Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: István Czuriga x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Restricted access
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
István Czuriga
,
Attila Borbély
,
Dániel Czuriga
,
Zoltán Papp
, and
István Édes

A diasztolés szívelégtelenség, amelyet megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenségnek is neveznek, egy olyan klinikai szindróma, amelyben a szívelégtelenségre jellemző tünetek és panaszok normális vagy közel normális bal kamrai ejekciós frakció (≥50%) és a diasztolés diszfunkció objektív jelei mellett észlelhetőek. Az újabb epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek több mint felénél diasztolés szívelégtelenség áll fenn. A betegség, amelynek prevalenciája az életkorral növekszik, gyakoribb nőkben, mint férfiakban. A diasztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek egy nagyon heterogén csoportot alkotnak, összetett kórélettani mechanizmusokkal. A betegség gyakran társul más betegségekkel, mint például magas vérnyomással, diabetes mellitussal vagy obesitassal. A diasztolés szívelégtelenség diagnosztizálására alkalmazott legjobb módszer a kétdimenziós, valamint a Doppler-echokardiográfia, amellyel detektálható a rendellenes myocardialis relaxáció, a csökkent bal kamrai tágulékonyság és a megnövekedett bal kamrai töltőnyomás normális bal kamrai dimenziók és ejekciós frakció mellett. A csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenséggel ellentétben a megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenség kezelésére nem áll rendelkezésre olyan bizonyítékokon alapuló terápia, amely a klinikai kimenetelt javítaná. A diasztolés szívelégtelenség gyógyszeres kezelése így legfőképpen az empirikus tapasztalatokon alapszik, és a vérnyomás normalizálására, a balkamra-hypertrophia regressziójának elősegítésére, a tachycardia megelőzésére, a normális pitvari kontrakció fenntartására és a pangásos tünetek csökkentésére irányul. Ennek során kihasználható az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók vélhetően kedvező hatása a diasztolés diszfunkcióra nézve, különösen magas vérnyomásos betegekben. A béta-blokkolók a gyors szívfrekvencia kivédésére és a bal kamrai diasztolés telődési idő megnyújtására, míg a vízhajtó gyógyszerek a pulmonalis pangás kezelésére alkalmasak. Mindemellett fontos a háttérben meghúzódó alapbetegségek kezelése is a diasztolés szívelégtelenség terápiájában. Jelen közlemény a mai tudásunk alapján összegzi a diasztolés szívelégtelenségre vonatkozó ismereteket. Orv. Hetil., 2012, 153, 2030–2040.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Petra Gulácsi-Bárdos
,
Miklós Szokol
,
Mária Lódi
,
Dániel Czuriga
,
István Czuriga
,
István Édes
,
András Nagy
, and
Balázs Sármán

Absztrakt:

Európában a tumoros és cardiovascularis betegségek okozzák a halálozások több mint felét, Magyarországon 2015-ben ez több mint 70% volt. Bizonyos onkológiai kezelések 4–7-szeresére emelhetik az akut coronariaszindróma kialakulásának lehetőségét, mindemellett az onkológiai betegségek önmagukban többszörösére növelik szívinfarktus esetén a halálozást. A kezeléseket tovább nehezíti, hogy nagyon kis esetszámú összesített klinikai adat áll rendelkezésre a tumoros betegek kardiológiai ellátásának hatásairól, mivel ezeket a betegeket rendre kizárták a klinikai vizsgálatokból. Onkológiai betegek esetében hiányosak a protokollok az esetleges konzervatív vagy invazív beavatkozás szükségességének eldöntésére, így egyéni tapasztalatokra, eseti közleményekre kell hagyatkoznunk. Az onkokardiológia fontosságát kiemeli, hogy az onkológiai kezelések fejlődése miatt egyre nő a daganatot túlélők aránya. Csak az Egyesült Államokban 2025-re 20 millió ilyen beteggel számolnak, így nem meglepő, hogy az American College of Cardiology 2014-ben az onkokardiológiát kiemelt területnek minősítette, az Európai Kardiológiai Társaság 2016-ban pedig kiadta első kardioonkológiai ajánlását. Cikkünkben a tumoros ischaemiás szívbetegek ellátásának főbb kérdéseit és javaslatait vesszük sorra a jelenleg használt ajánlásokat, publikációkat és helyi protokollokat alapul véve. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1691–1697.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Balogh
,
István Czuriga
,
János Hunyadi
,
László Galuska
,
Éva Kristóf
, and
István Édes

A kísérletes és az utóbbi 5 évben végzett humán klinikai vizsgálatok szerint a csontvelői eredetű sejtek részt vesznek a miokardiális infarktus gyógyulási folyamatában. Számos kisebb klinikai vizsgálatban mutattak ki enyhe vagy mérsékelt fokú kedvező hatást a miokardiális infarktus után intracoronariásan beadott csontvelői eredetű őssejtekkel. Mivel a legtöbb eddigi vizsgálatban mononukleáris frakciót használtak, a sejtpopuláció sokfélesége miatt nem volt ismert, hogy melyik a hatásos szubpopuláció. 8 miokardiális infarktust szenvedett, csökkent bal kamra funkciójú betegben vizsgáltuk az akut coronaria esemény után 12 ± 1 nappal intracoronariásan végzett CD34+ saját csontvelői őssejt beültetés biztonságosságát és hatékonyságát. 2D-echocardiographia, FDG-PET és MIBI-SPECT vizsgálatot végeztünk a beültetés előtt és 6 hónappal azt követően. A 6 hónapos követés során szignifikánsan javult a globális bal kamra funkció (alap EF 37,3 ± 2,9%, sejt kezelés után 44,8 ± 4,1%; p = 0,0041) és a regionális viabilitás / metabolizmus (17,6 ± 13,5%-kal; p < 0,05). A szívizom elhalt részének perfúziójában nem szignifikáns tendenciózus növekedést észleltünk. Eredményeinkkel elsőként mutattuk ki, hogy a CD34+ csontvelői sejt szubpopuláció javítja a bal kamra funkciót és a metabolizmust miokardiális infarktust követően.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Mezey
,
Lajos Kullmann
,
†L. Kent Smith
,
Sarolta Borbás
,
Klára Sándori
,
Éva Belicza
,
Gábor Veress
, and
István Czuriga

A szerzők a hazai kardiológiai járóbeteg-rehabilitáció első kontrollált, multicentrikus vizsgálatának főbb adatairól számolnak be. A program magyar szakemberek és a United States Department of Health and Human Services támogató közreműködésének köszönhető. Célkitűzés: Annak bizonyítása, hogy az akut kardiológiai eseményeket követően az állapot további javítása érdekében a rehabilitáció elkerülhetetlenül fontos. Bizonyítani kívánták, hogy ez a tevékenység egyformán hasznosan végezhető fekvőbetegosztályon és járóbetegformában. Módszerek: 3 szívsebészettel és kardiológiai rehabilitációs osztállyal rendelkező centrumból 531 beteget gyűjtöttek össze, 167 tartozott a járóbeteg-rehabilitációs csoporthoz („A”), 311 a szanatóriumi rehabilitáltakhoz („B”), és 53 beteg képezte a kontrollcsoportot („C”). Kardiológiai állapotfelmérés (fizikális vizsgálat, laboratórium, ergometria, echokardiográfia, pszichometria) történt induláskor, 3 és 12 hónap múlva. Az „A” és a „B” csoport 3 hónapos fizikai tréningprogramban vett részt. Eredmények: A fizikai teljesítőképesség jelentős javulása következett be a 3 hónapos rendszeres tréning után, ami a 12. havi ellenőrzéskor már nem volt kimutatható. Jelentősen csökkent az anginás epizódok száma és a kardiális okú kórházi igénybevétel. Szövődmény nem alakult ki. Következtetések: Akut koronáriaeseményeket követően a kardiális rehabilitáció a gyógyítási folyamat kötelező folytatása. Bizonyították, hogy a kardiológiai rehabilitáció mindkét formában biztonságos és hatékony. Az eredmények javítása a betegoktatás és a compliance egyéb aspektusainak intenzívebb igénybevételével valósulhat meg. Az eredmények tartóssá tétele megkívánja, hogy a 3 hónapos intenzív vezetett tréninget további folyamatos felügyelet és az állapot karbantartása kövesse.

Restricted access