Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Györgyi Mezei x
Clear All Modify Search
Authors: Alexandra Szabó, Györgyi Mezei and Endre Cserháti

Célkitűzés: Gyermekkori asztmások körében vizsgáltuk a depresszió és a szorongás előfordulását, illetve az életminőség alakulását az életkor és az asztma súlyossága szerinti bontásban. Módszer: 108 beteg gyermek, átlagéletkor: 11,75 ± 3,10 (átlag ± SD) életév (fiúk 11,6 ± 2,8 életév és lányok 12,1 ± 3,7 életév) töltötte ki a Child Depression Inventory kérdőívet, a State Trait Anxiety Inventory for Children kérdőívet, a Pediatric Asthma Quality of Life kérdőívet, valamint egy tüneti skálát. Az első másodperc alatti forszírozott kilégzést szintén regisztráltuk. Eredmények: Az átlag első másodperc alatti forszírozott kilégzésszázalék 97,4 ± 12,8 volt. 23 beteg (21%) intermittáló asztmásnak, 40 beteg (37%) enyhe perzisztáló, 43 beteg (40%) középsúlyos perzisztáló, 2 beteg (2%) súlyos perzisztáló asztmásnak bizonyult. Gyermekkori asztmás betegeink pontszáma a depresszió-kérdőíveken 9,36 ± 5,57. Ugyanannyi depresszív tünetről számoltak be, mint a magyar populációs átlag, kisiskolás asztmásaink még az átlagnál is kevesebb depressziós tünetet említettek. Asztmás betegeink pontszáma a szorongáskérdőíven: 31,16 ± 4,61; (fiúk 30,64 ± 4,29, lányok 32,67 ± 5,27), azaz egészséges társaikéval megegyező szorongást mutattak. Az életminőség-kérdőíven betegeink pontszáma 6,18 ± 1,00 (2,87–7,00); a kamasz asztmás lányok eredménye lett a legrosszabb (5,62 ± 1,28). Az asztmás fiúk életminősége az életkor előrehaladtával egyre javul ( p = 0,02). A kamaszkorral a lányok életminősége csökkenő tendenciát mutat, bár ez statisztikailag nem szignifikáns. Az asztmás kamasz lányok rosszabb életminőségről számolnak be, mint az asztmás kamasz fiúk ( p = 0,013). A depresszió, szorongás és életminőség tekintetében nem volt különbség az intermittáló és perzisztáló asztmás csoport között. A vizsgálat idején tüneteket említők rosszabb életminőségről számoltak be. Depresszió és szorongás tekintetében nem volt különbség az aktuálisan tünetmentes és a tünetes asztmások között. Életkor szerinti bontásban nem volt szignifikáns különbség sem a depresszióban, sem a szorongásban, sem pedig az életminőségben. Következtetések: Asztmás betegeink pszichés státusza meglepően jónak bizonyult. Az asztmás kamasz lányok rosszabb életminősége azonban figyelmet érdemel. A jó gyermekkori asztmagondozás segít a betegség pszichés hatásainak kivédésében.

Restricted access
Authors: Kinga Balla, István Gyene, Klára Szentágothai, Zsuzsa Bak and Györgyi Mezei

Background: The aim of this study was to compare fitness levels of 8–13 years old healthy and asthmatic boys from 1985 and 2004. Subjects and methods: The swimmer asthmatics from 1985 (SA1, n = 40) and from 2004 (SA2, n = 26) participated in the same therapeutic swimming training. Healthy, non-swimmer children (NonSH1 in 1985, n = 41 and NonSH2 in 2004, n = 54) participated in physical education classes. Results: Comparing the fitness outcomes of all boys from 1985 with that obtained in 2004 a significant difference was found ( p < 0.0001, boys from 1985 had better results). Fitness of NonSH1 was significantly better than fitness of NonSH2 ( p < 0.0001), similarly SA1 had better fitness results than SA2 ( p = 0.0003). Conclusion: There was a trend between 1985 and 2004, so that the fitness of healthy and asthmatic children worsened. Further investigations are needed to clarify the medical and social aspects of the results.

Restricted access
Authors: Kinga Balla, Alexandra Szabó, István Gyene, Zsuzsa Jáki and Györgyi Mezei

Purpose: The aim of our investigation was to compare the quality of life (QoL), anxiety and depressive symptoms of regular swimmer and non-swimmer young asthmatics. Methods: 24 swimmer asthmatics, who took part in a complex swimming exercise programme, and 51 non-swimmer asthmatics were asked to fill out the Hungarian validated form of the Pediatric Asthma Quality of Life Questionnaire (PAQLQ), the Spielberger State Anxiety Inventory for Children (H. STAIC) and the Child Depression Inventory (CDI). Results: No difference was found between swimmer and non-swimmer asthmatic groups regarding QoL, anxiety and depressive symptoms. In the group of swimmer asthmatics significant activity impairment was found in PAQLQ ( p < 0.0001). Non-swimmer asthmatic girls show significantly more anxiety symptoms than boys ( p = 0.023). Furthermore, girls have a tendency to show more depressive symptoms compared to boys. Depressive symptoms are significantly fewer in the swimmer and non-swimmer asthmatic boy groups than in the non-swimmer healthy Hungarian boy population sample. No age-, asthma severity- or BMI-specific correlations were found in the swimmer or non-swimmer asthmatics group regarding PAQLQ, H. STAIC or CDI. Conclusions: Regular swimming training has several positive effects, but when analyzing the children’s QoL, anxiety and depressive symptoms in the swimmer and non-swimmer asthmatics group, only few subgroup-specific differences were found.

Restricted access
Authors: Kinga Belányi, István Gyene, Zsuzsa Bak and Györgyi Mezei

Bevezetés: Napjainkban az orvosok nagy hangsúllyal ajánlanak testedzést az asztmás gyermekeknek, mert a fizikai tréning által elért edzettség jelentős lélektani, szociális változásokat okoz. Célkitűzés: A vizsgálat célja az asthma bronchialéban szenvedő, rendszeresen terápiás célú úszásedzésen részt vevő fiatalok, az ezen edzésprogramon részt nem vevő asztmások, valamint az egészséges, nem sportoló fiatalok futás-állóképességének összehasonlítása Cooper-teszttel. Módszer: A felmért 51, rendszeres úszásoktatásban részt vevő asztmást (9–22 év) a Gyene-féle úszásterápiás módszerrel oktatták. A nem úszó asztmások (n:28, 8–22 év) és az egészséges fiatalok (n:179, 9–22 év) az iskolai testnevelésórán fejlesztették állóképességüket. Eredmények: A futás-állóképességet a Cooper-teszt segítségével mérve, kornak, nemnek megfelelő normákhoz hasonlítva, azt találták, hogy az úszó asztmások futás-állóképessége szignifikánsan jobb a nem úszó asztmásokhoz, illetve az egészséges fiatalokhoz képest (úszó asztmás/nem úszó asztmás p = 0,01, úszó asztmás/egészséges p < 0,0001 Khi 2 -teszt). Az állóképességbeli különbség a 8–11 éves asztmásoknál a legkifejezettebb, feltételezhetően a hangsúlyozottabb motivációs háttérnek köszönhetően. Az asztmások körében nemi különbséget nem találtak az állóképességben, viszont az egészséges fiúknak szignifikánsan jobb az állóképességük, mint az egészséges lányoké. Következtetések: A nem úszó asztmásokhoz, valamint az egészséges fiatalokhoz képest is kifejezésre jut az úszás kedvező hatása. A rendszeres csoportos gyógyúszásnak még a futás-állóképesség alakításában is van szerepe.

Restricted access