Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Gyula Tolvaj x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

Chronic diffuse liver diseases (CDLD) produce the characteristic ultrasound (US) image of bright liver. On the basis of liver attenuation, two major appearances are seen, the low and the high attenuation types. It was proved previously that high attenuation is associated with fatty liver, and subcutaneous fat thickness (SCF) correlates with the attenuation. The cut-off value of attenuation and SCF was searched for the differentiation of the two attenuation types and that of the normal livers. Four hundred and forty-one cases (proved by histology) were examined by US. Of these, 132 normal livers, 176 low attenuation type, and 133 high attenuation type bright livers were found. The cut-off level of attenuation, determined by frequency distribution analysis, was defined as 1.1 dB/cm/MHz, between fatty liver and low attenuation type bright liver and normal liver. The cut-off value for SCF could not be determined. It is concluded that, above the cut-off point of attenuation, the diagnosis of fatty liver can be established without liver biopsy. SCF values give additional comfirmational data.

Restricted access

Ultrahangvizsgálattal a krónikus diffúz májbetegségekre jellemző fényes máj két típusa különíthető el a csillapítás alapján, az alacsony és a magas csillapítású típus. Előzőleg bebizonyosodott, hogy a magas csillapítás – amelyet a zsírmáj okoz – korrelációt mutat a bőr alatti zsírszövet vastagságával. A csillapítás és a bőr alatti zsírszövetvastagság „cut-off” értékét kerestük a fényes máj két csillapítástípusa, valamint a kóros és egészséges máj elkülönítésére. 441 (szövettannal igazolt) beteget vizsgáltunk ultrahanggal. 132 normális májat, 176 alacsony és 133 magas csillapítású fényes májat találtunk. A gyakoriságeloszlás analízisével a zsírmáj és az alacsony csillapítású, illetve az egészséges máj között „cut-off”-érték, 1,1 dB/cm/MHz, definiálható. A bőr alatti zsírszövetvastagság esetében „cut-off”-értéket megállapítani nem lehetett, de 2,5 cm feletti érték csak zsírmáj mellett fordult elő. Az eredményekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a csillapítás „cut-off” értéke használatával a zsírmáj májbiopszia nélkül is megbízhatóan kórismézhető. A bőr alatti zsírszövetvastagság a kórismét megerősítő kiegészítő adatot szolgáltat.

Restricted access

A krónikus C-hepatitis leghatékonyabb, és így elsőként választandó terápiája a pegilált interferon- + ribavirinkezelés. A kezelés igen magas költsége miatt, döntően anyagi megfontolások alapján született a stopszabály, melynek lényege, hogy a nem kellő virológiai választ mutató betegek kezelését félbe kell szakítani; hátránya, hogy „kiejti” azokat a betegeket, akiken a kezelés hatására a májbetegség aktivitása megszűnik, vagy igen jelentősen csökken („biokémiai válasz”), bár víruspozitívak maradnak. Célkitűzés: Több irodalmi adat is alátámasztja, hogy az interferonkezelés még a relapser, illetve nonresponder esetekben is csökkenti a fibrosis progresszióját, lassítja, vagy meg is előzheti a cirrhosis kifejlődését, valamint csökkenti a hepatocellularis carcinoma kialakulásának a kockázatát. E megfontolások alapján a hazai szakmai protokoll lehetővé teszi a stopszabály alapján a kombinált kezelésből kizárt betegek kezelésének folytatását természetes interferonnal. Betegek és módszer: A szerzők 15, a pegilált interferon- + ribavirinkezelésből kizárt beteg (8 férfi, 7 nő, életkor 35–63, átlag: 48,8 év; HCV-genotípus: 1b minden esetben; HAI-átlag: 6,7, SD: ±5,03; stage-átlag: 1,75 SD: ±0,9) kezelését folytatták természetes interferonnal 16–36 (átlag: 23,7) hétig. Az összes kezelési idő 48–52 hét, az utánkövetési idő legalább 6 hónap volt. A kontrollcsoport 18 pegilált interferon- + ribavirinkezelésből kizárt beteg (7 férfi, 11 nő, életkor: 32–63, átlag: 48,7 év, HCV-genotypus: 1b, HAI-átlag: 10,1, SD: ±4,8; stage-átlag: 2,0 SD: ±0,6). Az utánkövetési idő legalább 6 hónap volt. Eredmények: A két csoport adatai között szignifikáns különbség nem volt. A pegilált interferon- + ribavirinkezelés hatására az ALT-érték kifejezetten csökkent (73,4 U/l SD: ±25,5 versus 45,9 U/l SD: ±22,1), és ez a csökkenés a természetes interferonkezelés és az utánkövetési idő alatt is változatlan maradt (45,7 U/l SD: ±15,1, illetve 49,3 U/l SD: ±19,4 U/l; p < 0,001). A kontrollcsoportban az ALT-szint csökkent (108,5 U/l SD: ±69,8 versus 86,0 U/l SD: ±82,8) a pegilált interferon- + ribavirinkezelés hatására, de a kezelés elhagyása után relapsus következett be (ALT: 99,7 U/l SD: ±60,9). A pegilált interferon- + ribavirinkezelésre virológiailag nonresponder (↓ < 2 log 10 ) betegeken a kezelés elhagyására a vírusszám a kiindulási értékhez képest nagyságrenddel nőtt. A természetes interferonkezelés a vírusreplikációt képes kontrollálni (ezt a vírustiter-emelkedést megakadályozza), de a természetes interferonkezelés elhagyását e betegeken is hasonló vírustiter-emelkedés követi. A természetes interferonkezelés alatt a szubjektív mellékhatásokat a betegek enyhébbnek ítélték. Leukopenia, thrombocytopenia ritkábban és kisebb mértékben fordult elő, mint a kombinált antivirális kezelés során. A betegek számára a természetes interferonkezelés technikai nehézségei (heti háromszori injekciózás, im. adagolás stb.) nem jelentettek komoly problémát, amiben nyilván jelentős része volt annak, hogy e kényelmetlenségeket ellensúlyozta az a pozitív pszichés hatás, hogy nem maradnak kezelés nélkül. Következtetés: A szerzők a kis esetszám miatt messzemenő következtetések levonására nem vállalkozhatnak. A természetes interferonkezelés kedvező hatása e betegcsoportban további bizonyításra szorul. Nagyobb betegcsoporton, hosszabb utánkövetési idővel végzett klinikai vizsgálat szükséges, melynek értékét jelentősen növelné, ha kontroll-májbiopszia is történne. Tapasztalataik alapján e szakmai protokoll által kínált lehetőség széles körű alkalmazását és az említett vizsgálat megszervezését ajánlják.

Restricted access

The first choice and most efficient therapy for chronic hepatitis C is pegylated interferon + ribavirin treatment. The introduction and application of the STOP rule (pegylated interferon + ribavirin treatment should be stopped in cases without sufficient virological response to therapy at Week 12 or 24) is motivated by the very high cost of this treatment. The application of the STOP rule has the disadvantage of ‘dropping out’ these patients from the proven benefits of one year interferon treatment (it arrests or decreases inflammation, delays or prevents progression to cirrhosis, and reduces the risk of a developing hepatocellular carcinoma), observed even in virologically slow, partial, or non-responder patients who received one year interferon therapy. Based on these data, the official Hungarian treatment protocol allows and recommends the continuation of antiviral treatment by natural interferon for patients whose pegylated interferon + ribavirin treatment should have been stopped because of the STOP rule. In 15 patients whose pegylated interferon + ribavirin treatment should have been stopped because of the STOP rule (8 men, 7 women, age: 35 to 63 years, mean: 48.8 years; HCV genotype: 1b; HAI: mean: 6.7; SD: ±5.03; stage: mean: 1.75; SD: ±0.9), the treatment was continued with natural interferon for further 16 to 36 (mean: 23.7) weeks. The total duration of treatment was 48 to 52 weeks, and the duration of follow-up was at least 6 months. The control group consisted of 18 patients whose pegylated interferon + ribavirin treatment had to be stopped because of the STOP rule (7 men, 11 women, age: 32 to 63 years, mean: 48.7 years; HCV genotype: 1b; HAI: mean: 10.1; SD: ±4.8; stage: mean: 2.0; SD: ±0.6). The duration of follow-up was at least 6 months. There was no significant difference between the two groups. Due to the treatment with pegylated interferon + ribavirin, ALT levels showed a marked decrease (73.4 U/L; SD: ±25.5 versus 45.9 U/L; SD: ±22.1) and this reduction remained unchanged also during the treatment with natural interferon and the follow-up period (45.7 U/L; SD: ±15.1 and 49.3 U/L; SD: ±19.4; p < 0.001). The difference is significant. In the control group, ALT levels decreased (108.5 U/L; SD: ±69.8 versus 86.0 U/L; SD: ±82.8) due to the treatment with pegylated interferon + ribavirin, but increased after cessation of the therapy (99.7 U/L; SD: ±60.9). The biochemical response (significant reduction of ALT level) which was detected during the pegylated interferon + ribavirin treatment remained permanent during the continuation and after the cessation of the therapy in the natural interferon treated group, while relapse occurred in every case in the control group. The viral load increased at least 1 log 10 after cessation of the therapy in pegylated interferon + ribavirin treatment non-responder patients. Natural interferon therapy was able to control viral replication (it prevents the increase of viral load), but after the withdrawal of natural interferon dosage, similar elevation of viral load was observed. The subjective side effects of natural interferon treatment were milder. Leukopenia and thrombocytopenia occurred more rarely and to a lesser extent than during the combined antiviral therapy. Patients have no difficulty in the application of natural interferon; probably the positive psychic effect of not being debarred from treatment compensated for the technical hardness (three injections weekly). The authors suggest widespread application of this therapeutic possibility and further studies with larger a number of patients.

Restricted access