Search Results

You are looking at 1 - 10 of 99 items for

  • Author or Editor: Imre Kádár x
Clear All Modify Search

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon, az MTA TAKI Nagyhörcsök Kísérleti Telepén vizsgáltuk a K és B elemek közötti kölcsönhatásokat 1988-ban napraforgó jelzőnövénnyel. Az alaptrágyázás 100–100 kg N és P2O5·ha-1 volt. A K-szinteket 0, 1000 és 2000 kg·ha-1 K2O feltöltő adaggal, a B-szinteket 0, 20, 40 és 60 kg·ha-1 adaggal állítottuk be 1987 őszén, lucerna elővetemény után. A műtrágyákat Ca-ammónium-nitrát, szuperfoszfát, 60%-os KCl és 11%-os bórax formában alkalmaztuk. Főparcellaként a 3 K-szint, alparcellaként a 4 B-szint szolgált. A kísérletet 12 kezeléssel 3 ismétlésben, összesen 36 parcellával, osztott parcellás (split-plot) elrendezésben állítottuk be. A termőhely szántott rétege 5% körüli CaCO3-ot, 3% humuszt, 20–22% agyagot tartalmazott. A talaj eredetileg N, Ca, Mg és Mn elemekkel jól, káliummal közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a termőhely aszályérzékeny. A napraforgó tenyészideje alatt 290 mm csapadékot kapott (a sokéves átlaghoz közeli érték), igen száraz volt viszont a május és a július. A főbb megállapítások, eredmények: – Betakarítás idején a ha-onkénti tőszám 34 ezerről 23 ezerre csökkent igazolhatóan a B-terhelés nyomán a K-kontroll parcellákon. A tőszámcsökkenés nagyobb tányérokat, ezerkaszattömeget és tányéronkénti kaszattömeget indukálva terméskiegyenlítődést eredményezett. A káliummal feltöltött parcellákon a bór ilyen irányú negatív hatása elmaradt. A kaszat 2,1, a szár szintén 2,1, a tányér 1,3, az összes légszáraz föld feletti biomassza tömege 5,5 t·ha-1 mennyiséget tett ki. – A B-trágyázás igazolhatóan növelte a napraforgó szerveinek B-tartalmát, míg a K-trágyázás igazolhatóan vagy tendencia jelleggel mérsékelte. Az aratáskori tányérban halmozódott fel a legtöbb bór (69 mg·kg-1 átlagos koncentrációban), mely a szár és a kaszat átlagos B-készletét mintegy 3-szorosan múlta felül. A K-trágyázással a növényben mért K-tartalom érdemben nem módosult. – A 4–6 leveles korú gyökérben főként a Na és Fe, a hajtásban a N, K, Ca és Mg, az aratáskori tányérban a B mellett a Ca és Cu, míg a kaszatban a N, P, Zn és Cu elemek dúsultak. A szár N, P, Zn és Cu elemekben szegényedett el, melyekben a generatív kaszat dúsult. – Az 1 t kaszattermés + a hozzá tartozó szár és tányér melléktermés elemtartalma közelítően 46 kg N, 40 kg K (47 kg K2O), 27 kg Ca (38 kg CaO), 7 kg P (16 kg P2O5), 7 kg Mg (11 kg MgO) mennyiséget tett ki. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a napraforgó elemigényének becslésekor a szaktanácsadásban. – A talajzsaroló, illetve trágyaigényesnek tartott napraforgó trágyaigénye drasztikusan lecsökken kombájn betakarításnál, amennyiben a K, Ca és Mg elemek döntően a táblán maradó melléktermésben találhatók és el sem kerülnek az adott tábláról.

Restricted access

Karbonátos Duna–Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg·ha-1 mikroelem-terhelés hatását az őszi árpára. A mikroelemek sóit egy ízben, a kísérlet indulásakor (1995 tavaszán) szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3 és ZnSO4 formájában. A 6 elem×4 terhelés = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 db (egyenként 7×5 = 35 m²-es) parcellát jelentett. A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és a főbb tápelemekkel (NPK) gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100–100–100 kg·ha-1 N, P2O5 és K2O hatóanyagot alkalmaztunk évente az egész kísérletben. A főbb eredmények: – A májusi és júniusi aszályos időjárás eredményeképpen kis termések képződtek. A szennyezetlen talajon 1,8 t·ha-1 körüli őszi árpa szemtermést kaptunk, az aratáskori összes föld feletti légszáraz biomassza alig haladta meg a 3 t·ha-1 mennyiséget. A kísérlet 6. évében a 270 kg·ha-1 Se- és Zn-terhelések utóhatása bizonyult toxikusnak. Depresszió döntően a generatív fázisban jelentkezett, a szemtermések 60–70%-kal csökkentek. – A Cr(III)-kezelésben a szalma és a szem Cr-tartalma egyértelműen, igazolhatóan nem nőtt a terheléssel. A Cr(VI)-kezelésben a mérsékelt akkumuláció már igazolható volt. Pb-akkumuláció csak a szalmában volt bizonyítható, a szemben szennyezett talajon is a 0,1 mg·kg-1 méréshatár alatt maradt. A Cu a kontrollhoz képest 2–2,5-szeresen dúsult átlagosan. A Zn-tartalom a szalmában 6-szorosára, a szemben 3-szorosára nőtt, míg a Se hiperakkumulációt jelzett mindkét növényi részben (470-szeres koncentrációnövekedéssel). A mag emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált a Se- és az erősebben szennyezett Zn-kezelésekben, míg a melléktermés takarmányozásra a szelénnel kezelt talajon. – Szennyezett talajon a maximális elemfelvétel (g ha-onként) az alábbi volt aratáskor: Se 243, Zn 81, Cu 10, Cr és Pb 6. Változatlan viszonyokat feltételezve a Se esetében 1111, a Zn-nél 3300, a Cu esetén 27 ezer , valamint a Cr és Pb esetén 45 ezer felvételi évre volna szükség a talaj ilyen módon való megtisztításához, a fitoremediációhoz. – Az őszi árpa fajlagos (1 t szem + a hozzá tartozó melléktermés) elemtartalma 28–13–28–9–7 = N–P2O5–K2O–CaO–MgO kg·t-1 volt a kísérletben. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a növény elemigényének számításakor a szaktanácsadásban. – A talajvizsgálatok szerint a szennyezett talajon az NH4-acetát+EDTA-oldható Cr a 0–30 cm-es feltalajban dúsult a Cr(III)-kezelésben, míg a Cr(VI)-kezelésben a Cr maximumát már 260 cm alatt találtuk és az egész szelvény szennyeződött. A Cu, Pb és Zn szintén a feltalajban dúsult, tehát a bevitel helyén maradt a kísérlet 6. éve után is. A vízoldható Se a Cr(VI)-hoz hasonlóan az egész 0–290 cm-es rétegben nyomon követhető volt, de a kilúgzás teljes zónáját a mintavétel nem tudta feltárni.

Restricted access

1992-ben mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a nitrogén, réz és molibén elemek közötti kölcsönhatásokat tritikáléval. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli karboná-tot és 20% körüli agyagot tartalmazott. A talajelemzések alapján a terület jó Ca-, Mg-, K- és Mn-, kielégítő Cu-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A tenyészidő kilenc hónapja alatt azonban 379 mm eső hullott, közepes csapadékellátottságot biztosítva a tritikálénak. A kísérletet 4N x 3Cu = 12 kezelés x 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N-trágyázás 0, 100, 200, 300 kg·ha-1, a Cu-trágyázás 0, 50 és 100 kg·ha-1 adagokat jelentett Ca-NH4NO3, illetve CuSO4 formájában. A kísérlet ötödik évében a 15 m hosszú parcellákat megfeleztük és 1 m-es úttal elválasztottuk. A kísérlet így sávos split-plot elrendezésűvé vált 72 parcellával (4N x 3Cu x 2Mo = 24 kezelés x 3 ismétlés). A 48 kg·ha-1 molibdént (NH4)6Mo7O24x4H2O formában alkalmaztuk.

A vizsgálat fontosabb eredményei az alábbiakban foglalhatóak össze.:

  • A 100 kg·(ha·év)-1 N-adagok a szemtermést 4,1 t·ha-1-ról 5,7 t·ha-1-ra növelték, míg az ennél nagyobb adagú N-, Cu- és a Mo-trágyázás is hatástalan maradt.
  • Levéldiagnosztikai szempontból a BERGMANN (1992) által az őszi búzára javasolt optimális elemtartalom értékek (2,3–3,8% N, 3,3–4,5% K, 0,35–1,00% Ca, 0,25–0,50% P, illetve 0,10–0,23% Mg) megfelelő alapot jelenthetnek a tritikále tápláltsági állapotának megítéléséhez, a bokrosodásvégi hajtás összetétele alapján.
  • A bőséges nitrogénkínálattal látványosan emelkedett a betakarításkori szalma N, K, Ca, Mg, S, P, Na, Mn, Ba, Sr, B és Pb koncentrációja. A szemtermés esetében a N, S, Ca és Mn beépülését a N-trágyázás igazolhatóan serkentette.
  • A N x Cu kezelések nyomán megkétszereződött a hajtás és a szalma N-készlete. A Mo-trágyázott talajon a szalmában három, a szemben két nagyságrenddel nőtt meg a Mo-koncentráció. A N-kínálattal a beépült Mo mennyisége további 50%-kal emelkedett.
  • A 11 t·ha-1 légszáraz földfeletti biomasszába kereken 177 kg N, 84 kg K, 27 kg Ca, 24 kg P, 16 kg S és 11 kg Mg épült be. Az 1 t szem + a hozzátartozó mellék-termés úgynevezett fajlagos elemtartalma átlagosan az alábbiak szerint alakult.: 34 kg N, 19 kg K2O, 10–11 kg P2O5, 7 kg CaO, 3–4 kg MgO.

Adataink orientálhatják a szaktanácsadást a tervezett tritikále termés elemszük-ségletének számításakor.

Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a N, Cu és Mo elemek közötti kölcsönhatásokat 1994-ben zab növénnyel. Termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és 20% körüli agyagot tartalmazott. Talajelemzések alapján a terület jó Ca, Mg, K, Mn, kielégítő Cu, valamint gyenge-közepes P és Zn ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N × 3Cu = 12 kezelés × 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N 0, 100, 200, 300 kg·ha−1, a Cu 0, 50, 100 kg/ha adagokat jelentett Ca-ammóniumnitrát, illetve CuSO4 formájában. A kísérlet 5. évében a 15 m hosszú parcellákat megfeleztük és 1 m-es úttal elválasztottuk. A kísérlet sávos split-plot elrendezésűvé vált 4N×3Cu×2Mo = 24 kezelés × 3 ismétlés = 72 parcellával. A 48 kg·ha−1 Mo-t (NH4)6Mo7O24×4H2O formában alkalmaztuk. Főbb eredmények:

— Az aszályos évben mindössze 137 mm eső esett a zab 140 napos tenyészideje alatt. A N-trágyázásra a kontrollon mért 3,8 t·ha−1 szemtermés 2,1 t·ha 1-ra zuhant. A Cu és a Mo kezelések a terméstömeget nem befolyásolták, hasonlóan a korábbi évekhez.

— A N-bőséggel emelkedett a N, Ca, K, P, S, Mg, Ni koncentrációja a bokrosodáskori hajtásban, aratáskori szalmában és szemben egyaránt, míg a Na és Ba mennyisége visszaesett aratás idején.

— A Cu beépülését mind a Cu, mind a N kínálata serkentette. A fiatal hajtás Cu-tartalma a pozitív NxCu kölcsönhatás nyomán megháromszorozódott. A Ntrágyázás kifejezettebben növelte a Cu-tartalmat, mint a Cu-trágya.

— A két évvel korábban adott 48 kg·ha−1 Mo-adag nyomán a zab vegetatív részeinek Mo-koncentrációja két nagyságrenddel dúsult és a magban is többszörösére nőtt. A termés állati fogyasztásra alkalmatlanná vált.

— Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés fajlagos elemtartalma 30 kg N, 36 kg K2O, 11–13 kg P2O5, 11–14 kg CaO, 4–6 kg MgO mennyiségnek adódott. A N túltrágyázás okozta depresszió (kis termések) miatt az elemtartalom megnőtt (betöményedett) a növényi szövetekben. Az extrém nagy CaO és MgO fajlagos értékek létrejöttéhez a meszes, Ca és Mg elemekben gazdag termőhely is hozzájárulhatott.

Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon, az MTA ATK TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén (Mezőföldön) vizsgáltuk a K, B és Sr elemek közötti kölcsönhatásokat a kísérlet 11. évében, 1998-ban mák növénnyel.Az alaptrágyázás általában 100–100 kg N és P2O5·ha−1·év−1 volt, amelyet 25%-os pétisó és szuperfoszfát formájában adtunk ki. A K-szinteket megismételt 0, 1000, 2000 kg K2O-, a B-szinteket megismételt 0, 20, 40, 60 kg B-, a Sr-szinteket 67 kg Sr hektáronkénti adaggal állítottuk be. Műtrágyaként 60%-os KCl-ot, 11%-os bóraxot és 33%-os SrCl2·6H2O sót alkalmaztunk. Főparcellánként három K-kezelés, alparcellánként négy B-kezelés, al-alparcellánként két Sr-kezelés szolgált, 24 kezeléssel×3 ismétlésben = 72 parcellával, osztott parcellás elrendezésben.A kisérlet béallításakor (1987 őszén) a szántott réteg 5% CaCO3-ot, 3% humuszt, 20% agyagot tartalmazott. A pH(H2O) 7,8; a pH(KCl) 7,3; az AL-oldható K2O es P2O5 180–200 es 100–120, a KCl-oldhato Mg 110–150, a KCl+EDTA-oldható Mn 60–80, a Cu és Zn 1–2, valamint a B 0,7 mg·kg−1 értékkel volt jellemezhető. A termőhely kielégitő K-, Ca- és Mg-; közepes N- és P-; valamint gyenge Zn- és Cu-ellátottságu. A talajvíz szintje 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. Az átlagos középhőmérséklet 11 °C, az éves csapadékösszeg 400–600 mm közötti, egyenetlen eloszlással.A Kompolti M fajtájú mákot 1998. március 16-án vetettük el 45 cm sortávolságra, 1–2 cm mélyre. A kísérletben végzett agrotechnikai műveletekről és a vonatkozó módszertani megfigyelésekről az 1. táblázat ad áttekintést.A főbb megállapítások, levonható következtetések:

  1. — Ebben a kedvező csapadékellátottságú évben a kezeléshatások elmaradtak. Az aratáskori szár 3,4, a tok 1,1, a mag 1,6 t·ha−1 tömeget adott, a mák összes légszáraz föld feletti biomassza tömege 6,1 t·ha−1 mennyiséget tett ki.
  2. — A bórtrágya hat év után sem mosódott a mélyebb talajrétegekbe. A sekélyen gyökerező mák szerveinek B-tartalma a többszörösére nőtt a B-terheléssel. Mérséklődött ezzel egyidejűleg a szár és a tok Ca- és Mg-koncentrációja. A K-trágyázás emelte a szár és a tok K-, illetve csökkentette a Mg %-át. Igazolható volt a hat évvel korábban adott 67 kg Sr·ha−1 Sr-trágyázás hatása is a mákszervek emelkedett Srtartalmában.
  3. — Az 1 t mag és a hozzá tartozó melléktermés fajlagos/egységnyi elemtartalma 79-41-114-109-20 = N-P2O5-K2O-CaO-MgO kg·t−1 mennyiségnek adódott. Hasonló fajlagos értékeket mértünk korábbi kísérleteinkben is, melyek a hazai szaktanácsadásban ajánlott N, P és K fajlagosokat átlagosan mintegy kétszeresen, a Ca és Mg fajlagosokat 5–6-szorosan múlják felül. Javasoljuk a hazai szaktanács revízióját.

Restricted access

The surplus of the NPK balances of Hungarian agriculture, appearing in the nutrient balance sheet is a consequence of intensive fertilization in the past. Hungary had a positive P-balance between 1960 and 1990 for 30 years, and a positive NK-balance between 1970 and 1990 for 20 years during the 20th century.Studying the long-term effects of superphosphate in a field experiment on calcareous chernozem soil, it was found that the “half life time” of residual P was 5–7 years. The trial, i.e. the P after-effect lasted for 20 years.Liming and fertilization are the main soil fertility improving considerations for acidic sandy soils. These soils are often poor in all major nutrients. Mineral fertilizers, mainly NH4NO3, acidify soil, the pH values sink in comparison to the unfertilized plot. Liming and use of dolomite powder may counterbalance the acidification.

Restricted access

Löszön képződött vályog mechanikai összetételű karbonátos csernozjom talajon, az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén szabadföldi kisparcellás mikroelem-terhelési kísérletet állítottunk be 1991 tavaszán. A termőhely talajának szántott rétege mintegy 5% CaCO3-ot és 3% humuszt tartalmazott, oldható tápelemekkel való ellátottsága az alábbi volt: Ca és Mn igen jó, Mg és Cu kielégítő, N és K közepes, P és Zn gyenge. A talajvíz 15 m mélyen helyezkedik el, a terület vízmérlege negatív, aszályra hajló.A 13 vizsgált mikroelem sóit 4-4 szinten alkalmaztuk 1991 tavaszán, a kukorica vetése előtt. A 13×4 = 52 kezelést 2 ismétlésben állítottuk be összesen 104 parcellán splitplot elrendezésben. A kísérlet terhelési szintjei 0, 90, 270, illetve 810 kg·ha−1 mennyiséget jelentettek elemenként AlCl3, As2O3/NaAsO2, BaCl2, CdSO4, K2CrO4, CuSO4, HgCl2, (NH4)6Mo7O24, NiSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, SrSO4 és ZnSO4 formájában.A kísérlet 14–18. éveiben lucernát termesztettünk. A lucerna telepítése előtt 2003 őszén 400 kg P2O5·ha−1 és 800 kg K2O·ha−1 adaggal feltöltő trágyázást végeztünk szuperfoszfát és kálisó formájában.A kísérleti eredmények alapján levonható főbb tanulságok a következők:

  1. Extrém aszályos év 2004 és 2008 között nem volt. Részben ezért, valamint a talaj kielégítő tápanyagkészlete miatt a lucerna képes volt öt éven át fennmaradni és kielégítő termést adni. Általában évente 4-4 kaszálásra került sor május és szeptember eleje között. A legnagyobb szénahozamokat az 1. kaszálás adta. A kontrolltalajon az öt év alatt 62,5 t·ha−1 széna termett. A 90 kg·ha−1 Se-terhelésnél kereken 10 t·ha−1 többlet jelentkezett míg az extrém Se-túlsúlyos talajon 8 t·ha−1 terméscsökkenést kaptunk. A változások statisztikailag igazolhatók voltak.
  2. A széna elemösszetétele szennyezett talajon drasztikusan változott a kontrollhoz képest. Az egyes évek és a kaszálások átlagában a Cu és Zn mintegy a kétszeresére, a Sr a háromszorosára dúsult. Az As, Ba, Cd, Cr és Ni elemek koncentrációi minimum egy, míg a Mo és Se elemek koncentrációi 2–3 nagyságrenddel emelkedtek. A nagyságrendbeli akkumuláció takarmányozásra alkalmatlan szénát eredményezett.
  3. A 19 kaszálással, illetve az öt év alatt szennyezetlen talajon a lucerna 2 t·ha−1 nitrogént épített be a föld feletti termésébe, mely döntően a levegőből származott. Az öt év alatt felvett Ca átlagosan 1546, K 1232, P 200, Mg 200, S 189 és Na 22 kg·ha−1 mennyiséget tett ki. A Fe-felvétel mintegy 7, az Al, Mn és B elemeké 3 kg·ha−1 volt, míg a felvett Co 2–3 g·ha−1 volt.
  4. A szennyezett talajon a maximális elemhozamok öt év alatt az alábbiak voltak (hara vetítve): Mo 29 kg, Sr 20 kg, Se 19 kg, Ba és Zn 2-2 kg; Cu 600 g, Ni és Cd 200 g, Cr 150 g, As 130 g, Pb 16 g.
  5. Megállapítható összefoglalóan, hogy a lucerna a Mo, Sr és Se elemekkel mérsékelten szennyezett talajok tisztítására,/remediációjára alkalmas lehet hazai viszonyaink között. Előnyt jelenthet a növény nagy föld feletti biomasszája, valamint a mélyen lenyúló gyökérzete. A Se és a Mo ugyanis szelenát/molibdenát, valamint a Cr kromátion formájában az altalajt szennyezheti. A termett széna azonban takarmányozási célokra nem használható.

Restricted access

Az MTA TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén (Mezőföld), mészlepedékes csernozjom vályogtalajon vizsgáltuk a K, B és Sr elemek közötti kölcsönhatásokat 1998 és 2004 között. A K-szinteket megismételt 0, 1000 és 2000 kg K2O·ha−1, a B-szinteket megismételt 0, 20, 40, 60 kg B·ha−1 és a Sr-szinteket 67 kg Sr·ha−1 adaggal állítottuk be. Műtrágyaként 60%-os KCl-ot, 11%-os bóraxot és 33%-os SrCl2x6H2O sót alkalmaztunk. Főparcellánként 3K-kezelés, alparcellánként 4B-kezelés, al-alparcellánként 2Sr-kezelés szolgált (24 kezelés × 3 ismétlésben = 72 parcella), osztott parcellás elrendezésben.

kísérlet beállításakor (1987 őszén) a szántott réteg 5% CaCO3-ot, 3% humuszt és 20% agyagot tartalmazott. A pH(H2O) 7,8 a pH(KCl) pedig 7,3 volt. Az AL-K2O 180–200, az AL-P2O5 100–120, a KCl-oldható Mg 110–150, a KCl+EDTA oldható Mn 60–80, a Cu és Zn 1–2 és a B 0,7 mg·kg−1 értékkel volt jellemezhető. A termőhely kielégítő K-, Ca-, B- és Mg-; közepes N- és P-; valamint gyenge Zn- és Cu-ellátottságú. A talajvíz szintje 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. Az átlagos középhőmérséklet 11 °C, az éves csapadékösszeg 400 és 600 mm közötti egyenetlen eloszlással.

A főbb megállapítások és levonható tanulságok az alábbiak:

  • Ezen a káliummal és bórral eredetileg egyaránt kielégítően ellátott talajon, a kísérlet 13. évére, az AL-K2O tartalom a szántott rétegben az eredeti 180–200 mg·kg−1 értékről 140 mg·kg−1-ra csökkent. A K-hatások idővel kifejezettebbekké váltak, a koronafürt a négy év alatti hét kaszálással 572 kg K2O·ha−1 mennyiséggel szegényítette a talajt. A K-kontrollhoz képest a 2. kaszálás 2004-ben már 10 t·ha-1 zöld, illetve 1 t·ha-1 légszáraz szénatöbbletet adott, a zöldtermés szárazanyag tartalmát átlagosan 2%-kal mérsékelte. A B- és a Sr-kezelések a termés tömegét iga-zolhatóan nem befolyásolták. A négy év, illetve a hét kaszálás összesen 110–120 t·ha−1 friss, illetve 21–24 t·ha−1 légszáraz szénahozamot adott.
  • A K-trágyázás gátolta a Ca, Mg, Na és Sr kationok beépülését a szénába a K-tartalom egyidejű növelése mellett. A B-trágyázás még 10–14 év után is megtöbb-szörözte a széna B-tartalmát. A kis terméstömegű, elöregedő szénában a B-akkumuláció elérte a 372 mg·kg−1 mennyiséget. A 9–12 évvel korábban adott 67 kg·ha−1 Sr-adag általában igazolhatóan mérsékelte az antagonista Na felvételét.
  • A lucerna zöldbimbós állományára az irodalomban közölt és általunk is ellen-őrzött 2–5% N; 2–4% K; 1–3% Ca; 0,3–0,8% Mg; 0,3–0,7% P és S, illetve 30–200 mg·kg−1 Fe és Al; 30–100 mg Mn·kg−1, 35–80 mg B·kg−1, 20–70 mg Zn·kg−1, 5–15 mg Cu·kg−1 és 0,5–2,0 mg Mo·kg−1 optimumok megfelelőek lehetnek a koronafürt tápláltsági állapotának megítélésére is.
  • Az 1 t szénatermés átlagos, fajlagos elemtartalma 34 kg N, 22 kg K (26 kg K2O), 20 kg Ca (28 kg CaO), 3,5 kg P (8 kg P2O5), 3,1 kg Mg (5 kg MgO), 2,7 kg S, 216 g Fe, 149 g Al, 66 g Mn, 70 g Sr, 16 g Na, 28 g B, 15 g Zn, 6–7 g Cu és 4–5 g Ba mennyiséget tett ki ezen a talajon.Adataink felhasználhatók a szaktanácsadásban, a tervezett termés elemigény számításakor, figyelembe véve, hogy a N-t alapvetően a légköri megkötés fedezheti, illetve a Zn és Cu fajlagosok mérsékeltek a termőhely gyenge Zn- és Cu-ellátottsága miatt.
  • Ami a koronafürt széna takarmányértékét illeti megállapítottuk, hogy a stan-dard lucerna összetételhez viszonyítva a nyersfehérje 29, a nyersrost 26%-kal halad-ta meg a lucernáét, míg a nyershamu 11, a nyerszsír 27%-kal volt kevesebb. A ko-ronafürt és a lucerna aminosav tartalmát (17 aminosav) összevetve azt találtuk, hogy a koronafürt szénafehérje rendkívül szegény cisztin (CYS), illetve rendkívül gazdag prolamin (PRO) és asparagin (ASP) aminosavakban. A többi aminosav lényeges eltérést nem mutat (10–20%) a két hüvelyes takarmánynövényben.

Összességében megállapítható, hogy a koronafürt versenyképes lehet a lucerná-val mind a szénahozamát, mind a takarmányértékét tekintve, különösen gyengébb talajokon.

Restricted access