Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Gyula Réti x
Clear All Modify Search
Authors: Dóra Bodnár, Ákos Levente Kiss and Gyula Réti

Absztrakt:

Az invaginatio az egyik leggyakoribb gyermekkori akut hasi kórkép, melynek értelmezése, kezelése lényegesen változott az elmúlt évtizedekben. Patogenezisében korábban a hypertrophiás Peyer-plakkok és polipok tehetetlenségének tulajdonítottak elsődleges szerepet. A lipopoliszacharid indukálta invaginatio állatmodelljének megjelenésével, a rotavírus-vakcina bevezetésével, a szezonalitással és az enteralis idegrendszer postnatalis változásaival nyert újabb ismeretek nyilvánvalóvá tették, hogy a bélmotilitasnak is szerepe van az etiológiában. A kezelésben alapvetően a konzervatív eljárások váltak dominánssá, melyek hatékonysága egyre növekedett. A korábban röntgen-képerősítő alatt végzett hidrosztatikus desinvaginatiót kiváltotta a biztonságosabbnak és hatékonyabbnak tartott pneumatikus desinvaginatio, majd a sugárterhelés kiváltása céljából az ultrahangkontroll alatt végzett hidrosztatikus módszerhez tértek vissza. A kórházi felvétel helyett egyre több intézetben az ambuláns ellátást preferálják. Vitatott a desinvaginatiós manőver alatt alkalmazott gyógyszerek – például a glükagon és a ciklooxigenázgátlók – szerepe a hatékonyság növelésében és a recidíva kivédésében. A műtéti kezelésben a nyílt műtét helyett a minimálinvazív laparoszkópos eljárás tör előre. A szerzők az irodalmi adatok áttekintésével elemzik az invaginatio értelmezésében és kezelésében történt változásokat és az aktuális trendet. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1331–1338.

Open access
Authors: Miklós Merksz, András Kiss, Gyula Réti and László Szabó

A terhesség alatt ultrahangvizsgálattal diagnosztizált magzati veseüregi tágulat miatt végzett intrauterin beavatkozások száma csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka a beavatkozások csekély effektusa, a szövődmények magas aránya és a magzati élettani folyamatok jobb ismerete. A minél korábbi műtéti korrekció igénye azonban továbbra is jelen van. Magyarországon több helyen végeznek korai császármetszést, hogy az idő előtt világra hozott újszülöttön a műtét elvégezhető legyen, annak ellenére, hogy e beavatkozás előnye nem bizonyított. Célkitűzés: A szerzők a fenti gyakorlat helyességének retrospektív vizsgálatát végezték, két nagy forgalmú gyermekgyógyászati centrum beteganyagának elemzésével. Betegek: A vizsgált 5 éves időszakban 329 csecsemő (a fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Urológiai-Sebészeti Osztályán 197, Miskolcon 132) került kivizsgálásra intrauterin felismert húgyszervi üregi tágulat miatt, közöttük 13 olyan újszülött, akiket urológiai anomáliára hivatkozva idő előtt hoztak világra. Eredmények: A 13, idő előtt világra hozott újszülött egyike sem került műtétre a postconceptiós 40. hét előtt, 3 semmilyen műtéti beavatkozásra nem szorult. Két újszülöttben az életet fenyegető állapot lépett fel, mely a korai császármetszés elmaradásával feltehetően elkerülhető lett volna. Következtetések: Az előrehozott szülés ellen több tényező szól. 1. A prenatalis diagnosztika nem mindig nyújt olyan pontos információt, mint a csecsemőkori kórismézés. 2. Sokszor az intrauterin üregi tágulat spontánul szűnik, így nincs szükség sem terminus előtti, sem azutáni műtéti ellátásra. 3. Tudományos megfigyelések igazolták, hogy nincs különbség a terminus előtt, illetve a terminus után végzett beavatkozások hatékonysága között. A fentiek miatt a szerzők felhívják a figyelmet, hogy ezt a mára már túlhaladott szülészeti gyakorlatot a továbbiakban nem lehet elfogadni, egyúttal fontosnak tartják, hogy jó együttműködés alakuljon ki a szülész és a gyermekurológus, gyermeknefrológus között a teendők egyeztetésére.

Restricted access