Search Results
You are looking at 1 - 8 of 8 items for
- Author or Editor: István Benkő x
- Refine by Access: All Content x
[A PhD-védés 2006. január 19-én zajlott le a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Oktatói Klubjában. Részletek Benkő Melinda tézisfüzetéből és dolgozatából, valamint Vámossy Ferenc opponensi véleményéből. Schneller István opponensi véleménye és Benkő Melinda válasza.]
Absztrakt
Háttér: Az alapadatok hiánya az egyik fő oka annak, hogy ellentmondásosak a marihuána és a krónikus tüdősérülés közötti kapcsolat megítélése. Anekdotikus esetbeszámolók szerint a fiatal marihuánaszívók körében a spontán primer pneumothorax (SPP) gyakorisága nagyobb, s ez oki kapcsolatot vet fel. Betegek és módszer: Retrospektíve dolgoztuk fel az SPP miatt az elmúlt két évben klinikánkon kezelt 20 beteg adatait. Vizsgáltuk a demográfia és a kezelési mód szerinti információkat, figyeltük a kimenetelt. Khi-négyzet-próbát, Mann–Whitney-tesztet és Fisher-tesztet használtunk statisztikai analízisre. Nem szerinti megoszlás: 16 férfi, 4 nő, átlagéletkor 23,95 ± 4,57 év: min. 18 év, max. 32 év. Önbevallás szerint 13/20 rendszeres cannabishasználó (CH), fogyasztó volt, közülük 11 férfi, 2 nő, átlagéletkor 24,54 ± 4,77 év. Összesen 7/20 betegnek volt már korábban pneumothoraxa. Eredmények: A nem cannabishasználó (NCH) csoportban 3/7 beteg csupán mellűri drainage-ra is gyógyult. 4/7 NCH betegnél „nagy” műtétre volt szükség, mind a négy betegnél VATS-ot végeztünk. A CH csoportban 4/13 beteg csak mellkasi drainage-ra szorult. 9/13 páciens mellkasnyitást igényelt (8 VATS, 1 nyitott műtét). Rövidebb drainage-hosszot észleltünk a NCH csoportban (4,00 ± 1,00 nap NCH vs. 4,5 ± 1,73 nap CH, p = 0,651). Nagyobb volt a nem megfelelő tüdőtágulás vagy tartós áteresztés miatti operatív esetek aránya a cannabishasználó csoportban (69,23% vs. NCH 57,14%, p = 0,651). Mellkasi drainage után 2 betegnél észleltünk recidívát, egy CH, egy NCH betegnél, mindkettő VATS műtétet követően szövődménymentesen gyógyult. A CH csoportban magasabb a recidív légmell aránya (odds ratio 1,56). A szövettani vizsgálat során nem találtunk lényeges eltérést a két csoportban, az operatív esetekből 11/13 betegnél igazolódott emphysaema pulmonum. A megyei demográfiai és klinikai adatokkal egybevetve a klinikai előfordulást, a marihuánahasználók közt magasabb a légmell kockázata (odds ratio 3,86). Következtetések: A kis mintaméret ellenére úgy látszik, van kapcsolat a marihuánahasználat és a SPP közt. Azt nem tudjuk, hogy a cannabis közvetlen oka-e a légmell kialakulásának, vagy csak súlyosbít egy alapvetően meglévő gyenge tüdőparenchyma-állapotot. A fiatalok e kockázatos csoportjában agresszívebb sebészi kezelést ajánlunk, figyelembe véve a mögöttes tüdőparenchyma-károsodást és a magasabb recidívaarányt.
Absztrakt
Bevezetés: A rezidensek a sebészeti osztályokon helyenként két kézzel kezdenek operálni, máshol kizárólag a domináns kezet használják, csak később térnek át a kétkezes technikára. A szakirodalomban nincs adat arról, hogy melyik módszer a hatékonyabb. Módszer: Laparoszkópos tapasztalattal nem rendelkező 20 orvostanhallgatót két csoportba osztottunk: az egyik csoport végig egy (1K), a másik végig két kézzel (2K) végezte a feladatokat öt napon át. Az utolsó napon mindkét csoport elvégezte egy és két kézzel is a feladatokat, majd három új, két kézzel végzendő feladatot. Mértük a teljesítési időket, és elvégeztük a belső videofelvételek OSATS-pontozását. A kiértékeléshez egy- és kétmintás t-próbát használtunk, az eredményeket p < 0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Az 1K- és 2K-csoport között az első napon az időeredményekben (518/500 s) és az OSATS-pontszámokban (87/84; 54/55 pont) sem volt eltérés. Mindkét csoportban javultak az időeredmények és a pontszámok is (1K: 52%, 77%; 2K: 50%, 70%), de a különbség a csoportok között egyik esetében sem volt szignifikáns. Az utolsó napon végzett kétkezes feladatoknál az átlagidőben (1K: 425 s, 2K: 411 s) és összpontszámban (53/59 és 56/52) nem, de a kétkezességre adott pontszámoknál szignifikáns volt a különbség. Következtetés: Vizsgálatunk alapján nem egyértelmű, hogy a haladó laparoszkópos műtétek elvégzéséhez nélkülözhetetlen bimanualitás az azonnali kétkezes oktatással gyorsabban elsajátítható.
A műtét szerepe az időskori tüdőrák kezelésében
Surgery for lung cancer in elderly patients
Absztrakt
A világszerte vezető halálokként szereplő tüdőrák komplex kezelésében jelentős szerep jut a sebészi resectiónak, mely az átlagéletkor kitolódásával egyre idősebb embereken történik. Dolgozatunkban a 75 év feletti korosztály speciális problémáira szeretnénk rávilágítani az eredmények tükrében. Az 1995–2005 közötti 10 évben klinikánkon 908 beteget operáltunk meg nem kissejtes tüdőrák miatt, és 884 resectiós műtétre került sor. Ezen 75 év feletti betegcsoport adatainak retrospektív analízisét végeztük el. A betegeink közül 75 év feletti 54 volt, és közülük 80 év feletti pedig 12, átlagéletkoruk 77,5 év (75–85). Műtéti típusok: pneumonectomia (2), bilobectomia (2), lobectomia (41), segmentectomia (2), wedge resectio (5), lobectomia + mellkasfali resectio (2). Az átlagos ápolási idő 11,4 (8–36) nap. A 30 napon belüli mortalitás: 4 (7,4%). Posztoperatív szövődményt 28 betegnél (52%) észleltünk, melyek az alábbiak: váladékretentio 23 (43%), arrythmia 18 (33%), tágulási zavarok 8 (15%), hörgőcsonkkinyílás 2 (4%), reoperatio 3 (5%). Átlagos követés 32 hónap. Az 5 éves túlélés 33,7% (átlag 43 hónap). Többváltozós analízissel a kiterjesztett resectio, a férfinem és a 80 év feletti életkor adódott predilectiós tényezőnek a halálozásra. A hosszabb túlélést elősegítette a női nem, az IA stádium és a lobectomia. Mindezekből arra következtetünk, hogy a megfelelő betegkiválasztás (ASA 3 alatti, IA–IIA stádium) és a gondosan kivitelezett posztoperatív kezelés (monitorozás, fizioterápia) mellett megfelelő eredménnyel operálhattak egyre idősebb korú betegeink is.
A colorectalis tumorok tüdő metastasisainak sebészi kezelése
Surgical treatment of pulmonary metastases of colorectal cancers
Absztrakt
A szerzők az utóbbi 5 évben operált colorectalis eredetű tüdő metastasisok sebészi kezelésének retrospektiv értékeléséről számolnak be. Megvizsgálják a colorectalis tumorok pulmonalis áttétképzésének sajátságait és a túlélést befolyásoló prognosztikus faktorokat, valamint összevetik saját tapasztalataikat a nemzetközi szakirodalommal.
2001 és 2005 között 33 betegen 37 műtétet végeztek. A betegek között 14 nő és 19 férfi volt, átlagéletkoruk 61.3 év (49–76 év). A műtéti típust, a betegségmentes időszakot (Disease Free Interval, DFI), az oldaliságot, az áttétszámot, a lokalizációt, a nyirokcsomó érintettséget, valamint a máj metastasisok jelenlétét vizsgálták lehetséges prognosztikus faktorként. A 37 műtét közül 20 szoliter, 17 multiplex elváltozás miatt történt. 25 esetben atypusos resectiot, 12 lobectomiát (melyből 1 sleeve resectio) és 1 esetben pulmonectomiát végeztek. 18 betegnél jobb, 9 betegnél bal oldali, és 6 betegnél kétoldali folyamatot operáltak. Hat páciensnél synchron ill. metachron hepaticus metastasis miatt máj resectio is történt.
A túlélést Kaplan–Meier módszerrel, a tüdő resectio időpontjától kezdődően számították. Az átlagos betegségmentes időszak 27.6 hónap volt. A teljes beteganyagra vonatkoztatott átlagos túlélés 28 hónap volt. Ha csak tüdő metastasis jelentkezett, a 3 éves túlélés 52% volt.
A colorectalis tumor utáni tüdőáttétek resectioja kedvezően befolyásolja a túlélést. A várakozással szemben, az operált szoliter ill. multiplex metastasisok (max. 7 metastasis) túlélési eredményei között nem találtak szignifikáns eltérést. A vizsgált beteganyagban a regionális nyirokcsomó áttétes betegek túlélése átlagosan 12 hónappal rövidebb, mint a nyirokcsomó negatív eseteké. A relatíve alacsony esetszám miatt a statisztikai következtetés korlátozott. A szakirodalom megfigyeléseivel ellentétben nem észlelték, hogy a 24 hónapnál hosszabb DFI után szignifikánsan hosszabb lenne a túlélés. A synchron ill. metachron májáttéttel rendelkező 6 beteg átlagos túlélése 10 hónappal rövidebb a többi betegénél, de az alacsony esetszám miatt ez nem bizonyító erejű. A vizsgált többi faktornak (lokalizáció, áttétszám, oldaliság) analízisük szerint nincs prediktiv értéke.
Purpose
Human amniotic epithelial cells (hAECs) are promising tools for endothelial repair in vascular regenerative medicine. We hypothesized that these epithelial cells are capable of repairing the damaged endothelial layer following balloon injury of the carotid artery in adult male rats.
Results
Two days after injury, the transplanted hAECs were observed at the luminal side of the arterial wall. Then, 4 weeks after the injury, significant intimal thickening was observed in both untreated and cell implanted vessels. Constriction was decreased in both implanted and control animals. Immunohistochemical analysis showed a few surviving cells in the intact arterial wall, but no cells were observed at the site of injury. Interestingly, acetylcholine-induced dilation was preserved in the intact side and the sham-transplanted injured arteries, but it was a trend toward decreased vasodilation in the hAECs’ transplanted vessels.
Conclusion
We conclude that hAECs were able to incorporate into the arterial wall without immunosuppression, but failed to improve vascular function, highlighting that morphological implantation does not necessarily result in functional benefits and underscoring the need to understand other mechanisms of endothelial regeneration.
Óriás mellkasi paraganglioma diagnosztikai nehézségei és terápiás lehetőségei
Diagnostic difficulties and therapeutic options of a giant chest paraganglioma
A paragangliomák a szimpatikus vagy paraszimpatikus ganglionokból kiinduló, többségükben jóindulatú daganatok, de rosszindulatú formájuk is ismert. A fej-nyak régióban, a glomus caroticumban, illetve a vegetatív idegrendszer dúcláncának megfelelően a hasüregben, illetve a mellüregben is előfordulhatnak. A 39 éves férfi beteg kivizsgálása extrém magas vérnyomásértékek, éjszakai izzadás és 10 kg-os fogyás miatt kezdődött. A mellkas-CT-vizsgálat a jobb oldali tüdőkapuban óriási térfoglalást írt le, a bronchoszkópos mintavétel sikertelen volt. Jobb oldali thoracotomiából mintavétel történt, reszekcióra a kifejezett adhéziók, illetve a szívérintettség miatt nem volt lehetőség. A szövettani vizsgálat eredménye paraganglioma lett, ezt a laborvizsgálatok is támogatták. Ennek megfelelőn szomatosztatinanalóg-terápiát kezdtünk, majd 131I-MIBG-kezelést alkalmaztunk, jó klinikai eredménnyel. A koronarográfia során észleltük, hogy a jobb coronaria két marginális ággal hozzájárul a mellkasi terime vérellátásához. Megfelelő előkészítést követően, szív- és mellkassebészeti beavatkozással a tumor eltávolíthatónak bizonyult, ennek eredményeként a posztoperatív szakban a beteg vérnyomáscsökkentőit elhagytuk. A kontrollok során tumormaradványra utaló jel nem volt. A vérnyomáskiugrások okának keresésekor merüljön fel bennünk a paraganglioma lehetősége is. Ezen esetekben az invazív beavatkozások, amennyiben nem előzi meg őket gyógyszeres előkészítés, akár fatális kimenetellel járhatnak. Az egyre szélesedő terápiás lehetőségek kihasználásával és az intézetek közötti kooperációval az óriás-paragangliomában szenvedő betegek is tumormentessé tehetők. Orv Hetil. 2022; 163(31): 1243–1249.
A D-vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi szervezetben. Hatása szerteágazó, szinte minden szervrendszerben érvényesül. Hiánya az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a civilizált világban. A probléma megoldása széles körű összefogást sürget. Ezt felismerve, a D-vitamin-hiány következményeivel küzdő legnagyobb magyarországi orvostársaságok közös konszenzust dolgoztak ki a D-vitamin-hiány jelentőségéről, felismerési lehetőségeiről, a prevenció és a kezelés javasolt módjairól. A társaságok szakmai irányelvei mellett ennek a konszenzusnak az eredménye iránymutatást ad a gyakorló orvosoknak a D-vitamin-hiány megelőzéséhez és kezeléséhez. Emellett szeretné ráirányítani a szakmai döntéshozók és a laikus közönség figyelmét a probléma fontosságára.
