Search Results

Elméleti háttér: A magányosság a társas kapcsolati háló szubjektíven észlelt minőségi vagy mennyiségi elégtelensége folytán kialakuló kellemetlen élmény, amelyet korábbi kutatások számos testi és pszichés zavarral hoztak összefüggésbe. Reprezentatív felmérések szerint a jelenség nemzetközi és hazai fronton is sokakat érint. Cél: Célunk a De Jong Gierveld Magányosság Skála magyar változata faktorszerkezetének és további pszichometriai jellemzőinek felmérése volt. Módszerek: Keresztmetszeti, önbeszámolós kérdő- íveket tartalmazó online kutatásunkban 934 fő vett részt (86% nő, átlagéletkor: 32,8 [SD = 11,4] év). A validáláshoz egytételes skálákat, valamint az UCLA Magányosság Skála, az Élettel való Elégedettség Kérdőív, a Pozitív és Negatív Affektivitás Skála, a Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Kérdőív, illetve a Rövidített Beck Depreszszió Kérdőív magyar változatait használtuk fel. A mérőeszköz faktorstruktúrájának fel- tárásához parallel elemzést, valamint feltáró és megerősítő faktor elemzéseket végeztünk. A külső validitást rangkorrelációs elemzésekkel vizsgáltuk. Eredmények: A parallel elemzés és a feltáró faktorelemzés eredménye alapján a skála tételei egy faktorba rendeződtek. Az elvégzett megerősítő faktorelemzések alapján a legjobb illeszkedést a bifaktoriális modell mutatta (χ ²(33) = 104,755, p < 0,001; χ ²/df = 3,174; RMSEA = 0,068; CFI = 0,992; TLI = 0,987). E modell alaposabb értékelését segítő mutatók egyetlen globális faktor (magányosság) jelenlétét igazolják, mivel a feltételezett specifikus faktorok alacsony megbízhatósággal rendelkeznek (ECV = 0,851, PUC = 0,545, ARPB = 0,055, általános magányosság: ω _h = 0,915, szociális magányosság: ω _h = 0,215, emocionális magányosság: ω _h = 0,001). A mérőeszköz a külső validitást mérő skálákkal megfelelő erősségű és irányú együttjárást mutatott. Következtetés: Feltételezhetjük, hogy a De Jong Gierveld Magányosság Skála magyar változata a magányosságérzés megbízható és érvényes mérőeszköze.

Theoretical background: Loneliness is an unpleasant experience due to the subjectively perceived qualitative or quantitative insufficiency of the social network. Previous research has linked loneliness to many physical and mental disorders. According to representative surveys, this phenomenon affects many on both the international and domestic fronts. Objective: Our aim was the examination of the psychometric characteristics and factor structure of the Hungarian version of the De Jong Gierveld Loneliness Scale. Methods: 934 persons participated in our cross-sectional online research, which included self-report questionnaires (86% female, mean age: 32.8 [SD = 11.4] years). We used single-item scales, the Hungarian versions of the UCLA Loneliness Scale, the Satisfaction with Life Scale, the Positive and Negative Affect Schedule, the Multidimensional Scale of Perceived Social Support, and the Shortened Beck Depression Index for testing external validity. Parallel analysis, exploratory and confirmatory factor analyses were conducted to obtain the factor structure of the instrument. To examine external validity, rank correlation analyses were made. Results: Based on the results of the parallel analysis and the exploratory factor analysis, the items of the scale were arranged in one factor. In confirmatory factor analyses, the bifactor model yielded the best fit to the data (χ ²(33) = 104.755, p < 0.001, χ ²/df = 3.174, RMSEA = 0.068, CFI = 0.992, TLI = 0.987). Indices that help evaluate this model more thoroughly confirmed the presence of a single global factor (loneliness), as the assumed specific factors have low reliability (ECV = 0.851, PUC = 0.545, ARPB = 0.055, general loneliness: ω _h = 0.915, social loneliness: ω _h = 0.215, emotional loneliness: ω _h = 0.001). The measuring instrument showed interaction with the other scales of adequate strength and direction. Conclusion: We can assume that the Hungarian version of the De Jong Gierveld Loneliness Scale is a reliable and valid instrument to measure loneliness.

A betegségekkel kapcsolatos szakmai és laikus vélemények alakulása nem független a kulturális és társas hatások közvetítette nézetrendszerektől, sztereotípiáktól. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a nemi sztereotípiák miként jelennek meg a tünetértelmezésben orvos- és pszichológushallgatóknál. Mivel a reprezentációk nem közvetlenül fejtik ki hatásukat, direkt módszerekkel kevéssé vizsgálhatók, feltárásukra így projektív technikát alkalmaztunk. Egy szépirodalmi betegség-elbeszélést használtunk projekciós felületként, melynek az eredeti, női főszereplővel (nőbeteggel) játszódó változatát létrehoztuk férfi protagonistával is. A kétféle verzió értékeléséhez kérdőívet szerkesztettünk, melyet 313 pszichológus- és orvostanhallgatóval vettünk fel, és a szöveges válaszok tartalmi kategóriáinak kvantitatív és kvalitatív elemzésével értékeltünk. Megállapítottuk, hogy a hiányos tünetbemutatást tartalmazó történet intenzívebben mozgósította a nőbeteggel kapcsolatos reprezentációkat. A tünetre és a női történetre szomatizációs mechanizmusokat vetítettek a válaszadók. A férfi beteget egysíkúbban jellemezték, tüneteit stresszel és rizikóviselkedésekkel magyarázták. A válaszadók neme sokkal jelentősebb tényező volt, mint a válaszadók szakja. Kutatásunk felhívja a figyelmet arra, hogy a nemi sztereotípiák a diagnózisalkotást is befolyásolhatják, és ezt a hatást erősítheti a tünetek hiányos vagy diffúz prezentációja.

Jelen tanulmányban a Magyarországon jellemzően előforduló nehézfém-szennyezők közé tartozó króm, ólom és cink hatását vizsgáltuk egyes talajmikrobiológiai és -biokémiai mutatókra, valamint összefüggést kerestünk e fémek különböző kivonószerekkel oldható frakciói és a vizsgált biológiai paraméterek között. A kísérletben az egyre elterjedtebben alkalmazott lignitet használtuk stabilizálószerként. A 8 hetes inkubációs modellkísérletet 2006-ban nyírlugosi savanyú homoktalajjal, DISITOBI kísérlettervező és értékelő modellel állítottuk be, mely lehetővé tette a változók lineáris, kvadratikus és párkölcsönhatásainak vizsgálatát. A nehézfémeket és a lignitet 5 különböző dózisban juttattuk az edényekbe. Mértük a Cr, az Pb és a Zn „összes” királyvízzel, illetve desztillált vízzel, acetát-pufferrel, Lakanen-Erviö-féle kivonószerrel oldható fémtartalmat. A talajmikrobiótában bekövetkező változásokat az invertáz enzimaktivitás, az FDA (fluoreszcein-diacetát) hidrolitikus aktivitás (fluoreszcein-diacetát), a mikrobiális biomassza-C (CFE), valamint az „összes” foszfolipid-zsírsav tartalom (PLFA analízis) meghatározásával becsültük. A DISITOBI modellen kívül a változókat főkomponens-analízissel és lineáris korreláció vizsgálattal is értékeltük (StatSoft Statistica 9-es verzió). A vizsgált kivonószerekkel kioldható fémtartalom és az alkalmazott talajmikrobiológiai és -biokémiai mutatók között ugyan tudtuk igazolni a korrelációt, de jelen kivonószerekkel ez egy esetben sem volt szoros. A főkomponens-analízis, illetve a korreláció vizsgálat alapján megállapítható, hogy nem találtunk összefüggést a királyvizes, a desztillált vizes, az acetát-pufferes, a Lakanen-Erviö-féle kivonószerekkel oldható Cr-, Pb- és Zn-tartalmak, illetve a talajmikrobiológiai és -biokémiai mutatók változása között. E szerint ezek a kivonószerek nem jelezték a talajmikrobióta számára hozzáférhető frakciót. A króm talajmikrobiótára gyakorolt egyértelműen negatív hatását közepes és laza korrelációban is tapasztaltuk, kivonószertől függetlenül. Részben igazolható volt az ólom negatív hatása, ez azonban eltérő a vizsgált talajmikrobiológiai és -biokémiai mutatók szerint. A cink esetében szinte egyáltalán nem tudtunk negatív hatást kimutatni. Ennek oka feltételezhetően az, hogy a Zn (mint esszenciális elem) jelentős pozitív szerepet játszik a talajmikrobióta működésében.

Alapvetően hiányoznak a talajbiológiai változók közötti összehasonlító vizsgálatok különböző magyarországi talajoknál. Első lépésként hat különböző fizikai féleségű, szervesanyag-tartalmú, tartamkísérletben szereplő talaj összehasonlító elemzését céloztuk meg tíz talajbiológiai és -enzimológiai módszer együttes felhasználásával. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a mintavételi időpont (tavasz vagy ősz) lényegesen befolyásolja-e a mért változó értékét. A tavaszi és őszi mintavételek között szignifikáns különbség adódott a legtöbb talajbiológiai változó között. Áprilisban általában kisebb mikrobiális biomassza és aktivitás értékeket kaptunk, mint novemberben, és a vízoldható szerves-C és -N tartalomra is elmondható ugyanez. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy novembertől áprilisig a szervesanyag-képződés lecsökken, ugyanakkor a lebontás folyamatosan történik. A kloroform fumigációs módszerrel meghatározott mikrobiális biomassza az alaprespirációval, a szubsztrát indukált respirációval, az FDA hidrolitikus aktivitással, az ureáz- és foszfomonoészteráz-aktivitással mutatott szoros összefüggést. A lemezöntéssel meghatározott aerob heterotróf baktériumszám semmilyen más változóval nem mutatott szignifikáns kapcsolatot, a mikrogombák száma a dehidrogenáz enzimaktivitással volt szoros összefüggésben. A vizsgált talajok fizikai és kémiai tulajdonságai közül a humusztartalom, és főleg a vízoldható szerves-C tartalom befolyásolta a talajbiológiai változókat. Az Arany-féle kötöttségi szám a szubsztrát indukált respirációval, a FDA hidrolitikus aktivitással és a foszfatázaktivitással mutatott szoros összefüggést. Az általunk vizsgált változók közül az ureáz- és dehidrogenázaktivitás egyetlen talajfizikai vagy kémiai változóval sem mutatott korrelációt. Az eddigi eredmények megfelelő kiinduló pontot jelenthetnek a tartamkísérletek monitorozásához szükséges háttérértékek rögzítéséhez, ugyanakkor szükség van a vizsgálatok kiterjesztésére további talajtípusokra is.

Theoretical background: Research on burnout has widespread interest in mental health sciences. The Demands-Resources Model of Burnout represents a new direction in research. Similarly to the most popular model of burnout, the Multidimensional Model, it embeds burnout in an organizational framework. Goals: The purpose of this study is to analyze the dimensionality and divergent validity of the Mini Oldenburg Burnout Questionnaire (MOLBI), the measurement tool of the Demands-Resources Model. Our work also tests the multidimensional theory, which posits that the burnout dimensions are independent of one another and do not form a global burnout factor. Method: Participants' (n = 406 people, 59.1% female) mean age was 39.4 (SD = 11.06) years and most of them had a graduate degree. In addition to the MOLBI questionnaire, participants completed the Work-Family Balance and Mental Health Test. We conducted a parallel analysis and exploratory factor analysis to analyze the structure of MOLBI; a bifactor analysis and model-based reliability test to analyze the validity of global and specific factors. We assessed the relationships between MOLBI and other parameters with Kendall's tau-b correlation. Results: Our results showed that the original two-factor structure of the questionnaire fit our data best (χ²= 78.489, DF = 26, p < 0.001; CFI = 0.977; NNFI = 0.960; RMSEA = 0.068; RMSEA CI₉₀:0.066-0.070). The reliabilities of factors and global scores were adequate. Besides, the bifactor analysis showed that the global burnout dimension and disengagement subscale had enough explanatory power. The exhaustion factor of burnout was moderately associated with work-family balance and resilience. The disengagement factor was moderately related to creative problem-solving capacity. Conclusions: MOLBI demonstrates appropriate psychometric characteristics and can be reliably used for the assessment of global burnout (with the total score) and disengagement. Therefore, it fits the dimensional perspective of mental health problems. Considering the construct and divergent validity analysis, exhaustion and global burnout show a similar correlation pattern, while disengagement measures the motivational and behavioral aspects of the phenomenon.

Elméleti háttér: A kiégés kutatása széleskörű érdeklődésre tart számot a mentális- és egészségtudományokban. A kutatásban új irányt képvisel a kiégés Követelmény-Erőforrás Modellje, amely a fogalom legnépszerűbb modelljéhez, a Multidimenzionális modellhez hasonlóan szervezeti keretbe ágyazza a kiégés jelenségét. Cél: Tanulmányunk célja a kiégés Követelmény-Erőforrás Modelljéhez mérőeszközként illeszkedő Mini Oldenburg Kiégés Kérdőív (MOLBI) pszichometriai elemzése. Munkánk kiemelten vizsgálja a multidimenzionális teória egyik alapvető állítását, miszerint a kiégés dimenziók egymástól függetlenek és nem alkotnak egy globális kiégés faktort. Módszer: A vizsgálatban 406 fő vett részt (59,1% nő). Átlagosan 39,4 (SD = 11,06) évesek és legtöbbjük felsőfokú végzettségű. A résztvevők a MOLBI kérdőív mellett a Munkahely-Család Egyensúly és a Mentális Egészség Kérdőívet is kitöltötték. A MOLBI struktúrájának elemzésére parallel analízist és feltáró faktoranalízist alkalmaztunk. A globális és specifikus faktorok létjogosultságának elemzésére bifaktor elemzést és modellfüggő megbízhatósági vizsgálatokat végeztünk. A MOLBI kapcsolatrendszerét Kendall tau-b korrelációval elemeztük. Eredmények: Eredményeink azt mutatták, hogy a kérdőív kétfaktoros eredeti faktorstruktúrája megerősíthető (χ² = 78,489, DF = 26, p < 0,001; CFI = 0,977; NNFI = 0,960; RMSEA = 0,068 ; RMSEA CI₉₀:0,066-0,070). A dimenziók megfelelő reliabilitás értékekkel rendelkeztek. Emellett a bifaktor elemzés eredményei szerint a kérdőív két faktorának összege - a teljes kiégés dimenzió - is megfelelő magyarázó erővel bírt. A kiégés kimerülés faktora elsősorban a munka-család egyensúllyal, valamint a rezilienciával mutatott közepes erősségű kapcsolatot. Következtetések: A MOLBI megfelelő pszichometriai paraméterekkel rendelkező mérőeszköz, amelynek alkalmazásával mind a teljes kiégés, mind a kiábrándultság megbízhatóan mérhető. Ezáltal jól illeszkedik a klinikai diagnosztikában jelenleg uralkodó dimenzionális szemlélethez. A vizsgálatban használt konstruktum és divergens validitás elemzését figyelembe véve, a kimerültség és a teljes kiégés hasonló korrelációs mintázatot mutat, a kiábrándultság viszont a jelenség motivációs és cselekvéses aspektusát méri.