Search Results

Absztrakt:

Az immunthrombocytopenia (ITP) változatos vérzéses tünetekkel jelentkezik, incidenciája felnőtteknél 3,4/100 000 fő/év, prevalenciája pedig 9,5/100 000 felnőtt. Az elmúlt évtizedben árnyaltabb lett a betegség patofiziológiájáról alkotott képünk, így új irányelvek mentén diagnosztizáljuk és kezeljük az ITP-s betegeket, illetve megújult a kórképpel kapcsolatos terminológia is. A jelenlegi bizonyítékok alapján van létjogosultsága a lépeltávolításon kívüli egyéb kezelési lehetőségeknek a tartósan alacsony vérlemezkeszámmal és vérzéssel jelentkező betegek második vonalbeli kezelésében. A hosszú távú követési adatok arra utalnak, hogy különösen a trombopoetinreceptor-agonisták hatásosak és biztonságosak, remisszió pedig csak későn jelentkezik. Az ITP miatt splenectomizált betegek követése során jelentős potenciális kockázatokkal számolhatunk, melyekről a beteget megfelelően tájékoztatni kell, és amelyek hatással lehetnek arra, hogy az orvos és a beteg a másodvonalbeli kezelések közül melyiket választja.

A terápiás szükségletek kielégítése érdekében több új gyógyszerjelölt fejlesztése van folyamatban. A felnőttkori ITP első vonalbeli kezelése nem sokat változott az elmúlt években, a második vonalbeli ITP terápiájában viszont olyan előrelépések tanúi lehettünk, melyek miatt a klinikusok egy része szeretne útmutatást kapni. 2018-ban az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) jóváhagyta a fosztamatinib alkalmazását a felnőttkori krónikus ITP második vonalbeli kezeléseként. Így ez a gyógyszer lett a romiplosztim és eltrombopag egy évtizeddel korábbi engedélyezése óta az első új, kereskedelmi forgalomba kerülő készítmény a felnőttkori ITP kezelésében. 2019 júniusában az FDA jóváhagyta az avatrombopagot a thrombocytopenia kezelésére olyan, krónikus immunthrombocytopeniában szenvedő felnőtt betegeknél, akiknél a korábbi kezelésekre elégtelen terápiás választ figyeltek meg.

Összefoglaló. Az akut promyelocytás leukémia (APL) ritka, de jól gyógyítható leukémiatípus. Az APL-es betegek gondozását centralizáltan, az APL kezelésében jártas kórházakban kell végezni, ahol elérhető hematológiai intenzív ellátás. Az APL terápiája az elmúlt két évtizedben rohamosan fejlődött az igen aktív hatású gyógyszerek, a tretinoin és az arzén-trioxid bevezetésével. Immáron a hagyományos citotoxikus kemoterápia alkalmazása nélkül kezelhető a betegség. A legújabb klinikai irányelvek többféle kezelési stratégiát tartalmaznak, ezek egy része továbbra is alkalmazza a citotoxikus kemoterápiát. Ily módon számos kezelési lehetőség áll a gyakorló hematológus rendelkezésére, amikor egy új APL-es beteg ellátását tervezi. Az elmúlt három évtized multicentrikus vizsgálatai igazolták az ATRA + kemoterápia, majd később a kemoterápiával vagy anélkül adott ATRA + ATO alkalmazásának hatásosságát. Az APL optimális kezeléséhez azonban a diagnózis korai felállítása, az agresszív szupportív beavatkozások bevezetése, a kezeléssel összefüggő szövődmények megfelelő rendezése és a mérhető reziduális betegség (az MRD) monitorozása is hozzátartozik. A szerzők az akut promyelocytás leukémia legújabb kezelési irányelveit foglalják össze.

Summary. Acute promyelocytic leukemia (APL) is an uncommon but highly curable leukemia. Treatment of APL patients should be centralised in hospitals with proven experience in APL treatment and haematological intensive care. The treatment of acute promyelocytic leukemia (APL) has evolved rapidly in the past two decades after the introduction of highly active drugs, including tretinoin (all-trans-retinoic acid) and arsenic trioxide. It is now possible to treat this disease without the use of traditional cytotoxic chemotherapy. Today’s clinical guidelines include multiple regimens, some of which continue to use cytotoxic chemotherapy. This leaves the practicing oncologist with multiple treatment options when faced with a new case of APL. Multicenter studies over the past three decades have demonstrated the efficacy of ATRA plus chemotherapy and, subsequently, of ATRA plus ATO, with or without chemotherapy. However, the optimal management of APL also requires early diagnosis, institution of aggressive supportive measures, appropriate management of treatment-related complications and monitoring of measurable residual disease (MRD). The authors summarizes the updated guidelines in the management of acute promyelocytic leukemia.

Az akut mieloid leukémia (AML) kezelésének arany standardja évtizedek óta az intenzív kemoterápia, azonban az erre nem alkalmas vagy refrakter betegeknél jelenleg nincs más kuratív lehetőség. Az utóbbi évek gyógyszerfejlesztése a jó és a rosszabb általános állapotú eseteknél is kibővítette a terápiás armamentáriumot, új terápiás lehetőségeket és kihívásokat is teremtve. Az új szerek közé tartozik például a venetoclax, az IDH1/2 gátló ivosidenib és enasidenib, a gemtuzumab ozogamicin, a liposzómális daunorubicin/citarabin (CPX-351) és az orálisan adható azacitidin. A venetoclax, mint BCL2-inhibitor, hipometiláló ágenssel együtt adva jelentősen javítja az idősebb, rosszabb általános állapotú AML-es esetek életminőségét, életkilátásait. Jelenleg is számos korai fázisú tanulmány vizsgálja a régebbi és újabb szerekkel kombinált venetoclax hatásait. Más mechanizmusokon alapuló, újabb gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiás modalitások (pl. BiTE és CAR-T sejtek) is fejlesztés alatt állnak, a jelenleg futó klinikai vizsgálatok célja a hatékony szerek és szerkombinációk azonosítása. Az új terápiás modalitások használata mellett a betegek klinikai vizsgálatokba történő beválogatása javasolt, mivel az ezekből származó eredmények, tapasztalatok szolgáltathatnak tudományos bizonyítékot a jövő arany standard kezelésének megtalálásában.

Absztrakt:

Mi is az a PICC (peripherally inserted central catheter) line kanül? A PICC egy puha, rugalmas katéter, amely poliuretánból vagy szilikonból készült, a kar vagy láb perifériás vénáin keresztül a vena cava superior vagy inferior érhető el vele. A perifériáról bevezetett centrális vénás kanülöket az 1950-es években írták le először. Megjelenése óta nyilvánvalóan nagy változáson esett át mind a metodikát, mind az alkalmazott eszközöket tekintve. Szeretnénk bemutatni a vénabiztosítás e formáját, az előnyeivel, a hátrányaival és a felhasznált eszközrendszereivel együtt. Közleményünkben összefoglaljuk a klinikánkon végzett PICC line beültetések során szerzett tapasztalatainkat. A Pécsi Tudományegyetem ez idáig Magyarországon úttörő abban a tekintetben, hogy kizárólag ápoló implantálja ezeket a kanülöket (külföldön ez már bevett szokásnak számít), és bízunk benne, hogy ez a metodika az ápolói kompetencia fejlődésével hazánkban is elterjed. Orv Hetil. 2017; 158(22): 856–863.

Absztrakt:

Bevezetés: Míg korábban az antibiotikumok felfedezésével, klinikai alkalmazásával az orvostudomány jelentős előrelépést tett az infekciós kórképek kezelésében, a 21. században az antibiotikumok igen széles körű, gyakorta nem megfelelő felhasználásával e betegségek ismét reneszánszukat élik, a multirezisztens kórokozók pedig egyre nagyobb kihívást jelentenek a mindennapi orvoslásban. Különösen igaz ez a csökkent védekezőképességű betegekre. Mindezek szükségessé teszik, hogy az antibiotikumokat megfontoltan, az országos és helyi rezisztenciaviszonyoknak megfelelően alkalmazzuk. Célkitűzés: Egy hároméves periódusban felmérni tanszékünkön a véráramfertőzések leggyakoribb bakteriális kórokozóit, azok antibiotikum-érzékenységét és a multirezisztens kórokozók arányát. Módszer: A vizsgált időszakban a valós véráramfertőzést mutató pozitív hemokultúrás minták eredményeinek feldolgozása. Eredmények: A vizsgálati eredmények alapján tanszékünkön a véráramfertőzések legnagyobb részéért Gram-negatív kórokozók tehetőek felelőssé, előtérben az Enterobacteriaceae család tagjaival. Hematológiai betegek esetében megszokott módon, emellett fontos kórokozó a Pseudomonas aeruginosa. A Gram-pozitív baktériumok és multirezisztens kórokozók okozta véráramfertőzések gyakorisága kisebb. A Pseudomonas törzsek között magasabb carbapenemrezisztencia mellett kedvezőbb érzékenységi eredmények észlelhetőek piperacillin/tazobaktám, valamint cefepim tekintetében. Következtetések: Ahogy vizsgálatunk is mutatja, Hematológiai Tanszékünkön a Pseudomonas-ellenes antibiotikumok kiegyensúlyozott alkalmazásával sikerült egy olyan középutat megtalálni, amely mind a magas rizikójú betegcsoport empirikus kezelésének, mind pedig a multirezisztens kórokozók adta kihívásoknak meg tud felelni.

Absztrakt:

Krónikus lymphoid leukaemiában szenvedő 186 betegnél vizsgáltuk az immunstatust 2012. január és 2015. március között. Elemeztük az infekciók előfordulását, a mortalitást azoknál, akik nem részesültek profilaktikus immunglobulin-kezelésben. Az immunglobulin-G (IgG)-szint a betegek 62,37%-ában normális (7–17,8 g/l), 35,48%-ában csökkent volt, néhány esetben mértünk magas immunglobulinszintet (2,15%). Az előrehaladottabb betegségstádiumokban (Rai-stádium) egyre alacsonyabbak az immunglobulinszintek. Ezzel fordított arányban növekedtek a fertőzések. A hypogammaglobulinaemia jelenléte fontosabb volt a fertőzés kialakulásának szempontjából, mint a betegség progressziója. A leggyakoribb infekció a felső légúti fertőzés (33,07%) és a szepszis (18,90%) volt. A kemoterápia után két hónappal a kezdetben normális immunglobulinszint átlagosan 21%-kal csökkent, ugyanakkor emelkedett az infekciók kialakulása. A leggyakoribb halálok a szepszis volt: 30% alacsony immunglobulinszint mellett, illetve 20% normális immunglobulinszintnél. A krónikus lymphoid leukaemiás és immunhiányos betegeknél mind a morbiditás, mind a mortalitás csökkentésére az irodalom szerint indokolt a profilaktikus immunglobulin-kezelés. Az irodalmi ajánlások szerint a súlyos vagy közepesen súlyos, visszatérő bakteriális infekció esetén a hypogammaglobulinaemiát korrigálni kell. Az immunglobulin-profilaxis lehet kis dózisú (10 g), fix adagú (18 g) vagy betegre szabottan nagyobb dózisú (300–400 mg/ttkg). Az intravénás kezelés 3 hetente minimum 6 hónapig ajánlott, az immunglobulinszint folyamatos ellenőrzése mellett. Az ajánlás szerint a nagyobb dózisú, 6 alkalommal 3 hetente adott profilaktikus, személyre szabott immunglobulin-infúzió effektívebb és költséghatékony. Ezzel a dózissal az ismétlődő infekcióban szenvedő betegek 50%-át fertőzésmentesen lehet tartani. Orv Hetil. 2019; 160(38): 1487–1494.

Összefoglaló. Bevezetés: A myeloma multiplex mindmáig alapvetően gyógyíthatatlan betegség, ezért nagy klinikai jelentőségük van az eredményes mentő kezeléseknek. A szájon át adható első proteaszómagátlóval, az ixazomibbal kiegészített lenalidomid-dexametazon terápia jól tolerálható, csak orális szerekből álló kombináció, mely hazánkban 2015 áprilisától kezdődően a „Named Patient Program” keretén belül vált elérhetővé relabált, refrakter myeloma multiplexes betegek kezelésére. Célkitűzés: Kutatásunk célja az ixazomib-lenalidomid-dexametazon kezelés mellett a hosszú távon progressziómentes túlélők célzott vizsgálata. Módszer: A program keretében összesen 7 centrumban 80 visszaeső beteg részesült e triplet kezelésben, adataikat retrospektíven elemeztük. Leíró statisztikai és Kaplan–Meier-analízist végeztünk. Eredmények: A betegek nagyobb hányada reagált: 63,75%-os válaszarány mellett 14 (17,5%) betegnél nem volt terápiás válasz/stabil betegség alakult ki, és 15-nél (18,75%) a betegség a kezelés mellett is progrediált. A progressziómentes túlélés a teljes betegcsoportban 10,6 hónapnak adódott, ugyanakkor 16 beteg (18,75%) két éven túl progressziómentesnek bizonyult, sőt közülük 11-nél a betegség még 3 év után sem progrediált. Tanulmányunkban a fenti, hosszú távú túlélő betegcsoport tulajdonságait tárjuk fel. Megbeszélés: A folyamatos terápia a myeloma multiplex kezelésében meghatározóvá vált. Ezért fontos ismernünk, hogy kik lehetnek azok a betegek, akik különösen sokat profitálnak egy bizonyos terápiából. A hosszú távon progressziómentes túlélők között az immunglobulin-nehézláncot érintő transzlokációk vagy triszómiák közül (trend szintjén) az utóbbiak kedvezőbb progressziómentes túléléssel bírtak, de progressziómentes platót mindkét betegcsoportban észleltünk. A betegség tumortömegét mérő nemzetközi stádiumbeosztás (ISS) nem jelezte előre a hosszú túlélést. Gyógyszerelhagyáshoz vezető mellékhatást a hosszú távú túlélő csoportban egyet sem regisztráltunk; az észlelt mellékhatások nagy része enyhe volt. Következtetések: Munkánk során az ixazomib-lenalidomid-dexametazon kombinációt effektívnek és biztonságosnak találtuk relabált, refrakter myeloma multiplex kezelésére, mely a betegek mintegy hatodánál több éven át eredményesen alkalmazható. Cikkünkkel a hazai beteganyagon szerzett tapasztalatainkat szeretnénk megosztani a COVID–19-világjárvány alatt különösen aktuálissá vált, tisztán orális terápiás lehetőségről. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1451–1458.

Summary. Introduction: Despite great advances in therapy, multiple myeloma is still a largely incurable disease, therefore the importance of salvage therapies is paramount. The first oral proteasome inhibitor ixazomib in combination with lenalidomide-dexamethasone is a tolerable, orally administered regime, which has become available for Hungarian relapsed, refractory multiple myeloma patients from April 2015 in the Named Patient Program. Objective: Our goal was to investigate the long-time progression-free surviving patient population treated with the ixazomib-lenalidomide-dexamethasone triplet. Method: We retrospectively studied a total of 80 patients from 7 centers who received the triplet combination. Survival analyses were performed. Results: Two-third of the patients responded: the overall response rate was 63.75%. 14 patients (17.5%) did not respond/had stable disease and 15 patients (18.75%) outright progressed upon therapy. Although progression-free survival was only 10.6 months for the entire patient cohort, the disease in a subgroup of 16 patients did not progress within two years. In fact, 11 of them were still in sustained remission after 3 years of therapy. Our goal was to analyze the characteristics of this subgroup. Discussion: The idea of long-term therapy of multiple myeloma is gaining widespread acceptance. Therefore it is important to know which patients may benefit the most from certain therapies. Among these 16 long-term responder patients, reciprocal translocation of the immunoglobulin heavy chain seemed to lack an adverse impact on progression-free survival; comparable to trisomies, both curves had a progression-free plateau. The International Staging System (ISS) score at the start of therapy did not predict long-term survivorship. Most of the side effects in this subgroup were mild, manageable, none led to therapy discontinuation. Conclusion: Ixazomib-lenalidomide-dexamethasone was confirmed to be an effective and safe combination for relapsed, refractory multiple myeloma, and one-sixth of the treated patients were able to receive it for several years, effectively. This fully oral therapeutic option is at its best during the present COVID–19 pandemic. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1451–1458.

Összefoglaló. Bevezetés: A COVID–19-világjárvány betegellátásra gyakorolt hatása hazánkban is jelentős. A vérellátást nehezítette a járványügyi intézkedések következményeként a véradási események elmaradása, a csökkent véradási hajlandóság, továbbá a nehezen megítélhető vérkészítményigény . A „Patient Blood Management” irányelveinek az orvosi gyakorlatban történő egyre szélesebb körű alkalmazása elősegíti az optimális vérkészítmény-felhasználást a transzfúziók lehetőség szerinti elkerülésével. Célkitűzés és módszer: Vizsgálatunk célja a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának Janus Pannonius Klinikai Tömbjében a vérkészítmény-felhasználás változásainak felmérése volt a 2020. év első öt hónapjában. Eredmények: A járványügyi intézkedéseket követő időszakban szignifikánsan csökkent a hospitalizált betegeknek (34,08%), a transzfúziót igénylő betegeknek (39,69%) és a felhasznált vörösvérsejt-készítményeknek (46,41%) a száma, valamint az egy betegre jutó felhasznált vörösvérsejt-koncentrátum átlaga (2,61-ről 1,97-re) is. Közel 30%-os arányban csökkent a felhasznált friss fagyasztott plazma egységeinek és a thrombocytakoncentrátumoknak a száma is. Következtetés: A szigorú korlátozások életbe léptetését követően a nehézségek ellenére sikerült elegendő mennyiségű vérkészítményt biztosítani a betegeknek. Az Országos Vérellátó Szolgálat Pécsi Regionális Vérellátó Központja munkatársainak és a klinikusok erőfeszítéseinek köszönhetően a vérkészítményigény és -kínálat között új egyensúly alakult ki, mely megfelelő ellátást biztosított a feltétlenül szükséges transzfúziók kivitelezéséhez. Orv Hetil. 2021; 162(43): 1717–1723.

Summary. Introduction: The impact of COVID–19 pandemic on patient care is pronounced also in Hungary. Blood supply was hindered by the reduction of public blood donation events, the reduced willingness to donate, and the difficult predictability of blood product demand as a result of the epidemiological regulations. The wider application of Patient Blood Management guidelines in the medical practice will promote optimal blood product utilization by avoiding transfusions where possible. Objective and method: The aim of our study was to assess the changes in the usage of blood products in the first five months of 2020 at the Clinical Center of the University of Pécs, Janus Pannonius Clinical Building. Results: In the period following the epidemiological measures, we found reduction in the number of hospitalized patients (34.08%), in the number of patients requiring transfusion (39.69%) and in the number of red blood cell products used (46.41%). The number of transfused red blood cell concentrates per patient was also significantly reduced (from 2.61 to 1.97) in this period. The number of transfused fresh frozen plasma units and platelet concentrates also decreased by approximately 30%. Conclusion: After the implementation of the strict restrictions, despite the difficulties, it was possible to provide patients with sufficient blood products. Due to the efforts of both the Regional Blood Transfusion Center of Pécs of the Hungarian National Blood Transfusion Service and of the clinicians, a new balance was established between the demand and the supply of blood products, which provided adequate care for the necessary transfusions. Orv Hetil. 2021; 162(43): 1717–1723.