Search Results

You are looking at 1 - 10 of 99 items for

  • Author or Editor: Imre Kádár x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Duna–Tisza közi karbonátos homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg·ha-1 mikroelem-terhelés hatását a repcére. A mikroelemek sóit egy ízben a kísérlet indulásakor (1995 tavaszán) szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, ill. ZnSO4 formájában. A 6 elem×4 terhelési szint = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 parcellát jelentett (7×5 = 35 m²-es parcellákkal). A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny, és a főbb tápelemekkel (N, P, K) gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100–100–100 kg N, P2O5 és K2O hatóanyagot alkalmaztunk hektáronként évente az egész kísérletben. A főbb eredmények: – Az őszi káposztarepce 10 hónapos tenyészideje alatt összesen 545 mm csapadékot kapott. A száraz őszi és téli időszak miatt a magtermés alig 1 t·ha-1, a melléktermés 5 t·ha-1 mennyiséget ért el a szennyezetlen talajon. A növekvő Se-terhelés nyomán a magtermés igazolhatóan 45%-kal, a melléktermés 22%-kal csökkent a kontrollhoz képest a 7. éves utóhatás eredményeképpen. Egyéb elemek utóhatása nem volt igazolható. – Az aratáskori szalmában szennyezett talajon a maximális Cr-koncentráció a Cr(III)-kezelésben 0,4, a Cr(VI)-kezelésben 1,6 mg·kg-1 volt. A magban a Cr-dúsulás egyik kezelésben sem volt igazolható. Az Pb-tartalom elérte a 0,6 mg·kg-1 értéket az ólommal erősen szennyezett talajon, de a magban minden esetben méréshatár alatt maradt. A Cu-tartalom is alig emelkedett a magban, a Zn pedig a növekvő Zn-terhelés ellenére nem változott. A melléktermésben a Cu és a Zn megkétszereződött ugyanott. A szelén hiperakkumulációt mutatott mindkét növényi részben, két nagyságrendbeli dúsulással. A repce magja élelmezési, melléktermése takarmányozási célra alkalmatlanná vált az extrém Se-akkumuláció miatt. – A repce aratáskori föld feletti termésébe a Cr(III)-kezelésben 2,8, a Cr(VI)-kezelésben 10 g·ha-1 Cr épült be. A maximális Pb-, Cu-, Zn- és Se-felvétel 3,6, 30, 109 és 1660 g·ha-1 volt. A felvett Se 93%-át a melléktermés akkumulálta. Ahhoz, hogy pl. a 270 kg·ha-1 talajszennyezés eltűnjön fitoremediációval az Se esetében 163, a cinknél 2477, a réznél 9 ezer, a krómnál (Cr-VI-kezelés) 27 ezer, illetve ólomnál 75 ezer év kellene elméletileg azonos termesztési viszonyokat feltételezve. – A szennyezetlen kontrolltalajon a repce 1 t mag + a hozzá tartozó melléktermésével 78–46–96–158–27 = N–P2O5–K2O–CaO–MgO kg·t-1 fajlagos tartalmat mutatott. Ez a hazai szaktanácsadásban ajánlott fajlagosakat a K2O esetében mintegy 2-szeresen, míg a CaO és MgO esetén 3-szorosan haladja meg, részben az igen tág melléktermés/főtermés arányra, részben a karbonátos termőhelyre visszavezethetően.

Restricted access

Összefoglalás

Duna-Tisza közi meszes homoktalajon, az őrbottyáni kísérleti telepünkön beállított NPK műtrágyázási tartamkísérlet 27. évében, 1997-ben vizsgáltuk a kezelések hatását a köles fejlődésére, termésére, elemösszetételére, valamint a talaj AL-oldható PK-tartalmának változására. A termőhely talaja a főbb tápelemekkel (NPK) gyengén ellátott, a szántott réteg 1% körüli CaCO3-ot, valamint humuszt tartalmaz. A szántott réteg alatti rész erősen karbonátos. Az agyagos rész a talajprofilban 5–10% között változhat. A talajvíz 8–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A műtrágyákat pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában adagolhatunk. A N-t megosztva fele ősszel és fele tavasszal, a PK trágyákat ősszel szántás előtt szórtuk ki. A kísérletből levonható tanulságok:

1. A 80 kg/ha/év N-adag, valamint a 120 mg/kg körüli AL-K2O és a 200 mg/kg AL-P2O5 ellátottság felett igazolható terméstöbbletek már nem jelentkeztek. A kontroll parcellák szem- és szalmatermését az NP-trágyázás megkétszerezte. A pótlólagos K-trágyázással a szalma tömege tovább nőtt, 3–3,5-szeresére emelkedett.

2. Az NP-trágyázás serkentette a N, P, Mg, Ca, Mn, valamint gátolta a Zn beépülését a szalma szöveteibe. A javuló K-kínálattal nőtt a K %-a, ill. csökkent az antagonista Ca és Mg felvétele. A szemtermésben a kezeléshatások kevésbé jelentkeztek. Az NP-trágyázással itt is nőtt a N és Mn koncentrációja, ill. a P-Zn antagonizmus eredőjeként gátolt volt a Zn felvétele. Döntően a szemben akkumulálódott a N, P és Zn, míg a többi 7 vizsgált elem a szalmában mutatott nagyobb mennyiségeket.

3. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés ún. fajlagos elemtartalma a kísérleti vi-szonyok között 50 kg N, 51 kg K (61 kg K2O), 15 kg Ca (21 kg CaO), 10 kg Mg (17 kg MgO) és 8 kg P (18 kg P2O5) mennyiségnek felelt meg. Ez mintegy 50%-kal több P, 70%-kal több N és Mg, 200%-kal több K és 260%-kal több Ca felvételét tükrözi, mint a kedvező évben ugyanezen fajtánál csernozjom talajon kapott és a hazai szaktanácsadásnak ajánlott irányszámok. Az extrém körülmények között, kis terméssel nyert, luxusfelvételt tükröző fajlagos értékek nem adhatnak azonban útmutatást a tervezett termés elemigényeinek számításához.

Restricted access

A field experiment with microelement loads was set up on loamy-textured, calcareous chernozem soil formed on loess. The ploughed layer contained about 5% CaCO3 and 3% humus. The soil was well supplied with Ca, Mg, Mn and Cu, moderately supplied with N and K, and weakly supplied with P and Zn. The water table is at the depth of 15 m, the water-balance of the area is negative, and the site is drought-sensitive. Salts of the 13 examined microelements were applied at 4 levels in the spring of 1991.Treatments were arranged in split-plot design, in a total of 104 plots with two replications. Loading rates were 0, 90, 270 and 810 kg/ha per elements in the form of AlCl3, NaAsO2, BaCl2, CdSO4, K2CrO4, CuSO4, HgCl2, (NH4)6Mo7O24, NiSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, SrSO4, and ZnSO4. Soil profiles of the control and the 810 kg/ha treatment were sampled in the 3rd, 6th and 10th year of the trial. The mixed samples, consisting of 5 cores/plot, were taken every 30 cm to the depth of 60 (1993), 90 (1996) and 290 (2000) cm. NH4-acetate + EDTA-soluble element content was determined. The scheme for vertical movement of soluble elements in soil profile as a function of time is shown in Fig. 1. The main conclusions of the study can be drawn as follows:

  1. 1. On contaminated soil with 810 kg/ha loading rates, As, Hg, Ni, Cu, Pb, Ba and Sr displayed no significant vertical movement. The movement of these elements is blocked in the soil-plant system: their accumulation in the above-ground plant parts usually remains below 5–10 mg/kg D.M., with the exception of Ba and Sr which showed a somewhat higher accumulation. On this soil the above elements do not seem to be dangerous contaminants either to soil, groundwater or plants. Extreme As and Hg loads, however, resulted in phytotoxicity in some plants.
  2. 2. Moderate extent of leaching occurs in the case of Zn and Cd, when they are enriched significantly. Their accumulation was moderate in the above-ground plant parts. Zn is not a dangerous pollutant either for soil, plants or groundwater at this site. Cd, however, is a very dangerous element from the human toxicological point of view and more extreme Cd loads also proved to be toxic for soil life, crops yield and quality.
  3. 3. Cr, Se, and Mo (in the form of chromate, selenate and molybdenate anions) exhibited great mobility in the soil and partly in the soil-plant system. Cr was hardly detectable in the above-ground floral parts. Its rapid leaching, however, can jeopardize groundwater quality. Se showed hyperaccumulation in all plant organs with high toxicity for all kind of crops. Mo also showed two or three orders of magnitude greater accumulation in plant parts, resulting in products unfit for animal or human consumption. Under our experimental conditions Cr(VI), Se, Mo can be classified as dangerous contaminants, since the anion forms remained stabile for a long time in this well-aerated calcareous environment.

Restricted access

Interactions between the elements N, Cu and Mo were studied on alfalfa in 1996-1999 in a field experiment set up on chernozem loam soil with lime deposits. The ploughed layer of the soil contained 3% humus, around 5% CaCO3 and around 20% clay. Soil analysis showed that the area was well supplied with Ca, Mg, K and Mn had satisfactory Cu content, but was only poorly or moderately supplied with P and Zn. The groundwater depth was 13–15 m and the area was prone to drought. The experiment was originally set up in a split-plot design with 4N × 3Cu = 12 treatments in three replications, giving a total of 36 plots. The N rates, applied as calcium ammonium nitrate, were 0, 100, 200 and 300 kg·ha−1 and the Cu rates, in the form of CuSO4, were 0, 50 and 100 kg·ha−1. In the 5th year of the experiment the 15 m long plots were halved and the two half-plots were separated by a 1 m path. The experiment thus became a strip-split-plot design, consisting of 4N×3Cu×2Mo = 24 treatments in three replications, giving a total of 72 plots. The 48 kg·ha−1 Mo was applied in the form of (NH4)6Mo7O24·4H2O. The main results were as follows:

Restricted access

Löszön képzodött vályog mechanikai összetételu karbonátos csernozjom talajon, az MTA TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén szabadföldi kisparcellás mikroelem-terhelési kísérletet állítottunk be 1991 tavaszán. A termohely talajának szántott rétege mintegy 5 % CaCO3-ot és 3 % humuszt tartalmazott, kielégíto volt Ca-, Mg-, Mn- és Cu-ellátottsága; közepes N- és K-, ill. gyenge P- és Zn-ellátottsága. A talajvíz 15 m mélyen helyezkedik el, a terület vízmérlege negatív, aszályra hajló. A 13 vizsgált mikroelem sóit 4-4 szinten alkalmaztuk 1991 tavaszán, a kukorica vetése elott. A 13 ´ 4 = 52 kezelést 2 ismétlésben állítottuk be, összesen 104 parcellán split-plot elrendezésben. A terhelési szintek 0, 90, 270, ill. 810 kg/ha mennyiséget jelentettek elemenként AlCl3, NaAsO2, BaCl2, CdSO4, K2CrO4, CuSO4, HgCl2, (NH4)6Mo7O24, NiSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, SrSO4, ill. ZnSO4 formájában. A 100-100-100 kg/ha N-P2O5-K2O alaptrágyázás egységesen történt az egész kísérletben ammonnitrát-, szuperfoszfát- és kálisómutrágyákkal. A növényi sorrend kukorica, sárgarépa, burgonya, borsó, cékla, spenót, búza, napraforgó és sóska volt. A kísérlet 10. évében oszi árpával végzett vizsgálatok eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze: - A 13 vizsgált elembol az As, Cd és Se bizonyult toxikusnak az oszi árpára. Az aszályos évben szennyezetlen talajon 5,0-5,5 t/ha szemterméseket kaptunk, mely a maximális Cd-terheléssel 3,0 t/ha, a maximális As-terheléssel 2,1 t/ha mennyiségre csökkent. A 10 évvel korábban adott 270, ill. 810 kg/ha Se-terhelés az árpa és a gyomok teljes pusztulását okozta.  - Extrém dúsulást a növényi szervekben a szelén és molibdén mutatott. A termett növényi anyag azonban fogyasztásra, ill. takarmányozásra alkalmatlanná vált az As-, Cd-, Mo-, Se- és Zn-kezelések parcelláiban is. - Szennyezett talajon a maximális elemfelvétel betakarításkor (föld feletti biomassza) 1 kg körüli Mo- és Se-, 200-400 g Ba-, Sr- és Zn-; 56 g Cu-; 10-20 g As-, Cd-, Cr- és Ni-; valamint 2 g Pb-mennyiséget jelentett ha-onként. Az erosen szennyezett talajok tisztítására, fitoremediációra az oszi árpa nem alkalmas. - A szalmában/talajban mért összes koncentráció hányadosaként ismert transzfer koefficiens az alábbinak adódott az egyes elemekre: Se: 5,9; Mo: 0,8; Sr: 0,2; Ba és Zn: 0,1; Cu, As és Cd: 0,02; Cr: 0,09; Ni: 0,005; Pb: 0,001. - Az 1 t szem + a hozzá tartozó melléktermés elemtartalma szennyezetlen talajon 20 kg N-, 27 kg K- (32 kg K2O), 5 kg Ca- (7 kg CaO), 5 kg P- (11 kg P2O5), 4 kg Mg- (7 kg MgO), 5 kg S-, 100 g Fe- és Mn-, kereken 400 g Na-, 56 g Al-, 25 g Sr- és Ba-, 14 g Zn-, 8 g B-, 5 g Cu- és 1-2 g Mo- és Se-készletet jelzett. - Szennyezetlen talajon 0,1 mg/kg méréshatár alatt maradt az NH4-acetát + EDTA-oldható As-, Cd-, Mo-, Se-, Hg- és Cr-készlet a szántott rétegben. A 10 évvel korábban adott 810 kg/ha (270 mg/kg) kezelésekben a Cd, Cu, Pb 40-   46 %-a; a Sr és Zn 31-32 %-a; a Ba, Ni, As 14-19 %-a; a Mo, Se, Hg 2-5 %-a, valamint a Cr 0,6 %-a volt kimutatható e módszerrel. - Az NH4-acetát + EDTA módszer szerint becsült talajbani oldhatóság és a növényi felvétel között nem volt összefüggés az egyes mikroelemek közötti viszony tekintetében.

Restricted access

Karbonátos csernozjom vályog talajon, egy műtrágyázási tartamkísérlet 19. évében vizsgáltuk az eltérő NPK-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az Alföldi 1. hibrid szemescirok elemösszetételére és fajlagos elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% CaCO 3 -ot és 20% agyagot tartalmazott; P és Zn elemekkel gyengén, N és K elemekkel közepesen ellátottnak minősült. Kísérletünk 4N×4P×4K=64 kezelést és 2 ismétlést foglalt magában 128 parcellával. A műtrágyákat 25%-os N-tartalmú pétisó, 18%-os szuperfoszfát és 50%-os kálisó formájában adagoltuk. A talajvíz 15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszály-érzékeny. A főbb eredményeket az alábbiakban foglaljuk össze. A maximális 4,1 t/ha szem-, ill. 4,8 t/ha szárterméseket a 19 éve nitrogénnel nem trágyázott, 105 mg/kg AL-P 2 O 5 -, ill. 128 mg/kg AL-K 2 O-ellátottságú parcellákon kaptuk. A N-trágyázás depressziót eredményezett, mely a P-hiányos talajon és a 300 kg N/ha/év adagolás esetén már 50%-os termésveszteséget okozott ebben az aszályos évben. A K-trágyázás hatástalan maradt. A N-túlsúly serkentette a nitrogén, kén, mangán, réz és gátolta a molibdén beépülését a vegetatív szervekbe. A csökkenő szemtermésben ugyanakkor a molibdén megháromszorozódott a N-kontrollhoz viszonyítva. A P-trágyázás növelte a Ca, Mg, Fe, Mn és Sr, ill. mérsékelte a K, Zn, Cu és B elemek koncentrációját a növény vegetatív részeiben, esetenként a szemben is. Erősen kifejezetté vált a P-Mn és P-Sr szinergizmus a zöld növényi részekben, valamint a P-Zn antagonizmus minden szervben. A K-trágyázás drasztikusan csökkentette a Ca, Mg, Na és Sr kationok felvételét a kation-antagonizmus nyomán. A szemescirok optimális ellátottságát a fiatal 4-6 leveles hajtás vagy a kifejlett bugahányáskori levél 2,0-3,0% N-; 0,20-0,30% P- és 1,5-3,0% K-tartalom; ill. a 7-15 N/P és az 50-150 közötti P/Zn aránya jellemezheti. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a szaktanácsadás számára. Kombájn betakarításnál, amikor csak a szemtermést visszük el a tábláról, a talaj főként N és P elemekben szegényedhet. Az 1 t szem + a hozzá tartozó melléktermés fajlagos elemtartalma kísérletünkben átlagosan 31 kg N, 6-7 kg P 2 O 5 , 16-17 kg K 2 O, 8 kg CaO és 5 kg MgO mennyiségnek adódott. A N és CaO jó egyezést mutatott a hazai szaktanácsadásban ajánlottal, míg a szaktanácsadásban elfogadott P 2 O 5 mintegy 50%-kal, a K 2 O 80-90%-kal haladta meg a kísérletben mért fajlagos értékeket.

Restricted access

Karbonátos Duna–Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg·ha-1 mikroelem-terhelés hatását az őszi árpára. A mikroelemek sóit egy ízben, a kísérlet indulásakor (1995 tavaszán) szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3 és ZnSO4 formájában. A 6 elem×4 terhelés = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 db (egyenként 7×5 = 35 m²-es) parcellát jelentett. A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és a főbb tápelemekkel (NPK) gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100–100–100 kg·ha-1 N, P2O5 és K2O hatóanyagot alkalmaztunk évente az egész kísérletben. A főbb eredmények: – A májusi és júniusi aszályos időjárás eredményeképpen kis termések képződtek. A szennyezetlen talajon 1,8 t·ha-1 körüli őszi árpa szemtermést kaptunk, az aratáskori összes föld feletti légszáraz biomassza alig haladta meg a 3 t·ha-1 mennyiséget. A kísérlet 6. évében a 270 kg·ha-1 Se- és Zn-terhelések utóhatása bizonyult toxikusnak. Depresszió döntően a generatív fázisban jelentkezett, a szemtermések 60–70%-kal csökkentek. – A Cr(III)-kezelésben a szalma és a szem Cr-tartalma egyértelműen, igazolhatóan nem nőtt a terheléssel. A Cr(VI)-kezelésben a mérsékelt akkumuláció már igazolható volt. Pb-akkumuláció csak a szalmában volt bizonyítható, a szemben szennyezett talajon is a 0,1 mg·kg-1 méréshatár alatt maradt. A Cu a kontrollhoz képest 2–2,5-szeresen dúsult átlagosan. A Zn-tartalom a szalmában 6-szorosára, a szemben 3-szorosára nőtt, míg a Se hiperakkumulációt jelzett mindkét növényi részben (470-szeres koncentrációnövekedéssel). A mag emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált a Se- és az erősebben szennyezett Zn-kezelésekben, míg a melléktermés takarmányozásra a szelénnel kezelt talajon. – Szennyezett talajon a maximális elemfelvétel (g ha-onként) az alábbi volt aratáskor: Se 243, Zn 81, Cu 10, Cr és Pb 6. Változatlan viszonyokat feltételezve a Se esetében 1111, a Zn-nél 3300, a Cu esetén 27 ezer , valamint a Cr és Pb esetén 45 ezer felvételi évre volna szükség a talaj ilyen módon való megtisztításához, a fitoremediációhoz. – Az őszi árpa fajlagos (1 t szem + a hozzá tartozó melléktermés) elemtartalma 28–13–28–9–7 = N–P2O5–K2O–CaO–MgO kg·t-1 volt a kísérletben. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a növény elemigényének számításakor a szaktanácsadásban. – A talajvizsgálatok szerint a szennyezett talajon az NH4-acetát+EDTA-oldható Cr a 0–30 cm-es feltalajban dúsult a Cr(III)-kezelésben, míg a Cr(VI)-kezelésben a Cr maximumát már 260 cm alatt találtuk és az egész szelvény szennyeződött. A Cu, Pb és Zn szintén a feltalajban dúsult, tehát a bevitel helyén maradt a kísérlet 6. éve után is. A vízoldható Se a Cr(VI)-hoz hasonlóan az egész 0–290 cm-es rétegben nyomon követhető volt, de a kilúgzás teljes zónáját a mintavétel nem tudta feltárni.

Restricted access