Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Gyula Marada x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A cone-beam komputertomográfia elterjedt a fej-nyaki régió diagnosztikájában. Ezeken a felvételeken gyakran észlelhető a sinus maxillaris nyálkahártyájának megvastagodása. Célkitűzés: Az odontogen sinusitis maxillaris okaként azonosítható fogak és foggyökerek előfordulási arányának meghatározása és a felvételeken látható átlagos mucosamegvastagodás rögzítése. Módszer: A vizsgálat alapjául szolgáló felvételek a Pécsi Tudományegyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinikáján készültek 2015–2016 között. A felvételek voxelmérete 0,25–0,4 mm között változott, a képmező mérete 15 × 12 cm volt. Az akvizíciós idő pedig maximum 27 másodperc volt. Eredmények: Az átnézett 260 felvétel közül 170 eset tett eleget a kiindulási kritériumoknak. Az átlagos mucosavastagság 8,8 mm-nek adódott. Jelen vizsgálatban a felső első molarisok palatinalis és a második molarisok mesiobuccalis gyökere asszociálódott leggyakrabban odontogen sinusitis maxillaris kórképéhez. Következtetés: A szokványos terápiára nem vagy csak átmenetileg reagáló krónikus sinusitis maxillaris esetén indokolt lehet fogorvosi konzílium, és cone-beam komputertomográfiás felvétel készítése dentalis góc kizárása végett. Orv Hetil. 2017; 158(44): 1747–1753.

Restricted access

A tanulmány célja az volt, hogy pszichometriai értékelést adjon a szájegészségi hatás profil (OHIP) magyar változatának (OHIP-H) két rövid változatáról (OHIP-H14 és OHIP-H5), fogászati betegekből és lakossági csoportokból képzett mintákon. Az 53 kérdéses magyar OHIP változatból két rövid kérdéscsoportot választottunk ki, a 14 kérdéses angol és az 5 kérdéses német változat alapján. A formai validitást 112 páciensnél teszteltük. Előzetesen feltételezett összefüggést vizsgáltunk az OHIP összesített pontszám és a saját értékelésű szájegészség, valamint a szájállapotot felmérő adatok között. A mérőeszköz stabilitását 19 állkapocs izületi (TMI) rendellenességgel jelentkező páciensen ellenőriztük. Az ismételt tesztből számolt megbízhatóságot 42 foghiányos egyénen ellenőriztük, két hetes követési időszakot engedve két vizsgálat között. A belső konzisztenciát 200, a lakosságból random módon választott egyénnél ellenőriztük. A két rövid mérőeszköz összesített pontszámai, valamint az önértékelt szájegészség és hatféle szájállapot közötti összefüggés az eszköz formai validitását bizonyítja. Az érzékenység megfelelő volt az OHIP-H14-nél, ahol az átlag OHIP érték a kezelés hatására 10,9-ről 6,6-ra változott (a különbség statisztikailag szignifikáns), azonban az OHIP-H5-nél nem, mert az átlagérték változása nem volt szignifikáns. Az elfogadható megbízhatóságot a csoporton belüli korrelációs együttható (ICC) 0,87/0,86 (ismételt teszt megbízhatóság) és a belső konzisztenciát mutató 0,88–0,66 közötti Cronbach-alfa értéke támasztja alá. Megállapítható, hogy az OHIP-H14 a megfelelő elkülönítő és értékelő pszichometriás tulajdonságai miatt alkalmas a szájegészség által meghatározott életminőség keresztmetszeti és longitudinális vizsgálataira. Az OHIP-H5 kisebb érzékenységet mutatott.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az egészségügyi ellátások közül a fogászati beavatkozások száma a legmagasabb, és a finanszírozása is jelentős kiadásokat jelent. Célkitűzés: A vizsgálat célja négy európai ország egészségügyi rendszerének összehasonlítása a közösségi fogászati ellátás oldaláról. Módszer: A fogászati ellátásra fordított összegek és módszerek összehasonlításának alapját az egészségbiztosítók által biztosított adatok képezték. A vizsgálatban a következő indikátorokat értékelték: a közösségi fogászat arányszámait és a legfontosabb, szájegészséghez kapcsolódó indexeket. Az általános fogászati ellátások közül a prevenciós, konzerváló fogászati, endodonciai és szájsebészeti beavatkozásokat választották. Eredmények: Az egy aktív fogorvosra jutó lakosok száma Németországban (1247 lakos/fogorvos) a legkedvezőbb, míg Magyarországon (2020 lakos/fogorvos) a legrosszabb. A szájegészséghez kapcsolt indikátorok szignifikáns különbséget mutatnak a nyugat- és kelet-európai országok között. Ezzel ellentétben a teljes foghiányos lakosok százalékában nincsenek jelentős különbségek. A közösségi fogászati ellátás finanszírozására fordított összeg jelentősen magasabb Németországban és az Egyesült Királyságban. Következtetések: A fogászati ellátás finanszírozása jelentősen különbözik a vizsgált országokban. Orv. Hetil., 2016, 157(14), 547–553.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gyula Marada, Ákos Nagy, Andor Sebestyén, Antal Zemplényi, Márta Radnai, and Imre Boncz

Absztrakt:

Bevezetés: Hazánkban az arc-, állcsont-szájsebészeti osztályok száma és szerkezete az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson mentek keresztül. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a maxillofacialis aktív fekvőbetegosztályok aktuális teljesítménymutatóinak a bemutatása, valamint e mutatók alapján az ellátóhelyek összehasonlítása. Adatok és módszer: Elemzésünkhöz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által leszerződött, illetve finanszírozott ágyak számát vettük alapul. Az összevetéshez használt teljesítményadatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából származnak. A vizsgálatban a következő indikátorokat értékeltük: az ágyszámok megoszlása intézeti típus szerint, a finanszírozási esetek száma, a súlyszám összege, a case-mix index, az elszámolt ápolási napok száma, az ágykihasználtság, valamint az átlagos ápolási idő. Eredmények: A vizsgált időszakban az aktív ágyak 40%-a (65) volt egyetemi klinikán. Ehhez hasonló megoszlást mutat a finanszírozási esetek száma is. Az egyetemi klinikákon magasabb a súlyszámösszeg, és a case-mix index értéke is. A arc-, állcsont-szájsebészeti osztályok ágykihasználtsága (45,75%) elmarad az országos átlagtól. Következtetés: A vizsgált időszakban az indikátorok az egyes intézményeknél jelentős eltéréseket mutattak. Orv. Hetil., 2017, 158(12), 447–453.

Restricted access

Absztrakt:

Anatómiai és funkcionális szempontból a stomatognath rendszer szoros kapcsolatban van a gerincoszlop nyaki csigolyáival. A köztük lévő neuromuscularis kapcsolat miatt ez fontos határterület fogorvosok és ortopéd orvosok számára. Esetismertetésünkben bemutatjuk, hogy milyen módon változott az állkapocsízület funkciója egy idiopathiás scoliosisos páciens ortopédiai műtéti korrekciójának hatására. A 15 éves fiatalkori idiopathiás scoliosisos nőbeteg gerincferdülésének korrekciójára 2016-ban került sor. A műtétet megelőző napon és 10 hónappal később funkcióanalitikai vizsgálatot végeztünk ultrahangalapú jelzőkészülékkel. A mozgástartomány-vizsgálat jelentős javulást mutatott. A szájnyitáskor korábban fennálló 8 mm-es jobbra deviáció 2 mm-re csökkent. A bal oldalmozgáskor látott blokk a 10 hónapos kontroll során teljesen szabaddá vált, illetve az eredeti aszimmetrikus protrusio majdnem teljesen szimmetrikus lett. Vizsgálatunk eredményeit értékelve elmondhatjuk, hogy a mandibula mozgásai, deviációja, valamint a mozgástartományt leíró értékek is lényegesen javultak tíz hónappal a műtét után. Tekintettel arra, hogy a páciens temporomandibularis ízületi diszfunkciós kezelést nem kapott, feltételezzük, hogy kapcsolat volt a gerincoszlop és az állkapocsízület funkciója között. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2144–2149.

Restricted access