Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Imre Szatmári x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az összefoglalás sorra veszi a Békés megyében a 19. század végétől napjainkig végzett templomfeltárásokat, azok helyét, időpontját és ásatóit. A Békés megyei 41 ásatás közül kettő még közöletlen, így 39 középkori egyházi épület alaprajzán (1-43.) keresztül nyílik mód az egyes ásatások legjelentősebb eredményeinek összefoglalására. Szó esik a megyei nemzetségi monostorokról, az egyéb szerzetesi rendházakról, a kápolnákról és a falusi plébániatemplomokról, valamint az egyházak patrónusairól is.

Restricted access

A Magyar Nemzeti Múzeumban 1878-ban vették leltárba azt az aranyból készült, 13. századra keltezhető melltűt, amely Békéscsabáról került a fővárosba. A szerelmespárként vagy táncoló párosként értelmezett, férfit és nőt ábrázoló, valószínűleg a női felsőruha nyakkivágásának összefogására szolgáló tárgy az eddig megjelent publikációk többségében tévesen a Komárom megyei Tömörd lelőhely-megjelöléssel szerepel, és csak a legutóbbi időkben vált egyértelművé, hogy békéscsabai leletről van szó. Az eredeti leltári bejegyzés, valamint az ahhoz kapcsolódó iratok ugyanis világosan bizonyítják a tárgy származásának Békés megyei, békéscsabai voltát, és egyértelmű, hogy a középkorral foglalkozó szakirodalomban elterjedt téves lelőhely-meghatározás az első pontatlan olvasat és közlés későbbi felületes átvételeinek eredménye. A középkori régészetünkben elterjedt tévedés helyreigazítása szükséges, mert ezáltal a tárgy értelmezése a későbbi kutatások során a pusztán tipológiai elemzést kiszélesítő részletesebb adatok összefüggéseinek vizsgálatával új megvilágításba kerülhet.

Restricted access

Although there is a wealth of studies on Romanesque metal bowls, no consensus has been reached regarding the craftsmanship, the depictions, the function, the distribution and the dating of these bowls. The assessment of the still unpublished finds from a smaller region can stimulate advances in this field. One case in point is the publication of the bowl fragments housed in various collections of County Békés.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A rotátorköpeny-szakadás következménye az izom atrófiája és zsíros degenerációja. Ezek mértéke befolyásolja az ín rekonstruálhatóságát és a műtét utáni funkciót. Célkitűzés: Degeneratív szakadások rekonstrukciója után vizsgáltuk az izomállomány változását és ennek összefüggését a posztoperatív funkcióval 65 év feletti betegeknél. Módszer: A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján artroszkópos rotátorköpeny rekonstrukciók utánkövetését végeztük. A vizsgálatba tizenegy, 65 év feletti beteg került bevonásra; az átlagos utánkövetési idő 39,9 hónap, a betegek átlagéletkora 71,9 év volt. A szakadás mérete szerint 3 C1, 3 C2, 4 C3 és 1 C4 volt. Minden betegnél műtét előtti és műtét utáni mágnesesrezonancia-vizsgálat elemzése, vizuális analóg skála és Constant-pontszám meghatározása történt. Eredmények: A posztoperatív átlagos Constant-érték 75 pont volt. Az izomatrófiára utaló értékek és a zsíros degeneráció nem mutattak szignifikáns javulást. Következtetés: A vizsgálat szerint a rotátorköpeny-szakadás 65 év felett végzett rekonstrukciója után az izomállomány zsíros degenerációja és atrófiája progrediál, az eredmények alapján ugyanakkor jó funkciót biztosít az ín rekonstrukciója. Orv Hetil. 2019; 160(14): 533–539.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Szatmári
,
Balázs Benedek
,
Tamás Perlaky
,
Krisztián Szalay
,
Imre Sallai
,
Gábor Skaliczki
,
Miklós Szendrői
, and
Imre Antal

Absztrakt:

Bevezetés: A válltáji primer és áttéti csonttumorok miatt végzett humerus proximalis vég reszekciókat követő rekonstrukcióra több módszer (csontgraft, endoprotézisek) is használatos. Az új eljárások egyike az ízületi felszínek és az eltávolított, különböző hosszúságú humerus proximalis vég reverz vállprotézissel, adott esetben csontbeültetéssel kiegészített (kompozit eljárás) pótlása, az elérhető jobb vállfunkció reményében. Célkitűzés: A fenti eljárással általunk operált betegcsoport vállfunkciójának összevetése azon betegekkel, akiknél a reverz protézis indikációját degeneratív vállbetegség (rotátorköpeny-arthropathia) képezte. Továbbá annak vizsgálata, hogy a két csoport között mekkora különbséget találunk a vállfunkciót, stabilitást, a protézis megbízhatóságát illetően, azokat nem onkológiai jellegű értékelőrendszerekkel vizsgálva. Módszer: A vizsgálatban 23 beteg vett részt (13 férfi, 10 nő), akiket 2012 és 2016 között operáltunk intézményünkben. Közülük 15-nél rotátorköpeny-arthropathia volt a reverz protézis indikációja, míg 8 esetben tumoros elváltozás miatt végeztük a humerus vállközeli reszekcióját, illetve a protetizálást. Betegeink átlagéletkora 62,5 év volt (17–82), az átlagos utánkövetés időtartama pedig 23,5 hónap (5–57). Betegeinknél fizikális vizsgálatot végeztünk, az operált karjukról röntgenfelvételek készültek, valamint funkcionális pontrendszerek alapján rögzítettük és elemeztük az adatokat. Eredmények: A betegek által jelzett posztoperatív fájdalom mértéke csaknem megegyezett a két csoportban, azonban csak a rotátorköpeny-arthropathiás csoportban voltak olyan betegek, akik gyógyszeres fájdalomcsillapításra szorultak. Várakozásunkkal összhangban tumoros betegeink esetén mindhárom pontrendszerben valamelyest alacsonyabb értékeket kaptunk. A tumoros betegek az elért eredménnyel elégedettek voltak. Következtetések: A humerus proximalis vég reszekciókat követően a reverzprotézis-beültetés esetenként csontallografttal kiegészítve a rekonstrukció megbízható módszere, mely az elérhető funkciókat és a megbízhatóságot illetően megközelíti a nem tumoros indikációval vállprotetizált betegeknél tapasztalhatókat. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1838–1843.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Szatmári
,
Ákos Menyhárt
,
Imre Antal
,
Imre Sallai
,
Gergely Holnapy
,
Zoltán Bejek
, and
Gábor Skaliczki

Absztrakt:

Bevezetés: Az egyre nagyobb számban végzett nagyízületi arthroplasticák miatt előtérbe került a posztoperatív kórházi napok számának csökkentése, valamint a rehabilitáció gyorsítása. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő, hatékony, biztonságos posztoperatív fájdalomcsillapítás. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy összehasonlítsuk a hagyományos és az újfajta multimodális fájdalomcsillapító kezelésben részesült betegek posztoperatív funkcionális eredményeit, a műtétet követő fájdalomszintjüket és opioidfájdalomcsillapító-igényeiket. Módszer: Prospektív vizsgálatunkba 81 beteget vontunk be, akiknél 2017. február és 2018. január között intézetünkben primer csípőprotézis-implantációt végeztünk. A randomizált módon csoportosított betegek közül a kontrollcsoportban 38 fő, a multimodális fájdalomcsillapításban részesült betegek csoportjában 43 fő szerepelt. Vizuális analóg skála (VAS) segítségével ellenőriztük a betegek szubjektív fájdalomszintjét, valamint rögzítettük fájdalomcsillapító-igényüket. Eredmények: Multimodális fájdalomcsillapításban részesült betegeinknél az opioidtartalmú fájdalomcsillapítók iránti szignifikánsan alacsonyabb igényt, valamint szignifikánsan alacsonyabb VAS-értéket tapasztaltunk a posztoperatív 6. órában, 3. és 4. napon. Továbbá e csoport betegei szignifikánsan rövidebb ideig tartózkodtak a kórházban a műtétet követően. Következtetések: Tapasztalataink alapján a multimodális fájdalomcsillapítás egyoldali primer csípőízületi arthroplastica esetén szignifikánsan csökkentette a betegek posztoperatív szubjektív fájdalomérzetét és fájdalomcsillapító-igényét. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2054–2060.

Open access
Archaeologiai Értesítő
Authors:
Szilvia Bartus-Szöllősi
,
Dénes Gabler
,
Zsuzsanna Hajnal
,
Erika Simonyi
,
Miklós Rácz
, and
Imre Szatmári
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
István Hartyánszky
,
András Kollár
,
Imre Kassai
,
Edgár Székely
,
László Ablonczy
,
Krisztina Kádár
, and
András Szatmári

Súlyos valvularis aortastenosis miatt csecsemőkorban percutan ballondilatációt követően kialakult billentyűelégtelenség korrigálására Ross-műtét történt. A posztoperatív időben fellépett aortagyök infektív endocarditis miatt az aortagyök pótlására homograft-beültetés vált szükségessé. Tizenkét éves korára a kinőtt aortabillentyű elégtelenné vált, az elmeszesedett aortagyök cseréje Bentall szerint műbillentyűs conduittal, a bal kamra kifolyási pályájának Konno szerinti megnagyobbításával vált lehetővé. Az aortabillentyű- és aortagyök-betegségek komplex sebészi kezelést igényelhetnek, és sokszor már csecsemő- és gyermekkorban is sikeresen elvégezhetők. Ilyen típusú műtéti megoldást először végeztek Magyarországon. Orv. Hetil., 2010, 41, 1712–1715.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Fanni Tóth
,
Ferenc Fülöp
,
István Szatmári
,
József Toldi
,
Imre Dékány
, and
László Vécsei

Absztrakt:

A kinureninek manapság intenzív érdeklődés tárgyát képezik, mivel számos fiziológiás és patológiás folyamatban részt vesznek. Az esszenciális aminosav triptofán elsősorban a kinurenin-útvonalon keresztül metabolizálódik. A lebomlás során kinurenin-aminotranszferázok segítségével keletkezik az egyik fontos termék, a kinurénsav. A kinurénsav excitatorikus receptorok ligandja, neuroprotektív tulajdonságú. A kinurénsav szintjének abnormális csökkenése vagy növekedése a neurotranszmitter-rendszerek egyensúlyának felborulásához vezethet, és ez számos neurodegeneratív és neuropszichiátriai betegségben megfigyelhető. A kinurénsav a poláros szerkezete miatt nehezen jut át a vér–agy-gáton, emiatt közvetlenül nem alkalmas terápiás célokra. Ezért kutatásunk célja olyan kinurénsav-analógok előállítása és farmakológiai tesztelése volt, melyek a vér–agy-gáton könnyebben átjutnak. Az újonnan szintetizált kinurénsav-analógok hatékonynak bizonyultak több idegrendszeri betegség (migrén, Huntington-kór) modelljében. A kinurénsav-származékokkal kapott eredmények szerint e vegyületek új terápiás célpontot jelenthetnek a neurodegeneratív betegségek kezelésében. Kutatási eredményeink alapján számos szabadalmi bejelentést benyújtottunk. Orv Hetil. 2020; 161(12): 443–451.

Open access

A vértranszfúzió gyakorisága primer csípőprotézis-beültetés után

Prevalence of blood transfusion after primary total hip arthroplasty

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Skaliczki
,
Attila Szatmári
,
Imre Sallai
,
Imre Antal
,
Balázs Kiss
,
Zoltán Bejek
,
Gergely Holnapy
,
Tibor Major
,
Gábor Czirók
, and
Tamás Terebessy

Absztrakt:

Bevezetés: Csípőprotézis-beültetés után gyakran van szükség vértranszfúzióra, mely esetenként komoly mellékhatásokkal járhat, nehezen hozzáférhető és költséges. Célkitűzés: Munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, saját gyakorlatunkban milyen gyakran van szükség primer csípőprotézis-beültetés során vérátömlesztésre, és ennek gyakoriságát mely tényezők befolyásolják. Módszer: Vizsgálatunkban 210, csípőprotézis-beültetésen átesett beteg anyagát dolgoztuk fel. Feljegyeztük a műtét előtti hemoglobin- és hematokritértékeket, a betegek életkorát, nemét, testtömegindexét, a beültetett protézis típusát, a drénhasználatot, valamint a perioperatív időszakban használt véralvadásgátló és a műtét során alkalmazott vérzéscsökkentő szereket. Az adatokat összevetettük az alkalmazott transzfúzió mennyiségével és típusával. Eredmények: Összesen a betegek 41%-a kapott vérkészítményt, az allogén transzfúzió aránya 8,6% volt. Az autotranszfúziós betegek nem igényeltek allogénvér-átömlesztést. A transzfúziós igény függött a preoperatív hemoglobin- és hematokritértékektől, a protézis típusától, a drénhasználattól és a vérzéscsillapító szerek használatától. A vérátömlesztés mennyisége nem mutatott összefüggést a betegek nemével és testtömegindexével. Következtetés: Vizsgálatunk alapján allogén vér transzfúziójára az esetek kevesebb mint 10%-ában van szükség primer csípőprotézis-beültetés során. A vérátömlesztést a leginkább a preoperatív hemoglobin- és hematokritértékek, valamint az alkalmazott, fibrinolízist gátló szerek befolyásolják. Az autotranszfúzió alkalmas módszer az allogénvér-átömlesztés elkerülésére. Orv Hetil. 2020; 161(8): 290–294.

Open access