Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Herold Róbert x
Clear All Modify Search

A szkizofrénia hosszú távú kezelése a legnagyobb kihívást jelentő feladatok közé tartozik a gyakorló orvosok számára. A legkifejezettebb nehézséget a betegek hiányos betegségbelátásából fakadó együttműködési problémák jelentik, ezért a szkizofrénia kezelése multimodális megközelítést igényel, ami a gyógyszeres kezelés mellett mindig magába foglalja a pszichoszociális intervenciókat is. A gyógyszeres kezelése fókuszában az antipszichotikus terápia áll, amelyen belül az utóbbi időben egyre nagyobb szerephez jutnak a második generációs szerek hosszú hatású injekciós formái. Megfelelően szervezett kezelési stratégiával a szkizofrénia kimenetele jelentősen módosítható, ami az életminőség és a szociális funkcionalitás javulásával jár együtt. Az időben elkezdett hatásos gyógyszereléssel és hatékony rehabilitációs beavatkozással a betegek számára reálisan elérhető cél a tartós remisszió. Orv. Hetil., 2012, 153, 1007–1012.

Restricted access

Elmeolvasó készségünk teszi lehetővé, hogy mások mentális állapotait — észleleteit, szándékait, vélekedéseit — leképezzük, és saját hasonló állapotainktól megkülönböztessük. Ezt a teljesítményt közel negyven éve sajátosan emberi készségnek tételezzük. Az utóbbi évtizedben egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a vélekedésolvasás készségének létezik egy implicit formája, melyen automatikus kognitív működéseket értünk. Ugyanakkor kétséges, hogy az automatikus folyamatok során valóban mentális állapotokat reprezentálunk-e. Az implicit működések jelenleg főként viselkedéses mérésen keresztül ragadhatóak meg. Egyes viselkedéses változók pedig nemcsak a vélekedésolvasás lehetséges kifejeződéseként, hanem egyúttal a készség birtoklásának fontos bizonyítékaként is értelmezhetőek. Ugyanakkor eddig kevés figyelem irányult ezen viselkedések lehetséges funkcióinak feltárására. Jelen tanulmányunkban azt a célt tűztük ki, hogy funkcionális értelmezési lehetőségeket kínáljunk az implicit elmeolvasó paradigmákban megjelenő két spontán viselkedésre: a viselkedésjósló szemmozgásra és a közbeavatkozó-korrigáló viselkedésre. Alkalmazott módszerünk a szelektív irodalomelemzés, melynek során az implicit vélekedésolvasás erős bizonyítékait vizsgáljuk meg közelebbről. Eredményeink szerint a viselkedésjósló szemmozgások a szelf és a másik perspektívájának és szándékának az egyesítését, míg a korrigáló-közbeavatkozó viselkedés a saját és a másik reprezentációinak a különválasztását erősítik. Megbeszélésünkben kitérünk a spontán viselkedések szerepére az elmeolvasás atipikus működése terén.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Fodor, István Fehér, György Szabados, Éva Júlia Varga, Róbert Herold and Tamás Tényi

Absztrakt:

A Capgras-féle téveszme lényege, hogy a beteg elképzelése szerint a páciens életében fontos valamely személy nem ’valódi’, hanem ’hasonmás’, ’helyettesítő’, amely csere a páciens számára a legtöbbször veszélyeket rejt. Ismertek közlések, amelyek a Capgras-féle tünet esetében a violens magatartás gyakoribb megjelenésére vonatkoznak. Dolgozatunkban két férfi esetét ismertetjük: paranoid szkizofréniában szenvedő betegek követtek el szülőgyilkosságot, amely cselekmények hátterében a Capgras-féle tünet volt azonosítható. Fontos rámutatni, hogy az általunk megfigyelt esetekben a kezeléssel kapcsolatos együttműködési nehézségek (nonadherencia) jelentős szerepet játszottak az erőszakos magatartás, szülőgyilkosság megjelenésében. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1673–1676.

Open access