Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for

  • Author or Editor: Illés Kovács x
Clear All Modify Search

Egyre több adat szól amellett, hogy a depresszió patomechanizmusában a gyulladásnak, más faktorokkal összhangban, meghatározó szerepe lehet. Klinikai megfigyelések alapján írták le a depresszió társulását egy sor nyilvánvalóan gyulladásos betegséggel, mint a gyomor-bél rendszer gyulladásai és az autoimmun betegségek. A depresszió ugyancsak társulhat cardiovascularis betegségekkel, diabetesszel, neurodegeneratív betegségekkel és daganatokkal, amelyeknek a kialakulásában szubklinikus gyulladás játszik szerepet. Mindez azt sugallja, hogy a depresszió egy krónikus gyulladásos szindróma neuropszichiátriai megnyilvánulása lehet. Számos megfigyelés utal arra, miszerint ezek a gyulladások a nyálkahártyáról, leggyakrabban a gyomor-bél rendszerből indulnak ki. A gyulladás oka a baktériumflóra és a nyálkahártya szimbiózisának felborulása rendszerint a nyálkahártyát károsító életmódfaktorok miatt. Ez a helyi gyulladás citokinek, neuropeptidek és eicosanoidok termelődése révén általános hatást fejthet ki, és ezáltal befolyásolja az egyes szervek, így az agy működését is. A gyulladás mind helyileg, mind általánosan a mitokondriális anyagcsere fokozódását, majd kimerülését okozhatja. Ez egy további új elem a depresszió patomechanizmusában. Végül, ugyancsak klinikai tapasztalatok szerint, a bélgyulladások helyi kezelése megfelelő probiotikumok és vitaminok, valamint az ómega-3 zsírsavak rendszeres bevitelével kikapcsolja azokat a gyulladásos ingereket is, amelyek az agy kóros aktivitását okozzák. A baktériumflóra és a bélnyálkahártya kölcsönhatásának helyreállítása, ezáltal a gyulladás megszüntetése egy új lehetőséget jelenthet a depresszió és a társuló betegségek kezelésében. Ez a kombináció gyorsíthatja, illetve fokozhatja a jelenleg alkalmazott antidepresszáns gyógyszerek és pszichoterápia hatásosságát. További vizsgálatok szükségesek mind a gyulladás patogenetikai szerepéről, mind a gyulladáscsökkentés terápiás hatásának igazolására. Orv. Hetil., 2011, 152, 1477–1485.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: János Fehér, Illés Kovács and Balacco-Gabrieli Corrado

Általános tapasztalatok szerint az iparosodott országok lakosságának döntő többsége krónikus D-vitamin-hiányban szenved a megváltozott életmódi sajátosságok miatt. Újabb kutatások szerint a csontanyagcserére kifejtett hatása mellett a D-vitamin meghatározó szerepet játszik számos alapvető sejtfunkcióban is, mint az osztódás, differenciálódás és anyagcsere. Ezzel magyarázható, hogy az alacsonyabb D-vitamin-szint növeli számos, egymástól jelentősen különböző betegség kockázatát – többek között a fertőzéses, autoimmun, neurodegeneratív és cardiovascularis betegségekét –, valamint a diabetes, az osteoporosis és a daganatos betegségek kialakulásának valószínűségét. Klinikai tapasztalatok szerint megfelelő D-vitamin bevitelével jelentősen csökkenthető ezeknek a betegségeknek a kockázata, illetve kimenetele. Becslések szerint általános alkalmazás esetén ez körülbelül 10% megtakarítást eredményezne az egészségügyi kiadásokban. A tartósan nagy adag D-vitamin helyett azonban a nemkívánatos mellékhatások elkerülésére ajánlatosabb a szinergetikus hatású A-vitaminnal és az ómega-3 telítetlen zsírsavakkal kombinált alacsonyabb dózisú D-vitamin alkalmazása, mint a csukamájolaj. Orv. Hetil., 2011, 152, 323–330.

Open access

The current methodology of forest site evaluation has some challenging weaknesses, which may greatly influence the efficiency of both forest planning and forest management practice. This fact keeps us searching for new methods to overcome the difficulties. The present paper gives a short overview of our research on GIS based digital soil mapping techniques and their possible application in forestry, offering a powerful tool for forest site evaluation. The paper focuses on four main issues. First, the main weakness in site evaluation, second, methods of digital soil mapping, third, the description of the study areas and mapping procedures, and finally, the possible outcomes and the major directions of further development.

Restricted access

Egyre több kísérletes és klinikai tapasztalat bizonyítja az irritábilis bél, irritábilis szem és irritábilis elme tünetek együttes előfordulását. Ennek alapján egyre határozottabban fogalmazódik meg egy új koncepció, miszerint a gyomor-bél, a szem és a neuropszichiátriai tüneteket egy közös kórtani mechanizmus, a mikroflóra és a bélnyálkahártya szimbiózisának zavara (dysbiosis) kapcsolja egybe. Következésképpen, a szimbiózis fenntartása, illetve helyreállítása egy ígéretes új terápiás lehetőség a betegség kezelésére, továbbá a visszaesések megelőzésére. Napjainkban széles körben ajánlják az élő probiotikus baktériumokat tartalmazó készítményeket, esetenként prebiotikummal kombinálva a bélflóra egyensúlyának helyreállítására és ezáltal a panaszok csökkentésére. Több vizsgálat viszont előnyösebb hatásról számolt be a hővel kezelt (elölt) probiotikumok alkalmazásával. A szerzők saját vizsgálatai szerint a hatás tovább növelhető, ha a lizált (fragmentált) probiotikumokat kombinálva alkalmazzuk A-, B-, D-vitaminnal és ómega-3 zsírsavakkal, amelyek a gazdaszervezetre fejtik ki a hatásukat. Ezek a tapasztalatok koncepcióváltást sürgetnek, miszerint a szimbiózis helyreállítása akkor lehet eredményes, ha a kezelésben azonos súlyt kap a mikroflóra és a bélnyálkahártya funkcióinak helyreállítása. Orv. Hetil., 2014, 155(37), 1454–1460.

Open access

Absztrakt:

A vesetranszplantációhoz való viszony jelentősen befolyásolja a vesebetegek döntését a jobb életminőséget biztosító kezelés elfogadásában. Célunk a vesebetegek érzelmi-kognitív viszonyainak feltárása az egyes betegségstádiumok mentén. Vizsgálatunk 285 vesebeteg bevonásával készült. A vesebetegeknek három alcsoportját különítettük el: predializáltak, dializáltak és transzplantáltak. Elővizsgálatunk során egy 85 itemből álló attitűdkérdőívet alakítottunk ki, amelynek segítségével leírhattuk a betegeknek a betegségükhöz való kognitív-érzelmi viszonyulását. A transzplantáció előtt álló betegek körében a transzplantációval kapcsolatos negatív attitűdök jelentek meg. Ezzel szemben a már műtéten átesett betegek a veseátültetésről kifejezetten pozitívan vélekedtek. Sok beteg elutasítja a transzplantációt, ami összefüggést mutat a betegséggel és gyógyulással kapcsolatos attitűdökkel. Eredményeink azt mutatják, hogy a vesebetegek kognitív-érzelmi viszonyainak feltárása az orvosi diagnózis mellett jobb adherencia kialakítását teszi lehetővé, segíthet a jobb életminőséget biztosító vesepótló kezelés elfogadásában. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1898–1904.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Élő, Cecília Czakó, Lilla István, Fruzsina Benyó, Zoltán Zsolt Nagy and Illés Kovács

Absztrakt:

A dementiák társadalmunkban egyre nagyobb problémát jelentenek, folyamatosan nő a megbetegedések száma. A dementia leggyakoribb előfordulási formája az Alzheimer-kór, mely az esetek 60–80%-áért felelős. Kórlefolyása hosszú, a preklinikai stádiumtól a súlyos Alzheimer-kórig több év, évtized is eltelik. Az Alzheimer-kór egy olyan progresszív neurodegeneratív betegség, amely súlyos szellemi leépüléshez vezet. A diagnózishoz számos, kognitív funkciót mérő teszt és képalkotó vizsgálat áll rendelkezésre, a korai diagnózis azonban nagyobb kihívást jelent, így a betegség gyakran későn kerül felismerésre. Mivel az agyi és a retinalis keringés között bizonyítottan kapcsolat van, felmerül annak lehetősége, hogy a retina vizsgálata az Alzheimer-kór és a vascularis dementiák korai diagnózisában és progressziójának követéséhez is segítséget nyújthat. Az utóbbi években a retina képalkotó vizsgálataiban bekövetkezett fejlődésnek köszönhetően lehetővé vált a retina strukturális és vérkeringési elváltozásainak vizsgálata a dementiák különböző típusaiban. Ezek alkalmazása nemcsak a korai diagnózisban, hanem a progresszió megítélésében és a terápia nyomon követésében is segítséget nyújthat a jövőben. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1744–1752.

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors: Janos Feher, Balint Kovacs, Illes Kovacs, Monika Schvöller and Corrado Balacco Gabrieli

Currently, age-related macular degeneration is one of the most common eye diseases causing severe and permanent loss of vision. This disease is estimated to affect approximately 300–500 thousand Hungarians. While no treatment was available earlier, in the recent decade an antioxidant therapy became very popular using combinations of high dosage antioxidant vitamins C, E, beta carotene and zinc. Based on theoretical concepts and mostly in vitro experiences, this combination was thought to be effective through neutralizing reactive oxygen species. According to a large clinical trial (AREDS), it reduced progression of intermediate stage disease to advanced stage, but did not influence early stage disease. This original combination, due to potential severe side effects, is not on the market anymore. However, the efficacy of modified formulas has not yet been proven. Recently, a combination of omega 3 fatty acids, acetyl-L-carnitine and Coenzyme Q10 has been introduced for treating early stage age-related macular degeneration through improving mitochondrial lipid metabolism and ATP production in the retinal pigment epithelium, improving photoreceptor turnover and reducing generation of reactive oxygen species. According to a pilot study and a randomized, placebo controlled, double blind clinical trial, both central visual field and visual acuity slightly improved after 3–6 months of treatment and they remained unchanged by the end of the study. The difference was statistically significant as compared to the base line or to controls. These functional changes were accompanied with an improvement in fundus alterations: drusen covered area decreased significantly as compared to the base line or to control. Characteristically, all these changes were more marked in less affected eyes. A prospective case study on long-term treatment confirmed these observations, with an exception that after slight improvement, visual functions remained stable, while drusen regression continued for years. Sometimes significant regression of drusen was found even in intermediate and advanced cases. All these findings strongly suggested that the metabolic approach may be the first choice for treating age-related macular degeneration. Currently, this is the only combination of ingredients which corresponds to the recommended daily allowances and shows clinically proven efficacy.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Fehér, Bálint Kovács, Illés Kovács, Mónika Schvöller and Gabrieli Corrado Balacco

Az időskori makuladegeneráció napjaink egyik leggyakoribb, végleges és súlyos látáskárosodást okozó szemészeti betegsége. Becslések szerint Magyarországon 300–500 ezerre tehető az érintettek száma. Míg korábban semmilyen kezelés nem volt erre a betegségre, az elmúlt évtizedben igen elterjedt az antioxidáns-terápia, ami nagy adag antioxidáns vitaminok (C-vitamin, E-vitamin, béta-karotin) és cink kombinációja. Elméleti meggondolások és nagyrészt in vitro kísérletek alapján a reaktív oxigéngyökök közömbösítése révén fejti ki hatását. Egy klinikai tanulmány (AREDS) szerint jelentősen csökkentette az előrehaladott stádium kialakulását, de nem volt hatással a korai stádiumra. A potenciális mellékhatások miatt azonban ez az eredeti kombináció már nincs a forgalomban, a módosított összetételű és dózisú készítmények hatása viszont nincs bizonyítva. Új megközelítést jelent a metabolikus terápia, egy omega-3-zsírsavakat, koenzim-Q10-et és acetyl-L-carnitint tartalmazó készítmény, amely az időskori makuladegenerációban meghatározó szerepet játszó mitochondrialis diszfunkció csökkentése révén javítja a pigmenthám zsíranyagcseréjét, ATP-termelését, a fotoreceptor regenerációját, és csökkenti a reaktív oxigéngyökök képződését. Egy előzetes tanulmány és egy randomizált, placebokontrollált, kettős klinikai vakvizsgálat szerint az időskori makuladegeneráció korai stádiumában a metabolikus terápia már 3–6 hónap után kisfokú javulást eredményezett a centrális látótérben és a látásélességben, ami megmaradt az 1 éves megfigyelési idő végéig. A különbség statisztikailag szignifikáns volt mind a kiindulási értékhez, mind a kontrollhoz viszonyítva. A látásfunkciók javulása, majd stabilizálódása együtt járt a szemfenéki kép javulásával: a drusen kiterjedése szignifikánsan csökkent mind a kiindulási állapothoz, mind a kontrollhoz viszonyítva. Jellemző módon, a kezelés hatása szignifikánsan nagyobb volt kevésbé súlyos állapotú szemeken. A hosszabb időtartamú (6 éves) esettanulmányok megerősítették ezeket a tapasztalatokat azzal a megjegyzéssel, hogy a látásfunkciók a kezdeti javulás után már nem változtak, míg a drusenregresszió évekig tovább folytatódott. Esetenként igen jelentős drusenregresszió volt megfigyelhető a középsúlyos, illetve súlyos esetekben is. Mindezek a megfigyelések amellett szólnak, hogy a mitochondrialis anyagcsere javítása racionális és hatásos eljárás az időskori makuladegeneráció kezelésére. Jelenleg ez az egyetlen készítmény, amelynek adagolása megfelel a napi ajánlott mennyiségnek, ugyanakkor hatásosságát klinikai vizsgálatok támasztják alá.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Czakó, Róbert Gergely, Hajnalka Horváth, Judit Dohán, Illés Kovács, Zoltán Zsolt Nagy and Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Szisztémás fertőzésekhez társuló placoid chorioretinopathiák két esetének bemutatásán keresztül áttekinteni a szifilisz és a tuberkulózis szemészeti tüneteit, terápiás lehetőségeit, valamint felhívni a figyelmet az interdiszciplináris összefogásra ezen két betegség diagnosztikája és terápiája terén. Módszer: Első esetünkben a 38 éves, második esetünkben a 47 éves nőbeteg bal szem látásromlása miatt jelentkezett intézményünkben. Mindkét betegnél a szemfenéki vizsgálat során macula luteát magában foglaló, a teljes hátsó pólust érintő placoid elváltozás volt látható. Az első betegnél az infektológiai szerológiai vizsgálat során Treponema pallidum-IgM-pozitivitás, a második beteg esetében QuantiFERON-pozitivitás igazolódott. Eredmények: Az anamnesztikus adatok, a jellegzetes klinikai kép, a pozitív laboratóriumi vizsgálatok és a terápiára adott kedvező válasz alapján első esetünkben ocularis szifilisz, második esetünkben ocularis tuberkulózis diagnózisát állapítottuk meg. Mindkét esetben az adekvát terápia hatására a gyulladásos tünetek csökkentek, és a betegek látóélessége javult. Következtetés: A szemfenéki placoid laesiók szisztémás fertőzések első tünetei lehetnek, így a szemészeti panaszok is fontos anamnesztikus adatként szolgálhatnak. A placoid chorioretinopathiák differenciáldiagnosztikája szempontjából döntő a fertőző szisztémás betegségek kimutatása vagy kizárása a betegségek eltérő terápiája miatt, amihez nélkülözhetetlen a szemészek szoros együttműködése a társszakmák orvosaival. Orv Hetil. 2018; 159(22): 863–869.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Czakó, Gábor Sándor, Hajnalka Horváth, Zsuzsanna Szepessy, Zoltán Zsolt Nagy and Illés Kovács

Absztrakt:

A különböző szerveket érintő betegségek gyógyításában szisztémásan alkalmazott gyógyszerek szemészeti mellékhatásai lehetnek tünetmentes elváltozások, azonban látást veszélyeztető kórképek is, mint a toxikus retinopathia vagy az opticus neuropathia. A szemészeti szűrővizsgálatok során a mellékhatások korai felismerésével a további progresszió és a maradandó látáskárosodás az esetek többségében megelőzhető. Összefoglaló közleményünkben a klinikai gyakorlatban széles körben használt gyógyszerek leggyakoribb és legjelentősebb szemészeti mellékhatásait ismertetjük. Célunk a gyógyszereket felíró orvosok tájékoztatása a terápia lehetséges szemészeti szövődményeiről, a szemészeti vizsgálatok fontosságáról és rendszerességéről. Orv Hetil. 2020; 161(23): 951–961.

Open access