Search Results

A tanulmány a látás fejlodését két dimenzió mentén elemzi. A lokális-integrativ dimenzió a lokális ingertulajdonságok (például szín, orientáció, mozgás, mélység) mérése, s ezek téri integrációja. Míg a lokális folyamatok viszonylag korán kialakulnak, a téri integráció lassan fejlodik. A lokális-integratív dimenziót a hátsó halántéklebenyi agyterületekkel lehet társítani. Az akció-percepció dimenzió a magasabb szintu látási muködések funkcionális felosztásán alapul, mely az anatómiailag is meghatározott két fo látópályához kapcsolódik. Az occipitoparietális vagy a dorzális látórendszeri agyi struktúrák gyors fejlodése a látáson alapuló mozgásos (vizuomotoros) kontrollban kap szerepet; míg lassabb érés, fokozottabb hajlékonyság jellemezheti a tárgyak, események kategorizálását végrehajtó occipito­tempo­rá­lis vagy ventrális látórendszert.

A transzlációs tudomány a laboratóriumi megfigyelések lefordítását jelenti a gyakorlati területekre. A kutatás és az élet között akkor valósul meg a kapcsolat, ha erre szándékosan törekszenek a tudományág művelői. Magyarországon, csakúgy, mint a nemzetközi gyakorlatban, ez a szándék elsősorban az orvosi területeken jelent meg expliciten, a transzlációs megközelítést nevükben is hordozó intézményekben. Cikkünkben az orvosi gyakorlattal párhuzamosan kialakuló, kísérleti és klinikai pszichológiai alapokra épülő transzlációs törekvéseket mutatjuk be.

Translational science involves the translation of laboratory results to the applied fields. Research and real life can only be related in any sense if the scientists are aware of the need to translate their findings. This kind of awareness and the institutionalization of the translational idea has been apparent especially in the medical fields internationally as well as in the Hungarian practice. In this paper, we introduce those translational efforts that are built upon experimental and clinical psychological research and have been developed in parallel to the medical translational practice.

The primary visual cortex (V1) of the mammalian brain is equipped with a specifically connected network of neurons that can potentially solve difficult image processing tasks. These neurons are selectively tuned for locations in visual space and also for line orientation. The coupling of location and orientation tuning results in the neural representation of the visual world in terms of local features. These local features, e.g., oriented line segments, will have to be linked together in order to parse the visual world into regions corresponding to object and ground. Although standard models of V1 do not address the issue of interacting neuronal populations, we suggest that the long-range connectivity pattern of V1 provides an architecture where spreading neural activity may lead to pertinent figure-ground segmentation. The model relies on the fact that in addition to the processing units, their connections are also selectively tuned for space and orientation. From the computational point of view, the model uses a minimalist approach that applies the fundamental concepts of Gestalt psychology – proximity, similarity and continuity – to the spreading of neuronal activation signals. This model is successful in predicting psychophysical performance of human observers, and provides an account of the computational power of V1.

The primary visual cortex (V1) of the mammalian brain is equipped with a specifically connected network of neurons that can potentially solve difficult image processing tasks. These neurons are selectively tuned for locations in visual space and also for line orientation. The coupling of location and orientation tuning results in the neural representation of the visual world in terms of local features. These local features, e.g., oriented line segments, will have to be linked together in order to parse the visual world into regions corresponding to object and ground. Although standard models of V1 do not address the issue of interacting neuronal populations, we suggest that the long-range connectivity pattern of V1 provides an architecture where spreading neural activity may lead to pertinent figure-ground segmentation. The model relies on the fact that in addition to the processing units, their connections are also selectively tuned for space and orientation. From the computational point of view, the model uses a minimalist approach that applies the fundamental concepts of Gestalt psychology – proximity, similarity and continuity – to the spreading of neuronal activation signals. This model is successful in predicting psychophysical performance of human observers, and provides an account of the computational power of V1.

Theoretical background: Research on burnout has widespread interest in mental health sciences. The Demands-Resources Model of Burnout represents a new direction in research. Similarly to the most popular model of burnout, the Multidimensional Model, it embeds burnout in an organizational framework. Goals: The purpose of this study is to analyze the dimensionality and divergent validity of the Mini Oldenburg Burnout Questionnaire (MOLBI), the measurement tool of the Demands-Resources Model. Our work also tests the multidimensional theory, which posits that the burnout dimensions are independent of one another and do not form a global burnout factor. Method: Participants' (n = 406 people, 59.1% female) mean age was 39.4 (SD = 11.06) years and most of them had a graduate degree. In addition to the MOLBI questionnaire, participants completed the Work-Family Balance and Mental Health Test. We conducted a parallel analysis and exploratory factor analysis to analyze the structure of MOLBI; a bifactor analysis and model-based reliability test to analyze the validity of global and specific factors. We assessed the relationships between MOLBI and other parameters with Kendall's tau-b correlation. Results: Our results showed that the original two-factor structure of the questionnaire fit our data best (χ²= 78.489, DF = 26, p < 0.001; CFI = 0.977; NNFI = 0.960; RMSEA = 0.068; RMSEA CI₉₀:0.066-0.070). The reliabilities of factors and global scores were adequate. Besides, the bifactor analysis showed that the global burnout dimension and disengagement subscale had enough explanatory power. The exhaustion factor of burnout was moderately associated with work-family balance and resilience. The disengagement factor was moderately related to creative problem-solving capacity. Conclusions: MOLBI demonstrates appropriate psychometric characteristics and can be reliably used for the assessment of global burnout (with the total score) and disengagement. Therefore, it fits the dimensional perspective of mental health problems. Considering the construct and divergent validity analysis, exhaustion and global burnout show a similar correlation pattern, while disengagement measures the motivational and behavioral aspects of the phenomenon.

Elméleti háttér: A kiégés kutatása széleskörű érdeklődésre tart számot a mentális- és egészségtudományokban. A kutatásban új irányt képvisel a kiégés Követelmény-Erőforrás Modellje, amely a fogalom legnépszerűbb modelljéhez, a Multidimenzionális modellhez hasonlóan szervezeti keretbe ágyazza a kiégés jelenségét. Cél: Tanulmányunk célja a kiégés Követelmény-Erőforrás Modelljéhez mérőeszközként illeszkedő Mini Oldenburg Kiégés Kérdőív (MOLBI) pszichometriai elemzése. Munkánk kiemelten vizsgálja a multidimenzionális teória egyik alapvető állítását, miszerint a kiégés dimenziók egymástól függetlenek és nem alkotnak egy globális kiégés faktort. Módszer: A vizsgálatban 406 fő vett részt (59,1% nő). Átlagosan 39,4 (SD = 11,06) évesek és legtöbbjük felsőfokú végzettségű. A résztvevők a MOLBI kérdőív mellett a Munkahely-Család Egyensúly és a Mentális Egészség Kérdőívet is kitöltötték. A MOLBI struktúrájának elemzésére parallel analízist és feltáró faktoranalízist alkalmaztunk. A globális és specifikus faktorok létjogosultságának elemzésére bifaktor elemzést és modellfüggő megbízhatósági vizsgálatokat végeztünk. A MOLBI kapcsolatrendszerét Kendall tau-b korrelációval elemeztük. Eredmények: Eredményeink azt mutatták, hogy a kérdőív kétfaktoros eredeti faktorstruktúrája megerősíthető (χ² = 78,489, DF = 26, p < 0,001; CFI = 0,977; NNFI = 0,960; RMSEA = 0,068 ; RMSEA CI₉₀:0,066-0,070). A dimenziók megfelelő reliabilitás értékekkel rendelkeztek. Emellett a bifaktor elemzés eredményei szerint a kérdőív két faktorának összege - a teljes kiégés dimenzió - is megfelelő magyarázó erővel bírt. A kiégés kimerülés faktora elsősorban a munka-család egyensúllyal, valamint a rezilienciával mutatott közepes erősségű kapcsolatot. Következtetések: A MOLBI megfelelő pszichometriai paraméterekkel rendelkező mérőeszköz, amelynek alkalmazásával mind a teljes kiégés, mind a kiábrándultság megbízhatóan mérhető. Ezáltal jól illeszkedik a klinikai diagnosztikában jelenleg uralkodó dimenzionális szemlélethez. A vizsgálatban használt konstruktum és divergens validitás elemzését figyelembe véve, a kimerültség és a teljes kiégés hasonló korrelációs mintázatot mutat, a kiábrándultság viszont a jelenség motivációs és cselekvéses aspektusát méri.

Females and males differ in several features of their spindle oscillations, as well as in the hemispheric lateralization of their neurocognitive processes. In addition, the hemispheric lateralization of cognitive functions was shown to vary in an age-dependent manner. In spite of the above knowledge, data on the hemispheric lateralization of these oscillatory phenomena are scarce and no sex differences or age effects in the hemispheric lateralization of sleep spindles were reported. Here, we aim to fill this gap by the description of the hemispheric lateralization of sleep spindles in healthy human subjects. Data sets from three research groups were unified (N = 251, age range: 4−69 years, 122 females) in this retrospective multicenter study. The amplitude, density, and duration of slow (frontally dominant) and fast (centroparietally dominant) spindles were analyzed using the individual adjustment method. Hemispheric lateralization was quantified by the (L − R)/mean (L, R) index. Orbitofronto-temporo-occipital and parietal fast sleep spindle measures are left lateralized, while prefrontal spindle amplitude is characterized by right hemispheric dominance. Left lateralization of fast spindle density and duration in the temporal and orbitofrontal regions, respectively, increases as a function of age in males, but not in females. In turn, females are characterized by higher left hemispheric dominance in occipitally measured fast spindle durations as compared with males. Sleep spindles are asymmetrically distributed over the two hemispheres. This phenomenon is sexually dimorphic and region-specific perhaps indexing sex differences in neurocognitive architectures.