Search Results

You are looking at 1 - 10 of 46 items for

  • Author or Editor: István Borzsák x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A római irodalom a IV/III. század fordulójától fogva értelmezhetetlen az exemplaria Grae-cafigyelembevétele nélkül. A lysipposi Nagy Sándor-ábrázolás tömeges korai utánzatai Campa-niában azt jelzik, hogy a makedón világhódító meteorszerűjelensége szinte egyidejűleg Itáliában is foglalkoztatta az embereket. Ezt a folyamatot mutattuk be a Fabius Pictor, Ennius, Coelius Anti-pater, Sisenna, Sallustius, Livius és Tacitus írásaiból vett, illetve feltárt példákkal.

Restricted access

„Ann. I 61—65 is borrowed from Hist. II 70 and V 14—15.” A. J. Woodman eme megállapítását F. R. D. Goodyear is akceptálta, mindenesetre bizonyos „troublesome implications”-re való utalással. Mi — már korábban — Tacitusnak máshol is megfigyelhetô eljárására hívtuk fel a figyelmet: a történetíró akárhányszor szuverén módon „merített” forrásaiból, nem önállóság híján, nem is „manipulatív” célzattal, hanem magasztos eszményeinek szolgálatában (σεμνϖς). Modern párhuzamként idéztük a Vergilius-fordító Lakatos István hasonló eljárását: visszaemlékezésében úgy járt el, hogy korjellemzô „kitalálásai” is összhangban legyenek a történelmi tényekkel.

Restricted access

„Mozdulatlan (érinthetetlen) béke?” Ambivalens szókapcsolat, ha a béke-eszmény császárkori megítélésére gondolunk. Vajon az Aeneis minden olvasója számára teljességgel magától értetődött-e, hogy Aeneas késôi unokái ne habozzanak virtusuk „tettekben megnyilvánuló kiteljesítésével”? (Aen. VI 808.) Az a bizonyos cupido proferendi imperii — minden áron! — aligha tekinthetô „meggyôzô politikai vezérelvnek” (E. Koestermann). És ha nincs is mód a virtus gyakorlására, és bele kell törôdni a béke „érinthetetlenségébe”? A pax Romana-t nemcsak Seneca „diszkreditálta”; mások sem ítélték vitathatatlannak. A tárgyalt szöveghelyek Tacitus gondolatvilágának megközelítésében is segítenek.

Restricted access

Απολογητέον: The author defends the conservatism of his edition of Horace against his critics by proving that his reading of the manuscript texts is correct. In his opinion we should believe (πειστέον) the manuscripts, and should follow and explain, rather than modify their texts.

Restricted access

„Mozdulatlan (érinthetetlen) béke?” Ambivalens szókapcsolat, ha a béke-eszmény császárkori megítélésére gondolunk. Vajon az Aeneis minden olvasója számára teljességgel magától értetődött-e, hogy Aeneas késői unokái ne habozzanak virtusuk „tettekben megnyilvánuló kiteljesítésével”? (Aen. VI 808.) Az a bizonyos cupido proferendi imperii - minden áron! - aligha tekinthető „meggyőző politikai vezérelvnek” (E. Koestermann). És ha nincs is mód a virtus gyakorlására, és bele kell törődni a béke „érinthetetlenségébe”? A pax Romana-t nemcsak Seneca „diszkreditálta”; mások sem ítélték vitathatatlannak. A tárgyalt szöveghelyek Tacitus gondolatvilágának megközelítésében is segítenek.

Restricted access

Metastasio, Mozart Pásztorkirályának (Il re pastore) librettistája, Curtius Rufus és Iustinus nyomán írta meg szövegkönyvét - korának és Mária Terézia udvarának kívánalmai szerint - kellő bonyodalmakkal. A Nagy Sándor kegyéből királyi trónra ültetett Aminta nem más, mint az ókori szerzőktől emlegetett Abdalonymus, mitikus keleti hagyományok hordozója, akinek alakját a római annalisztika (Fabius Pictor) az ősrómai eszményeket megtestesítő (kitalált) Cincinnatusszá formálta. Az orientalista W. Fauth nemrég ennek a keleti hagyománynak messze szétágazó dokumentumkincsét tárta fel nagy ívű tanulmányában, amelyből a klasszikus filológus váratlan összefüggéseket állapíthat meg az ókori Kelet uralkodószimbolikájának kozmológiai vonatkozásai és a görög-római kultúra eddig nem magyarázott jelenségei (a paradicsomleírások; Roma quadrata;a római történetírás kialakulásának politikai motívumai stb.) között. A téma kiegészítéséül kínálkozott az osztrák Miksa főherceg (a későbbi császár és király) bécsi vadaskertjének egykorú (XVI. századi) leírása mint az antik paradicsomelképzelések megvalósítási kísérlete az újkori Európában.

Restricted access

Vitellius utolsó óráinak tacitusi megörökítéséből (Hist. III 84) kiindulva a császárkori „Silence of fear and intimidation” (A. Timonen) beszédes példáit interpretáltuk, különös tekintettel Tacitusra (Agr. prooem. etc.) és az ifj. Plinius Panegyricusának szervilis hízelgésére, illetve a caesari diktaturát titokban elítélő Cicero semiliber megnyilatkozásaira. Újból felhívtuk a figyelmet a plutarchosi Démétrios-élet-rajznak Tacitus megértését is segítő párhuzamaira.

Restricted access

Calpurnius Crassust, Tacitus kalandos sorsú kortársát („the perpetual conspirator”), R. Syme több alkalommal is említi monumentális Tacitus-monográfiájában, de „viszontagságait”(vicissitudes) sajnálatos módon érdemben nem tárgyalja. Ezt pótolta a III. Saalburg-kollokvium aktáiban D. Henning, aki fölöttébb tanulságosan ismertette a nyughatatlan (a szakirodalomban hol egzaltáltnak, hol fanatikusnak, megrögzött felforgatónak bélyegzett) Crassus-ivadék hányatott sorsát a „Vierkaiserjahr”-t követő zűrzavarok utáni évtizedekben, egészen az állítólag iniussu Hadrianitörtént likvidálásáig. Mi megpróbáltuk a kortárs Tacitus párhuzamos pályáját követni, illetőleg magyarázni: Crassus is, az ifj. Plinius is, meg még sokan asszisztáltak Domitianus „zsarnoki tombolása”mellett; és Tacitus? Nevéhez méltóan hallgatott,akárcsak a nyilvánosság előtt annak idején Cicero (tacendo et latendo),és így - az emberiség szerencséjére, okulásul - a maga módján megörökíthette a viharos század történéseit.

Restricted access