Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Gyula Domján x
  • All content x
Clear All Modify Search

Az antifoszfolipid-szindrómára thromboemboliás események kialakulása mellett antifoszfolipid-antitestek jelenléte jellemző. A szindróma további diagnosztikus kritériuma terhességi komplikációk jelenléte. Ez az egyik legkifejezettebb thrombosishajlamot fokozó kórállapot. Terhesség során és a gyermekágyi időszakban egészséges terhesség esetén is fokozott a thrombosishajlam, az anyai halálozás vezető oka a thromboembolia. Ha ehhez még más tényező is hozzájárul, az mind az anyára, mind a magzatra nézve komoly veszélyt jelent. A habituális vetélés, koraszülés, halvaszülés, eclampsia szintén jellemző klinikai megnyilvánulása a szindrómának. A megfelelően alkalmazott tromboprofilaxis segítségével egyrészt megelőzhetjük a jelentős morbiditást és mortalitást okozó thromboemboliás szövődmények kialakulását, másrészt hozzásegíthetjük a párokat egészséges gyermek világrahozatalához. Fontos az antifoszfolipid-szindrómás betegeknek centrumba irányítása, ez a szakszerű ellátás mellett a komoly problémával szembesülő várandós édesanyák empatikus gondozását is szolgálja. Orv. Hetil., 2012, 153, 1207–1218.

Open access

A malignus tumorok és a thrombosis között kétirányú a kapcsolat. Rosszindulatú daganatban gyakoribbak a thromboemboliás történések, az alvadási rendszer aktivációja a tumoros folyamat progresszióját, valamint a metasztázisképződést segíti elő. A thromboembolia kialakulása lényegesen rontja a daganatos beteg túlélési esélyeit. A tumoros betegek között a második leggyakoribb halálok a thromboemboliás történés. Ennek hátterében több tényező is áll, például az új tumorellenes gyógyszerek egy része sokkal kifejezettebben fokozza a thrombosis kialakulásának esélyét, mint a hagyományos kemoterápiás szerek. A thrombosiskockázat mértéke függ a daganat típusától és igen nagy egyéni különbségeket is mutat. Adott beteget tekintve a thrombosishajlam változik a betegség lefolyása során is. A malignus daganat miatt elvégzett sebészeti beavatkozások is fokozott thrombosiskockázatot eredményeznek. Egyre inkább középpontba kerül a tumoros betegek thrombosiskockázatának felmérése, és több ajánlás is foglalkozik a malignus daganatban szenvedő beteg thrombosisának megelőzésével és kezelésével. Orv. Hetil., 2012, 153, 934–947.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Klára Gadó and Gyula Domján

Az AL-amyloidosis egy olyan szisztémás betegség, ahol kóros sejtek (malignus plazmasejtek) patogén fehérjét termelnek, amelyek lerakódnak a szervezetben. Az amyloidogen fehérjét monoklonális immunglobulin-molekula könnyű lánca alkotja, amely vízben oldhatatlanná válik, az extracelluláris térben kicsapódva a szövetekben lerakódik, szervkárosodás kialakulását eredményezve. A malignus plazmasejtbetegségek közé tartozik, illetve más, monoklonális B-sejtes betegséghez társulhat. A diagnózis – mint minden amyloidosistípusnál – a szövettani eredményre támaszkodik, de sokszor az amyloidogen fehérje azonosításához speciális vizsgálatokra is szükség van. A terápia alapvetően a malignus plazmasejtklón elpusztítására irányul. Az utóbbi évtizedekben a terápiás eszköztár igen jelentősen bővült, több, új hatásmechanizmusú gyógyszer is rendelkezésre áll (thalidomid, lenalidomid, bortezomib). Az arra alkalmas betegeknél ma a standard kezelést a nagy dózisú kemoterápiát követő autológ haemopoeticus őssejtátültetés jelenti, ezt azonban egy nagyon gondos rizikófelmérésnek kell megelőznie. A transzplantációra nem alkalmas betegeket kis dózisú alkilálószerrel, dexametazonnal, a kettő kombinációjával vagy valamelyik új gyógyszerrel lehet kezelni. Igen nagy jelentősége van a korai diagnózisnak és a terápia gyors megkezdésének, mert a parenchymás szervek kialakuló funkciózavara (elsősorban a szívelégtelenség) útját állja a hatékony kezelésnek. Mivel ritka betegségről van szó, a speciális centrumok tevékenységének jelentős szerepe van a klinikai vizsgálatok végzése terén. Orv. Hetil., 2012, 153, 563–573.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Klára Gadó and Gyula Domján

Thrombocytopenia alatt a vérlemezkék számbeli csökkenését értjük. Ez a vérzékenység leggyakoribb oka. Klinikailag petechiák, purpurák megjelenése, nyálkahártyavérzés jellemzi. Előfordulhat azonban akár életet fenyegető, emésztőrendszert vagy központi idegrendszert érintő vérzés is. A haemostaseologiai laboratóriumi vizsgálatok közül a megnyúlt vérzési idő utal thrombocytaeredetű vérzékenységre. Kialakulásában vagy a csontvelői csökkent megakaryopoesis, vagy a fokozott thrombocytapusztulás, illetve a kettő kombinációja játszik szerepet. Thrombocytopenia észlelésekor a teendő az ok tisztázása. Ebben a csontvelő és a perifériás vérkenet vizsgálata mellett a háttérben álló feltételezett alapbetegség célzott diagnosztikája lehet segítségünkre. A kezelés részint az alapbetegséget célozza, részint a hiányzó komponens – a thrombocyta – pótlását jelenti. Utóbbi a thrombocyták aktiválódása és felhasználódása által előidézett kórképek esetén azonban szigorúan tilos, mivel a kórfolyamat progresszióját idézheti elő. Orv. Hetil., 2014, 155(8), 291–303.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Klára Gadó, László Z. Szabó, László Csákó, and Gyula Domján

A Wegener-granulomatosis a kis és közepes átmérőjű erek granulomaképződéssel járó nekrotizáló gyulladása. Súlyosság és klinikai megjelenés szempontjából a betegség igen széles skálát mutat. A gyorsan halálhoz vezető szisztémás kórforma és a csak egy szervre lokalizálódó betegség ennek a skálának két végpontján foglal helyet. A diagnózis felállítását segíti az antineutrofil citoplazmatikus antitest kimutatása és az érintett szerv jellegzetes szövettani elváltozásának igazolása. Sajnos, sok esetben a klinikai gyanút sem a hisztológia, sem az autoantitest-vizsgálat nem támasztja alá. Ezért – valamint azért is, mert sokszor a később generalizálttá váló betegség is hosszú ideig csak egy szerv érintettségét mutatja – ismernünk kell az egyes szervrendszerek részéről mutatkozó klinikai tüneteket. Ez lehetővé teszi a korai diagnózist és a terápia időben történő megkezdését. Orv. Hetil., 2013, 154, 1083–1095.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Barcs, Aranka Kovács, Katalin Antmann, Anita Becker, and Gyula Domján

Az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzések hatékony megelőzése elképzelhetetlen intenzív mikrobiológiai részvétel nélkül. A szerzők a Semmelweis Egyetemen 2008 végén megvalósult infekciókontroll-centrum modelljét ismertetik. A felügyelet új modellje a diagnosztikai és kísérletes mikrobiológiai eredményeken alapul. A klinikai mikrobiológiai laboratórium ugyanazokkal a módszerekkel végzi a járványügyi célú vizsgálatokat is. A leletek két feladatot látnak el: közlik a klinikussal a kimutatott kórokozót és annak antibiotikum-érzékenységét, továbbá értesítést küldenek a járványügyi szakembereknek a nosocomialis jelentőségű mikroorganizmusok megjelenéséről. A legfontosabb kórokozók kimutatása klinikai és szűrőmintákból egyaránt nagy érzékenységű specifikus automatizált PCR-módszerrel történik. Az izolátumok biotipizálásának alapja a kiterjedt szubsztráthasznosítási spektrum, a genotipizálás és ennek alapján a rokonság szerinti clusterbesorolás a repetitív DNS-szekvenciák polimorfizmusát kimutató DNS-csip-módszerrel valósul meg. Az OSIRIS Epidemiology több szempontú keresőprogramjai segítik az adatok statisztikai elemzését. Orv. Hetil., 2011, 152, 437–442.

Open access

Absztrakt:

A vénás thromboembolia (VTE), melyhez a mélyvénás thrombosist és a tüdőemboliát soroljuk, igen nagy gyakoriságú betegségcsoport. Szintén nagyon jelentős a VTE-nek tulajdonítható mortalitás. A kórházban kezelt betegek körében az egyik leggyakoribb megelőzhető halálok. A valódi gyakoriságot nehéz megítélni, részint azért, mert igen sok a tünetmentes esemény (melyeket a szekciók ritkábbá válásával utólag sem tudunk igazolni), de azért is, mert sok esetben a hazabocsátást követően alakul ki. A kórházban kezelt betegek vénás thromboemboliájának előidézésében számos tényező játszik szerepet. A műtétes és belgyógyászati jellegű osztályokon eltérő az egyes rizikófaktorok jelentősége. Ebben az összefoglalóban elsősorban a belgyógyászati osztályokon kezelt betegek VTE-megelőzésével foglalkozunk. A VTE-prophylaxis alkalmazásának indikációiról, módjáról határozott irányelv rendelkezik. Ennek ellenére világszerte, így hazánkban is megoldatlan probléma, hogy hogyan szerezzünk érvényt ezeknek az irányelveknek. A hatékony prophylacticus lehetőségek ellenére sajnos az eredmények jelentős kívánnivalót hagynak maguk után. A VTE megnöveli a kórházban töltött napok számát, az ismételten szükségessé váló kórházi felvételeket. Ezek, valamint a kialakuló szövődmények a beteg életminőségének romlásához, sok esetben rokkantsághoz vagy halálhoz vezetnek, és nagymértékben megnövelik az egészségügyi kiadásokat. Ezért a VTE-prevenció hatékonyságának javítása kiemelt jelentőségű egészségpolitikai kérdés. Orv Hetil. 2019; 160(17): 654–661.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mária Csóka, Sándorné Molnár, Éva Kellős, and Gyula Domján

Absztrakt

Bevezetés: A Parkinson-kór becslések szerint több mint 6,3 millió embert érint a világon. Ezek többségének és hozzátartozóinak egyedül kell megbirkóznia a gyógyszerszint-ingadozások motoros következményeivel és az anti-Parkinson-gyógyszerek pszichotikus mellékhatásaival. Nemritkán még az ellátók számára is gondot jelent a fellépő problémák helyes értelmezése és menedzselése. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a Parkinson-kóros betegek igényeinek rendszerezett áttekintését és ezek alapján egy bizonyítékokra épülő komplex Parkinson ápolási-gondozási modell kidolgozását. Módszer: A jelentkező igények meghatározásánál a szerzők egy idős, 28 éve Parkinson-kóros beteg többéves megfigyelése során szerzett tapasztalatokra támaszkodtak. A Parkinson ápolási-gondozási modellben a betegség specifikumaihoz illeszkedő multidiszciplináris ellátási keretrendszert fogalmaztak meg, amely meghaladja a standard ápolási modellek korlátait. Eredmények: A modell tartalmazza az egyes betegek köré szerveződő kooperatív problémamegoldási folyamat leírását és a betegek lehetséges problémáinak individualizált megoldására vonatkozó javaslatokat. Következtetések: A modell alkalmazása javíthat a Parkinson-kóros betegek életminőségén és megkönnyítheti az érintett családok életét, feltéve, ha a családok tisztában vannak az új ellátási forma előnyeivel. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 855–868.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Erzsébet Burgettiné Böszörményi, István Barcs, Gyula Domján, Katalin Bélafiné Bakó, András Fodor, László Makrai, and Dávid Vozik

Absztrakt

Bevezetés: A folyamatosan megjelenő multirezisztens kórokozók és a bevetett új antibiotikumok között állandó „harc” folyik. A klinikumban és az állatgyógyászatban használt antibiotikumok jelentős része már nem hatékony. Eltérő hatásmechanizmusú antibakteriális peptidek alkalmazása alternatív megoldást jelenthet. A rovarpatogén Xenorhabdus budapestensis baktérium szintetizálni képes különböző antimikrobiális hatású fehérjekomponenseket (bicornutin-A, fabclavin). Célkitűzés: Xenorhabdus budapestensis antibakteriális hatásának mérése zoonózist okozó baktériumokon in vitro. Módszer: Gram-pozitív (Rhodococcus equi, Erysipelothrix rhusiopathia, Staphylococcus aureus, Streptococcus equi, Corynebacterium pseudotuberculosis, Listeria monocytagenes) és Gram-negatív (Salmonella gallinarum, Salmonella derbi, Bordatella bronchoseptica, Escherichia coli, Pasteurella multocida, Aeromonas hydrophila) tesztbaktériumokon sejtmentes fermentlé és a tisztítottfehérje-biopreparátum antibakteriális hatásának mérése agardiffúzióval véres agaron. Eredmények: A Xenorhabdus budapestensis fehérjéket termel, amelyek hígításaitól függően erős antibakteriális aktivitást fejtettek ki a tesztelt baktériumokon. A tisztított frakció hatása erősebb volt, mint a sejtmentes fermentlé. A Gram-pozitív baktériumok érzékenyebbek voltak. Következtetések: A Xenorhabdus budapestensis antimikrobiális hatású fehérjéi hatékonyságot mutattak a zoonózist okozó baktériumokon, és potenciális esélyük lehet e szervezetek elleni bevetésre, illetve azok megelőzésében a jövőben. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1782–1786.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Klára Gadó, Eszter Kocsis, Romána Zelkó, Balázs Hankó, Judit Kovácsné Balogh, Mónika Forczig, and Gyula Domján

Absztrakt

A thromboemboliás kórképek által okozott morbiditás és mortalitás a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek ellenére még mindig igen nagy. Csökkentésének egyik hatékony eszköze lehet a terápiás adherencia (terápiahűség) fokozása, ami a szükséges gyógykezelés minél pontosabb betartását jelenti. Ennek eléréséhez ismernünk kell azokat a tényezőket, amelyek a rossz terápiás adherenciát okozzák. Ezek közé tartozik a beteg félelme a gyógyszer mellékhatásaitól, tájékozatlansága betegségével és a szükséges medikációval kapcsolatosan, feledékenysége, illetve számos egyéb társadalmi-gazdasági tényező. További ok lehet, ha a beteg úgy érzi, hogy a számára igen lényeges kérdésben a döntést nem vele együtt, hanem mintegy a „feje fölött” hozzák meg. Az alvadásgátló kezelés sokszor élethosszig tart, ezért is nagyon fontos a terápiahűség hosszú távú fenntartása. A kérdés aktualitását az új típusú alvadásgátlók megjelenése adja, amelyek alkalmazása nem igényel rendszeres laboratóriumi ellenőrzést, így kevesebb lehetőségünk van meggyőződnünk a terápiahűségről. Az alvadásgátló kezeléssel összefüggő gyógyszer-adherenciával kapcsolatosan számos vizsgálat történt. A terápiahűség fokozása az egyéni kockázati tényezők felmérését követően, elsősorban a rendszeresen ismétlődő betegtájékoztatáson alapul, csoportmunkát igényel, amelyben az orvosnak, gyógyszerésznek, dietetikusnak és ápolónak mind fontos szerep jut. Nagyon fontos az alapellátás szereplőinek gondos és alapos munkája, amit hasznosan egészíthet ki az alvadásgátló klinikák tevékenysége. Orv. Hetil., 2015, 156(32), 1281–1287.

Open access