Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Hajnalka Vágó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A szerzők áttekintik az arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia/dysplasia témakörével kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Igazolt arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia/dysplasia esetén – tünetmentes egyénekben – a terheléses vizsgálat során észlelt kamrai tachycardia prognosztikus jelentőségéről nem rendelkezünk adatokkal. A szerzők közleményükben egy 25 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinél bokasérülés ellátása kapcsán észleltek kóros EKG-t és emiatt küldték kardiológiai vizsgálatra. A fizikális vizsgálat kóros eltérést nem mutatott, az EKG-felvételen normális sinusrhythmus és bal tengelyállás mellett a II, III, aVF- és V2-V6 elvezetésekben negatív T-hullám látszott. A mellkasröntgen és a laboratóriumi vizsgálatok kóros eltérést nem igazoltak. Az echokardiográfia normális bal kamrai ejekciós frakció mellett inferior akinesist és tágabb jobb kamrát igazolt. A terheléses vizsgálat során a beteg 9 MET-et teljesített, a terhelés során előbb sporadikus kamrai extrasystolia, majd 3 percig tartó kamrai tachycardia jelentkezett, amely a terhelés megszakítása és hasprés alkalmazására megszűnt. A szív-MR-vizsgálat normális balkamra-méreteket, falmozgást és ejekciós frakciót igazolt. Az emelkedett jobb kamrai végszisztolés és végdiasztolés volumen mellett a jobb kamrai ejekciós frakció jelentősen csökkent (31,6%), és a jobb kamrának megfelelően akinetikus területek ábrázolódtak. Késői típusú kontraszthalmozódás a bal kamrában nem igazolódott, a vékony falú jobb kamra fala e tekintetben pontosan nem volt megítélhető. Az EKG- és a CMR-eltérések alapján arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia/dysplasia diagnózisát állították fel. Tekintettel arra, hogy a beteg panaszmentes volt és a családban hirtelen halál nem fordult elő, preventív célzattal gyógyszeres kezelés és/vagy ICD-implantáció nem történt. Három hónappal később a beteg hirtelen meghalt. A sectio jelentősen tág jobb kamrát igazolt, a jobb kamra fala elvékonyodott, amelyben jellegzetes lokalizációban (beáramlási és kiáramlási traktus, valamint a csúcs) az izomszövet helyett felszaporodott zsírszövet volt látható. Az érintett jobb kamra falában a Mallory-féle foszfor-volfrám savas hematoxilinfestéssel fibrosist is igazolni lehetett. A szerzők azt a következtetést vonják le, hogy tünetmentes betegben, igazolt arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia/dysplasia esetén a terheléses EKG-vizsgálat során provokált kamrai tachycardia rossz prognosztikai jel, és ilyen esetben ICD-implantáció indokolt lehet. Orv. Hetil., 2010, 151, 2145–2149.

Open access

A Kobayashi- és a Kawanet-pontrendszer prediktív értéke Kawasaki-kóros betegeink immunglobulin-rezisztenciája és kardiológiai szövődményei szempontjából.

Pilotvizsgálat

The predictive value of the Kobayashi and Kawanet score systems regarding immunoglobulin resistance and cardiac complications in patients with Kawasaki disease.

A pilot study
Orvosi Hetilap
Authors:
Ildikó Vágó
,
Gábor Guóth
,
Gábor Simon id.
, and
Hajnalka Szabó

Összefoglaló. Bevezetés: A Kawasaki-szindróma immunvasculitis, amely kezeletlenül kardiológiai szövődményekhez vezethet. A korai intravénás immunglobulin-terápia mérsékli a szövődményeket, de az esetek 10–20%-a rezisztens a kezelésre. Ennek előrejelzésére világszerte számos rizikóbecslő pontrendszert használnak. Célkitűzés: A Kobayashi- és a Kawanet-pontrendszer prediktív értékének vizsgálata betegeink intravénás immunglobulin-rezisztenciája és kardiológiai szövődményei vonatkozásában. Tudomásunk szerint ez az első magyarországi vizsgálat, amely Kawasaki-szindróma esetében pontrendszerek prediktív értékét méri fel. Módszer: Retrospektív pilotvizsgálatunkban kigyűjtöttük a 2005. január és 2020. április között Kawasaki-szindróma miatt ápolt betegeink adatait. Mindegyiküknél Kobayashi-, illetve Kawanet-pontot számoltunk, valamint megvizsgáltuk azok specificitását, szenzitivitását az intravénás immunglobulin-rezisztencia, illetve a kardiológiai szövődmények előrejelzése szempontjából. A Kobayashi-pontrendszerben 4, a Kawanet-pontrendszerben pedig 2 pont vagy annál magasabb érték jelez rizikót. Eredmények: Kawasaki-szindrómát 28 gyereknél véleményeztünk, 13 esetben észleltünk mérsékelt, 4 esetben súlyos szövődményt. 4 betegünk bizonyult intravénás immunglobulinra rezisztensnek. A rezisztencia szempontjából a Kobayashi-pontrendszer alacsony szenzitivitást (25%), illetve magas specificitást (91,6%), míg a Kawanet-pontrendszer mérsékelt szenzitivitást (50%) és specificitást (50%) mutatott. A szövődmények szempontjából hasonló eredményeket kaptunk, Kobayashi-pontrendszer: szenzitivitás: 17%; specificitás: 100%, illetve Kawanet-pontrendszer: szenzitivitás: 47%; specificitás: 45%. Következtetés: A legtöbb, nem ázsiai országban készült tanulmányhoz hasonlóan az intravénás immunglobulin-rezisztencia előrejelzésében a Kobayashi-pontrendszer vizsgálatunkban sem bizonyult hatékonynak. Ezzel szemben, magasabb szenzitivitása miatt, a Kawanet-pontrendszer intravénás immunglobulin-rezisztenciát előre jelző hatékonyságát érdemes lenne nagyobb esetszámban vizsgálni a hazai populációban is. A kardiológiai szövődmények előrejelzésére egyik pontrendszer sem bizonyult alkalmasnak. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1885–1890.

Summary. Introduction: Kawasaki disease is an immunovasculitis, which, without treatment, leads to cardiac complications. Early intravenous immunoglobulin therapy moderates complications, however, 10–20% of patients are resistant to the therapy. Numerous risk score systems are used worldwide to predict this. Objective: To assess the predictive value of the Kobayashi and Kawanet score systems regarding intravenous immunoglobulin resistance and cardiac complications in our department’s patient cohort. To our best knowledge, this is the first study in Hungary, which examines the predictive value of score systems in the case of Kawasaki disease. Method: In our study, we identified the patients treated for Kawasaki disease between January 2005 and April 2020. In each case, we calculated both the Kobayashi and the Kawanet score, and we examined their specificity and sensitivity regarding the prediction of intravenous immunoglobulin resistance and cardiac complications. In the Kobayashi score system, values above 4, in the Kawanet score system, values above 2 signal risk. Results: We identified 28 patients with Kawasaki disease. We observed moderate complications in 13, severe complications in 4 cases. 4 of our patients were resistant to intravenous immunoglobulin therapy. Regarding intravenous immunoglobulin resistance in our patient cohort, we detected low sensitivity (25%) and high specificity (91.6%) in the case of Kobayashi score, and moderate sensitivity (50%) and specificity (50%) in the case of Kawanet score. Regarding complications, we found similar results in the case of Kobayashi (sensitivity: 17%; specificity: 100%) and the Kawanet (sensitivity: 47%; specificity: 45%) score system. Conclusion: Similarly to the majority of non-Asian studies, we found the Kobayashi score system ineffective in predicting intravenous immunoglobulin resistance. However, due to its higher sensitivity, the predictive value of the Kawanet score system regarding intravenous immunoglobulin resistance is worth examining in a larger patient population in Hungary. Regarding the prediction of cardiac complications, both score systems were found to be ineffective. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1885–1890.

Open access

A cerebralis paresis előfordulása és a betegdokumentáció minőségi vizsgálata a Semmelweis Egyetem klinikáin

Prevalence of cerebral palsy and data quality assessment of patient documentation at the Clinics of Semmelweis University

Orvosi Hetilap
Authors:
Hajnalka Barta
,
Tamás Terebessy
,
Ildikó Vágó
,
Marianna Dobi
,
Adrienn Simai
,
Csilla Andorka
,
Dalma Hevér
, and
Miklós Szabó

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A Semmelweis Egyetem klinikáin cerebralis paresis (CP) miatt gondozott gyerekek betegdokumentációjának minőségi ellenőrzését végeztük el. Módszer: Retrospektív audit vizsgálatunkban a 2005 és 2015 között született, CP-gyanús gyerekek elektronikus kórházi rendszerben rögzített adatait revideáltuk, s ennek során 673, igazoltan CP-vel diagnosztizált esetet regisztráltunk. A fellelhető adatok alapján elvégeztük az esetek klinikai és etiológiai besorolását, valamint ellenőriztük ezen adatok elérhetőségét a betegdokumentációban. Eredmények: A gyerekek 86%-a rendelkezett a klinikai besorolásra alkalmas dokumentációval. A vizsgálható esetek 90,5%-ában spasticus, 7,8%-ában hypoton, 1,2%-ában dyskineticus és 0,5%-ában ataxiás CP-t írtak le. Az osztályozható spasticus állapotok (az összes spasticus eset 98%-a) között 51% tetraparesis/tetraplegia, 26% diparesis/diplegia és 23% hemiparesis/hemiplegia volt; a maradék 2% topológiai besorolására nem volt elegendő információ a dokumentációban. Az esetek 82%-ában volt meghatározható a súlyosság a Gross Motor Function Classification System skála szerint, 43%-ban I–II., 28%-ban III., 29%-ban IV–V. fokú mozgáskorlátozottságot véleményeztek. A születési anamnézisre vonatkozó adatokat az esetek 89%-ában találtunk. Koraszülöttség az esetek 55%-ában, perinatalis asphyxia vagy hypoxiás-ischaemiás encephalopathia 31%-ban, agykamrai vagy agyállományi vérzés 27%-ban, ikerterhesség 19%-ban, méhen belüli sorvadás 18%-ban, intrauterin/perinatalis/csecsemőkori infekció 15%-ban, fejlődési rendellenesség 12%-ban, in vitro fertilisatio 5%-ban, stroke 3%-ban, CP-vel asszociálható genetikai mutáció pedig 3%-ban szerepelt az anamnézisben. A CP rizikótényezőinek szempontjából negatív anamnézist 16%-ban írtak le. Következtetés: Audit vizsgálatunk alapján a CP klinikai leírása egységes kritériumok szerint történt, hiányosságokat a klinikai besorolás és az anamnesztikus adatok rögzítése terén észleltünk. Az adatgyűjtés egységesítése céljából javaslatot teszünk az érintett betegek gondozása során regisztrálandó dokumentációs standardra, mely az egységes betegdokumentáció és egy jövőbeli hazai CP-regiszter alapfeltétele. Orv Hetil. 2020; 161(21): 873–880.

Open access

Jobb kamrai adaptáció pulmonalis artériás hypertoniában

Right ventricular adaptation in pulmonary arterial hypertension

Orvosi Hetilap
Authors:
Györgyi Csósza
,
Zsófia Lázár
,
Zsolt Rozgonyi
,
Hajnalka Vágó
,
György Losonczy
,
Veronika Müller
, and
Kristóf Karlócai

Összefoglaló. Pulmonalis artériás hypertoniában (PAH) a tüdőartériák falának átépülése az elsődleges patofiziológiai eltérés, amely a pulmonalis vascularis rezisztencia (PVR) és a pulmonalis nyomás progresszív emelkedéséhez vezet. Ez a nyomásemelkedés a jobb szívfélben az afterload fokozódásához vezet, ami hosszú távon jobbkamra-diszfunkciót és jobbszívfél-elégtelenséget okoz. Az egyre növekvő PVR mellett kialakuló cardialis adaptáció pontos patomechanizmusa nem ismert, de egyes betegek esetén nagyon eltérő lehet az adaptáció mértéke és kialakulásának üteme. A kialakuló myocardium-hypertrophia és -dilatáció mértéke nagyban függ a PAH etiológiájától, de emellett egyéb tényezők – mint az életkor, a neurohumoralis aktiváció mértéke, genetikai és epigenetikai faktorok – is jelentősen befolyásolják. Minél kevésbé képes a jobb kamra megtartani funkcióját az egyre növekvő ellenállással szemben, annál gyorsabban alakul ki a jobbszívfél-elégtelenség, és annál rosszabbak a beteg életkilátásai. Ezen folyamatok jobb megismerése klinikai jelentőséggel bír, mivel a jobb kamrai adaptáció elősegítése javíthatja a betegség kimenetelét. Orv Hetil. 2021; 162(37): 1485–1493.

Summary. Remodeling of the pulmonary artery wall is the primary pathophysiological abnormality in pulmonary arterial hypertension leading to a progressive increase in pulmonary vascular resistance (PVR) and pulmonary arterial pressure. The elevation of pressure increases the afterload in the right heart, causing right ventricular dysfunction and right heart failure in the long term. The exact pathomechanism of cardiac adaptation with increasing PVR is unknown, but the degree and rate of adaptation may be very different in patients suffering from pulmonary hypertension. The development of myocardial hypertrophy and dilatation is highly dependent on the etiology of pulmonary hypertension, but is also significantly influenced by other factors such as age, degree of neurohumoral activation, and genetic and epigenetic factors. Right heart failure develops and life expectancy shortens if the right ventricle is unable to maintain its function in the face of increasing resistance. Orv Hetil. 2021; 162(37): 1485–1493.

Open access
Physiology International
Authors:
Zsófia Ocsovszky
,
József Otohal
,
Blanka Berényi
,
Vencel Juhász
,
Réka Skoda
,
Laura Bokor
,
Zsófia Dohy
,
Liliána Szabó
,
György Nagy
,
Dávid Becker
,
Béla Merkely
, and
Hajnalka Vágó

Abstract

Objective

The effects of COVID-19, especially long-COVID, on the psychological health is incompletely understood. We aimed to evaluate the mid-term associations of the long-COVID symptoms and affective factors in a cohort of non-hospitalized patients.

Method

A total of 166 patients were enrolled in this study, including 119 sedentary/non-athlete and 47 athlete subjects at the Post-COVID Outpatient Clinic of Semmelweis University. Clinical data regarding acute and long-term symptoms were obtained and detailed laboratory testing was carried out. Demographic data and psychological tests were collected.

Results

We found a positive association between the level of depressive symptoms and anxiety and long-COVID symptom count, while life satisfaction and social support correlated negatively with the long-COVID symptom count. Higher haemoglobin levels and lower LDL-cholesterol were also shown to be moderating factors. A regression model showed that symptoms during acute infection, depression, age, and life satisfaction are predictors of the long-COVID symptom count. The presence of pre-existing affective or anxiety problems was also associated with higher reported long-COVID symptom count. Furthermore, we found significant association between pre-existing mental health problems and the investigated psychological constructs.

Conclusion

It appears that long COVID-19 is associated with acute symptoms and mental factors. Depression and anxiety have been shown to have a negative effect on symptom perception, and also contribute to a higher number of symptoms in a non-hospitalized sample. Our study suggests bi-directional interconnection between clinical and psychological factors.

Open access
Physiology International
Authors:
Réka Skoda
,
Vencel Juhász
,
Zsófia Dohy
,
Anita Pintér
,
Laura Bokor
,
György Bárczi
,
Hajnalka Vágó
,
Béla Merkely
, and
Dávid Becker

Abstract

Introduction

The COVID-19 pandemic has impacted many aspects of acute myocardial infarction. Based on literature data, the prognosis of COVID+, STEMI patients is significantly worse than that of COVID- STEMI patients. On the other hand, physicians report fewer acute coronary syndrome (ACS) patients presenting to hospitals in countries severely affected by the pandemic. It is concerning that patients with life-threatening illness can suffer more complications or die due to their myocardial infarction.

We aimed to investigate the changes in myocardial infarction care in the country's biggest PCI-center and to compare total 30-day mortality in COVID+ and COVID-patients with acute myocardial infarction treated at the Semmelweis University Heart and Vascular Center, and to investigate risk factors and complications in these two groups.

Methods

Between 8 October 2020 and 30 April 2021, 43 COVID+, in 2018–2019, 397 COVID-patients with acute myocardial infarction were admitted. Total admission rates pre- and during the pandemic were compared.

Results

Within 30 days, 8 of 43 patients in the COVID+ group (18.60%), and 40 of the 397 patients in the control group (10.07%) died (P = 0.01). Regarding the comorbidities, more than half of COVID+ patients had a significantly reduced ejection fraction (EF≤ 40%), and the prevalence of heart failure was significantly higher in this group (51.16% vs. 27.84%, P = 0.0329). There was no significant difference between the two patient groups in the incidence of STEMI and NSTEMI. Although there was no significant difference, VF (11.63% vs. 6.82%), resuscitation (23.26% vs. 10.08%), and ECMO implantation (2.38% vs. 1.26%) were more common in the COVID+ group. The mean age was 68.8 years in the COVID+ group and 67.6 years in the control group. The max. Troponin also did not differ significantly between the two groups (1,620 vs. 1,470 ng/L). There was a significant decline in admission rates in the first as well as in the second wave of the pandemic.

Conclusions

The 30-day total mortality of COVID+ patients was significantly higher, and a more severe proceeding of acute myocardial infarction and a higher incidence of complications can be observed. As the secondary negative effect of the pandemic serious decline in admission rates can be detected.

Open access

„Turtle cage” módszer a pericarditis constrictiva szívsebészeti kezelésében – rövid távú eredményeink

“Turtle cage” method in the cardiac surgical treatment of constrictive pericarditis – our short-term results

Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Kőszegi
,
Gábor Kapus
,
Zoltán Szabolcs
,
Ferenc Horkay
,
Tivadar Hüttl
,
Levente Fazekas
,
László Daróczi
,
Miklós Pólos
,
Ádám Koppányi
,
Endre Németh
,
Astrid Apor
,
Hajnalka Vágó
,
Béla Merkely
, and
István Hartyánszky

Összefoglaló. Bevezetés: A pericarditis constrictiva egy krónikus gyulladásos folyamat révén kialakuló betegség, melynek során a pericardium elveszíti rugalmasságát, gátolja a szív működését, végső soron szívelégtelenséghez vezet. Egyetlen oki terápiája sebészi. A műtéti megoldásként legelterjedtebben alkalmazott teljes pericardiectomia hosszú időtartamú műtét, amely akár 18%-os műtéti kockázattal járhat, és amelyhez az esetek jelentős részében szívmotor alkalmazása szükséges. Célkitűzés: Egy, az irodalomból már ismert, de csak ritkán és a legtöbbször csak a hagyományos pericardiectomia kiegészítéseként alkalmazott műtéti eljárás, a „turtle cage” pericardiectomia hatásosságának, eredményeinek, lehetséges előnyeinek vizsgálata. Módszer: 2008 és 2021 között Klinikánkon 33 „turtle cage” műtétet végeztünk pericarditis constrictiva miatt. A posztoperatív 30 napos időszak eredményeit több, a nemzetközi irodalomban megjelent közlemény adataival hasonlítottuk össze. Eredmények: Az intraoperatív kép alapján minden esetben sikeres volt a beavatkozás, a 33 beteg egyikénél sem volt szükség szívmotor alkalmazására (0%), szemben a vizsgált közleményekkel. A 33 beavatkozás során 1 beteget veszítettünk el (3%), valamint 1 páciensnél volt szükség vérzés miatti reoperációra (3%), 4 betegnél dialízisre (12,1%). Ezen eredményeink összevethetők a nagy esetszámot felvonultató közleményekkel, és szignifikánsan jobbak az egyik megjelenített európai centrum eredményeinél. Következtetés: Az általunk alkalmazott „turtle cage” pericardiectomia önmagában is megfelelő eljárás a pericarditis constrictiva szívsebészeti kezelésére. Alkalmazásával minimalizálható a szívmotor használatának szükségessége, ezáltal a műtéti kockázat. Eredményeink a technikának köszönhetően még a nagy esetszámú, sok tapasztalattal rendelkező centrumok eredményeivel is összevethetők, azokkal megegyezők. Orv Hetil. 2022; 163(10): 393–399.

Summary. Introduction: Constrictive pericarditis is a disease caused by a chronic inflammatory process, which is characterized by the pericardium’s loss of flexibility, inhibiting the function of the heart, ultimately causing heart failure. The only definitive therapy is surgical. Total pericardiectomy, which is the most common surgical approach, is a lengthy procedure with up to 18% operative risk, and it often requires the use of cardiopulmonary bypass. Objective: The evaluation of the effectiveness, results and possible advantages of a surgical technique, “turtle cage” pericardiectomy, which is described in the literature, although rarely used, mainly in addition to conventional pericardiectomy. Method: Between 2008 and 2021, we performed 33 “turtle cage” procedures on patients with constrictive pericarditis in our Institute. We compared the results of the 30-day postoperative period with internationally published data from multiple sources. Results: Based on intraoperative findings, the procedure was successful in all cases, there were no instances when the use of cardiopulmonary bypass was required (0%). During the 33 procedures, we lost 1 patient (3%), reoperation was necessary for postoperative bleeding in 1 case (3%), and postoperative dialysis was necessary in 4 cases (12.1%). These results are comparable to those published by high-volume centres, and significantly better than those of one of the European centres published. Conclusion: The “turtle cage” pericardiectomy, as performed in our Institute, is suitable for the treatment of constrictive pericarditis on its own. With its use, we were able to minimize the use of cardiopulmonary bypass and the operative risk. Our results with this technique are comparable to those of the high-volume, highly experienced centres. Orv Hetil. 2022; 163(10): 393–399.

Open access

A gyermekkori koronavírus-fertőzést követő sokszervi gyulladás diagnosztikája és kezelése

Diagnosis and treatment of paediatric multisystem inflammatory syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Constantin
,
Noémi Andrási
,
Andrea Ponyi
,
Ádám Goschler
,
László Ablonczy
,
Judit Kincs
,
Monika Csóka
,
Bálint Egyed
,
Zsuzsanna Horváth
,
Krisztina Kalocsai
,
Rita Káposzta
,
Kinga Kardics
,
Viktória Kemény
,
Bernadett Mosdósi
,
Tamás Pék
,
Zsófia Szabó
,
Attila Tóth
,
Kálmán Tory
,
Andrea Tölgyesi
,
Beáta Ónozó
,
Hajnalka Vágó
,
Csaba Vilmányi
,
Weiser Peter
,
Zoltán Szekanecz
,
Gábor Kovács
, and
Attila Szabó

Összefoglaló. A SARS-CoV-2-fertőzés ritka gyermekkori szövődménye a sokszervi gyulladás, angol terminológiával paediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS). Két vagy több szerv érintettségével járó, súlyos tünetekkel induló betegségről van szó, amelynek tünetei átfedést mutatnak a Kawasaki-betegséggel, a toxikus sokk szindrómával és a makrofágaktivációs szindrómával. A PIMS-betegek intenzív terápiás osztályon vagy intenzív terápiás háttérrel rendelkező intézményben kezelendők, ahol biztosítottak a kardiológiai ellátás feltételei is. A szükséges immunterápia a klinikai prezentációtól függ. A jelen közleményben a szerzők a releváns nemzetközi irodalom áttekintését követően ajánlást tesznek a PIMS diagnosztikai és terápiás algoritmusára. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Summary. Pediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS) is a rare complication of SARS-CoV-2 infection in children. PIMS is a severe condition, involving two or more organ systems. The symptoms overlap with Kawasaki disease, toxic shock syndrome and macrophage activation syndrome. PIMS patients should be treated in an intensive care unit or in an institution with an intensive care background, where cardiological care is also provided. The required specific immunotherapy depends on the clinical presentation. In this paper, after reviewing the relevant international literature, the authors make a recommendation for the diagnostic and therapeutic algorithm for PIMS. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Open access