Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: István Ágoston x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Boglárka Eisingerné Balassa
,
Tímea Csákvári
, and
István Ágoston

Absztrakt

Bevezetés: Hazánkban is egyre nagyobb jelentőségű az egészségügyi kiadások, ezen belül a gyógyszerekre fordított társadalombiztosítási támogatások kérdése. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja, hogy feltárjuk Magyarország 2010 és 2016 közötti egészségbiztosítási kiadásainak, valamint a gyógyszerekre adott társadalombiztosítási támogatásoknak a mértékét. Adatok és módszerek: Az adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, valamint a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisából származnak. Az elemzés során a 2010 és 2016 közötti időszakot vizsgáltuk. Elemeztük az egészségügyi kiadásokat a bruttó hazai termék (GDP) arányában, a bruttó fogyasztói áron számított gyógyszerforgalom és társadalombiztosítási támogatás változását, valamint területi egyenlőtlenségeiket. A tanulmány elkészítése során leíró statisztikai módszereket alkalmaztunk. Eredmények: Magyarországon az Egészségbiztosítási Alap kiadásai a GDP arányában a 2010. évi 5,5%-ról 2016-ban 6,1%-ra emelkedtek. A gyógyszerekre vonatkozó társadalombiztosítási támogatások összege 2013 óta emelkedik. A 10 000 lakosra jutó legmagasabb társadalombiztosítási támogatás Baranya (405 788 Ft/lakos) és Csongrád (384 724 Ft/lakos) megyében, valamint Budapesten (377 316 Ft/lakos) volt megfigyelhető. A legalacsonyabb társadalombiztosítási támogatást Nógrád (289 168 Ft/lakos) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (271 104 Ft/lakos) megyében találtuk. Következtetés: Az egészségügyi és gyógyszerkiadások trendjei emelkedő tendenciát mutatnak. Mind a bruttó fogyasztói áron számított gyógyszerforgalom, mind a társadalombiztosítási támogatás esetében jelentős területi egyenlőtlenségeket találunk. Kívánatos lenne a prevenció elemeinek erősítése, az egészségtudatos életmód és a sportolás népszerűsítése. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 49–54.

Open access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Ferenc Túry
,
Melinda Bimbó
,
Ágoston Gyollai
,
István Tiringer
, and
Fruzsina Iszáj
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Répásy
,
Dóra Endrei
,
Antal Zemplényi
,
István Ágoston
, and
Imre Boncz

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Célunk a montelukaszt hatóanyagú készítmények betegeket terhelő terápiás költségének vizsgálata volt Magyarországon. Módszer: Vizsgálatainkat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerforgalmi adatbázisára alapoztuk. A 2007 és 2015 közötti időszakra elemeztük a montelukaszt hatóanyagú gyógyszerek forgalmát és árát. Az alábbi indikátorokat használtuk: fogyasztói ár, napi terápiás költség, beteg általi térítési díj, kvázi térítési díj, a kezelési napok száma. Eredmények: A betegek által befizetett térítési díjtömeg a kezelési napok számának növekedése miatt 2011-ig nőtt, elérte a 277 millió forintot, majd 2012-ben a versenyhelyzet és a vaklicites eljárások miatt 133 millió forintra csökkent. A térítési díjtömeg az originális Singulairról 3 év alatt (2011–2014) áthelyeződött a generikumokra. A vizsgált időszakban a Singulair 10 mg filmtabletta napi terápiás költsége 314 forintról 96 forintra, a Montelukast Teva 10 mg filmtabletta napi terápiás költsége 187 forintról 46 forintra csökkent. Következtetés: A generikus verseny hatására javult a montelukasztterápia hozzáférhetősége: nőtt a kezelési napok száma, és csökkent a betegek által fizetendő térítési díj. Orv Hetil. 2018; 159(17): 682–687.

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
István Tiringer
,
Máté Szondy
,
Ágoston Gyollai
,
László Harmat
,
Ágota Pap
, and
Bálint Füzéki
Restricted access

A prosztatarák kezelésében alkalmazott besugárzási technikák vizelési képességre gyakorolt korai hatása

Early effects of different irradiation techniques used in the treatment of prostate cancer on urination

Orvosi Hetilap
Authors:
István Nahaji
,
Georgina Fröhlich
,
Stelios Mavrogenis
,
János Ferenc Szabó
,
Csaba Polgár
, and
Péter Ágoston

Összefoglaló. Bevezetés: A prosztatarák kezelésében jelentős szerepet kapnak a különböző sugárterápiás eljárások. Ennek ellenére a vizelési képességre gyakorolt, rövid és hosszú távú mellékhatásaikat objektív vizsgálómódszerrel igen kevés tanulmányban vizsgálták. Célkitűzés: Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan változik a korai vizelési képesség a különböző sugárterápiás eljárások során. Módszerek: A vizsgálatunkban meghatározott protokoll szerint a kezelés előtt minden bevont beteggel IPSS-t (nemzetközi prosztatatünet-értékelő lap) töltettünk ki, illetve uroflow (vizeletáramlási) vizsgálatot végeztünk, suprapubicus ultrahanggal meghatározott mictiós residuum méréssel kiegészítve. A sugárkezelés befejezésétől számított 4–6 héten belül ismételten elvégeztük ezeket a vizsgálatokat, melyekbe összesen 26 beteget vontunk be. A kezelési modalitások szerint 6, kis dózisteljesítményű (low-dose rate; LDR) brachytherapiában, 5, nagy dózisteljesítményű (high-dose rate; HDR) brachytherapiában, 12, Cyberknife (CK) készüléken extrém hipofrakcionált sugárkezelésben és 3, lineáris gyorsítón (LINAC) mérsékelten hipofrakcionált sugárkezelésben részesített prosztatarákos beteget választottunk be. A kezelések hasonlósága miatt az LDR- és a HDR-csoportot együttesen brachytherapiás csoportként (BTCS), a CK- és a LINAC-csoportot teleterápiás csoportként (TTCS) vizsgáltuk. Eredmények: A BTCS betegeinél az IPSS- és az uroflow paraméterek korai romlása (IPSS irritatív panaszok: p = 0,003, IPSS obstruktív panaszok: p = 0,011, maximális áramlás: p = 0,003, átlagos áramlás: p = 0,006) szignifikánsnak bizonyult, a TTCS-ban mindösszesen az IPSS irritatív tünetekben volt kimutatható eltérés (p = 0,011). Következtetés: A sugárterápiás modalitás kiválasztása előtt javasolható az uroflow és az IPSS-vizsgálat elvégzése. Eredményeink alapján azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés előtt középsúlyos vagy súlyos dysuriás vizelési panaszok állnak fenn, a brachytherapia helyett teleterápiás módszerek alkalmazását javasoljuk, amelyek kevésbé rontják a betegek korai vizeletürítési képességét. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1328–1334.

Summary. Introduction: Various radiotherapy procedures are applied in the treatment of prostate cancer. Nevertheless, their early and late side effects measured by uroflow and residual volume measurements have not been studied extensively. Objective: We investigated by objective methods the early changes of urination ability after different radiotherapy procedures. Methods: According to the protocol defined in our study, all patients had their IPSS (international prostate symptom score) determined, as well as their uroflow examinations and measurements of their residual urine via suprapubic ultrasound, carried out before treatment. These tests were then repeated at 4–6 weeks after the end of their radiotherapy. A total of 26 patients were included in the study. 6 patients were treated with low-dose rate (LDR) brachytherapy and 5 patients with high-dose rate (HDR) brachytherapy, 12 patients with Cyberknife (CK) using extreme hypofractionation and 3 patients with moderately hypofractionated radiotherapy with a linear accelerator (LINAC). Due to the similarity of the treatments, the LDR and HDR groups together were also studied as brachytherapy group and the CK and LINAC patients as teletherapy group. Results: We found that the early deterioration of IPSS and uroflow parameters after brachytherapy were significant (IPSS irritative symptoms: p = 0.003, IPSS obstructive symptoms: p = 0.011, maximum flow: p = 0.003, mean flow: p = 0.006), while in teletherapy only the IPSS irritative symptoms worsened significantly (p = 0.011). Conclusion: Based on our results, we suggest to perform uroflow examination and IPSS test before selecting therapeutic modality for patients with prostate cancer. In patients with moderate or severe urinary complaints before the treatment, we recommend to use teletherapy rather than brachytherapy. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1328–1334.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Gőcze
,
Katalin Gombos
,
Gábor Pajkos
,
Ingrid Magda
,
Ágoston Ember
,
Krisztina Juhász
,
Balázs Patczai
, and
István Ember

A rövid, nem kódoló RNS-szakaszokhoz kapcsolódó és RNS-interferencián (RNSi) alapuló daganatkutatás területén az elmúlt évtizedben robbanásszerű fejlődés tapasztalható. A mikro-RNS-ek molekuláris technológiai alkalmazhatósága egyre szélesebb spektrumot ölel fel a tumorpredikció, -diagnosztika, -utánkövetés és prevenció vonatkozásaiban. A szöveti miRNS-ek és a szérumban keringő szabad miRNS-ek poszttranszkripciós és transzlációs szabályozásban betöltött szerepe az egyik legaktívabban kutatott tudományterület, amely kapcsán számos, a daganatsejtek viselkedésével kapcsolatos eddigi nézeteinket teljesen átformáló eredmény született. Az irodalmi áttekintést munkánkban, elsősorban molekuláris epidemiológiai vonatkozásban a primer prevenció szempontjait szem előtt tartva összegezzük. Orv. Hetil., 2011, 152, 633–641.

Restricted access

Az osztott dózisú trimodális kezelés első hazai alkalmazása nagy kockázatú húgyhólyagdaganat esetében

The first experience in Hungary with split-course multimodal treatment in high risk bladder cancer

Orvosi Hetilap
Authors:
Fruzsina Fazekas
,
Krisztina Bíró
,
Péter Ágoston
,
Krisztián Nagyiványi
,
Gábor Gonda
,
István Buzogány
, and
Tamás Beöthe

Összefoglaló. Az izominvazív vagy nagyon nagy kockázatú, felületes hólyagdaganatok kezelésének arany standardja a radikális húgyhólyag-eltávolítás (cystectomia). Válogatott betegek esetében hasonló hatékonyságú kezelés lehet az osztott dózisú (split-course) trimodális terápia, az endoszkópos tumorreszekció és a kemoirradiáció megszakított ciklusokkal történő alkalmazása. A split-course trimodális terápia a radikális cystectomiához hasonló eredményességű, a későbbi életminőség szempontjából pedig ígéretes kezelési lehetőség lehet megfelelően kiválasztott betegek esetében. Hazánkban első alkalommal végzett kezelést ismertetünk a téma szakirodalmi áttekintése mellett. A húgyhólyagtumor transurethralis reszekciója, maximális eradikációja után kemoirradiáció kezdődik, melyet 45 Gy sugárdózis elérésekor ismételt szövettani mintavétel szakít meg. Negatív szövettani eredmény esetén a megkezdett terápia a teljes dózis eléréséig folytatandó. Amennyiben a reszekció során élő tumor észlelhető, a radikális műtét elvégzése javasolt. A korábban transurethralis daganatreszekción négyszer átesett 54 éves beteg lokális immunterápia utáni recidívájának szövettana pT1, ’high grade’ urothelialis carcinoma volt. A jól informált, kiváló fizikális statusú beteg kérését figyelembe véve split-course trimodális kezelést végeztünk. Negatív ’staging’ vizsgálatok után maximális endoszkópos reszekció, majd kemoirradiáció következett. A 45 Gy besugárzás elérésekor elvégzett ismételt mintavétel azonnal feldolgozott szövettana negatív eredményt mutatott, így késedelem nélkül folytatódott a kemoirradiációs kezelés. Az eddigi kontrollvizsgálatok alapján a beteg komplett remisszióban van. A split-course trimodális terápia a radikális hólyageltávolítás megfelelő alternatívája jól informált, gondosan megválogatott betegek esetében. A szervmegtartó eljárás jobb életminőséget eredményezhet, ugyanakkor a beteget feltétlenül tájékoztatni kell, hogy sikertelenség esetén a radikális műtét is szükségessé válhat. A kezelés sikeres menedzselése csak a társszakmák szoros, jól tervezett együttműködésével lehetséges. Orv Hetil. 2021; 162(50): 2017–2022.

Summary. While radical cystectomy remains the gold standard to treat muscle-invasive or very high risk superficial bladder cancer, well selected patients can be offered split-course multimodal treatment as a similarly effective alternative, combining endoscopic tumor resection and split-course chemoradiotherapy. In highly selected patients, split-course trimodality therapy can lead to survival rates comparable to radical cystectomy with better quality of life outcomes. We present our experience with split-course trimodality treatment used for the very first time in Hungary. Maximal transurethral resection of bladder neoplasm is followed by chemoradiotherapy with repeated bladder biopsy after 45 Gy of irradiation. With negative biopsy results, chemoirradiation should be continued until full dose given. Salvage cystectomy is recommended if viable tumor is detected. Our patient (54), who previously underwent four transurethral bladder tumor resections and local immunotherapy, presented with pT1, high grade urothelial carcinoma recurrence. The well-informed, high performance status patient opted for split-course trimodality treatment. After negative staging scan results, the patient underwent complete endoscopic tumor eradication, followed by chemoradiotherapy. After 45 Gy of irradiation, repeated bladder biopsy was performed. The immediate histopathological examination found no viable tumor, therefore chemoradiotherapy was completed. Follow-up examinations suggest our patient in complete remission. Split-course trimodality treatment can be offered to well-informed and selected patients as a reasonable alternative to radical cystectomy. Though the bladder-sparing approach results in better quality of life, patients must know that in the case of treatment failure, radical cystectomy will likely be offered. Excellent multidisciplinary cooperation is a key to conduct this treatment alternative successfully. Orv Hetil. 2021; 162(50): 2017–2022.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Veronika Varga
,
Imre Boncz
,
Andor Sebestyén
,
Dóra Endrei
,
István Ágoston
,
Iván Péter
, and
Bálint Molics

Absztrakt

Bevezetés: A gyógyfürdőellátások helye az egészségügyi ellátásban jól meghatározott és jelentősen növekedett, a megvalósuló kezelések igénybevételi mutatói azonban kevésbé ismertek. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a hazai gyógyfürdőintézmények egészségbiztosító által közfinanszírozott egészségügyi ellátásokra vonatkozó igénybevételi és egészségbiztosítási mutatóinak elemzése. Adatok és módszerek: Az elemzéshez felhasznált adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő finanszírozási adatbázisából származnak. A vizsgált időszak a 2009 és 2016 közötti éveket öleli fel. Elemzésünkben vizsgáltuk a gyógyfürdőellátások kezelési számait, a társadalombiztosítási kiadásokat, az igénybevételek területi egyenlőtlenségeit és a kezelések számának nemenkénti és korcsoportonkénti megoszlását. Eredmények: A kezelések száma 2009-ben volt a legnagyobb 7 349 587 kezeléssel, míg az azt követő években ez fokozatosan csökkent – 2012-ben 6 558 204 kezelés történt. A ’Gyógyvizes gyógymedence’ ellátás volt minden évben a leggyakoribb ellátási forma, melynek előfordulása azonban csökkenő tendenciát mutat az évek alatt – 2009-ben 2 544 617, 2016-ban 1 898 338 kezelést végeztek. A legmagasabb társadalombiztosítási támogatás 2016-ban fordult elő 4,261 milliárd forinttal. Az előző években alacsonyabb kiadást láttunk: 2010-ben 3,928 milliárd Ft, 2011-ben 3,921 milliárd Ft és 2012-ben 3,875 milliárd Ft. 2016-ban az igénybevétel Csongrád megyében mutatja a legnagyobb előfordulást 13 714/10 000 lakos kezeléssel, és 8160 eFt/10 000 lakos társadalombiztosítási támogatással, míg a legalacsonyabb Nógrád megyében található 3233/10 000 lakos kezeléssel és 2192 eFt/10 000 lakos társadalombiztosítási támogatással. A lakosság, valamint a nemek korcsoportjainak bontásában is a 60–69 éves korcsoportban a legmagasabb az igénybevétel. Következtetés: A gyógyfürdőkben társadalombiztosítási finanszírozással megvalósuló ellátások igénybevételében az évek alatt jelentős változás országosan nem következett be, azonban nemek, korcsoportok és megyék szerinti bontásban érdemi területi eltérések mutatkoznak. Orv Hetil. 160(Suppl 1): 22–28.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Imre Boncz
,
Andor Sebestyén
,
Tímea Csákvári
,
István Ágoston
,
Eszter Szabados
, and
Dóra Endrei

Absztrakt

Bevezetés: Az akut kardiológiai események túlélésének javulásával, az életkor kitolódásával egyre nagyobb igény mutatkozik a kardiológiai rehabilitációs ellátásokra. Célkitűzés: Elemzésünk célja a társadalombiztosítási rendszer keretében közfinanszírozott kardiológiai rehabilitációs fekvőbeteg-ellátás teljesítménymutatóinak feltérképezése Magyarországon. Adatok és módszerek: Elemzésünkhöz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisát használtuk. Az elemzés a 2014 és 2017 közötti időszakot öleli fel. Vizsgáltuk a kardiológiai rehabilitációs ágyak megoszlását, a betegforgalmat, az aktív ellátást követő rehabilitációs arányt. Eredmények: Magyarországon 2017-ben összesen 1765 közfinanszírozott kardiológiai rehabilitációs ágy volt (1,8 ágy/10 000 lakos). A legalacsonyabb ágyszámot Szabolcs-Szatmár-Bereg (0,27 ágy/10 000 lakos), Hajdú-Bihar (0,28) és Fejér (0,6) megyében találtuk. A legmagasabb ágyszámot Veszprém (11,47), Győr-Moson-Sopron (4,94) megyében és Budapesten (2,27) találtuk. Az éves betegszám 2014 és 2017 között 24 834 és 26 146 között, az elszámolt ápolási napok száma 510 ezer és 542 ezer között ingadozott. Az egy betegre jutó átlagos ápolási idő kismértékű emelkedést mutatott, a 2014. évi 19,2 nap/beteg értékről 20,2 nap/beteg értékre nőtt 2017-ben. Az aktív ellátásban akut szívinfarktus miatt hospitalizált betegek 6,6–7,6%-a részesült kardiológiai rehabilitációs fekvőbeteg-ellátásban. Következtetés: Mind a kardiológiai rehabilitációs kapacitásokhoz való hozzáférésben, mind ezen egészségügyi szolgáltatások igénybevételében jelentős területi egyenlőtlenségeket találtunk, melyek mérséklése szakmapolitikai eszközökkel megfontolandó. Az akut szívinfarktuson átesett betegek igen alacsony (6,6–7,6%) részvételi arányát a kardiológiai rehabilitációs ellátásban jelentősen emelni szükséges. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 6–12.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Imre Boncz
,
Andor Sebestyén
,
Dóra Endrei
,
István Ágoston
,
Tímea Csákvári
,
L. Gábor Kovács
, and
Attila Miseta

Absztrakt:

Bevezetés: A laboratóriumi vizsgálatok iránti igény fokozódik, a prevenció, a pontosabb diagnosztika, a terápia indikálásának eldöntése, a terápia eredményességének monitorozása érdekében. Célkitűzés: Elemzésünk célja az Egészségbiztosítási Alap laboratóriumi előirányzatának egészség-gazdaságtani elemzése. Adatok és módszer: Elemzésünkhöz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisát használtuk. Az elemzés a 2002 és 2018 közötti időszakot öleli fel. Vizsgáltuk a laboratóriumi előirányzat éves összegét, az esetszámokat és a beavatkozások számát, a különböző tulajdonviszonyú laboratóriumi szolgáltatók részesedését az egészségbiztosítási gyógyító-megelőző kasszából. Eredmények: A laboratóriumi vizsgálatok finanszírozására rendelkezésre álló forrás 2005 és 2015 között érdemben nem változott, az időszak jelentős részében a 21–22 milliárd Ft/év sávban mozgott. Mind az esetszámban, mind a beavatkozások számában látunk érdemi visszaesést 2006 és 2008 között. Az utóbbi években az esetszám évi 14–15 millió körül, míg a beavatkozások száma évi 180 millió körül állandósult. A forprofit vállalkozások részesedése az egészségbiztosítási forrásokból a 2010. évi 29,0%-ról 2018-ban 10,6%-ra csökkent, míg az állami intézmények részesedése a 2010. évi 27,1%-ról 2018-ban 78,7%-ra nőtt. Következtetés: A laboratóriumi aktivitás az elmúlt években stabilizálódott. A szakmai szabályok esetlegesen még szükséges pontosításával, a kódok karbantartásával a laboratóriumi ellátásokra fordított összegek tovább növelhetők a most már zömében köztulajdonban lévő laboratóriumi szolgáltatók irányában. Orv Hetil. 2020; 161(12): 468–473.

Open access