Search Results

You are looking at 1 - 10 of 19 items for

  • Author or Editor: Ildikó Papp x
  • All content x
Clear All Modify Search

A policisztásovárium-szindróma a reprodukciós korban lévő nők leggyakoribb endokrin megbetegedése, amely a különböző anyagcserezavarok és szövődmények fokozott kockázatával társul. Emellett a legújabb kutatási eredmények szerint a policisztásovárium-szindrómában szenvedő nők különösen ki vannak téve különböző pszichológiai problémáknak. A betegség bizonyítottan negatívan hat női identitásukra, valamint jelentősen hozzájárul az életminőség romlásához és az esetleges pszichiátriai problémák kialakulásához. A betegség mentális következményei ugyanannyira nyomasztóak lehetnek, mint a fiziológiai tünetek. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a kórkép terápiás szempontból is jelentős, és indokolt lehet pszichológus, esetleg pszichiáter bevonása a kezelés eredményesebbé tétele érdekében. A közlemény célja, hogy röviden összefoglalja a betegséghez társuló leggyakoribb pszichológiai tüneteket. Orv. Hetil., 2014, 155(47), 1867–1871.

Open access

Bevezetés: Az életminőség vizsgálata a krónikus betegségek kezelésében egyre nagyobb jelentőséggel bír. Cél: A szerzők célul tűzték ki, hogy az országosan reprezentatív Hungarostudy Egészség Panel vizsgálat rendelkezésre álló adatbázisának statisztikai feldolgozásával következtetéseket vonjanak le a hazai helyzetre vonatkozóan. Módszerek: A tesztbattériában szereplő három validált kérdőív szolgált mérőeszköznek: a WHO Jól-lét Kérdőív rövidített változata, a Rövidített Beck Depresszió Skála és a Betegségteher Index. Eredmények: A szerzők megállapították, hogy a nemzetközi adatokkal összhangban a hazai cukorbetegek életminőség-mutatói szignifikánsan rosszabbak a nem diabeteses populációhoz viszonyítva. Következtetések: Ugyancsak nemzetközi adatok bizonyítják, hogy az életminőség romlása a cukorbetegek együttműködésének, életkilátásainak romlását vonja maga után. Ezért is van nagy jelentősége a diabetesgondozás terén az életminőséget javító magatartás-orvoslási módszereknek, amelyek ma még nem tekinthetők általánosan elfogadottnak a pszichoedukáció során. Nemzetközi példákra hivatkozással a szerzők javaslatot tesznek validált betegségspecifikus kérdőívekkel végzett átfogó felmérésre hazai cukorbetegek körében és a Transzteoretikus Modell alkalmazására az edukáció hatékonyabbá tétele érdekében. Orv. Hetil., 2013, 154, 531–537.

Open access

A szerzők a cukorbetegség és az elhízás világméretű terjedése, valamint gazdasági kihatásai ismeretében a kezelés komplex, magatartás-orvoslási módszereit és ennek aktuális kérdéseit tárgyalják. A krónikus stressz szerepét hangsúlyozzák az inzulinrezisztencia, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség etiopatogenezisében. Mindez paradigmaváltást igényel a kezelés terén is. Irodalmi adatok és saját gyakorlati tapasztalataik alapján a szerzők a magatartás-orvoslás alkalmazásában látják a jelenleg még szembenálló orvosi filozófiai gondolkodásmódok integrálásának lehetőségét a gyógyítómunka hatékonyabbá válása érdekében. Ismertetik a diabetes magatartás-orvoslásának elemeit, az önmenedzselésre helyezve a hangsúlyt, aminek elsőrendű feltétele a betegség elfogadása és a motiváció, ezt követheti az elméleti és gyakorlati ismeretek oktatása, a jelenleg is folyó diabetesedukáció. A komorbid pszichés zavarok akadályozzák ezeket a folyamatokat, ezért azok korai felismerése és a cukorbeteg-gondozás keretében történő komplex kezelése elengedhetetlen. Ismertetésre kerül egy kognitív viselkedésterápiás testsúlycsökkentő program, amely a gyakorlatban jól alkalmazható mind a megelőzés, mind a cukorbetegek kezelése terén. Orv. Hetil., 2012, 153, 410–417.

Open access

Háttér: A nyugati kultúrában negatív attitűdök kapcsolódnak az elhízáshoz. Az elhízással kapcsolatos előítéletek már óvodáskortól kezdődően kimutathatók. A negatív előítélet és diszkrimináció káros hatást gyakorolhat az elhízott gyermekek és serdülők mentális és testi egészségére. A stigmatizáció típusának és mértékének felmérése kulcsfontosságú lehet a megfelelő intervenciós programok kidolgozása szempontjából. Célkitűzés: A vizsgálat célja az elhízással kapcsolatos attitűdök konatív (viselkedéses) komponensét felmérő Közös Tevékenységek Kérdőív (Shared Activities Questionnaire) magyar változatának kidolgozása és pszichometriai elemzése volt. Módszerek: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban 370, 10–15 év közötti tanuló (145 fiú és 225 lány) vett részt. Mérőeszközök: Közös Tevékenységek Kérdőív magyar változata, vizuális analóg skála, melléknévlista. Eredmények: A konfirmatív faktoranalízis alátámasztotta a Közös Tevékenységek Kérdőív magyar változatának faktorszerkezetét. A mérőeszköz konvergens validitása és belső megbízhatósága is alátámasztást nyert. Az eredmények szerint az elhízott gyermekek megítélése kedvezőtlenebb a Közös Tevékenységek Kérdőív magyar változatának valamennyi alskáláján, mint a normális súlyú gyermekeké. Konklúzió: A vizsgálat megerősíti az általunk kidolgozott Közös Tevékenységek Kérdőív magyar változatának konstruktumvaliditását. A kérdőív az elhízással kapcsolatos attitűdök konatív komponense ígéretes mérőeszközének tűnik, s lehetőséget nyújt az elhízással kapcsolatos attitűdök egy aspektusának felmérésére. A mérőeszköz további vizsgálatokba való bevonását javasoljuk.

Restricted access

Elméleti háttér: A nyugati kultúrában negatív attitűdök kapcsolódnak az elhízáshoz. Az elhízással kapcsolatos előítéletek már óvodáskortól kezdődően kimutathatóak. A negatív előítélet és diszkrimináció káros hatást gyakorolhat az elhízott gyermekek és serdülők mentális és testi egészségére. A stigmatizáció típusának és mértékének felmérése kulcsfontosságú lehet a megfelelő intervenciós programok kidolgozása szempontjából. Cél: A kutatás célja az elhízottakkal szembeni előítéletek potenciális magyarázó változóinak vizsgálata volt 10–15 év közötti gyermekek körében. Módszerek: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban 370, 10–15 év közötti diák (145 fiú és 225 lány) vett részt. Az alábbi mérőeszközöket alkalmaztuk: Szociokulturális Hatások Kérdőív, Megjelenéssel Kapcsolatos Szociokulturális Attitűdök Kérdőív, Vizuális Analóg Skála, Melléknévlista, Közös Tevékenységek Kérdőív. Eredmények: A serdülők felismerik és elfogadják a megjelenés szociokulturális standardjait, azaz internalizálják korunk szépségideáljait. Ezzel párhuzamosan mindkét nem körében jelen van az elhízottakkal szembeni előítélet, ugyanis mind a fiúk, mind a lányok az elhízott gyermekfigurákat preferálták a legkevésbé. A külső megjelenésre vonatkozó szociokulturális (média-, kortárs-, szülői) hatások, valamint a megjelenés szociokulturális standardjainak (karcsú, illetve sportos testideál) internalizálása azonban csak kevés prediktív erővel bírt az előítélet alakulására vonatkozóan. Következtetések: Tekintettel az elhízással kapcsolatos negatív előítéleteknek és diszkriminációnak az elhízott egyének pszichés és testi egészségére gyakorolt potenciálisan káros következményeire, különösen fontos lenne további kutatásokat végezni a serdülőkorúak körében megjelenő, elhízással kapcsolatos negatív attitűdök és előítélet magyarázó változóinak feltárása érdekében.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A súlyos és komplex gyermekkori traumatizáció lehetséges felnőttkori kimeneteleinek egyike a borderline személyiségzavar. A disszociatív jelenségek és a szándékos fizikai önsértések feltehetően a gyermekkori traumatizáció következményeként részei a borderline tünettannak. Célkitűzés: A vizsgálat célja a borderline betegek körében megjelenő disszociatív jelenségek és önsértések felmérése, valamint a disszociáció, az önsértés és a gyermekkori bántalmazás közötti kapcsolat feltárása volt. Módszer: A vizsgálati mintát 80 hospitalizált borderline páciens és 73 hospitalizált depressziós kontrollszemély alkotta. A gyermekkori traumatikus élményeket, a disszociációt és az önsértő viselkedést kérdőívek segítségével mértük fel. Eredmények: A borderline személyiségzavarban szenvedő betegek gyermekkorukban súlyos, multiplex traumatizációt éltek át. A különböző traumatípusok halmozódása és a behatolással járó szexuális abúzus a disszociáció rizikófaktorainak bizonyultak. Az önsértő viselkedés kialakulásának esélyét a gyermekkori traumatikus élmények halmozódása és a disszociáció jelentősen növelték. Következtetés: A borderline személyeknél a disszociatív tünetek és munkamódok a szándékos fizikai önsértéssel együtt a traumatikus kóreredetre figyelmeztetnek, és kitüntetett figyelmet igényelnek. Orv Hetil. 2017; 158(19): 740–747.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Ildikó Nyilasi, T. Papp, M. Takó, Erzsébet Nagy, and Cs. Vágvölgyi

Iron is an essential nutrient for most organisms because it serves as a catalytic cofactor in oxidation-reduction reactions. Iron is rather unavailable because it occurs in its insoluble ferric form in oxides and hydroxides, while in serum of mammalian hosts is highly bound to carrier proteins such as transferrin, so the free iron concentration is extremely low insufficient for microbial growth. Therefore, many organisms have developed different iron-scavenging systems for solubilizing ferric iron and transporting it into cells across the fungal membrane. There are three major mechanisms by which fungi can obtain iron from the host: (a) utilization of a high affinity iron permease to transport iron intracellularly, (b) production and secretion of low molecular weight iron-specific chelators (siderophores), (c) utilization of a hem oxygenase to acquire iron from hemin. Patients with elevated levels of available serum iron treated with iron chelator, deferoxamine to remedy iron overload conditions have an increased susceptibility of invasive zygomycosis. Presumably deferoxamine predisposes patients to Zygomycetes infections by acting as a siderophore. The frequency of zygomycosis is increasing in recent years and these infections respond very poorly to currently available antifungal agents, so new approaches to develop strategies to prevent and treat zygomycosis are urgently needed. Siderophores and iron-transport proteins have been suggested to function as virulence factors because the acquisition of iron is a crucial pathogenetic event. Biosynthesis and uptake of siderophores represent possible targets for antifungal therapy.

Restricted access

The in vitro antifungal activity of different statins and the combinations of the two most effective ones (fluvastatin and rosuvastatin) with amphotericin B were investigated in this study on 6 fungal isolates representing 4 clinically important genera, namely Absidia, Rhizomucor, Rhizopus and Syncephalastrum . The antifungal effects of statins revealed substantial differences. The synthetic statins proved to be more effective than the fungal metabolites. All investigated strains proved to be sensitive to fluvastatin. Fluvastatin and rosuvastatin acted synergistically and additively with amphotericin B in inhibiting the fungal growth in clinically available concentration ranges. Results suggest that statins combined with amphotericin B have a therapeutic potential against fungal infections caused by Zygomycetes species.

Restricted access

The complete ITS (internal transcribed spacer) region coding the ITS1, the ITS2 and the 5.8S rDNA was amplified by polymerase chain reaction from two strains of Gilbertella persicaria, six strains in the Mucoraceae (Mucor piriformis, M. rouxii, M. circinelloides, Rhizomucor miehei, R. pusillus and R. tauricus) and four strains representing three species of the Choanephoraceae (Blakeslea trispora, Choanephora infundibulifera and Poitrasia circinans). Sequences of the amplified DNA fragments were determined and analysed. G. persicaria belongs to the monogeneric family (Gilbertellaceae), however, originally it was described as Choanephora persicaria. The goal of this study was to reveal the phylogenetic relationship among fungi belonging to Gilbertellaceae, Choanephoraceae and Mucoraceae. Our results support that the “intermediate” position of this family is between Choanephoraceae and Mucoraceae.

Restricted access