Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: György Rokszin x
  • All content x
Clear All Modify Search
Magyar Onkológia
Authors: György Lázár, Attila Paszt, Zsolt Simonka, Richárd Rokszin, and Szabolcs Ábrahám

Absztrakt

A minimálisan invazív technika – a módszer vitathatatlan előnyei révén – teljesen elfogadottá vált a legtöbb jóindulatú és funkcionális megbetegedés sebészi kezelésében. Napjainkra az is bebizonyosodott, hogy a laparoscopos technika a colorectalis daganatok sebészi kezelésében is biztonsággal alkalmazható. A szerzők saját és a nemzetközi tapasztalatok elemzésével mutatják be a colorectalis daganatok laparoscopos sebészi kezelését. A Szegedi Tudományegyetem ÁOK Sebészeti Klinikáján 2005. január 1. és 2008. december 31. között 74 betegen végeztek laparoscopos/laparoscoposan asszisztált colorectalis bélresectiót. A műtéti indikációt 40 esetben neoplasticus eredetű colorectalis laesio képezte. A betegek átlagos életkora 64 év volt (36–89 év). A betegek közül 4 ASA I, 11 ASA II, 24 ASA III és 1 ASA IV rizikócsoportba tartozott. 26 esetben rectosigmoidealis resectio, 2 esetben rectumexstirpatio, 9 esetben jobb, 1 esetben bal oldali hemicolectomia történt. Sem műtéti, sem posztoperatív szövődmény nem volt. 4 konverzió és egy esetben adhesiós ileus miatt reoperáció történt. A passage megindulása (átlagosan 2,4 nap) és a per os táplálhatóság jelentősen lerövidült. A specimenek hisztológiai feldolgozása minden esetben tumormentes oralis, aboralis és circumferentialis resectiót igazolt. Saját és a nemzetközi eredmények áttekintése alapján megállapítható, hogy colorectalis daganatok miatt végzett laparoscopos műtétek biztonságosak, sebészi és onkológiai szempontból is megfelelőek. Számos előnyt jelentenek a betegek számára elsősorban a korai posztoperatív időszakban (gyorsabb felépülés, rövidebb kórházi tartózkodás) és a hosszú távú túlélési eredmények is megfelelőek.

Restricted access

Absztrakt:

A 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) kezelése terén új antidiabetikumok váltak elérhetőkké. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük a 2TDM gyógyszeres kezelési szokásainak változását 2001–2014 között. A vizsgálatot az Országos Egészségügyi Pénztár adatbázisának elemzésével végeztük. Az újonnan felismert 2TDM éves előfordulása 75 700 esetről 33 700 esetre csökkent. A 2TDM prevalenciája fokozatosan emelkedett, majd később stagnáló jellegűvé vált (2014-ben 727 000 eset). A szulfonilurea-monoterápia gyakorisága 64%-ról 35%-ra csökkent, a metformin-monoterápia gyakorisága 19%-ról 42%-ra nőtt. Gyógyszeres kezelés szükségessége esetén 2014-ben a metformin volt a leggyakrabban választott első készítmény (66%), ezt követte a szulfonilureák választása (16%). Első alkalommal DPP-4-gátlót 20 362 beteg, GLP-1-mimetikumot pedig 4996 beteg kapott 2014-ben. Öt évvel a szulfonilureakezelés megkezdése után (2010–2014 között) metforminra gyakrabban volt szükség második szerként (39,0%), mint a szulfonilureára öt évvel a metforminkezelés megkezdése után (22,9%). Az antidiabetikumok felírási szokásai az évek során megváltoztak, követve a szakmai irányelvek ajánlásait. Várható, hogy a terápiás szokások a közeljövőben tovább módosulnak. Orv Hetil. 2017; 158(20): 770–778.

Open access

Absztrakt

Napjainkban a cukorbetegséggel kapcsolatos adatbázis-elemzések új lehetőségként vonultak be a klinikai kutatások körébe. Hazánkban az egészségügyi ellátásban részesülők központi betegregiszterét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisa jelenti. Ide futnak be a hazai fekvő- és járóbeteg-szakellátás havi adatai, illetve a gyógyszerforgalommal (gyógyszertári receptkiváltással) kapcsolatos heti jelentések. A retrospektív vizsgálat célja az volt, hogy a szerzők az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisát közel másfél évtizedre (2001–2014) visszatekintően diabetológiai szempontból elemezzék, s így adatokat nyerjenek a cukorbetegséggel kapcsolatos morbiditási és mortalitási mutatók alakulásáról. Adatokat gyűjtöttek az ellátás költségvonzatáról, a kórházi kezelés jellemzőiről, illetve a terápiás szokások alakulásáról is. A jelenlegi dolgozat az elemzés módszertanát tekinti át. A szerzők remélik, hogy adataik értékesen fogják majd bővíteni a cukorbeteg-ellátás alakulásáról rendelkezésünkre álló eddigi ismereteket. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1259–1265.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: János Tomcsányi, Béla Bózsik, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth, and Lajos Katona

A pitvarfibrilláció hazai prevalenciájára és incidenciájára nincsen ismert adat. A hazai epidemiológiai adatok a nemzetközi publikációk adataiból következtethetők, habár egyedüli adottságként egy egységes biztosítói adatbázis áll a rendelkezésre. Célkitűzés: A magyarországi teljes lakosságra vonatkozó pitvarfibrillációs prevalencia és incidencia meghatározása. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisának felhasználása a 2007., 2008. és 2009. évekre vonatkozóan az adott évet megelőző, 2002-től ismert adatok figyelembevételével a pitvarfibrillációs kód megjelenése szempontjából. Eredmények: A pitvarfibrilláció prevalenciája ma Magyarországon 2,37–2,67%. Egy adott évben csak a betegek fele kerül kórházi vagy szakrendelői ellenőrzésre. Következtetések: Ez az első olyan felmérés, ami teljes országos lefedettségben vizsgálja a pitvarfibrilláció prevalenciáját. Már az öt–hét éves időintervallum figyelembevételével számított 2,37–2,67% prevalencia is lényegesen magasabb betegszámot jelent, mint amivel eddig számoltak. A rendelkezésre álló adatok matematikai modellezésével azonban a teljes magyarországi betegszám 296 493, ami 2,95%-os prevalenciát jelent. Orv. Hetil., 2012, 153, 339–342.

Restricted access