Search Results
You are looking at 1 - 10 of 60 items for
- Author or Editor: Gyula László x
- Refine by Access: All Content x
Az Európai Felső oktatási Térséghez, az ún. Bologna-folyamathoz kapcsolódva a magyar felsőoktatás számára alapvető váltást jelentett az áttérés a kimeneti szabályozásra. Ez egyfajta paradigmaváltást jelent, ami fontos elvi kérdéseket vet fel: például azt, hogy „tiszta” modellt alkalmazzunk, vagy egy „vegyes” modellt alakítsunk ki; hogyan teremthető meg a szabályozás belső konzisztenciája és a munkaerő-piaci igényeknek való megfeleltetés. A tanulmány ennek kritikus kérdéseit járja körül, részben a szabályozási elvek végiggondolásával, részben a gyakorlati megvalósítás problémáinak megfogalmazásával. A tanulmány végül javaslatot tesz az üzleti képzési ág BA és MA szintjei egységes kompetenciakövetelményeinek megfogalmazására.
Hosszú távú utánkövetés krónikus pancreatitis miatt végzett szervmegtartó pancreasfej-resectio után: 8 éves klinikai tapasztalat
Long-term follow-up after organ-preserving pancreatic head resection in patients with chronic pancreatitis: an 8-year clinical experience
Absztrakt
Krónikus pancreatitisben (CP) szenvedő betegek egyharmadában az inflammatoricus folyamat a pancreasfej gyulladásos tumorát idézi elő, mely a vezetékrendszerek obstructióját, fájdalmat és fogyást okoz. Egy biztonságos, szervmegtartó pancreasfej-resectiót (OPPHR) dolgoztunk ki. Közleményünkben az elmúlt 8 évben végzett 150 OPPHR műtéti és késői eredményeiről számolunk be. A sebészi beavatkozás magában foglalja a pancreasfejben kialakult gyulladásos tumor széles resectióját anélkül, hogy a pancreast a v. portae felett izolálnánk, illetve átvágnánk. A rekonstrukció, amely biztosítja a resecált pancreas secretióját az emésztőtraktus felé, a vékonybélből izolált Roux-kaccsal történik. A posztoperatív időszakban két reoperációra kényszerültünk, egyrészt anastomosisvérzés, másrészt vékonybél-adhaesiós ileus miatt, ugyanakkor halálos szövődmény nem jelentkezett. Az ápolási idő 7 és 12 nap között változott. Az áltagos utánkövetési idő 4,5 év volt (0,5–8 év). A késői mortalitás 4%-osnak bizonyult. A műtét után a betegek 89%-ában az életminőség javult, melyet EORTC Quality-of-Life kérdésekre adott válaszok bizonyítottak. A 8 éves klinikai megfigyeléseink egyértelműen alátámasztották, hogy az OPPHR műtét egy biztonságos és hatásos sebészi beavatkozás a CP komplikációinak megoldására, és javasolt műtétnek tekinthető a CP gyógyítására.
During our research concentrations of quality wines were investigated by membrane separation on nanofiltration and reverse osmosis membranes. The practicability of the process was examined by experimental design in our laboratory experiments. The effects of the operating parameters on the efficiency of the methods were analyzed, from which the conclusion was drawn that the sugar content of the wines affects the filtrate capacity considerably. This phenomenon was attributed to the resistance appearing during the process. This resistance is the osmotic pressure which is faced with the driving force. By the mathematical modeling of the process - building up experimental and empirical relations - the answer for the practical implementing was searched for. Our concrete model concentrates on the connection between the changing of the osmotic pressure and the retained molecules by the membrane. Monitoring of this connection is a primary criterion when planning the optimal development of the process.
Hasnyálmirigy-sebészet
Surgery of the pancreas
Közleményünk célja bemutatni az új sebészi technikát és módszereket, amelyeket 1986 óta alkalmazunk az inficiálódott necrotizáló pancreatitis, a krónikus pancratitis gyógyításakor, illetve a szigetsejt-transzplantáció alkalmával.
Az inficiálódott necrotizáló pancreatitis (INP) az akut pancreatitis legsúlyosabb formája, amely az esetek többségében felelős a pancreatitishez kapcsolódó morbiditásért és magas halálozásért. 1986 óta 224 beteget gyógyítottunk INP miatt. A sebészi terápia magában foglalta a kiterjesztett necrosectomiát, a többszörös drenázst, amely biztosította a folyamatos öblítést. A sebészi beavatkozást követően supportiv kezelést alkalmaztunk. A globális kórházi mortalitás 7,7% volt. Tapasztalataink szerint, az INP komplex terápiája, amely magában foglalja az adequat sebészi beavatkozást, a folyamatos, hosszan tartó, többszörös öblítést és a supportiv kezelést, biztosíthatja a sikeres gyógyítást.
A krónikus pancreatitisben szenvedő betegek egyharmadában az inflammatoricus folyamat a pancreasfej gyulladásos tumorát idézi elő, amely a vezetékrendszerek obstructioját, alkalmasint a duodenum kompresszióját idézi elő, fájdalmat és fogyást okozva. Minthogy egy benignus elváltozással állunk szemben, egy biztonságos szervmegtartó pancreasfej-resectiót (OPPHR) dolgoztunk ki, amely magában foglalja a pancreasfejben kialakult gyulladásos tumor széles resectióját, anélkül, hogy a pancreast a v. portae felett izolálnánk, illetve átvágnánk. Napjainkig 196 esetben végeztünk szervmegtartó pancreasfej-resectiót mortalitás nélkül. A műtét után a betegek életminősége 89%-ban javult. A 10 éves klinikai megfigyelés és a prospektiv randomizált összehasonlító vizsgálat egyértelműen alátámasztotta, hogy az OPPHR-műtét egy biztonságos és hatásos beavatkozás, amely hosszú távon javítja a betegek életminőségét.
A distalis pancreas resectio leggyakoribb szövődménye a pancreas fistula, amelynek kivédésére számos műtéti megoldást alkalmaznak, változó sikerrel. Az irodalmi adatok alapján a fistula kialakulása 6–30% -ra tehető distalis resectio után. Műtéti gyakorlatunkban 1994-ben alkalmaztuk először a pancreas resectios felszínének zárására a Premium PolysorbR (abszorbeálodó laktomer) kapocssort. Napjainkig e módszert 187 distalis resectiós műtétnél alkalmaztuk. A postoperativ időszakban két esetben jelentkezett pancreas fistula, amelyek konzervatív kezelésre szanálódtak. Így a postoperativ fistula incidenciája 0,9% volt.
A hasnyálmirigy-szigetsejt beültetésének egyik potenciális és egyben ígéretes forrása az embrionális hasnyálmirigy. Az embrionális pancreas endokrin szövet tartama csaknem 90%. Az izolált szigetek megfelelő feltételek mellett hosszabb ideig mesterséges körülmények között tenyészthetők, és ez alatt jelentős mértékű sejtosztódás, illetve differenciálódás jön létre. Előnynek tekinthető, hogy a tenyésztett szövetkultúra mélyfagyasztásos tárolása is megoldott, mely ún. szövetbank kialakítását teszi lehetővé. Az első embrionális szigetsejt klinikai transzplantációnk 1982-ben történt. Az ezt követő 25 esetben, köztük egy kombinált vese- és szigetsejt-beültetés, bár inzulinmentességet nem sikerül elérni, de az inzulinszükséglet szignifikáns csökkenése mellett, a cukoranyagcsere normalizálódott, és az 5–10 évig működő szigetsejtapparátus hatására a még nem visszafordíthatatlan másodlagos diabeteszes szövődmények (retinopathia, nephropathia, neuropathia) progressziója megállt, sőt az esetek egy részében javulást is eredményezett.
A terhesség alatt ultrahangvizsgálattal diagnosztizált magzati veseüregi tágulat miatt végzett intrauterin beavatkozások száma csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka a beavatkozások csekély effektusa, a szövődmények magas aránya és a magzati élettani folyamatok jobb ismerete. A minél korábbi műtéti korrekció igénye azonban továbbra is jelen van. Magyarországon több helyen végeznek korai császármetszést, hogy az idő előtt világra hozott újszülöttön a műtét elvégezhető legyen, annak ellenére, hogy e beavatkozás előnye nem bizonyított. Célkitűzés: A szerzők a fenti gyakorlat helyességének retrospektív vizsgálatát végezték, két nagy forgalmú gyermekgyógyászati centrum beteganyagának elemzésével. Betegek: A vizsgált 5 éves időszakban 329 csecsemő (a fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Urológiai-Sebészeti Osztályán 197, Miskolcon 132) került kivizsgálásra intrauterin felismert húgyszervi üregi tágulat miatt, közöttük 13 olyan újszülött, akiket urológiai anomáliára hivatkozva idő előtt hoztak világra. Eredmények: A 13, idő előtt világra hozott újszülött egyike sem került műtétre a postconceptiós 40. hét előtt, 3 semmilyen műtéti beavatkozásra nem szorult. Két újszülöttben az életet fenyegető állapot lépett fel, mely a korai császármetszés elmaradásával feltehetően elkerülhető lett volna. Következtetések: Az előrehozott szülés ellen több tényező szól. 1. A prenatalis diagnosztika nem mindig nyújt olyan pontos információt, mint a csecsemőkori kórismézés. 2. Sokszor az intrauterin üregi tágulat spontánul szűnik, így nincs szükség sem terminus előtti, sem azutáni műtéti ellátásra. 3. Tudományos megfigyelések igazolták, hogy nincs különbség a terminus előtt, illetve a terminus után végzett beavatkozások hatékonysága között. A fentiek miatt a szerzők felhívják a figyelmet, hogy ezt a mára már túlhaladott szülészeti gyakorlatot a továbbiakban nem lehet elfogadni, egyúttal fontosnak tartják, hogy jó együttműködés alakuljon ki a szülész és a gyermekurológus, gyermeknefrológus között a teendők egyeztetésére.
A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a nagy kockázatú betegek jelentős része nem éri el az LDL-C-célértékeket, és az alkalmazott lipidcsökkentő kezelés ellenére az ajánlottnál magasabb trigliceridszinttel és alacsony HDL-C-szinttel is rendelkeznek. Célok: A szerzők a 2008. és 2009. évi felmérésekhez hasonlóan, a jelen vizsgálatban is a cardiovascularis eseményen átesett betegek dyslipidaemiájának kezelési stratégiáját elemezték. Módszerek: A MULTI GAP (MULTI Goal Attainment Problem) 2010 vizsgálatban standard strukturált kérdőívek segítségével 2332 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az elemzésben az összkoleszterin-, LDL-C- mellett a HDL-C- és atherogen koleszterin- (A-C), illetve a triglicerid-célértéket elérők aránya is kiértékelésre került. Eredmények: A vizsgált betegek 15%-a (n = 355) nem részesült lipidcsökkentő kezelésben. A szakorvosok által kezelt betegek 44%-a elérte a 2,5 mmol/l LDL-C-célértéket. A HDL-C-célértéket a nagy rizikójú betegek 61%-a, míg a triglicerid-célértéket a betegek 43%-a érte el. A legjobb compliance-szel rendelkező betegek (>90%) 43%-a érte el a 2,5 mmol/l LDL-C-szintet. Következtetés: Az eredmények alapján megállapítható, hogy hatásosabb lipidcsökkentő kezelésre van szükségünk, amely a nagyobb dózisú vagy nagyobb hatékonyságú statinok, illetve a kombinált gyógyszerek alkalmazását kell hogy jelentse. Orv. Hetil., 2011, 152, 822–827.
A Wegener-granulomatosis a kis és közepes átmérőjű erek granulomaképződéssel járó nekrotizáló gyulladása. Súlyosság és klinikai megjelenés szempontjából a betegség igen széles skálát mutat. A gyorsan halálhoz vezető szisztémás kórforma és a csak egy szervre lokalizálódó betegség ennek a skálának két végpontján foglal helyet. A diagnózis felállítását segíti az antineutrofil citoplazmatikus antitest kimutatása és az érintett szerv jellegzetes szövettani elváltozásának igazolása. Sajnos, sok esetben a klinikai gyanút sem a hisztológia, sem az autoantitest-vizsgálat nem támasztja alá. Ezért – valamint azért is, mert sokszor a később generalizálttá váló betegség is hosszú ideig csak egy szerv érintettségét mutatja – ismernünk kell az egyes szervrendszerek részéről mutatkozó klinikai tüneteket. Ez lehetővé teszi a korai diagnózist és a terápia időben történő megkezdését. Orv. Hetil., 2013, 154, 1083–1095.
