Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Gyula Végső x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A krónikus immunszuppresszió mellett növekvő gyakorisággal kialakuló rosszindulatú daganatok a szervtranszplantált betegek hosszú távú túlélésének egyre fontosabb meghatározói. Hatékonyan szembeszállni e problémával csak akkor tudunk, ha ismerjük a betegeinkre vonatkozó jellegzetességeit. A veseátültetett recipienseink körében előforduló daganatok incidenciája és gyakorisági sorrendje eltér a magyarországi lakosságétól. A krónikus veseelégtelenség és a vesére váró hazai betegek öregedéséből adódó fokozott daganatos kockázat, valamint a szervátültetés utáni korai időszakban általunk észlelt tumorok aránya alapján úgy véljük, hogy a daganattal történő veseátültetés kockázatát csak a várólistán lévő vesebetegek rendszeres onkológiai szemléletű ellenőrzésével, a tumorok időben történő felismerésével lehet csökkenteni. A veseátültetés után a rákelőtti állapotok és a daganatok korai felfedezése és kezelése, az alacsony dózisú és onkológiai szempontból kedvezőbb hatású immunszuppresszív vegyületek alkalmazása lehet az eszköze a daganatok okozta kockázat mérséklésének. A poszttranszplantációs tumorok prognózisa kedvezőtlen, a kezelésre rosszul reagálnak. Gyakoriságuk miatt kiemelt jelentőségűek a lymphomák. Kialakulásukban a különböző immunszuppresszív szerek eltérő kockázatot jelentenek. A mycophenolsav alkalmazása mellett ez a kockázat alacsonyabb. Az immunszuppresszió összetétele a kezelés egyik fontos kérdése; az onkológiai szempontból is ideális vegyület véd a kilökődési reakció ellen, ugyanakkor nem rontja az onkoterápia hatását. Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy a mycophenolsav in vitro és in vivo is gátolja a humán B-sejtes non-Hodgkin-lymphomasejtek proliferációját, azokban az intrinsic út aktiválása révén apoptózist indukál. Kedvező tulajdonságai alapján úgy véljük, a mycophenolsav, mint immunszuppresszív szer hatékony védelmet nyújt a transzplantált szerv számára, ugyanakkor lymphoma elleni hatása révén segítséget jelenthet a lymphomában szenvedő betegek terápiájában is. Citosztatikus hatása alapján a nem transzplantált lakosság “hagyományos” lymphomáinak kezelésében is ajánlható, ahol a kemoterápia eredménytelenségének egyik legfőbb oka éppen az apoptózissal szembeni rezisztencia kialakulása. A mycophenolsav más kemoterápiás szerekkel kombinálva felerősítheti a lymphomasejtekben azok apoptózist indukáló hatását. Kedvező kísérleti eredményeink alapul szolgálhatnak a további, klinikai vizsgálatokhoz.

Restricted access

A vese és egyéb szervek átültetését követően, többek között a korszerű immunszuppresszív kezelés eredményeként a betegek túlélési ideje egyre növekszik. Ugyanakkor a tartós immunszuppresszió hátrányos következménye, hogy a túlélési idővel arányosan növekszik a rosszindulatú daganatok kialakulásának a valószínűsége is. A fokozott daganatos kockázatért elsősorban az elnyomott immunrendszer tumor- és vírusellenes funkciójának károsodása felelős. A poszttranszplantációs daganatok gyakorisága átlagosan 2–4-szerese a nem transzplantált lakosságénak, és összetétele is eltér a populációra jellemző tumorokétól. Elsősorban azok a daganatok gyakoriak, melyek kialakulásában fontos szerepet tulajdonítunk az onkogén vírusoknak (bőrrák, lymphoma, Kaposi-szarkóma, szájüregi rák, anogenitalis régió tumorai stb.). A szervátültetés utáni daganatok kezelhetősége és prognózisa rosszabb, mint a lakosság hasonló daganataié. A poszttranszplantációs tumorok növekvő gyakoriságuk miatt a transzplantált betegek hosszú távú sorsának egyre fontosabb meghatározó tényezőjévé kezdenek válni. A daganatos kockázat csökkentését segítheti a karcinogén hatások kerülése, a rákmegelőző állapotok és a tumorok korai felismerése és kezelése, az alacsony dózisú immunszuppresszív kezelés, valamint az onkológiai szempontból kedvezőbb hatású, a sejtproliferáció gátlásával ható immunszuppresszív vegyületek alkalmazása.

Restricted access
Authors: Balázs Pőcze, János Fazakas, Gergely Zádori, Dénes Görög, László Kóbori, Eszter Dabasi, Tamás Mándli, László Piros, Anikó Smudla, Tamás Szabó, Éva Toronyi, Szabolcs Tóth, Gellért Tőzsér, Gyula Végső, Attila Doros and Balázs Nemes

Abstract

Besides orthotopic liver transplantation (OLT) there is no long-term and effective replacement therapy for severe liver failure. Artificial extracorporeal liver supply devices are able to reduce blood toxin levels, but do not replace any synthetic function of the liver. Molecular adsorbent recirculating system (MARS) is one of the methods that can be used to treat fulminant acute liver failure (ALF) or acute on chronic liver failure (AoCLF). The primary non-function (PNF) of the newly transplanted liver manifests in the clinical settings exactly like acute liver failure. MARS treatment can reduce the severity of complications by eliminating blood toxins, so that it can help hepatic encephalopathy (HE), hepatorenal syndrome (HRS), and the high rate mortality of cerebral herniation. This might serve as a bridging therapy before orthotopic liver retransplantation (reOLT). Three patients after a first liver transplantation became candidate for urgent MARS treatment as a bridging solution prior to reOLT in our center. Authors report these three cases, focusing on indications, MARS sessions, clinical courses, and final outcomes.

Restricted access