Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Havasi Krisztina x
  • All content x
Clear All Modify Search

The study presents the findings of the archaeological investigation and architectural survey of the vaulted ashlar burial chamber and its burial in Eger Cathedral. The burial chamber is located in the cathedral’s longhouse, whose origins can be traced to the Árpádian Age. In addition to an overview of the relevant medieval and post-medieval historical sources and the archival architectural and archaeological reports, the context and the date of the burial chamber in the architectural history of the medieval cathedral are also discussed, as is its association with the other burials in the cathedral.

Restricted access

The Benedictine abbey of Kács dedicated to St Peter was – as historical and archaeological sources suggest – in place of and around the current parish church on top of the hill in the northern part of the village, once the central lands of the Örsúr clan in the 12–13th century. The founders and advowees of the monastery were probably members of the Örsúr clan, who also built a castle on the edge of the village and in nearby Sály. The more exact foundation date of the Benedictine abbey is unknown. Its first mention „monasterium de Kach” is in a diploma of 1248 summarizing the royal land grants to the bishop of Eger. Its title and religious order –„abbas monasterii Sancti Petri de Kach de ordine Sancti Benedicti” – are known from a source of 1292. After 1347 the monastery came to be possessed by a branch of clan named after Tibold and living in nearby Darócz. After the mid-14th century, practically contemporaneously with the breaking up of the clan into branches and the local segmentation of the clan estates, as well as the impoverishment of the monastery, the abbey seems to disappear from the sources. Its demolition in 1549 was before the appearance of the Ottomans around Eger. In place of the ruins a single-nave baroque church was built in the 1720s, which became the parish church of the re-peopled village in the 18th century. In 1882 the western part of the church was enlarged and a tower built in revival romanesque style. The remains were first taken note of in the 1860s by Arnold Ipolyi (1823–1886), the canon of Eger and a researcher of architectural relics of the Árpád Age around Eger. He thought to have found remains of the medieval monastic church in the small baroque church with semi-circular apse. He described several ornamental romanesque stone carvings made from “red stone” (andesite tuff) on the site. Further medieval carvings were found during the extension of the church on the west in 1882, which went to canon Gyula Bartalos’s (1839–1923) collection. Later he gave away these fragments and thus founded the Lapidary of the archiepiscopal Liceum of Eger. In the 1960s excavations were carried on around the parish church of Kács; its archeologist (Károly Kozák) presumed (on the basis of a much-disputed theory) that the floor-plan of the singlenave church with the rounded apse suggests 11th century origin. At the same time, along the south side of the church a narrower nave section terminated also by a semi-circular apse was unearthed, which might rather suggest a 12–13th century three-aisle layout. To the south of this remain, vestiges of a north-south oriented wing were recovered, which can be identified with the Benedictine monastery building with great probability. The paper reviews the romanesque stone carvings found in Kács (which are partly in museums, partly on the spot and some regrettably lost since the 1960s), our art historical knowledge and collection historical data about them.

The group of romanesque carved stone relics display stylistic homogeneity. More exact dating within the 12–13th century is hindered by the fragmentary nature and provincial features of the group. Local analogies of the stylistic features, motifs, moulding shapes can be discerned, among other places, in Szomolya, Boldva, Tarnaszentmária and the local stratum of the workshop of Eger cathedral around 1200. On these bases, the studied ensemble is datable to the last third of the 12th century or the beginning of the 13th. The romanesque fragments of Kács inform us of the cultural level and possibilities of a clan who were mainly locally important even in their heyday in the 12–13th centuries as the modest building of their small Benedictine monastery reveals. That is what lends it its significance, too, for in the regional context it is a little known architectural relic of a well-delimited area hallmarked by extant relics of the Árpád Age such as Feldebrő and Tarnaszentmária, the remains of the Benedictine abbey at Boldva and the Cistercian abbey at Bélapátfalva, or the one-time „chef de’oeuvre” of the 12th century, the cathedral of Eger in the centre of the region, rebuilt around 1200.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Ambrus, Kálmán Havasi, Krisztina Berek, Anita Kalapos, István Hartyánszky, Gábor Bogáts, Tamás Forster, and Attila Nemes

Absztrakt:

Bevezetés: Krónikus szívelégtelenségben és congenitalis szívbetegségekben etiológiától függetlenül igazolták a B-típusú natriureticus peptid (BNP)-szint prognosztikai szerepét is. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a klinikai rutinban mérhető N-terminális pro-B natriureticus peptid (NT-proBNP) és a fontosabb klinikai és echokardiográfiás paraméterek összehasonlítása volt az általunk gondozott felnőtt korú congenitalis szívbetegekben. Módszer: Összesen 70 beteg adatait dolgoztuk fel. A diagnózis 34 betegnél korrigált Fallot‑tetralógia és 19 esetben korrigált teljes nagyér-transzpozíció volt. Tizenhét esetben egyéb congenitalis vitiumos beteg tartozott a vizsgálati csoportba. Valamennyi esetben ambuláns vizsgálat történt elektrokardiográfiával, echokardiográfiával és NT‑proBNP-méréssel kiegészítve. Meghatároztuk a szívelégtelenség New York Heart Association (NYHA) szerinti stádiumát, és a betegek az életminőségükkel kapcsolatos kérdőívet is kitöltötték. Eredmények: A magasabb NT‑proBNP-szint rosszabb életminőséggel (visual analogue scale, VAS) és nagyobb jobb kamrai végdiasztolés átmérővel járt együtt, és az arrhythmiák előfordulása is magasabb volt. Negatív korreláció volt igazolható az NT‑proBNP-szint és a betegek VAS-pontszáma (r = –0,45, p = 0,0001), valamint a bal kamrai ejekciós frakció (BK-EF) között (r = –0,67, p<0,0001). A ROC-analízis során az NT‑proBNP≥668 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságú határértéknek a NYHA III–IV. stádium előrejelzésében (szenzitivitás 93%, specificitás 63%, görbe alatti terület 80%, p = 0,001). Hasonlóan, az NT‑proBNP≥184,7 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságúnak az 55%-nál kisebb BK-EF előrejelzésében (szenzitivitás 66%, specificitás 67%, görbe alatti terület 77%, p = 0,02). Következtetések: Az NT-proBNP-nek jelentősége van a felnőtt korú komplex congenitalis szívbetegséggel bíró betegek megítélésében, prognózisuk meghatározásában, és a betegek utánkövetésére alkalmazott egyéb vizsgálómódszerek mellett segíthet a reoperáció vagy az esetleges szívtranszplantáció idejének kiválasztásában. Orv Hetil. 2018; 159(4): 141–148.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kálmán Havasi, Anita Kalapos, Krisztina Berek, Péter Domsik, Mária Kohári, Gábor Kovács, Gábor Bogáts, István Hartyánszky, Tamás Forster, and Attila Nemes

Absztrakt

Bevezetés: A teljes nagyér-transzpozíció az egyik leggyakoribb, cyanosissal járó veleszületett szívfejlődési rendellenesség. Célkitűzés: A szerzők célja a teljes nagyér-transzpozíció miatt Senning- és Mustard-féle műtéten átesett betegeik hosszú távú túlélésének, funkcionális stádiumának, aritmológiai kontrolljának és életminőségének elemzése és összehasonlítása volt. Módszer: A vizsgálatban 85, teljes nagyér-transzpozíció miatt operált beteg vett részt, közülük 37 esetben Senning-műtét, míg 48 esetben Mustard-műtét történt. Valamennyi esetben utánkövetéses vizsgálatot végeztek. Eredmények: A több évtizedes utánkövetés sikeraránya 74%-nak bizonyult. A 31 utánkövetett Senning-műtött közül 12-en hunytak el a követés során (39%), míg a 32 Mustard-műtött közül 16-an haláloztak el (50%) (p = 0,45). Nem volt különbség a szívelégtelenség és az aritmiák jellemzői között sem a két betegcsoportban. Az életminőséget és a funkcionális kapacitást jellemző paraméterek kedvezőbbnek bizonyultak a Senning-műtött betegekben. Következtetések: A Mustard- és Senning-műtött TGA-betegek mortalitásában és morbiditásában szignifikáns különbség nem volt igazolható. A Senning-műtött betegek életminősége és funkcionális kapacitása a hosszú távú követés eredményei alapján kedvezőbb. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 104–110.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kálmán Havasi, Anita Kalapos, Krisztina Berek, Péter Domsik, Gábor Kovács, Gábor Bogáts, István Hartyánszky, Erzsébet Kertész, Márta Katona, Katalin Rácz, Miklós Csanády, Tamás Forster, and Attila Nemes

Absztrakt

Köszönhetően az egyre tökéletesedő műtéti technikáknak és a technikai fejlődésnek, ma már sok, congenitalis szívbetegségben szenvedő egyén éri meg a felnőttkort. Ezeknek a betegeknek a jobb ellátása céljából egy regiszter összeállítása mellett döntöttek, amely jelenleg 2770 beteg 3043 műtéti beavatkozásának adatait tartalmazza, amelyeket közel 30-féle diagnózis miatt végeztek. Jelen tanulmány célja a regiszter-összeállítás okainak és alapjainak bemutatása. Orv. Hetil., 2015, 156(20), 794–800.

Restricted access