Search Results

You are looking at 1 - 10 of 46 items for

  • Author or Editor: István Borzsák x
Clear All Modify Search

Vitellius utolsó óráinak tacitusi megörökítéséből (Hist. III 84) kiindulva a császárkori „Silence of fear and intimidation” (A. Timonen) beszédes példáit interpretáltuk, különös tekintettel Tacitusra (Agr. prooem. etc.) és az ifj. Plinius Panegyricusának szervilis hízelgésére, illetve a caesari diktaturát titokban elítélő Cicero semiliber megnyilatkozásaira. Újból felhívtuk a figyelmet a plutarchosi Démétrios-élet-rajznak Tacitus megértését is segítő párhuzamaira.

Restricted access

Amiképpen adventusnemcsak 'békés megérkezés'-t, hanem 'ellenséges felvonulás'-t is jelent, úgy különbséget kell tennünk az advenireige egyéb származékainak eltérő jelentésárnyalatai között. Így fejlődött az adventor-ból az angol adventurerés a francia aventurier.Micsoda különbség van az angol Adventés adventurerés a francia aventés aventureközött!

Restricted access

A római irodalom a IV/III. század fordulójától fogva értelmezhetetlen az exemplaria Grae-cafigyelembevétele nélkül. A lysipposi Nagy Sándor-ábrázolás tömeges korai utánzatai Campa-niában azt jelzik, hogy a makedón világhódító meteorszerűjelensége szinte egyidejűleg Itáliában is foglalkoztatta az embereket. Ezt a folyamatot mutattuk be a Fabius Pictor, Ennius, Coelius Anti-pater, Sisenna, Sallustius, Livius és Tacitus írásaiból vett, illetve feltárt példákkal.

Restricted access

A nemzetközi tudományosság követelményeihez felnövekvő magyarországi filológus nemzedék (Ponori Thewrewk Emil és környezete) az osztrák-magyar kiegyezés (1867) utáni évtizedekben személyeskedő viták során igyekezett pótolni történeti okokkal magyarázható elmaradásunk hiányosságait. Az emlékezetes „Ábel contra Hóman”-polémia nem előzmények nélkül robbant ki 1877-ben. Ábel Jenő ifjúkori Mentorát, Ring Mihályt Hóman Ottó még pesti magántanár korában (1871-ben) marasztalta el, talán illetéktelennek érezvén Ring Pindaros-tanulmányait (1870-bôl). De miért szemelték ki a pestiek (Heinrich Gusztáv és Thewrewk) az 1872 óta kolozsvári Hóman Pindarosának megbírálására az alig érettségizett Ábelt? Hóman idősebb kolozsvári tanártársa, a kötözködô kedvű polihisztor Brassai Sámuel már 1871-ben megcsipkedte a kül- és belföldi Horatius-kommentátorokat. Súlyosabb következményekkel azonban csak az 1873-ban közzétett észrevételei jártak (az Aeneis II. énekének magyarázóiról, különös tekintettel P. Thewrewk iskolai kiadására), vagy még inkább Heinrich Gusztáv iskolai Cicero-magyarázatainak könyörtelen kifigurázása. Alkalmasint erre reagáltak az érzékenységükben sértett pesti nagyságok azzal, hogy egy gyerekemberrel dorongoltatták le - nem az öreg Brassait, hanem a könnyebben sebezhetőnek vélt Hómant. Hinc illae lacrimae.

Restricted access

A nemzetközi tudományosság követelményeihez felnövekvő magyarországi filológus nemzedék (Ponori Thewrewk Emil és környezete) az osztrák—magyar kiegyezés (1867) utáni évtizedekben személyeskedő viták során igyekezett pótolni történeti okokkal magyarázható elmaradásunk hiányosságait. Az emlékezetes „Ábel contra Hóman”-polémia nem előzmények nélkül robbant ki 1877-ben. Ábel Jenő ifjúkori Mentorát, Ring Mihályt Hóman Ottó még pesti magántanár korában (1871-ben) marasztalta el, talán illetéktelennek érezvén Ring Pindaros-tanulmányait (1870-ből). De miért szemelték ki a pestiek (Heinrich Gusztáv és Thewrewk) az 1872 óta kolozsvári Hóman Pindarosának megbírálására az alig érettségizett Ábelt? Hóman idősebb kolozsvári tanártársa, a kötözködő kedvű polihisztor Brassai Sámuel már 1871-ben megcsipkedte a kül- és belföldi Horatius-kommentátorokat. Súlyosabb következményekkel azonban csak az 1873-ban közzétett észrevételei jártak (az Aeneis II. énekének magyarázóiról, különös tekintettel P. Thewrewk iskolai kiadására), vagy még inkább Heinrich Gusztáv iskolai Cicero-magyarázatainak könyörtelen kifigurázása. Alkalmasint erre reagáltak az érzékenységükben sértett pesti nagyságok azzal, hogy egy gyerekemberrel dorongoltatták le — nem az öreg Brassait, hanem a könnyebben sebezhetőnek vélt Hómant. Hinc illae lacrimae.

Restricted access

Az orientalista W. Fauth idézett írásainak és az Encyclopaedia Iranica idevágó címszavainak (Bâg, Farrah, Garden) ismeretében a keleti paradicsom-elképzelések európai elterjedésének egynehány mozzanatát próbáltuk nyomon követni a homérosi Alkinoos kertjétől és Posilipótól (Pausilypum < Παψσιλψπ ων) Sanssouciig és Mozartig (Il re pastore).

Restricted access

„Mozdulatlan (érinthetetlen) béke?” Ambivalens szókapcsolat, ha a béke-eszmény császárkori megítélésére gondolunk. Vajon az Aeneis minden olvasója számára teljességgel magától értetődött-e, hogy Aeneas késői unokái ne habozzanak virtusuk „tettekben megnyilvánuló kiteljesítésével”? (Aen. VI 808.) Az a bizonyos cupido proferendi imperii - minden áron! - aligha tekinthető „meggyőző politikai vezérelvnek” (E. Koestermann). És ha nincs is mód a virtus gyakorlására, és bele kell törődni a béke „érinthetetlenségébe”? A pax Romana-t nemcsak Seneca „diszkreditálta”; mások sem ítélték vitathatatlannak. A tárgyalt szöveghelyek Tacitus gondolatvilágának megközelítésében is segítenek.

Restricted access

A két Cato gazdag (és egybefolyó) utóéletéből szemelgettünk néhány jellemző dokumentumot (Petronius, Martialis). Színes és drámai kép tárul az olvasó elé Lucanus eposzából, kiváltképpen a IX. énekben megörökített durum iter leírásából, amelyhez a színeket a költő — a történeti valósággal keveset törődve — a mesés Nagy Sándor-hagyományból vette. — „Az antikvitás XVI. századi képe” c. monográfiánk (1960) anyagából további érdekességeket kínálnak Bornemisza Péter prédikációs kötetei, mint pl. a megvesztegethetetlen ókori eszménykép ellentéteként felvonultatott főúri „lopók”, akik nem vasláncot (bilincset), hanem aranyláncot viselnek. Ugyancsak Bornemisza hivatkozik egy Rosa nevű milánói személyre, aki — felkelésének elbukását látva, de ügye igaz voltának tudatában — halála után Cato mellett óhajtott magának helyet a Purgatórium kapujában (vö. Dante, Purg. I). A magyar irodalomból Berzsenyi Dániel Catohivatkozásait idéztük: a költő az antik szerzők ismeretében állítja párhuzamba korának nagyságait az ókor hőseivel. — Kuriózumképpen hivatkoztunk végül Berzsenyi (és Dante) „őr-Catójának” modern Fortlebenjére: egy mai lakattípus is „Cato” márkajelzéssel került forgalomba.

Restricted access
Author: Borzsák István

„Ann. I 61—65 is borrowed from Hist. II 70 and V 14—15.” A. J. Woodman eme megállapítását F. R. D. Goodyear is akceptálta, mindenesetre bizonyos „troublesome implications”-re való utalással. Mi — már korábban — Tacitusnak máshol is megfigyelhetô eljárására hívtuk fel a figyelmet: a történetíró akárhányszor szuverén módon „merített” forrásaiból, nem önállóság híján, nem is „manipulatív” célzattal, hanem magasztos eszményeinek szolgálatában (σεμνϖς). Modern párhuzamként idéztük a Vergilius-fordító Lakatos István hasonló eljárását: visszaemlékezésében úgy járt el, hogy korjellemzô „kitalálásai” is összhangban legyenek a történelmi tényekkel.

Restricted access