Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: György Szőke x
Clear All Modify Search
Authors: Miklós Szendrői and György Szőke
Restricted access
Authors: Sándor Viola, György Szőke, László Kocsis, Zoltán Körmendi and Attila Zsidai

Cél: A szerzők CMS rendszerrel meghatározzák a scoliotikus gerinc tartását scoliosisban (AIS), tanulmányozzák a mozgáspálya változását egészségeséhez képest, valamint terhelés hatását az AIS-ben szenvedők gerincére (tartás tekintetében). Céljuk, hogy magyarázatot találjanak a mozgáspálya-változás és gerincferdülés kialakulása, progressziója tekintetében. Analizálják a terhelés hatását a görbület progressziójára. Anyag és módszer: 25 AIS-ben szenvedő leány [scoliosis típusa King 1–2–3, Cobb fok átlag dorsalisan 27 fok (min. 15, max. 42), lumbálisan 25 fok (min. 14, max. 43)] került a prospektív vizsgálatba. Egészségesként illesztett kontrollt alkalmaztak. Eredmények: Vizsgálataik alapján az extenzió szignifikáns növekedése összefügg – ok-okozati kérdés eldöntése nélkül – a scoliotikus gerinc lordoscoliosis voltával. A jobb oldali rotáció szignifikáns emelkedése AIS-ben kifejezi, hogy sokszor első jel a háti szakaszon a torzió fokozódása, mely nagyobb mértékű, mint maga a jobbra ívelő görbület. Ugyanakkor a mindkét irányú oldalhajlás AIS-ben észlelt szignifikáns csökkenése nem mutat pozitív korrelációt a scoliosis ívének mértékével. Cobb 30 fokig a pp szög és Cobb fok jól korrelál, 30 Cobb fok feletti scoliosisban a korreláció gyenge. Következtetések: A klinikai vizsgálat során tulajdonképpen a „pp szöget” látjuk és nem magát a Cobb fokot, így – sajnos – a radiológiai elemzést CMS rendszerrel sem sikerül teljes mértékben még a betegkövetésben sem elkerülni. A terhelés mind a gibbus mértékére, mind a háti görbület nagyságára jelentős befolyást gyakorol.

Restricted access
Authors: Sándor Berki, Tamás Klára, György Szőke, Tibor Németh, Miklós Dunay and Károly Pap

The present study evaluated the histological changes in the muscle tissue after limb lengthening in skeletally immature rabbits and assessed the effect of different lengthening rates on the regeneration and degeneration properties of striated muscle. Thirteen different lengthening protocols were applied on a total of 16 male domestic white rabbits divided into four groups. The histopathological changes were analysed by a semiquantitative method according to the scoring system of Lee et al. (1993). After evaluation of the five main degenerative parameters (muscle atrophy, internalisation of muscle nuclei, degeneration of the muscle fibre, perimysial and endomysial fibrosis, haematomas), it is evident that rabbits subjected to limb lengthening at a rate of 3.2 mm/day showed more degenerative changes than those limb-lengthened at 0.8 or 1.6 mm/day. Our study showed that the regenerative mechanisms were not endless. If the daily lengthening rate reached the 3.2 mm/day limit, the regenerating ability of the muscle decreased, and signs of degeneration increased significantly.

Restricted access
Authors: József Furák, Ervin Bács, Radek Grochulski, Antal Wolfárd, Tamás Szőke, Imre Troján, Edina Csernay and György Lázár

Absztrakt

Retrospektív tanulmányunkban az osztályunkon 2006-ban bevezetett, videoasszisztált minithoracotomiából (VAMT) végzett lobectomiákkal szerzett tapasztalatainkról számolunk be. 2006 első félévében 10 betegnél végeztünk minimálisan invazív technikával lobectomiát. A 8 nő- és 2 férfibeteg átlagéletkora 61,4 év (47–68) volt. A műtéti indikációt 3 betegnél jóindulatú daganat, 6 betegnél igazolt T1N0 laphámcarcinoma, 1 esetben a CT-kép alapján feltételezett, T1N0 stádiumú malignus folyamat képezte. Izolált intubálást követően történt a videothoracoscopos exploratio, majd a lapocka csúcsa alatt egy 6–8 cm-es minithoracotomiát végzünk. A bordák 2 cm-es felterpesztését követően végezzük el a tüdő áttapintását, a resectiót és malignus esetekben a mediastinalis blokkdissectiót. 5 alsólebeny-, 4 felsőlebeny-lobectomiát és 1 felső bilobectomiát végeztünk. Műtéti mortalitás vagy lényeges morbiditás nem volt. Az átlagos műtéti idő 130 perc (80–200) volt. A 3 benignoma hamartochondromának bizonyult. A szövettani vizsgálat 4 esetben T1N0, 2 esetben T2N2 laphámcarcinomát és 1 esetben T1N2 kissejtes tüdőrákot (műtét előtt laphámráknak diagnosztizálták) igazolt. A videoasszisztált minithoracotomiából végzett lobectomia biztonsággal alkalmazható műtéti eljárás. A tüdőállomány áttapintása és resectiója, valamint a mediastinalis blokkdissectio a nyitott műtétekhez hasonlóan kivitelezhető.

Restricted access
Authors: Tamás Terebessy, Gyula Domos, Dalma Hevér, Nikoletta Horváth, Sándor Kiss and György Szőke

Absztrakt:

Bevezetés: Infantilis cerebralis paresisben, gyermekkorban, a spasticitas oldására a botulinumtoxin kedvező hatását széleskörűen igazolták. A járáskép javítására, a másodlagos deformitások és az ortopédiai műtétek megelőzésére, valamint a toxin hosszú távú kedvező eredményeire jelenleg nincs egyértelmű evidencia. Célkitűzés: Tanulmányunkban arra kerestünk választ, hogy rövid távon milyen eredmények érhetők el a toxin használatával, és a szülők hogyan értékelik gyermekük botoxkezelését. Módszer: Első betegcsoportunkban 18 gyermek musculus (m.) triceps surae kezelését, majd izomnyújtás céljából gipszelését végeztük. Második betegcsoportunkban 12 esetben történt többszintű alsó végtagi injektálás. Beavatkozás előtt és 4–6 héttel utána meghatároztuk az alsó végtagok ízületi mozgásterjedelmét, az izomtónust és a spasticitast. A második csoport járóképes gyermekein megfigyeléses és 3D-járásanalízist végeztünk. Rögzítettük a mellékhatásokat, és a gyermekek állapotáról szubjektív szülői véleményt kértünk. Eredmények: Első betegcsoportunkban bokaízületi mozgásterjedelem-javulást, izomtónus- és spasticitascsökkenést észleltünk. A második csoportban enyhült a csípő flexiós contracturája, javult a csípőabductio és a poplitealis szög. A megfigyelt járáskép és a műszeres mérések eredményei ugyanakkor alig változtak a botox hatására. A toxinkezelés farmakológiai időtartama alatt néhány esetben észleltünk múló, enyhe mellékhatásokat. Társuló pozitív hatásokról is kaptunk szülői visszajelzést: egyöntetűen jobb közérzetről, könnyedebb mozgásról, 3 esetben a nem injektált felső végtagok funkciójának javulásáról, 1-1 betegnél a dysarthria és a dysphagia csökkenéséről számoltak be. Következtetés: Vizsgálatunk megerősíti, hogy a spasticus m. triceps surae botoxkezelése gipszeléssel jelentős dorsalflexiós javulást eredményezhet. Proximális izomcsoportok érintettsége esetén a többszintű botulinumtoxin-kezelés ízületi mozgásterjedelem-javulást eredményezhet, de a járásképet eseteinkben kevéssé javította. Az ajánlások betartásával a botoxkezelés jelentős mellékhatásokat nem okoz. Az észlelt pozitív társuló hatások további vizsgálata szükséges. Orv Hetil. 2019; 160(28): 1105–1111.

Open access