Search Results
You are looking at 1 - 10 of 15 items for
- Author or Editor: Imelda Marton x
- Refine by Access: All Content x
Beszámoló az Európai Hematológus Társaság 2019-es konferenciájáról: CAR-T-sejtterápia. Amszterdam, 2019. június 13–16.
Report on the 2019 Conference of the European Hematology Society: CAR-T cell therapy. Amsterdam, June 13–16, 2019
Beszámoló a Magyar Hematológiai és Transzfuziológiai Társaság (MHTT) XXVIII. kongresszusáról, Debrecen, 2021. november 4–5.
Report on the 28th Congress of the Hungarian Society of Haematolgy and Transfusion (MHTT), Derecen, November 4–5, 2021
Összefoglaló a Magyar Hematológiai és Transzfuziológiai Társaság XXIII. Országos Lymphoma Konferencia Transzfuziológiai Szekciójáról
Summary of the Transfusion Medicine Section of the XXIII National Lymphoma Conference of the Hungarian Society of Haematology and Transfusion
Az anaemiák epidemiológiája
Epidemiology of anemia
Absztrakt:
Világszerte magas az anaemia prevalenciája, a vashiányos anaemia az ötödik leggyakoribb eltérés a Globális betegségteher című tanulmány szerint. Hátterében számos tényező, összetett patomechanizmus állhat, az etiológia nagy változatosságot mutat életkor, nem és földrajzi eloszlás szerint. Az anaemia prevalenciája emelkedik az életkorral. A demográfiai változások, a népesség idősödése jelenleg nagyobb léptékű, mint a korábbi évtizedekben, és ez jelentős kihívás elé állítja a társadalmakat és az egészségügyi rendszereket. Az időskori anaemia átlagos prevalenciája 17%, de ennél lényegesen magasabb az ápolási otthonokban élő (47%) és a hospitalizációra került idősek (40%) között. Oka általában multifaktoriális, és gyakran a komorbiditások miatt egyidejűleg több mechanizmus is szerepet játszik a kialakulásában. A preoperatív anaemia prevalenciája magasabb (35%), mint az anaemia gyakorisága az átlagpopulációban, és evidenciák igazolták kedvezőtlen hatását a posztoperatív morbiditásra és mortalitásra. Időben történő felismerése és korrekciója multidiszciplináris feladat és közös felelősség mind a vértakarékos betegellátás, mind a betegek életkilátásainak javítása szempontjából. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1569–1573.
Absztrakt
A polycythaemia vera a Philadelphia-negatív krónikus myeloid neoplasiák közé tartozó ritka neoplasia, amelyre az emelkedett vörösvérsejttömeg okozta hiperviszkozitás a jellemző. A morbiditás és mortalitás fő oka az artériás és vénás thromboticus események előfordulása, de emellett a betegek életminőségét rontó vasomotoros tünetek (erythromelalgia, pruritus) és betegségasszociált tünetek (gyengeség, fáradékonyság, koncentrációzavar, korai teltségérzés, inaktivitás, éjszakai izzadás, viszketés, hasi diszkomfort, csontfájdalom, fogyás, láz) is jelen vannak. A polycythaemia vera összefoglalása azért időszerű, mert a myeloid betegségek 2016-os WHO-osztályozása változást hozott a diagnosztikus kritériumokban, valamint a betegség kezelésében egy új másodvonalbeli terápiás lehetőség jelent meg – a JAK1/JAK2 gátló ruxolitinib –, amely áttörést jelent a hidroxiurea rezisztens/intoleráns betegek kezelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(44), 1743–1751.
Bevezetés: Essentialis thrombocytaemiában a betegek morbiditása és mortalitása szempontjából a legfőbb veszélyt a thrombohaemorrhagiás szövődmények jelentik. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki essentialis thrombocytaemiában szenvedő betegekben a thromboticus események elemzését, valamint az új IPSET thrombosiskockázat-becslő pontrendszer alkalmazhatóságának vizsgálatát a konvencionális kétkategóriás (alacsony és magas) kockázatbesorolással szemben. Módszer: A jelen tanulmányban az 1999 és 2014 között diagnosztizált 155, essentialis thrombocytaemiában szenvedő beteg (106 nő, medián életkor: 61 év) eredményeit retrospektív módon elemezték. Eredmények: Thromboticus eseményt a hematológiai diagnózist megelőzően 55 esetben (35,5%), míg azt követően 25 alkalommal (16,1%) észleltek. A thrombosismentes túlélés az egyes IPSET kockázati csoportok esetében szignifikánsan különbözött (p = 0,002). Következtetések: A szerzők elsőként vizsgálták az IPSET modell alkalmazhatóságát magyar hematológiai centrumban gondozott essentialis thrombocytaemiában szenvedő betegek körében. Eredményeik felvetik annak a lehetőségét, hogy ez a pontrendszer több információval szolgálhat a konvencionális thrombosiskockázat-becsléshez képest. Orv. Hetil., 2015, 156(14), 558–563.
Absztrakt
A primer myelofibrosis a Philadelphia-negatív krónikus myeloid neoplasiák közé tartozó ritka kórkép, amelyre jellemző a cytopeniák és hepatosplenomegalia kialakulása. A betegség etiológiája ugyan jelenleg sem ismert, de az utóbbi 10 – és még inkább a legutóbbi három – évben a patogenezisét és prognózisát tekintve ismereteink jelentősen bővültek. 2015-ben Magyarországon is elérhetővé vált a JAK2-gátló ruxolitinib a betegség kezelésére, amely a splenomegalia mérséklésén és a betegséghez társuló tünetek javításán túl a túlélési eredményeket is javíthatja. A primer myelofibrosis ellátásában tehát egyfajta szemléletváltás bontakozott ki, amely miatt időszerű a betegséggel kapcsolatos ismeretek összefoglalása. Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1547–1556.
Új kezelési lehetőség – új probléma? Miért interferál a daratumumab a vércsoport-szerológiai vizsgálatokkal?
New treatment – new problem? Why does daratumumab cause interference with routine blood compatibility testing?
Absztrakt:
A szerzők három, daratumumabkezelt, myeloma multiplexben szenvedő beteg esetén keresztül mutatják be a daratumumab okozta interferenciát a vércsoport-szerológiai vizsgálatokban, melynek kiküszöbölése nagy kihívást jelent a vércsoport-szerológiai laboratóriumok számára, mivel ilyen esetekben nehéz a kompatibilis vörösvérsejt-készítmény biztosítása. Az esetismertetés és irodalmi összefoglalás áttekinti az interferencia jelenségének elméleti hátterét és gyakorlati megoldási lehetőségeit. A daratumumab egy új anti-CD38 IgG1 kappa monoklonális antitest, melyet a relabáló/refrakter myeloma multiplex kezelésében alkalmaznak. A transzfúzió előtti rutin kompatibilitási vizsgálatok során a daratumumabkezelt beteg plazmája az ellenanyagszűrés során pánreaktív antitestet jelez az indirekt antiglobulintesztben, mivel a daratumumab kötődik a tesztvörösvérsejteken levő CD38-hoz. Az álpozitív eredmény a daratumumabkezelés befejezését követően 6 hónapig fennállhat. Ez az interferencia megakadályozza azt, hogy a transzfúziót igénylő betegnél az esetleges irreguláris antitestek megfelelően azonosíthatóak legyenek. A standard szerológiai módszerek nem küszöbölik ki az interferenciát. A lehetséges neutralizáló technikák – mint a dithiothreitol módszer, a solubilis CD38 és anti-idiotípus antitest alkalmazása – jelenleg nem elérhetőek. A leginkább ajánlott megoldás a daratumumabkezelés megkezdése előtt elvégzett Rh fenotípus- és Kell-antigénmeghatározás és eszerint választott vörösvérsejt-készítmény biztosítása. A szerzők célja, hogy felhívják a figyelmet a klinikus és a transzfuziológus közötti kétoldali kommunikációra annak érdekében, hogy minimalizálható legyen a késlekedés a kompatibilis vörösvérsejt-készítmény biztosításakor.
A vértakarékos betegellátás bevezetésének szükségessége és lehetőségei, valamint a pandémia hatása a regionális vérellátás helyzetére
The need and possibilities of PBM program and effect of the SARS-CoV-2 pandemic on Hungarian regional blood banking activities
Összefoglaló. A vértakarékos betegellátás programját már a fejlett világ számos országában bevezették, és valamennyi alkalmazó ország pozitív eredményeket tudott bemutatni a betegbiztonság javulása és a klinikai vérfelhasználás mérséklődése területén. A program evidenciákon alapuló ajánlásokat tesz, amelyek hozadéka nem csupán a vérfelhasználás optimalizálása, hanem a betegbiztonságot jelző mutatók, úgymint a kórházi morbiditás és mortalitás csökkenése, valamint közvetett módon a kórházi ápolási idő és a kórházi költségek mérséklődése is. A program három pillére az anémia, a vérvesztés és a transzfúzió kockázati triászát célozza meg, ezek módosításának lehetőségeire helyezi a hangsúlyt.
Mivel a pandémia és a járványügyi intézkedések a vérellátást és a vérfelhasználást is jelentősen érintették, a dolgozat adatgyűjtési és elemzési célja a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Központja vérfelhasználási mutatóinak bemutatása és annak megbecslése, hogy a program bevezetése milyen pozitív változásokat eredményezhetne a vérgazdálkodásban.
A donációk és a vérfelhasználás közötti egyensúly fenntartása rendkívül nehéz feladat egészségügyi krízishelyzettől függetlenül is, mivel a hazai vérellátás minimális tartalékkal rendelkezik. A pandémia miatti korlátozó intézkedések a vérkészlet megfelelő szintű folyamatos biztosításában nagy nehézséget okoztak, és annak ellenére, hogy a vérkészítményigény az elektív ellátások halasztása miatt csökkent, a korábbi minimális vérgazdálkodási tartalék kritikus mértékűre szűkült.
A program elveinek és eszközeinek klinikai gyakorlatba történő bevezetése kedvező változásokat hozhatna mind a klinikai vérfelhasználásban, mind a betegbiztonság javításában, és biztosíthatja a hazai vérellátás tartós egyensúlyát. A vértakarékos betegellátási program alkalmazásának szükségessége a pandémia alatt még sürgetőbbé és hangsúlyosabbá vált, melyet mind az országos, mind pedig a regionális vérgazdálkodási adatok alátámasztanak.
Summary. The Patient Blood Management program has already been introduced in many countries in the developed world and all user countries have been able to show positive results in improving patient safety and reducing clinical blood use. The program makes evidence-based recommendations that result not only in optimizing blood use but also in reducing patient safety indicators such as hospital morbidity and mortality and, indirectly, reducing hospital care time and hospital costs. The three pillars of the program target the risk triad of anemia, blood loss, and transfusion, with an emphasis on opportunities to modify them.
As the pandemic and epidemiological measures also significantly affected blood banking and blood use, the aim of the review data collection and analysis is to present the blood use indicators of the Clinical Center of the University of Szeged and to estimate the positive changes in blood management.
Maintaining a balance between donations and blood use is an extremely difficult task regardless of the health crisis, as the national blood supply has minimal reserves. Restrictive measures due to the pandemic have made it very difficult to ensure an adequate level of blood supply at all times, and despite the decline in demand for blood products due to the postponement of elective care, the previous minimum blood supply reserve has been reduced to a critical level.
Implementing the principles and tools of the program into clinical practice could bring about positive changes in both clinical blood use and patient safety, and ensure a lasting balance in the domestic blood supply. The need for a patient blood management program became even more urgent and emphasized during the pandemic, supported by both national and regional blood management data.
