Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: István Édes x
Clear All Modify Search

A szerzők ismertetik a transztelefonos EKG-rendszer alapelveit és ennek alkalmazási lehetőségeit a kardiológiai klinikai gyakorlatban. A rendszer alapeleme a kisméretű felvevőegység, melynek révén tetszés szerinti telefonrendszeren keresztül lehet a jelet a fogadó- és irányítóközpontba küldeni. A rendszer használata előnyös heveny kardiológiai esetekben, angina pectoris szindrómában, szívritmuszavarokban és a kardiológiai gondozás keretében (rehabilitáció, pacemaker-ellenőrzés). Ismertetik a nemzetközi gyakorlat eddigi legfontosabb eredményeit és bemutatják a hazánkban működő rendszert.

Restricted access

A szerzők összefoglalják és elemzik a vérnyomás-variabilitásról szóló irodalmi adatokat. Bemutatják a vérnyomás-variabilitás mérési típusait, azok klinikai értékét, összefüggésüket a szervi károsodásokkal és a cardiovascularis események megjelenésének kockázatával. Jellemzik a prognosztikai értékre vonatkozó adatokat és áttekintik a különböző antihipertenzív szereknek a vérnyomás-variabilitásra kifejtett hatásait. Véleményük szerint ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy a hypertonia kezelése során a vérnyomáscélérték elérése mellett törekedni kell a vérnyomás-variabilitás csökkentésére, a vérnyomás-fluktuáció befolyásolására, mert ez jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a hypertoniás egyén számára. Beszámolnak a hazai tapasztalatokról is. Reményteljesnek tartják, hogy a nemzetközi irányelvekben a vérnyomás-variabilitás mérése teret nyert. Orv. Hetil., 2014, 155(42), 1661–1672.

Open access

Napjainkban a hypertonia népbetegségnek tekinthető már az egész világon. A magas vérnyomásban szenvedő egyének száma egyre nő és a hypertonia okozta kockázat, megbetegedés és halálozás a legkorszerűbb terápia ellenére sem csökken kellő mértékben. Népbetegségként a hypertonia népegészségügyi kérdéssé vált. A prevencióhoz, illetve a hatékony ellátáshoz számos tulajdonság, vizsgálati adat és a terápia integrált adatsora szükséges. Mindezek hiánya vetette fel annak a szükségességét, hogy olyan adatbázis kerüljön létrehozásra, amelynek elemzésével a feltett kérdések megválaszolhatóvá válnak. Az adatok regiszterbe gyűjtésére és feldolgozására a Magyar Hypertonia Társaság vállalkozott először 2002-ben. A Magyar Hypertonia Regiszterbe eddig négy alkalommal történt adatfelvétel (2002, 2005, 2007, 2011), és jelenleg 108 473 beteg adatát tartalmazza. Az adatok alapján a magyarországi hypertoniás betegek 80%-a nagy vagy nagyon nagy cardiovascularis kockázatú csoportba tartozik. A regiszter adataival követni lehetett a magyarországi hypertoniás populáció cardiovascularis kockázatát és az alkalmazott antihipertenzív terápia hatékonyságát. A nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják, hogy a hypertoniaregiszter létrehozása támogathatja a népegészségügyi programok eredményességét. Számunkra a Magyar Hypertonia Regiszter program is ezt igazolta. A továbblépéshez egyénileg azonosítható regiszterre lenne szükség, a megfelelő adatkezelési szabályozás és az evidenciákon alapuló szakmai irányelvek alkalmazása mellett. Orv. Hetil., 2014, 155(19), 764–768.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Czuriga, Attila Borbély, Dániel Czuriga, Zoltán Papp and István Édes

A diasztolés szívelégtelenség, amelyet megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenségnek is neveznek, egy olyan klinikai szindróma, amelyben a szívelégtelenségre jellemző tünetek és panaszok normális vagy közel normális bal kamrai ejekciós frakció (≥50%) és a diasztolés diszfunkció objektív jelei mellett észlelhetőek. Az újabb epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek több mint felénél diasztolés szívelégtelenség áll fenn. A betegség, amelynek prevalenciája az életkorral növekszik, gyakoribb nőkben, mint férfiakban. A diasztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek egy nagyon heterogén csoportot alkotnak, összetett kórélettani mechanizmusokkal. A betegség gyakran társul más betegségekkel, mint például magas vérnyomással, diabetes mellitussal vagy obesitassal. A diasztolés szívelégtelenség diagnosztizálására alkalmazott legjobb módszer a kétdimenziós, valamint a Doppler-echokardiográfia, amellyel detektálható a rendellenes myocardialis relaxáció, a csökkent bal kamrai tágulékonyság és a megnövekedett bal kamrai töltőnyomás normális bal kamrai dimenziók és ejekciós frakció mellett. A csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenséggel ellentétben a megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenség kezelésére nem áll rendelkezésre olyan bizonyítékokon alapuló terápia, amely a klinikai kimenetelt javítaná. A diasztolés szívelégtelenség gyógyszeres kezelése így legfőképpen az empirikus tapasztalatokon alapszik, és a vérnyomás normalizálására, a balkamra-hypertrophia regressziójának elősegítésére, a tachycardia megelőzésére, a normális pitvari kontrakció fenntartására és a pangásos tünetek csökkentésére irányul. Ennek során kihasználható az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók vélhetően kedvező hatása a diasztolés diszfunkcióra nézve, különösen magas vérnyomásos betegekben. A béta-blokkolók a gyors szívfrekvencia kivédésére és a bal kamrai diasztolés telődési idő megnyújtására, míg a vízhajtó gyógyszerek a pulmonalis pangás kezelésére alkalmasak. Mindemellett fontos a háttérben meghúzódó alapbetegségek kezelése is a diasztolés szívelégtelenség terápiájában. Jelen közlemény a mai tudásunk alapján összegzi a diasztolés szívelégtelenségre vonatkozó ismereteket. Orv. Hetil., 2012, 153, 2030–2040.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A dohányzás káros hatásai jelentős népegészségügyi kérdést jelentenek az egész világon. Célkitűzés: A Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja 2010–2020–2030 (MÁESZ) keretében a 2010 és 2018 közötti időszakban végzett szűrések eredményeinek bemutatása és összevetése a nemzetközi adatokkal. Módszer: A 9 éves, folyamatos szűrés során 71 922 nő és 60 934 férfi adatait elemeztük a 18–80 év közötti populációban, és vizsgáltuk a napi rendszerességgel dohányzók előfordulását. Az adatok gyűjtése speciális szűrési adatlapok segítségével történt asszisztencia mellett. Eredmények: A 9 év átlagában a szűrésen megjelentek közül a férfiak 24,4%-a, a nők 24,2%-a rendszeresen dohányzik. A dohányzás prevalenciája 2012 és 2015 között átmeneti szignifikáns csökkenést mutatott, majd 2016-tól újra emelkedni kezdett. A hullámvölgy egybeesik a nemzeti dohányboltok nyitási időszakával. Férfiaknál a fiatal felnőtt korban (18–25 év) szignifikánsan nagyobb volt a dohányzók aránya, mint a nőknél. A későbbi életszakaszban a különbség kiegyenlítődött, sőt 46–55 év között a nőknél volt nagyobb, a dohányzás prevalenciája. A két nem között a dohányzási szokásokban eltérés áll fenn, ami a nőknél feltehetően a házassággal, anyasággal hozható összefüggésbe. 56 éves kor után mindkét nem esetében rohamosan csökkent a dohányzók aránya. A magyarországi dohányzásprevalencia-átlagok minden korcsoportban szignifikánsan meghaladják az európai és világátlagokat. A középkorú nőknél észlelt átmeneti emelkedést az európai felmérésnél is leírták. Következtetések: Hazánkban 2010-hez képest a dohányzók aránya csökkent, de a 2015 után észlelt újabb emelkedési hullám nem kedvező jelenség. Aggasztónak találjuk a dohányzó nők magas arányát. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2047–2053.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Balogh, István Czuriga, János Hunyadi, László Galuska, Éva Kristóf and István Édes

A kísérletes és az utóbbi 5 évben végzett humán klinikai vizsgálatok szerint a csontvelői eredetű sejtek részt vesznek a miokardiális infarktus gyógyulási folyamatában. Számos kisebb klinikai vizsgálatban mutattak ki enyhe vagy mérsékelt fokú kedvező hatást a miokardiális infarktus után intracoronariásan beadott csontvelői eredetű őssejtekkel. Mivel a legtöbb eddigi vizsgálatban mononukleáris frakciót használtak, a sejtpopuláció sokfélesége miatt nem volt ismert, hogy melyik a hatásos szubpopuláció. 8 miokardiális infarktust szenvedett, csökkent bal kamra funkciójú betegben vizsgáltuk az akut coronaria esemény után 12 ± 1 nappal intracoronariásan végzett CD34+ saját csontvelői őssejt beültetés biztonságosságát és hatékonyságát. 2D-echocardiographia, FDG-PET és MIBI-SPECT vizsgálatot végeztünk a beültetés előtt és 6 hónappal azt követően. A 6 hónapos követés során szignifikánsan javult a globális bal kamra funkció (alap EF 37,3 ± 2,9%, sejt kezelés után 44,8 ± 4,1%; p = 0,0041) és a regionális viabilitás / metabolizmus (17,6 ± 13,5%-kal; p < 0,05). A szívizom elhalt részének perfúziójában nem szignifikáns tendenciózus növekedést észleltünk. Eredményeinkkel elsőként mutattuk ki, hogy a CD34+ csontvelői sejt szubpopuláció javítja a bal kamra funkciót és a metabolizmust miokardiális infarktust követően.

Restricted access

Az akut „A” típusú aortadissectio sikeres kezelésének kulcsa a gyors diagnosztika és a késedelem nélküli műtét. A gyors diagnózis felállítását számos szövődmény (myocardialis ischaemia, akut aortainsufficientia, szervperfúziós zavarok, pericardialis tamponád) és az azokhoz kapcsolódó, a klinikai képet olykor uraló tünetek nehezíthetik. A szerzők egy 72 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, aki újraélesztés után került intézetükbe ST-elevációs myocardialis infarctus EKG-jeleivel. A katéterasztalon készített echokardiográfiás vizsgálat akut „A” típusú dissectiót és pericardialis tamponádot igazolt. Akut műtét során aortaascendens-reszekció, gyökrekonstrukció történt. A beteg kórházba érkezésétől a műtét végéig 6 óra telt el. A kontrollvizsgálat jó balkamra-funkció mellett kompetens aortabillentyűt mutatott. A beteg jelenleg jó általános állapotban, panaszmentesen, a rehabilitációs kezelés után, otthonában tartózkodik. A szerzők feltételezik, hogy a diagnosztikus és terápiás lehetőségek fejlődésével a jövőben az akut dissectiók során szükséges beavatkozások gyorsabban és kisebb invazivitással lesznek elvégezhetők, ami tovább javíthatja az akut aortadissectiók esetén még jelenleg is magas mortalitási és morbiditási mutatókat. Orv. Hetil., 2014, 155(44), 1763–1767.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Petra Gulácsi-Bárdos, Miklós Szokol, Mária Lódi, Dániel Czuriga, István Czuriga, István Édes, András Nagy and Balázs Sármán

Absztrakt:

Európában a tumoros és cardiovascularis betegségek okozzák a halálozások több mint felét, Magyarországon 2015-ben ez több mint 70% volt. Bizonyos onkológiai kezelések 4–7-szeresére emelhetik az akut coronariaszindróma kialakulásának lehetőségét, mindemellett az onkológiai betegségek önmagukban többszörösére növelik szívinfarktus esetén a halálozást. A kezeléseket tovább nehezíti, hogy nagyon kis esetszámú összesített klinikai adat áll rendelkezésre a tumoros betegek kardiológiai ellátásának hatásairól, mivel ezeket a betegeket rendre kizárták a klinikai vizsgálatokból. Onkológiai betegek esetében hiányosak a protokollok az esetleges konzervatív vagy invazív beavatkozás szükségességének eldöntésére, így egyéni tapasztalatokra, eseti közleményekre kell hagyatkoznunk. Az onkokardiológia fontosságát kiemeli, hogy az onkológiai kezelések fejlődése miatt egyre nő a daganatot túlélők aránya. Csak az Egyesült Államokban 2025-re 20 millió ilyen beteggel számolnak, így nem meglepő, hogy az American College of Cardiology 2014-ben az onkokardiológiát kiemelt területnek minősítette, az Európai Kardiológiai Társaság 2016-ban pedig kiadta első kardioonkológiai ajánlását. Cikkünkben a tumoros ischaemiás szívbetegek ellátásának főbb kérdéseit és javaslatait vesszük sorra a jelenleg használt ajánlásokat, publikációkat és helyi protokollokat alapul véve. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1691–1697.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Pál Soltész, Melinda Vass, Ágnes Diószegi, Ivetta Mányiné Siket, Ildikó Garai, Csaba Kun, Orsolya Bene, Attila Kertész and István Édes

Absztrakt:

A dilatatív cardiomyopathia (DCM) képezi a szívtranszplantáció egyik fő indikációját. Az esetek mintegy 50%-ában a kóroki tényező nem ismert. Kutatók számos szívizom-specifikus antitestet azonosítottak eddig, melyek ronthatják a balkamra-funkciót, valamint kamrai tachycardiát vagy akár hirtelen szívhalált is előidézhetnek. A dilatatív cardiomyopathia gyógyszeres kezelésének fejlődése ellenére a DCM prognózisa nem biztató. Nemzetközi irodalmi adatok alapján az immunadszorpciós kezelés reménykeltőnek tekinthető, ugyanis az antitestek eltávolításával javulás következhet be a szív pumpafunkciójában, a NYHA-stádiumban, valamint kitolódhat a betegek szívtranszplantáció-/LVAD-implantáció-mentes túlélési ideje. A Belgyógyászati Intézet Belgyógyászati Angiológiai Tanszék és Terápiás Aferezis Részlegén az országban elsőként végeztünk immunadszorpciós kezelést. Betegünk 43 éves, NYHA IV. stádiumú, idiopathiás dilatatív cardiomyopathiában szenvedő, transzplantációjelölt férfi volt, akinél Western blot vizsgálattal IgG típusú myocardiumellenes antitest pozitivitása igazolódott. Kezelését megelőzően ejekciós frakciója 18% volt. Kardiológusaival történt egyeztetést követően immunadszorpciós kezelése mellett döntöttünk. Intenzív osztályunkon öt kezelést végeztünk, egymást követő napokon. Az utánkövetés első hónapjában a betegnél funkcionális javulást detektáltunk, terhelhetősége fokozódott. Az echokardiográfia az isovolaemiás kontrakció javulását (465 Hgmm/s-ról 575 Hgmm/s-ra), a stroke-volumen növekedését (49 ml-ről 66 ml-re) detektálta. A kezelést követő harmadik hónapban megismételt SPECT-vizsgálat az ejekciós frakció növekedését igazolta, 18%-ról 32%-ra. Orv Hetil. 2018; 159(13): 532–536.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Urbancsek, Ildikó Noémi Forgács, Tímea Bianka Papp, Judit Boczán, Judit Barta, István Édes, Zoltán Csanádi and László Rudas

Absztrakt:

A szívelégtelenség napjaink egyik fontos népbetegsége. Zajlása során a neurohumoralis szabályzás kórossá válik. A cardiovascularis autonóm regulációt a csökkenő paraszimpatikus aktivitás és a fokozott szimpatikus aktivitás jellemzi. A paraszimpatikus (cardiovagalis) hatásokat jól tükrözi a pulzusszám, a szimpatikus aktivitás azonban nehezen vizsgálható. A vázizomzathoz haladó vazomotorrostokat tartalmazó perifériás idegek mikroneurográfiás vizsgálata az „izom szimpatikus idegaktivitásról” (MSNA) szolgáltat közvetlen információt. Az MSNA jól tükrözi a szív felé irányuló szimpatikus aktivitást, s jól korrelál a keringő katecholaminszintekkel is. Az utóbbival szemben azonban a rövid távú, pillanatszerűen zajló szimpatikus válaszok tanulmányozását is lehetővé teszi. Számos kórképben (hypertensio, obesitas, szívizom-ischaemia, veseelégtelenség) figyeltek meg fokozott MSNA-t. Szívelégtelenségben szoros kapcsolatot mutat a klinikai súlyossággal, és erős prognosztikus értékkel bír. Közleményünkben az MSNA-vizsgálat történetét, élettani hátterét és klinikai jelentőségét mutatjuk be. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1190–1199.

Open access