Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Gyula Soltész x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja a gyermekkori 1-es típusú diabetes mellitus incidenciája változásának vizsgálata Magyarországon a 0–14 éves életkorú gyermekekben az 1989–2009 közötti időszakban. Módszer: A vizsgálatba az 1989 és 2009 között újonnan diagnosztizált, 0–14 éves életkorú, 1-es típusú diabetes mellitusos gyermekek prospektív módon regisztrált adatait vonták be. Az évenkénti standardizált incidencia számolásához, valamint az incidencia trendje időbeni alakulásának vizsgálatához Poisson regressziós analízist használtak. Eredmény: 1989 és 2009 között 3432 1-es típusú diabeteses gyermek került felismerésre, a standardizált incidencia átlagos értéke a vizsgált periódusban 12,5/100 000 fő/év (95%-os CI 12,1–12,9). A 20 éves időszakban az incidencia 7,7/100 000 fő/év (1989) értékről több mint kétszeresére, 18,2/100 000 fő/évre (2009) emelkedett. Az incidencia időbeni változása lineáris trendet követett (p<0,001), az évi növekedés átlagos értéke 4,4% volt. A növekedés mindkét nemben és mindhárom korcsoportban megfigyelhető volt, legkifejezettebb a legfiatalabb korcsoportban (6,2%; p<0,001). Következtetés: Magyarországon a gyermekkori 1-es típusú diabetes mellitus incidenciája folyamatosan emelkedik, a növekedés üteme a legkifejezettebb a legfiatalabb gyermekekben. Orv. Hetil., 2011, 152, 1692–1697.

Restricted access

Bevezetés: A terhesség alatt előforduló szénhidrátanyagcsere-zavar veszélyezteti a magzatot. Célkitűzés: Az anyai diabetes foetalis és neonatalis következményeinek vizsgálata egy megyei kórház tízéves betegadatainak feldolgozásával. Módszer: Retrospektív vizsgálat, amelybe diabeteses anyák 2001 és 2010 között született és az újszülöttosztályra áthelyezett csecsemőit vonták be. Eredmények: A diabeteses terhességből született csecsemők 32%-a került az újszülöttosztályra. Az áthelyezett újszülöttek egynegyede a gestatiós korhoz képes nagy súlyú (>90 percentilis) újszülött volt. Az adaptációs zavarok közül a hypoglykaemia (vércukor <2,6 mmol/l) az újszülöttek 39%-ában (többségükben az első nyolc órán belül) alakult ki, 55%-ban klinikai tünetekkel. Hypocalcaemia 17%-ban, hyperviscositas 23%-ban, hyperbilirubinaemia 32%-ban, respirációs distressz szindróma és/vagy tranzitorikus tachypnoe 22%-ban, cardialis érintettség 13%-ban fordult elő. Szülési sérülést az újszülöttek 10%-a szenvedett el. Összesen 22 esetben (17%) észleltek valamilyen fejlődési rendellenességet, súlyosnak véleményezhető fejlődési rendellenesség a csecsemők 4%-ában volt kimutatható. Következtetés: A foetalis macrosomia és az adaptációs zavarok a mai modern diabetológiai ellátás mellett is gyakoriak, és a súlyos fejlődési rendellenességek előfordulása is magasabb. Orv. Hetil., 2013, 154, 172–177.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin H. Nagy
,
Barnabás Rózsai
,
Kálmán Kürti
,
Ilona Rippl
,
Éva Erhardt
,
Adrienne Kozári
,
Erika Pákozdiné Vajda
,
Ágnes Czvenitsné Árkus
, and
Gyula Soltész

A diabeteses gyermekek fiatal felnőttkori morbiditására (autoimmun komorbiditás és vascularis komplikációk) vonatkozóan nem ismertek hazai adatok. Célkitűzés: A 15 évesnél fiatalabb életkorban diagnosztizált 1-es típusú diabetesesek autoimmun komorbiditásának és szövődményeinek felmérése két évtizedes betegségtartam után. Módszer: Kérdőíves vizsgálat, négy dél-magyarországi megye összes betegének bevonásával. Eredmények: Coeliakiát az esetek 6,2%-ában találtak. Coeliakiával szövődött esetekben a diabetes szignifikánsan fiatalabb életkorban manifesztálódott. Autoimmun pajzsmirigybetegség a betegek 7,6%-ában fordult elő, e betegek életkora magasabb és diabetes-időtartamuk szignifikánsan hosszabb volt, mint a pajzsmirigybetegségben nem szenvedőké. Retinopathiáról a betegek ötöde, hypertoniáról egyhatoda számolt be. Neuropathiáról a páciensek 3,4%-a, veseérintettségről 4,8%-a tudósított. Következtetések: A retinopathiát és a hypertoniát kivéve, a microvascularis szövődmények előfordulása viszonylag alacsony volt. A kérdőíves vizsgálat korlátai miatt további laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a prevalencia pontosabb felmérésére. Orv. Hetil., 2012, 153, 222–226.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Váróczy
,
Árpád Illés
,
Emese Kiss
,
Zoltán Szekanecz
,
Pál Soltész
,
Sándor Sipka
,
Attila Kiss
,
Miklós Udvardy
,
Gyula Szegedi
, and
Margit Zeher

A súlyos, terápiarefrakter poliszisztémás autoimmun kórképek kezelésében alternatíva lehet a nagy dózisú kemoterápia autológ őssejt-szupportációval. A szerzők saját kezdeti tapasztalataik ismertetését tűzték ki célul. Eredmények: A szerzők intézményükben 2006. augusztus és 2007. november között összesen 7 autoimmun beteg őssejt-transzplantációját végezték el: közülük kettő szisztémás lupus erythematosusban, négy rheumatoid arthritisben, egy pedig szisztémás sclerosisban szenvedett. Az őssejt-mobilizálás során cyclophosphamid + kolóniastimuláló faktor terápiát alkalmaztak, a kondicionáló kezelés nagy dózisú cyclophosphamid (200 mg/ttkg) + antithymocyta-globulin (9 mg/ttkg) protokoll szerint történt. A beadott őssejtek valamennyi betegnél sikeresen megtapadtak. Az egyik szisztémás lupus erythematosus miatt gondozott beteget a 46. napon fulmináns cytomegalovirus-infekció miatt elveszítették, a többieknél súlyos szövődmény nem lépett fel. Átlagosan 10 hónapos követésük során az alapbetegségük tartós remisszióba került, és az életminőségükben jelentős javulás következett be. Következtetések: Az autológ őssejtterápia biztonságosan és eredményesen alkalmazható a súlyos autoimmun betegségek válogatott eseteinek kezelésében is.

Restricted access