Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: István Besznyák x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Onkológia
Authors: Sándor Eckhardt and István Besznyák
Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Géza Papp, István Besznyák, Balázs Pörneczi, György Saftics, and Attila Bursics

Absztrakt

A laparoszkópos rectumsebészet ma már igazoltan alternatívája a hagyományos műtéti technikának. Ugyanakkor továbbra is problémát jelent a kismedence mélyének vizualizálása, a megfelelő distalis reszekciós sík biztosítása, a rectumcsonk egyetlen varrógéppel történő lezárása és ezáltal a biztonságos anastomosis készítése. A laparoszkópos és a transanalis megközelítés kombinációjaként jött létre a transanal total mesorectal excision (TaTME), amely technikával a világon eddig körülbelül 500 műtétet végeztek. A TaTME a mély rectumtumorok sebészetének fenti problémáira kínál megoldást. A transanalis rectumcsonk képzése biztonságos reszekciós sík kialakítását teszi lehetővé, megoldja a distalis csonk zárásának problémáját, kiváló látási viszonyokat garantál pont a felülről legnehezebben megközelíthető területen, így a kismedencei idegfonatok megkímélésében is eredmény várható tőle. Esetbemutatásunk egy neoadjuváns kezelést követően jelentősen zsugorodott méretű, az anusnyílástól 5 cm magasságban azonosított tumor eltávolításának menetét írja le. Tudomásunk szerint Magyarországon korábban hasonló műtétet még nem közöltek.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Tamás Mersich, Sándor Faludi, Orsolya Ping, Jenő Jóbaházi, Balázs Szabó, Kristóf Dede, István Besznyák, and Attila Bursics

Absztrakt

Bevezetés: Az 1996-ban bevezetett őrszemnyirokcsomó-biopszia technikája jelentős előrelépést jelentett az emlőrák sebészi kezelésében, csökkentve azon betegek számát, akik az axillaris nyirokcsomó-dissectio (ALND) korai és késői szövődményétől szenvednek. Összefoglalónkban a sentinelbiopszia elmúlt 15 éves európai „evolúcióját” szeretnénk bemutatni, és ehhez kapcsolódóan beszámolni a saját betegeink kezelésében történt változásokról az axilla staging tekintetében. Módszerek: A szerzők ismertetik és elemzik az őrszemnyirokcsomó-biopszia technikájával kapcsolatos irodalmat, valamint a 2001. január 1. – 2012. december 31. között végzett emlőműtétek adatait. Eredmények: Az Uzsoki Utcai Kórházban 2001 és 2013 között 3756 beteget operáltunk emlőbetegség miatt, ezek közöl 2742 műtét malignus tumor miatt történt. Összesen 744 sentinelnyirokcsomó-biopsziát végeztünk. A sentinelnyirokcsomó-biopsziát igénylő betegek aránya emelkedik, 2001–2006 között 24,6%, 2007–2012 között 29,2% volt. A sentinelbiopszia indikációs köre világszerte szélesedik, multifocalis, multilocularis daganatok, redo műtétek, férfi-emlődaganatok és terhességi emlőrák esetén is létjogosultsága lehet a technika alkalmazásának. Következtetések: A sentinel-nyirokcsomó szövettani vizsgálata és pozitivitásának hatása a komplex kezelésre és a beteg túlélésére a legújabb ismeretek szerint a sebészi axilla staginget egészen új aspektusba helyezheti a nem túl távoli jövőben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kristóf Dede, Tamás Mersich, Attila Zaránd, István Besznyák, Zsolt Baranyai, Bence Atkári, and Ferenc Jakab

A laparoszkópos appendectomia az elsőként kidolgozott minimálisan invazív sebészeti eljárások egyike, mégis a mai napig ellentmondásos a megítélése mind az előnyeit, mind az indikációit tekintve. Módszer: A szerzők áttekintik és elemzik 3 év alatt laparoszkópos (LA) és nyílt technikával appendectomizált (OA) betegeik adatait. Betegek: Az Uzsoki Utcai Kórház Sebészeti Osztályán 2005. január 1.–2007. december 31. között 273 betegnél történt appendicitis acuta diagnózissal appendectomia. Száznyolcvanöt (68%) betegnél laparoszkóposan, 88 (32%) betegnél nyílt technikával végeztük a műtétet. Két év óta alapelvünk, hogy appendicitis esetén laparoszkópos appendectomia az elsőként választandó eljárás, a legutóbbi évben az esetek 89%-ában már laparoszkóposan történt a műtét. Eredmények: Laparoszkópos kezdést követően konverziót végeztünk a betegek 27%-ánál, 35 esetben (70%) a betegség előrehaladott volta, 15 esetben (30%) technikai ok miatt. Sebfertőzés a laparoszkópos csoportban 8%-ban, a nyílt csoportban 18%-ban fordult elő ( p = 0,022). A laparoszkópos és a nyílt csoport között nem volt szignifikáns különbség sem a reoperációk, sem a kórházi visszavételek tekintetében. Csonkinsufficientiát a laparoszkópos csoportban 1 esetben észleltünk, ez drén mellett spontán gyógyult. Az átlagos ápolási nap szignifikánsan csökkent a laparoszkópos csoportban ( p = 0,031). Megbeszélés: A vizsgálat igazolta a laparoszkópos appendectomia előnyeit a nyílt műtéttel összehasonlítva. Gyakorlatunkban akut appendicitis gyanúja esetén elsőként választandó eljárás a laparoszkópos műtét.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Kristóf Dede, István Láng, Balázs Pörneczi, Gábor Mester, András Fekete, György Kőszegi, Tamás Mersich, István Besznyák, and Attila Bursics

Absztrakt

Bevezetés: A colorectalis májáttétek (CRLM) kezelésének egyetlen potenciálisan kuratív terápiája a sebészi resectio. A preoperatív/neoadjuváns kemoterápia mind a resecabilis, mind az ún. borderline resecabilis, mind az irresecabilis betegek esetében része lehet a kezelésnek. Beteganyag: Az Uzsoki Utcai Kórházban májresectióval kezelt CRLM-es betegek adatait elemeztük. Két csoportba osztottuk a betegeket: az A csoport kapott preoperatív kemoterápiás kezelést, a B csoport nem kapott preoperatív kezelést. Eredmények: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 128 betegnél történt kuratív célú májresectio CRLM miatt. 68 beteg (53%) kapott, 60 beteg (47%) nem kapott preoperatív kemoterápiás kezelést. A szövődmények tekintetében nem találtunk különbséget a két csoport között (p = 0,39). A median teljes túlélés 41 hónap volt. A progressziómentes (PFS) 3 és 5 éves túlélés 25%, a teljes (OS) 3 és 5 éves túlélés 55% és 31% volt. A kemoterápiás csoport (A) túlélését szignifikánsan rosszabbnak találtuk mind a PFS, mind az OS tekintetében (p = 0,014, p = 0,015) a B csoporthoz képest. Amikor az A csoporton belül a bevacizumabbal kombinált kemoterápiát kapott alcsoport adatait a csak citotoxikus kezelést kapott betegek adataival hasonlítottuk össze, szignifikánsan jobb PFS-értéket kaptunk a bevacizumab-kezelésben részesültek javára (p = 0,004). Következtetések: A colorectalis májáttétek sebészi kezelésével jó hosszú távú túlélési eredmények érhetőek el még nem szelektált beteganyagon is, az irodalomban közölt kiemelkedően magas túlélési eredményeket azonban beteganyagunkon még nem tudtuk igazolni. Amennyiben a preoperatív kemoterápiás kezelést bevacizumabbal kombináltan kapták a betegek, úgy a májresectiót követő túlélési eredmények az eleve resecabilis betegek túlélési eredményeivel egyezőek voltak.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Kristóf Dede, Tamás Mersich, Péter Nagy, Zsolt Baranyai, Attila Zaránd, István ifj. Besznyák, Sándor Faludi, and Ferenc Jakab

Absztrakt

A májdaganatok terápiás lehetőségei közül a sebészi resectio átlagosan 40%-os, 5 éves túlélést, míg a májtranszplantáció (OLTX) ennél is jobb eredményeket biztosíthat. A betegek jelentős része azonban a daganatok száma, elhelyezkedése, disseminatio miatt alkalmatlan a beavatkozásra, és ez sokszor csak a sebészi feltárás során igazolódik. A klinikai, képalkotó és egyéb speciális preoperatív vizsgálatok mellett esetenként fontos szerep juthat a laparoscopiának mind a staging pontosításában, mind a resecabilitas megítélésében.

Retrosprektív módon elemeztük a malignus májelváltozás miatt műtétre került, laparoscopizált betegeink adatait. A 2000. január 1. és 2006. március 31. közötti időszakban az osztályunkon sebészileg májtumor miatt kezelt 310 beteg közül 39 betegnél végeztünk staging laparoscopiát. 22 (56%) esetben primer hepatocellularis carcinoma (HCC), 17 (44%) esetben májmetastasis miatt történt a beavatkozás.

A primer és a szekunder májdaganatokat vizsgálva a laparoscopizált betegek 70%-nál igazoltunk irresecabilitast. A resecabilisnak ítélt betegek esetében azonban csupán 50%-os volt a staging pontossága. Az irresecabilitas okaként legjobban a carcinosis tényét, valamint a daganat multiplex megjelenését lehetett igazolni laparoscopiával, a daganat centrális kiterjedését, a nagyerek invázióját nem jelezte kellő pontossággal.

A malignus májdaganatok preoperatív staging vizsgálatainak egyik eleme lehet a staging laparoscopia, és segíthet megelőzni egy felesleges laparotomiát, azonban minden májresectióra váró betegnél rutinszerűen nem ajánlott, válogatott betegcsoportban javasolható.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Besznyák, Imre Svastics, Tamás Egyed, Félix Szentpétery, Dániel Teknős, Péter Nagy, Tamás Mersich, Kristóf Dede, and Attila Bursics

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos appendectomia egyike az elsőként kidolgozott minimálisan invazív sebészeti eljárásoknak, mégis a mai napig ellentmondásos a megítélése mind az előnyeit, mind az indikációit tekintve. Módszer: A szerzők áttekintik és elemzik a laparoscopos appendectomiával kapcsolatos irodalmat, valamint a 2005. január 1. és 2013. szeptember 30. között laparoscopos és nyílt technikával appendectomizált betegeik adatait. Eredmények: Az Uzsoki Kórház Sebészeti Osztályán 2005. január 1. és 2013. szeptember 30. között 1214 betegnél történt appendectomia appendicitis acuta miatt. 1065 (87,73%) betegnél laparoscoposan, 149 (12,27%) betegnél nyílt technikával végeztük a műtétet. 2006 januárja óta alapelvünk, hogy appendicitis esetén a laparoscopos appendectomia az elsőként választandó eljárás. Konverzióra a betegek 16,5%-ánál kényszerültünk, az osztály műtéti tapasztalatának növekedésével a konverziók aránya csökkenő tendenciát mutat. Következtetések: A laparoscopos appendectomia előnyei az elmúlt évtizedben egyértelművé váltak a nyílt műtéttel összehasonlítva, a beavatkozás minden korcsoportban ajánlható. Acut appendicitis gyanúja esetén osztályunkon elsőként választandó eljárás a laparoscopos műtét, amelynek eredményei legalább olyan jók, mint a nyílt appendectomiáéi. A laparoscopos appendectomia rutinszerű végzése kiváló alapot ad a haladó laparoscopos műtétek elsajátításához, az appendectomia nem veszíti el tanuló jellegét a laparoscopos megközelítés miatt.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: György Lázár, István Besznyák, Gábor Boross, Zoltán Farsang, Gusztáv Gulyás, Ferenc Jakab, Róbert Maráz, Béla Márkus, and László Tóth
Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: György Lázár, István Besznyák, Gábor Boross, Zoltán Farsang, Gusztáv Gulyás, Ferenc Jakab, Róbert Maráz, Béla Márkus, and László Tóth
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Baranyai, Tamás Mersich, Kristóf Dede, István Besznyák, Attila Zaránd, Dániel Teknős, Péter Nagy, Ferenc Salamon, Pál Nagy, Zsolt Nagy, Zsuzsanna Kótai, Marcell Szász, Lilla Lukács, Zoltán Szállási, Valéria Jósa, and Ferenc Jakab

A kutatócsoport sebészeti műtétek során eltávolított daganatos szövetekből vesz ischaemiás időn belül molekuláris genetikai vizsgálatokra mintákat, amelyeket folyékony nitrogénben tárol. A betegek klinikai adatait egy saját fejlesztésű informatikai rendszerben tárolja. A vizsgálatokba bevont betegeket egy erre a célra létrehozott, nem OEP-támogatott ambuláns rendelésen követi. A szövettani mintákkal és a követési adatokkal molekuláris genetikai laboratóriumokkal alakít ki kutatások céljából együttműködéseket. Orv. Hetil., 2011, 152, 606–609.

Open access