azóta palettájuk egyre bővült. Ma már mindegyik pontos szerkezete és genetikája ismert. Egyeseknek funkciója lehet a daganatok növekedésében és a metasztázisok keletkezésében. A tumorjelzők meghatározása végezhető lakossági/kockázati csoportok szűrése céljából, a tumordiagnosztikában, a sebészeti és kemoterápiás kezelés eredményének kiértékelésében, a recidívák kimutatásában és a tumorlokalizációban, de ideális tumorjelző nincs. Izotópokkal jelzett anti-karcinoembrionális antigén ellenanyagnak és E-szelektin-gátló szereknek a jövőben szerepe lehet a vastagbél- és pancreasrák molekuláris sugár- és kemoterápiájában. Orv. Hetil., 2013, 154, 810–819.

Restricted access