Search Results

You are looking at 1 - 10 of 99 items for

  • Author or Editor: Imre Kádár x
Clear All Modify Search

Interactions between the elements N, Cu and Mo were studied on rape in 2000 in a field experiment set up on chernozem loam soil with lime deposits. The ploughed layer of the soil contained 3% humus, around 5% CaCO3 and around 20% clay. Soil analysis showed that the area was well supplied with Ca, Mg, K and Mn, had satisfactory Cu content, but was only poorly or moderately supplied with P and Zn. The groundwater depth was 13–15 m and the area was prone to drought. The experiment was originally set up in a split-plot design with 4N × 3Cu = 12 treatments in three replications, giving a total of 36 plots. The N rates, applied as calcium ammonium nitrate, were 0, 100, 200 and 300 kg ha−1 and the Cu rates, in the form of CuSO4, were 0, 50 and 100 kg ha−1. In the 5th year of the experiment the 15 m long plots were halved and the two half-plots were separated by a 1 m path. The experiment thus became a strip-split-plot design, consisting of 4N×3Cu×2Mo = 24 treatments in three replications, giving a total of 72 plots. The 48 kg ha−1 Mo was applied in the form of (NH4)6Mo7O24·4H2O. The generative phases of flowering and ripening were characterized by drought and depression. The main results were as follows:

  • As a result of N fertilization, the seed yield fell from 2 t ha−1 to 0.8 t ha−1. However, the stem yield increased from 5 t ha−1 to 8 t ha−1 due to the more favourable N effects in the vegetative phase. As a result, the harvest index increased from 4.6 to 13.0.
  • Most of the element contents became concentrated and enriched in the plant parts. The concentrations of Na, Fe, Mn and Zn increased with the N supply, whereas that of Ba decreased in the straw at harvest. Both N and Cu addition stimulated the incorporation of Cu in the straw. The phenomenon of N×Mo synergy was observed. N and Mo became enriched in the stem in both the N and Mo treatments. This N×Mo interaction was also manifested in the seed.
  • Higher contents of N, P, Mg, Zn, Cu, Mo, Se and Co were recorded in the seed at harvest, exceeding the concentrations in the straw. A total of 206 kg N, 172 kg Ca, 142 kg K, 78 kg S, 39 kg P and 32 kg Mg was incorporated into the aboveground biomass of rapeseed, i.e. 10.4 t ha−1 air-dry matter. In the case of combine harvesting, if the by-products are ploughed into the soil, the quantity of nutrients leaving the field falls to a fraction.
  • Under the conditions of this experiment, 40 kg N, 5 kg Ca (7 kg CaO), 14 kg K (17 kg K2O), 10 kg S, 12 kg P (27 kg P2O5) and 5 kg Mg (8 kg MgO) was required for the production of 1 t rapeseed. These data could serve as a guideline for the extension service in establishing the nutritional needs of winter rapeseed.

Restricted access

Interactions between the elements N, Cu and Mo were studied on alfalfa in 1996-1999 in a field experiment set up on chernozem loam soil with lime deposits. The ploughed layer of the soil contained 3% humus, around 5% CaCO3 and around 20% clay. Soil analysis showed that the area was well supplied with Ca, Mg, K and Mn had satisfactory Cu content, but was only poorly or moderately supplied with P and Zn. The groundwater depth was 13–15 m and the area was prone to drought. The experiment was originally set up in a split-plot design with 4N × 3Cu = 12 treatments in three replications, giving a total of 36 plots. The N rates, applied as calcium ammonium nitrate, were 0, 100, 200 and 300 kg·ha−1 and the Cu rates, in the form of CuSO4, were 0, 50 and 100 kg·ha−1. In the 5th year of the experiment the 15 m long plots were halved and the two half-plots were separated by a 1 m path. The experiment thus became a strip-split-plot design, consisting of 4N×3Cu×2Mo = 24 treatments in three replications, giving a total of 72 plots. The 48 kg·ha−1 Mo was applied in the form of (NH4)6Mo7O24·4H2O. The main results were as follows:

  • In this chernozem loam soil the N, Cu, Mo treatments did not affect the yield of alfalfa. During the four years studied (1996–1999), a total of 32 t·ha−1 of hay was harvested, with maximum yields (4–5 t·ha−1) at the first mowing. Considering the years, the 2nd year of alfalfa was the most successful with a yield of 11 t·ha−1.
  • With increasing rates of N, the incorporation of N, NO3-N, Ca, Mg, Na, and sometimes Cu increased, while that of K decreased in the hay. Due to the 10–12-year residual effect of CuSO4 the original Cu content of the hay improved by 30–50%, i.e. 2–4 mg·kg–1.
  • A single dose of 48 kg·ha−1 Mo raised the hay Mo content by an order of magnitude to 18–69 mg·kg–1 even after 5–8 years. The Mo content decreased with age and the number of mowings. Nevertheless, the hay became unsuitable for use as animal feed. Mo fertilization also influenced the incorporation of other elements, demonstrably increasing the uptake of N, Ca and Mg and moderating that of K, NO3-N and Cu.
  • As a specific catalyst for the N-binding microorganisms in the soil, Mo is able to increase the soil N supply and thus the N content of the plants. Mo is also necessary for NO3 reduction, so the quantity of NO3-N is reduced through incorporation into proteins in response to Mo. In the present experiment, N-Mo and N-Cu synergism and Mo-NO3 antagonism were manifested.
  • Due to the influence of the different years, mowings and treatments, the minimum and maximum element contents of the hay varied over a wide range. In 12 mowings over the course of four years a total of 1190 kg N, 787 kg K, 768 kg Ca, 154 kg Mg, 128 kg S, 102 kg P, 12 kg Na, 8 kg Fe, 5 kg Al, 4 kg Sr and 2 kg each of Mn and B was taken up per hectare, together with 416 g Zn, 288 g Ba, 256 g Cu and 96 g Mo per ha. The uptake of Mo was 1131 g·ha−1 on Mo-treated soil.
  • The specific nutrient content of 1 t hay was 37 kg N, 25 kg K, 24 kg Ca, 5 kg Mg and 3 kg P (7 kg P2O5). N abundance was associated with elevated specific nutrient content under the given experimental conditions. On this soil atmospheric N fixation was able to cover the N requirements of alfalfa.

Restricted access

Duna-Tisza közi meszes homoktalajon, az őrbottyáni kísérleti telepünkön beállított NPK műtrágyázási tartamkísérlet 26. évében, 1996-ban vizsgáltuk a műtrágyázás hatását az Orbit fajtájú tavaszi árpa fejlődésére, termésére és elemfelvételére. Termőhely talaja a főbb tápelemekben (N, P, K) gyengén ellátott, a szántott réteg 1% körüli CaCO3-ot és 1% humuszt tartalmaz. Az altalaj erősen karbonátos, az agyagos rész 5–10%. A talajvíz 8–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A műtrágyákat pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában alkalmaztuk. A levonható főbb tanulságok:

1. A tavaszi árpa 3,5 hónapos tenyészideje alatt mindössze 132 mm csapadékot kapott. Száraz tavaszon az állomány gyengén fejlődött, nem bokrosodott és gyorsan szárbaszökött. A m2-enkénti kalászszám 130 db volt átlagosan, az ezermag tömege pedig 30 g. A 0,3 t/ha körüli szalma és szem tömegét a bőséges NPK-trágyázás megkétszerezte, így a maximális földfeletti légszáraz biomassza 1,5 t/ha mennyiséget ért.2O5), 6 kg Mg (10 kg MgO) mennyiségnek adódott. A N és K mintegy 50%-kal, P és Ca 150–200%-kal, a Mg 500%-kal haladta meg a hazai szaktanácsadásban ajánlott irányszámokat. Az extrém körülmények között, kicsi terméssel nyert fajlagos értékek nem adhatnak reális útmutatást a tervezett termés elemigényének becslésekor.

2. A kontrollhoz viszonyítva az NP-trágyázás növelte a N és a Ca, Mg, Na, Sr kationok mennyiségét a szalmában, majd a pótlólagos K-trágyázással a kifejezett kationantagonizmus nyomán a Ca, Mg, Na, Sr elemek beépülése gátlást szenvedett. A K-Ba szinergizmust, míg a K-B elemek közötti kapcsolat antagonizmust jelzett. A kis termésben a legtöbb vizsgált elem feldúsult, az aszály töményedési effektust eredményezett a N, K, Ca, Mg, P esetében.

3. Az NP-trágyázás bizonyíthatóan serkentette a N, Ca, S, Sr, B akkumulációját a szemben. A javuló K-ellátottsággal itt is nőtt a Ba-tartalom, ill. visszaszorult az egyéb kationok felvétele. A töményedési effektus azonban nem jelentkezett a szemtermés összetételében, eltérően a szalmától.

4. A szem elsősorban a N, P, Zn, ill. részben a S és Cu elemekben dúsult. Szalma viszont 1,5–2,0-szor több K és Mg, 3–4-szer több Fe, Mn, Na, B; 10–13-szor több Ca, Ba, S, ill. 23-szor több Fe elemet halmozott fel szöveteiben a szemhez képest.

5. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés ún. fajlagos elemtartalma a kísérlet átlagában 35 kg N, 28 kg K, 12 kg Ca, 10 kg P (23 kg P2O5), 6 kg Mg (10 kg MgO) mennyiségnek adódott. A N és K mintegy 50%-kal, P és Ca 150–200%-kal, a Mg 500%-kal haladta meg a hazai szaktanácsadásban ajánlott irányszámokat. Az extrém körülmények között, kicsi terméssel nyert fajlagos értékek nem adhatnak reális útmutatást a tervezett termés elemigényének becslésekor.

Restricted access

Duna-Tisza közi karbonátos homoktalajon 1970-ben beállított NPK műtrágyázási kísérletünk 29. évében, 1999-ben vizsgáltuk a kezelések hatását az őszi árpa fejlődésére, termésére, elemfelvételére, valamint a talaj szántott rétegének ammóniumlaktát-ecetsav (AL) oldható PK-tartalmára. A termőhely feltalaja 1% körüli CaCO3-ot és humuszt, valamint 5–10% agyagot tartalmaz, az altalaj erősen karbonátos. A talajvíz 5–7 m mélyen található, a terület aszályérzékeny, felvehető tápelemekkel (N,P,K) gyengén ellátott. A kísérletből levonható főbb következtetések:

  1. A talajgazdagító PK-műtrágyázás nyomán az AL-oldható PK-készlet a “kielégítő” 150–200 mg/kg AL-P2O5, ill. AL-K2O tartományba emelkedett vagy meghaladta azt. A kontroll talajon mért kicsi, 1 t/ha szemtermés a mérsékelt NP-trágyázással 3 t/ha fölé emelkedett. A megnövelt NP-szintek, ill. a pótlólagos K-trágyázás érdemi terméstöbbleteket már nem adott ebben a közepesen száraz évben.
  2. A bőséges NP-trágyázással 40–50%-kal nőtt a szalma N, P, S és Sr tartalma, valamint megnyilvánult a K-Ca, K-Mg antagonizmus és a K-Ba szinergizmus. Többé-kevésbé ezek a hatások a szemtermés összetételében is nyomonkövethetők voltak. A mészlepedékes csernozjom vályogtalajon termett őszi árpával összehasonlítva megállapítható volt, hogy ezen a homoktalajon az árpaszalma szegény maradt K és Na elemekben, viszont rendkívüli módon feldúsult P, S, Sr és Ba elemekben.
  3. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés u.n. fajlagos elemtartalma 25 kg N, 13 kg K (16 kg K2O), 4 kg Ca (5–6 kg CaO), 3 kg Mg (5 kg MgO) és 8 kg P (18 kg P2O5) mennyiséget tett ki. A kiugróan nagy fajlagos P-tartalom arra utal, hogy a kolloidszegény homoktalajon a növények P-luxusfelvételre képesek a P-ral feltöltött talajon, a növényi P-felvétel kevéssé akadályozott.
Restricted access

Összefoglalás

Duna-Tisza közi meszes homoktalajon, az őrbottyáni kísérleti telepünkön beállított NPK műtrágyázási tartamkísérlet 27. évében, 1997-ben vizsgáltuk a kezelések hatását a köles fejlődésére, termésére, elemösszetételére, valamint a talaj AL-oldható PK-tartalmának változására. A termőhely talaja a főbb tápelemekkel (NPK) gyengén ellátott, a szántott réteg 1% körüli CaCO3-ot, valamint humuszt tartalmaz. A szántott réteg alatti rész erősen karbonátos. Az agyagos rész a talajprofilban 5–10% között változhat. A talajvíz 8–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A műtrágyákat pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában adagolhatunk. A N-t megosztva fele ősszel és fele tavasszal, a PK trágyákat ősszel szántás előtt szórtuk ki. A kísérletből levonható tanulságok:

1. A 80 kg/ha/év N-adag, valamint a 120 mg/kg körüli AL-K2O és a 200 mg/kg AL-P2O5 ellátottság felett igazolható terméstöbbletek már nem jelentkeztek. A kontroll parcellák szem- és szalmatermését az NP-trágyázás megkétszerezte. A pótlólagos K-trágyázással a szalma tömege tovább nőtt, 3–3,5-szeresére emelkedett.

2. Az NP-trágyázás serkentette a N, P, Mg, Ca, Mn, valamint gátolta a Zn beépülését a szalma szöveteibe. A javuló K-kínálattal nőtt a K %-a, ill. csökkent az antagonista Ca és Mg felvétele. A szemtermésben a kezeléshatások kevésbé jelentkeztek. Az NP-trágyázással itt is nőtt a N és Mn koncentrációja, ill. a P-Zn antagonizmus eredőjeként gátolt volt a Zn felvétele. Döntően a szemben akkumulálódott a N, P és Zn, míg a többi 7 vizsgált elem a szalmában mutatott nagyobb mennyiségeket.

3. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés ún. fajlagos elemtartalma a kísérleti vi-szonyok között 50 kg N, 51 kg K (61 kg K2O), 15 kg Ca (21 kg CaO), 10 kg Mg (17 kg MgO) és 8 kg P (18 kg P2O5) mennyiségnek felelt meg. Ez mintegy 50%-kal több P, 70%-kal több N és Mg, 200%-kal több K és 260%-kal több Ca felvételét tükrözi, mint a kedvező évben ugyanezen fajtánál csernozjom talajon kapott és a hazai szaktanácsadásnak ajánlott irányszámok. Az extrém körülmények között, kis terméssel nyert, luxusfelvételt tükröző fajlagos értékek nem adhatnak azonban útmutatást a tervezett termés elemigényeinek számításához.

Restricted access

Összefoglalás

Karbonátos Duna-Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90, 270 kg/ha mikroelemterhelés hatását a sárgarépára. A mikroelemek sóit egyízben a kísérlet indulásakor 1995. tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, ZnSO4 formájában. A 6 elem × 4 terhelés = 24 kezelés × 3 ismétlés = 72 parcellát jelentett 7 × 5 = 35 m2 parcellákkal. Termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és az NPK főbb tápelemekkel gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100 kg/ha N, 100 kg/ha P2O5 és 100 kg/ha K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. Főbb eredmények: A sárgarépa 6 hónapos tenyészideje alatt mindössze 234 mm csapadékot kapott. Aszályos volt a július és augusztus, tehát az intenzív gyökérfejlődés időszaka. Az alkalmazott mikroelemsók közül hatástalan volt a Cr(III), Cu és Pb. A Zn depresszív hatása a nagyobb 90 kg/ha, illetve 270 kg/ha terhelésnél jelentkezett. A Cr(VI) és Se toxicitása már kifejezett volt a 30 kg/ha terhelésnél, illetve az e feletti adagok a növényállomány kiritkulásához és pusztulásához vezettek. A nagyobb Cr(VI) és Se terhelés nyomán a gyomfajok is eltűntek, a talaj terméketlenné vált. A június 6-án vett fiatal lombban egy nagyságrenddel nőtt a Se, Cr, Cu, Pb koncentrációja a kontrollhoz viszonyítva, míg a hajtás Zn-tartalma megötszöröződött. Betakarítás idején szeptember 11-én a koncentrációk általában csökkentek. Kivételt a Se jelentett, mely mintegy 3-szorosára emelkedett a megfelelő kezelésekben. A gyökér Cr, Cu, Se tartalma kisebb volt mint a lombé, némileg védettebb volt az elemdúsulásokkal szemben. Az Pb és Zn átlagos tartalma viszont a lomb összetételétől érdemben nem különbözött. A toxikus Cr(VI) kezelésben termett gyökér és lomb Cr-tartalma átlagosan 50%-kal meghaladta a Cr(III) kezelésben fejlődött répáét. Szennyezetlen kontroll talajon a 20 t/ha körüli gyökér + 5 t/ha friss lombtermés 88 kg K; 57 kg Ca; 54 kg N; 14 kg Mg, Na és P; 11 kg S; 5–6 kg Fe és Al felvételt mutatott. A B 145 g, Zn 41 g, Cu 27 g mennyiségnek adódott. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a sárgarépa elemigényének számításakor a szaktanácsadásban. A szántott réteg cc.HNO3 + cc.H2O2 feltárással becsült “összes” Cr, Pb, Cu és Zn tartalma jól tükrözte a bevitt mennyiségeket, a terhelést. A Se esetében mintegy 50%-os dúsulást jelzett a talajvizsgálat az 1. év után. A vízoldható szelenát esővízzel a szántott réteg alá mosódhatott, illetve részben légköri elillanást szenvedhetett. A téma további vizsgálatokat igényel. Szennyezett talajon, a Cr(VI) és Se kezelésekben, a 3 g/ha Cr és 51 g/ha Se felvételi maximumokat a 30 kg/ha kezelésben kaptuk. Változatlan feltételek esetén a 30 kg/ha Cr fitoremediációja 10 ezer, a 30 kg/ha Se felvétele 585 évet venne igénybe. A terméscsökkenést nem okozó Cr(III), Pb, Cu, Zn kezelésekben a 270 kg/ha elemfelvétel kereken 17 ezer Cr-évet, 10 ezer Pb-évet, 4 ezer Cu-évet és 1570 Zn-évet igényelne. A pontszerű erősebb szennyezéskor a fitoremediáció nem lehet reális alternatíva még megfelelő hiperakkumulátor növényi faj esetében sem. A sárgarépa gyökere mind élelmezési, mind takarmányozási célokra alkalmatlanná vált a káros Pb és Se elemdúsulások miatt.

Restricted access

Összefoglalás

Karbonátos Duna-Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90, 270 kg/ha mikroelem-terhelés hatását az őszi búzára. A mikroelemek sóit egy ízben a kísérlet indulásakor 1995 tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, ZnSO4 formájában. A 6 elem × 4 terhelés = 24 kezelés × 3 ismétlés = 72 parcellát jelentett 7 × 5 = 35 m2 parcellákkal. Termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és az NPK főbb tápelemekkel gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100 kg/ha N, 100 kg/ha P2O5 és 100 kg/ha K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. Főbb eredmények:

  1. A kedvezőtlen csapadékviszonyok/időjárás nyomán a szennyezetlen kontroll talajon 3 t/ha szemtermés + 3 t/ha melléktermés képződött. A kísérlet 3. évében a maximális 270 kg/ha Se és Zn kezelés bizonyult toxikusnak. A Zn-terhelés eredményeképpen az aratáskori földfeletti biomassza mintegy a 60%-ára csökkent, míg a Se-terhelés a búza és az előforduló gyomfajok gyakorlatilag teljes pusztulását okozta.
  2. Aratás idején szennyezett talajon a melléktermésben 2-szeresére emelkedett a Cu, 3-szorosára a Zn, 4-szeresére az Pb, egy nagyságrenddel a Cr és 2540-szeresére a Se koncentrációja. A szemtermés genetikailag védettebbnek bizonyult. A Cr(III), Cr(VI), Pb és Cu elemek tartalma igazolhatóan nem változott a magban. A Zn mintegy 80%-kal, míg a Se a kontrollhoz viszonyítva 2640-szeresére dúsult. A Se mozgása nem gátolt a talaj-növény rendszerben, tömegárammal a növényen belüli transzport is akadálytalan. A búza magja humán fogyasztásra alkalmatlanná vált a Se-nel és Zn-kel erősen szennyezett talajon. A mag a Se-szennyezés miatt takarmányozásra is alkalmatlannak bizonyult.
  3. A maximális Se-felvétel a 90 kg/ha kezelésben jelentkezett és 442 g/ha mennyiséget tett ki. A Zn-felvétel maximuma 193 g/ha-nak adódott a 90 kg/ha Zn-kezelésben. A termésdepressziót nem okozó kezelésben a 6 t/ha biomasszába épült maximumok: 40 g/ha Cu, 14 g/ha Cr és 3 g/ha Pb, melyek a maximális 270 kg/ha terhelésnél voltak mérhetők. Változatlan viszonyokat feltételezve a 90 kg/ha Se felvételéhez 204 év, a Zn felvételhez 466 évre volna elvileg szükség. A 270 kg/ha szennyezés fitoremediációjának időigénye hasonló becsléssel közel 7 ezer Cu-év, 19 ezer Cr-év és 90 ezer Pb-év volna.
  4. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés úgynevezett fajlagos elemtartalma 30 kg N, 7–8 kg (8–10 kg K2O), 4–5 kg P (9–11 kg P2O5) és 3 kg körüli Ca, Mg és S menynyiséget tett ki. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a búza elemigényének számításakor a szaktanácsadásban.
Restricted access

Összefoglalás

Munka a műtrágyázási szaktanácsadás alapelveit és gyakorlati módszerét taglalja. Röviden áttekinti a növénytermesztés szemszögéből fontosabb talaptípusokat a termékenységüket meghatározó tulajdonságaik alapján (mechanikai összetétel, kémhatás, illetve mésztartalom). A talaj minőségének, trágyaigényességének elbírálásához közli a fontosabb talajfizikai és talajkémiai jellemzőket és határkoncentrációkat.

Kitér az alapvető tápelemek élettani hatásaira, illetve agronómiai jelentőségére. Bemutatja a trágyaszükséglet becslésének módszereit: szabadföldi kísérlet/próba, talajvizsgálatok, táblatörzskönyvi adatok felhasználása, tápelemmérleg készítése, egyéb trágyaigényt módosító tényezők figyelembe vétele.

Végül kitér a műtrágyázás és a környezetvédelem összefüggéseire. Hangsúlyozza, hogy a szakszerű műtrágyázás a talaj hiányosságait pótolva egészségesebb talajt, talajéletet, növényi és állati közösségeket eredményezhet. A trágyázás, műtrágyázás nemkívánatos mellékhatása (terméscsökkenés, minőségromlás, talaj- és talajvíz szennyeződése, stb.) akkor jelentkezhet, amikor a tápelemeket természetellenes formában, mennyiségben, arányban szakszerűtlenül használjuk.

Közlemény a szaktanácsadásban érintettek számára íródott útmutató.

Restricted access

Összefoglalás

Karbonátos Duna-Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90, 270 kg/ha mikroelem-terhelés hatását a sóskára. A mikroelemek sóit egy ízben a kísérlet indulásakor 1995. tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, ZnSO4 formájában. A 6 elem × 4 terhelés = 24 kezelés × 3 ismétlés = 72 parcellát jelentett 7 × 5 = 35 m2 parcellákkal. Termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és az NPK főbb tápelemekkel gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100 kg/ha N, 100 kg/ha P2O5 és 100 kg/ha K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. Főbb eredmények:

  • A sóska mintegy 3 hónapos tenyészideje alatt mindössze 152 mm csapadékot kapott. A zöld levéltermés szennyezetlen kontroll talajon mérsékelt maradt, 13–17 t/ha között ingadozott 11–12% légszárazanyag tartalommal.
  • Az 5 évvel ezelőtt adott Cr kevesebb, mint 1%-át, a Se mintegy 2%-át, a Zn 20%-át, Pb 38%-át, illetve a Cu 44%-át találtuk dúsulásként a szántott rétegben NH4-acetát+EDTA oldható formában. A Cr(VI) és a Se feltehetően, illetve döntően a mélyebb rétegekbe mosódhatott, míg a Zn, Pb és Cu más formákká alakulhatott a talajban.
  • Az 1 mg/kg feletti oldható Se, illetve 9 mg/kg feletti oldható Zn tartalmak esetén toxicitás lépett fel. A 2 mg/kg Se-tartalmú talajon a sóska termése 1/5-ére, a 19 mg/kg Zn-tartalmú talajon felére esett vissza.
  • A maximális levélbeni koncentráció mindössze 4–5 mg/kg Cr és Pb, 8 mg/kg Cu, 38 mg/kg Zn értéket ért el szennyezett talajon, mérsékelt akkumulációt jelezve. A Se viszont 446-szorosára dúsult a kontrollhoz képest, hiperakkumulációt mutatva. Az elemfelvétel maximumát 6–8 g/ha Cr és Pb, 13 g/ha Cu, 38 g/ha Zn és 211 g/ha Se jelezte. A szennyezett talajon termett sóska levél élelmezési célokra alkalmatlanná vált az Pb és Se kezelésekben elemdúsulásai miatt. A mérsékelt Cr és Cu akkumuláció viszont a termés biológiai értékét inkább növelheti.
  • A 10 t/ha friss sóskatermés fajlagos elemtartalma 22 kg N, 18 kg P2O5, 53 kg K2O, 25 kg CaO, 20 kg MgO és 3 kg S mennyiséget tett ki a kontroll talajon. A kicsi terméssel száraz évben emelkedett elemtartalmakat kaptunk, melyeket nem javaslunk a növény elemigényének számításakor a szaktanácsadásban figyelembe venni.
Restricted access