Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Gyula Farkas x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: A krónikus pancreatitis (CP) egy jóindulatú, gyulladásos megbetegedés, mely a pancreasfej jelentős megnagyobbodását idézi elő, ennek következménye a súlyosbodó fájdalom, a testsúly csökkenése és az életminőség jelentős romlása. A betegséget alapvetően a fájdalom és a funkcionális eltérések jellemzik, melyeket kezdetben konzervatív módon kezelhetünk, de komplikációk jelentkezésekor (nem csillapítható fájdalom, vezetékrendszerek obstructiója) a sebészi terápia válik szükségessé. Módszerek: A közlemény áttekinti a CP gyógyításával kapcsolatos irodalmi vonatkozásokat, különös tekintettel a CP szövődményeinek sebészi kezelését taglaló randomizált kontroll- és metaanalízisen alapuló vizsgálatokra. Eredmények: Az utóbbi időszak felmérései igazolták, hogy a hosszú távú életminőség-javulás és a fájdalommentesség vonatkozásában a sebészi kezelés elsődlegesen hatásosabb az endoscopos terápiával szemben. Összehasonlítva a pancreatico-duodenectomiát (PD) a Beger szerinti duodenummegtartó pancreasfej-resectióval (DPPHR) és ennek módosításával (duodenum- és szervmegtartó pancreasfej-resectio [DOPPHR]) igazolást nyert, hogy a műtétek után a posztoperatív fájdalommentesség, az összmortalitás nem különbözik, ugyanakkor a DPPHR és a DOPPHR-t követően, a kórházi tartózkodás, testsúlynövekedés, az exokrin, endokrin státus és az életminőség szignifikánsan javul. Következtetések: A DPPHR és PD műtétek egyaránt hatásosak a fájdalommentesség és az összmortalitás vonatkozásában. A jelen vizsgálatok azonban a DOPPHR elsődlegességét támasztják alá a CP szövődményeinek sebészi gyógyítására a peri- és posztoperatív paraméterek és az életminőség javulása alapján.

Restricted access

A hasnyálmirigy neuroendokrin daganatainak több mint 50%-a (kivéve az insulinoma) a diagnózis felállításakor már malignus elfajulást mutat, ezért a gyógyításnak mind a tumor eltávolítására, mind az általa termelt magas hormonszintek csökkentésére is irányulnia kell. A sebészi kezeléssel csökkenthető a betegek morbiditása és mortalitása, és lokalizált elváltozások esetén a daganat teljes reszekciója végleges gyógyulást eredményezhet. Az összefoglaló tanulmány iránymutatást ad a pancreas neuroendokrin daganatainak sebészi kezelésére, amely magába foglalja a metasztázisok, illetve a multiplex endokrin neoplasia 1-es típusának terápiáját is. Orv. Hetil., 2013, 154, 1565–1568.

Restricted access

Hosszú távú utánkövetés krónikus pancreatitis miatt végzett szervmegtartó pancreasfej-resectio után: 8 éves klinikai tapasztalat

Long-term follow-up after organ-preserving pancreatic head resection in patients with chronic pancreatitis: an 8-year clinical experience

Magyar Sebészet
Authors:
Gyula Farkas
,
László Leindler
, and
Gyula Farkas Jr.

Absztrakt

Krónikus pancreatitisben (CP) szenvedő betegek egyharmadában az inflammatoricus folyamat a pancreasfej gyulladásos tumorát idézi elő, mely a vezetékrendszerek obstructióját, fájdalmat és fogyást okoz. Egy biztonságos, szervmegtartó pancreasfej-resectiót (OPPHR) dolgoztunk ki. Közleményünkben az elmúlt 8 évben végzett 150 OPPHR műtéti és késői eredményeiről számolunk be. A sebészi beavatkozás magában foglalja a pancreasfejben kialakult gyulladásos tumor széles resectióját anélkül, hogy a pancreast a v. portae felett izolálnánk, illetve átvágnánk. A rekonstrukció, amely biztosítja a resecált pancreas secretióját az emésztőtraktus felé, a vékonybélből izolált Roux-kaccsal történik. A posztoperatív időszakban két reoperációra kényszerültünk, egyrészt anastomosisvérzés, másrészt vékonybél-adhaesiós ileus miatt, ugyanakkor halálos szövődmény nem jelentkezett. Az ápolási idő 7 és 12 nap között változott. Az áltagos utánkövetési idő 4,5 év volt (0,5–8 év). A késői mortalitás 4%-osnak bizonyult. A műtét után a betegek 89%-ában az életminőség javult, melyet EORTC Quality-of-Life kérdésekre adott válaszok bizonyítottak. A 8 éves klinikai megfigyeléseink egyértelműen alátámasztották, hogy az OPPHR műtét egy biztonságos és hatásos sebészi beavatkozás a CP komplikációinak megoldására, és javasolt műtétnek tekinthető a CP gyógyítására.

Restricted access

Hasnyálmirigy-sebészet

Surgery of the pancreas

Magyar Sebészet
Authors:
Gyula Farkas
,
László Leindler
,
János Márton
, and
Gyula Farkas Jr

The aim of this article is to represent our new surgical technique and methods applied in the treatment of infected pancreatic necrosis, chronic pancreatitis, and islet transplantation from 1986.

Infected pancreatic necrosis (IPN), the most severe form of acute pancreatitis, is responsible for most cases of pancreatitis-related morbidity and high mortality. Since 1986, 224 patients with IPN have been treated. The surgical treatment consisted of wide-ranging necrosectomy, combined with widespread drainage and continuous lavage. Following surgery supportive therapy was applied. The overall hospital mortality was 7.7%. In our experience, IPN responds well to the complex treatment, consisting of adequate surgery, continuous, longstanding widespread drainage and lavage, together with supportive therapy.

In chronic pancreatitis (CP), enlargement of the head of the pancreas develops as a consequence of inflammatory alterations. A new safe procedure has been developed for duodenum and organ-preserving pancreatic head resection. The surgical procedure consisted of a local resection of the inflammatory tumour in the region of the pancreatic head, without division and cutting of the pancreas over the portal vein. This operation was performed on 196 patients. No mortality was detected in the postoperative period. The mean follow-up time was 6.3 years. The QoL improved in 89% of the cases. The results reveal that this organ-preserving pancreatic head resection is a safe and effective procedure for definitive control of the complications following the inflammatory alterations of CP.

The most common complication in distal pancreatectomy is the occurrence of a postoperative pancreatic fistula (POPF). The fistula rate of 30% in the multicenter trial demonstrated that the currently applied techniques for closure of the pancreas remnant do not always lead to perfect results. Staples made from PolysorbR, an absorbable lactomer, have been applied in our practice in 187 patients following distal resection to reduce these complications. The incidence of POPF was 0.6%. Our clinical results demonstrated that the application of absorbable lactomer staples is a safe alternative to the standard closure technique and can be applied in all cases when distal pancreatic resection is indicated.

Human foetal pancreatic islets has long been viewed as an attractive source of tissue for transplantation in diabetic patients. Foetal pancreas has a high ratio for endocrine tissue and a longer period of tissue culture allows the proliferation of islets. The organ culture also provides the opportunity for reducing the immunogenicity of islets. Unfortunately, this quantity of islets is not enough for a complete cure of the diabetic condition in one recipient, but in combination with cryopreserved islet tissues, it may provide an opportunity for the treatment of diabetes mellitus. In our clinical practice, long-term cultured and cryopreserved islets were applied for transplantations of 25 diabetic patients. After grafting the insulin requirement decreased significantly and the normoglycemic condition prevents, stabilizes, or reverses the secondary complications if it can be performed at a relatively early stage of the diabetes.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Gábor Sahin-Tóth
,
Gyula Farkas
,
Tamás Takács
,
László Leindler
, and
György Lázár

Absztrakt

A szerzők konzervatív módon sikeresen kezelt esetük kapcsán a pancreatopleuralis fistula (PPF) terápiás stratégiájának lehetőségeit foglalják össze. A PPF ritka szövődménye a krónikus pancreatitisnek. Többnyire alkoholos etiológiára visszavezethető, relapsusban levő pancreatitis talaján jön létre, és dominálóan dyspnoés tüneteket produkál. Diagnózishoz fizikális vizsgálat mellett a mellkasi folyadék laboratóriumi vizsgálatával, illetve képalkotó eljárások segítségével juthatunk. Az ERCP a legfontosabb lépés a PPF diagnózisának felállításában. Gyógyítása során a somatostatin analóg gyógyszeres, az endoscopos kezelés során végzett EST, illetve a ductus Wirsungianus stentelése és a folyamatos enteralis (jejunalis) táplálás együttes hatása vezethet eredményre. E komplex terápia melletti sikertelenség esetén a PPF műtéti megoldása javasolt.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Takács
,
Annamária Szabolcs
,
Péter Hegyi
,
Zoltán Rakonczay jr.
, and
Gyula Farkas

Az akut pancreatitis diagnosztikája és kezelési lehetőségei jelentős változáson mentek át az elmúlt évtizedekben. A laboratóriumi és képalkotó diagnosztika fejlődése, a kórkép patomechanizmusának kutatási eredményei a betegség diagnosztikus és terápiás elveinek jelentős változását eredményezték. A szerzők célkitűzése az volt, hogy a Szegedi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati és Sebészeti Klinikáján 1996-ban (I. periódus) és a 2004-ben (II. periódus) kezelt akut pancreatitises betegeik adatainak elemzésével és összehasonlításával értékeljék a betegség nemzetközileg elfogadott kezelési elveinek érvényesülését a belgyógyászati és sebészi kezelés során. Eredmények: A két vizsgálati periódusban észlelt 126, illetve 124 akut pancreatitises beteg adatait elemezték. Ennek során a biliaris acut pancreatitis előfordulásának növekedését, a következményes antibiotikum-szükséglet emelkedését, az urgens operatív endoszkópia (papillotomia, kőeltávolítás) gyakoribbá válását, az enterális táplálás általános elterjedését, a nekrózis felülfertőződésének gyanúja esetén az ultrahang vezérelte mintavétel és bakteriális tenyésztés gyakorlatának terjedését, valamint a fertőzött nekrózissal járó esetek komplex sebészi (necrosectomia, lavage) és szupportív kezelésének hatékonyabbá válását észlelték a II. vizsgálati periódusban. Következtetések: Bár az akut pancreatitises betegek belgyógyászati/endoszkópos és sebészi ellátásában a nemzetközi trendeknek megfelelő elvek többsége érvényre jutott, a betegek morbiditási és mortalitási adatainak érdemi változása a két periódus összevetése során nem volt kimutatható.

Restricted access

A hímvessző bőrének helyreállítása szklerotizáló lipogranuloma okozta deformitás miatt

Staged penile skin reconstruction for sclerosing lipogranuloma

Orvosi Hetilap
Authors:
Mihály Murányi
,
Antal Farkas
,
Zoltán Kiss
,
Gyula Drabik
, and
Tibor Flaskó

Összefoglaló. Bevezetés: A hímtag körméretének növelése érdekében, az annak bőre alá bejuttatott zsírnemű anyag szklerotizáló lipogranulomát okoz. Hazánkban a szklerotizáló lipogranuloma okozta hímvessző-deformitások kezelésének legelterjedtebb módszere a két ülésben végzett bőrpótlás. Ennek ellenére a magyar nyelvű szakirodalomban kevés adat áll rendelkezésre a kétüléses műtét eredményességéről és várható szövődményeiről. Célkitűzés: Tanulmányunkban a szklerotizáló lipogranuloma okozta deformitások miatti – két ülésben végzett – hímvesszőbőr-helyreállítással szerzett tapasztalatainkról, a műtét után kialakuló szövődményekről számolunk be retrospektív adatgyűjtés alapján. Módszer: 2008. március 1. és 2020. március 1. között a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikáján 17 betegen végeztünk kétüléses hímvesszőbőr-helyreállító műtétet. A szklerotizáló lipogranuloma által érintett bőrt teljes mértékben eltávolítottuk, majd a lecsupaszított hímtagot a herezacskó elülső felszínén kialakított subcutan csatornába helyeztük. A második ülés során a herezacskó bőre alá ültetett hímvesszőt felszabadítottuk. Eredmények: A Clavien–Dindo-beosztás szerint az első ülés után három, a második ülés után egy I. gradusú szövődmény alakult ki; II–V. gradusú szövődményt nem figyeltünk meg. Azon 9 beteg közül, akik mindkét ülésen átestek, 7 beteg elégedett volt a beavatkozás eredményével, 2 beteg korrekciós műtéten esett át fél és 9 évvel a második ülés után. A 8 beteg közül, akik csak ez első ülést vállalták, egy korrekciós műtét történt 4 hónappal a műtét után. Következtetés: A hímvessző szklerotizáló lipogranulomája esetén az érintett bőrterület kimetszése után hímvesszőbőr-helyreállítás szükséges. A herezacskó-bőrlebeny alkalmazásának előnye, hogy a herezacskó színe és elaszticitása a hímvesszőbőréhez hasonló, a tapintás- és erogén érzet megmarad. A kétüléses hímvesszőbőr-helyreállítás kevés szövődménnyel, plasztikai sebészeti jártasság nélkül elvégezhető. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1413–1417.

Summary. Introduction: Subcutaneous injection of liquid fatty materials to enhance penile girth induce sclerosing lipogranuloma of the penis. In spite of its well known severe consequences there has been a persistent use of this practice in non-medical circumstances. Objective: The aim of this paper is to present our observations with staged penile skin reconstruction for sclerosing lipogranuloma and to evaluate postoperative complications in a retrospective manner. Method: Between 2008 and 2020, 17 patients underwent surgery to treat sclerosing lipogranuloma of the penis by staged penile skin reconstruction at our department. Complete exscision of the involved tissue was performed, then the denuded penile shaft was inserted into a subcutaneous channel on the anterior side of the scrotum during the first stage. The second stage of reconstruction consisted of releasing the penile shaft from the scrotum. The second stage was performed merely on 9 in 17 patients. Results: According to the Clavien–Dindo classification system, 3 grade I and 1 grade I complications occurred in the postoperative period after the first and second stage, respectively. Grade II–V complications were not observed. 7 of 9 patients who underwent both stages were satisfied with the final result, 2 patients had minor correction surgery 6 months and 9 years following the second stage. 1 of 8 patients who underwent only the first stage had minor correction surgery 4 months following the operation. Conclusion: In case of sclerosing lipogranuloma of the penis, excision of the affected tissue and reconstruction of the penile skin are indicated. Advantages of using scrotal skin flaps are that colour and elasticity of the scrotal skin are similar to penile skin, erogenous sensation of the scrotal flap remains intact. Applying staged penile skin reconstruction with scrotal skin flap has the advantage of few postoperative complications and it is easy to perform. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1413–1417.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
István Zapf
,
György Tizedes
,
Gábor Pavlovics
,
Gyula Kovács
,
Endre Kálmán
,
Gábor Szalai
,
Erika Kövér
,
Róbert Farkas
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A műtét előtti onkológiai kezelés az előrehaladott emlőrákok mellett az utóbbi években a primeren operábilis esetekben is egyre nagyobb teret hódít. Retrospektív vizsgálatunk célja volt a primer szisztémás terápián (PST) átesett emlőtumoros betegek radiológiai és szövettani leleteinek kiértékelése az alkalmazott sebészi kezelés tükrében. Anyag és módszerek: Klinikánkon 2007 márciusa és 2010 januárja között 114 esetben előzte meg preoperatív kemoterápia az emlőműtétet, ebből 22 esetben a kezelés indikációja lokális irresecabilitas volt. 92 esetben az onkoteam a beteg fiatal kora, magas gradusú daganat vagy axillaris nyirokcsomó-metastasis miatt döntött a PST mellett. A betegek 6 ciklus 5-Fluorouracil-Epirubicin-Cyclophosphamid vagy Taxotere-Epirubicin kezelésben részesültek, melyet radiológiai kontroll, majd műtét követett. Vizsgálatainkban a preoperatív staging eredményeket hasonlítottuk össze a műtéti specimenből meghatározott patológiai staging eredményekkel. Eredmények: A PST után az operált betegek 17%-nál komplett, 21%-nál jelentős, míg 43%-nál mérsékelt regressziót értünk el. A preoperatív kezelésre 19%-uk nem reagált. A feldolgozás során észlelt T és N stádiumok csökkenése nem minden esetben korrelált egymással, illetve a PST-re adott radiológiai és hisztológiai válasz is eltérő volt. Konklúzió: Az alkalmazott PST a daganat méretének csökkentésére kifejezetten hatásosnak bizonyult, de a nyirokcsomóstátusz változása tekintetében kevésbé volt hatásos. A residualis DCIS miatt gyakran nem tudjuk annyira csökkenteni a resectio volumenét, mint amennyire a daganat méretének csökkenése azt megengedné.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Takács
,
László Czakó
,
Zsolt Dubravcsik
,
Gyula Farkas
,
Péter Hegyi
,
István Hritz
,
Dezső Kelemen
,
Natália Lásztity
,
Zita Morvay
,
Attila Oláh
,
Ákos Pap
,
Andrea Párniczky
,
Árpád Patai
,
Miklós Sahin-Tóth
,
Zsolt Szentkereszti
,
Richárd Szmola
,
László Tiszlavicz
, and
Ákos Szücs

A krónikus pancreatitis a hasnyálmirigy idült gyulladásos megbetegedése, amely a hasnyálmirigy strukturális és funkcionális károsodásával jár. Az esetek jelentős részében fájdalom, emésztési zavarok, testsúlyvesztés áll a tünetek középpontjában, amely jelentősen rontja az életminőséget. A betegség korrekt diagnózisa, differenciáldiagnosztikája és a betegek megfelelő kezelése korszerű és bizonyítékokon alapuló kezelési útmutatót igényel. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport célul tűzte ki, hogy a jelenleg elérhető nemzetközi irányvonalakat, illetve evidenciákat alapul véve a krónikus pancreatitis kezelésének kulcskérdései vonatkozásában bizonyítékalapú irányelveket fogalmazzon meg. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által kijelölt előkészítő és konzulens munkacsoport lefordította, és ahol szükségesnek találta, kiegészítette és/vagy módosította a nemzetközi irányelveket. Összesen 11 témakörben 123 releváns megállapítás került összeállításra. Az evidencia osztályozása az UpToDate® rendszere alapján került meghatározásra. Az összeállított irányelvek a 2014. szeptember 12-ei konszenzustalálkozón kerültek bemutatásra és megvitatásra. A résztvevők minden kérdést teljes, illetve erős egyetértéssel fogadtak el. A jelen irányelv hazánkban az első, bizonyítékalapú útmutató a krónikus pancreatitis kezeléséhez. Az irányelv komoly segítséget nyújt a krónikus pancreatitis oktatásához, a mindennapi betegellátáshoz és a megfelelő finanszírozás kialakításához. Ezért a szerzők bíznak abban, hogy ezen irányelvek minél szélesebb körben alapreferenciaként fognak szolgálni Magyarországon. Orv. Hetil., 2015, 156(7), 262–288.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsolt Dubravcsik
,
Gyula Farkas
,
Péter Hegyi
,
István Hritz
,
Dezső Kelemen
,
Natália Lásztity
,
Zita Morvay
,
Attila Oláh
,
Ákos Pap
,
Andrea Párniczky
,
Miklós Sahin-Tóth
,
Zsolt Szentkereszti
,
Richárd Szmola
,
Tamás Takács
,
László Tiszlavicz
,
Ákos Szücs
, and
László Czakó

Az autoimmun pancreatitis ritka megbetegedés, amely megjelenésében akár hasnyálmirigy-daganatot utánozhat, azonban ez utóbbival ellentétben nem műtéti, hanem gyógyszeres kezelést igényel. A betegség korrekt diagnózisa, differenciáldiagnosztikája és a betegek megfelelő kezelése korszerű és bizonyítékokon alapuló kezelési útmutatót igényel. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport célul tűzte ki, hogy a jelenleg elérhető nemzetközi irányvonalakat, illetve evidenciákat alapul véve az autoimmun pancreatitis kezelésének kulcskérdései vonatkozásában bizonyítékalapú irányelveket fogalmazzon meg. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által kijelölt előkészítő és konzulens munkacsoport lefordította, és ahol szükségesnek találta, kiegészítette és/vagy módosította a nemzetközi irányelveket. Összesen 4 témakörben (Alapok, Diagnózis, Differenciáldiagnosztika, Terápia) 29 releváns kérdést állított össze. Az evidencia osztályozását az UpToDate® rendszere alapján határozta meg. Az összeállított irányelvek a 2014. szeptember 12-ei konszenzustalálkozón kerültek bemutatásra és megvitatásra. A résztvevők minden kérdést csaknem teljes (95% feletti) egyetértéssel fogadtak el. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport kezelési irányelvei az első, bizonyíték alapján készült autoimmun pancreatitis kezelési útmutató hazánkban. Az irányelv komoly segítséget nyújthat az autoimmun pancreatitis oktatásához, a mindennapi betegellátáshoz és a megfelelő finanszírozás kialakításához. Ezért a szerzők bíznak abban, hogy ezen irányelvek minél szélesebb körben alapreferenciaként fognak szolgálni Magyarországon. Orv. Hetil., 2015, 156(8), 292–307.

Open access