Absztrakt

A regionális nyaki lymphadenectomia – elterjedt nevén nyaki dissectio – a fej-nyaki tumorsebészet fontos alapműtéte. Ezen műtét 110 éves evolúciója során a különböző iskolák, nevezéktanok és műtéti technikák keveredése nyomán olyan mértékű zavar alakult ki az irodalomban és a mindennapi szakmai életben, amely szinte lehetetlenné teszi a sebészi és onkológiai eredmények standardizálását és objektív összehasonlítását. Ezt a helyzetet kísérlik meg a szerzők jelen összefoglaló munkájukban közérthetően tisztázni, a multidiszciplináris fej-nyaki terápiás döntésekben részt vevő kollégák kommunikációját megkönnyítendő annak érdekében, hogy a fej-nyaki tumoros betegek számára minden esetben optimális terápiás döntés szülessék. A közlemény történeti és irodalmi áttekintést ad, valamint ismerteti a két legelterjedtebb műtéti technika eredményeinek statisztikai összehasonlítását. A műtéti technika megválasztása szignifikáns hatással van az onkológiai hozamra. A megfelelő sebészi koncepció az onkológiai haszon maximalizálása mellett a betegek életminőségét a lehető legkisebb mértékben befolyásolja, egyrészt a primer sebészi terápiás morbiditás csökkentése, másrészt az adjuváns indikációk optimalizálása révén. Orv. Hetil., 2016, 157(47), 1871–1879.

A nyaki branchiogen cysta az egyik leggyakoribb nyaki fejlődési rendellenesség. Ismert a malignus elfajulása, melynek diagnosztizálására, az ismeretlen lokalizációjú primer laphámcarcinoma nyaki áttététől való elkülönítésére szigorú kritériumrendszerek léteznek. Ugyanakkor a szakirodalomban a diagnózis létjogosultsága a mai napig vita tárgyát képezi. Közleményünkben egy 69 éves nőbeteg esetét ismertetjük, aki bal oldali, állkapocs alatti duzzanat miatt jelentkezett Klinikánkon. Hosszas kivizsgálást követően felmerült ismeretlen primer tumor nyaki áttétének gyanúja, mely miatt pánendoszkópiát és módosított radikális nyaki dissectiót végeztünk. Végül a szövettani feldolgozást követően lateralis nyaki cysta talaján kialakult laphámcarcinoma igazolódott. A műtétet követően a beteg adjuváns kemoterápiában és sugárkezelésben részesült. Az eset kapcsán ismertetjük a diagnózis felállításának nehézségeit, differenciáldiagnosztikai problémáit és a kapcsolódó nemzetközi irodalmat. Orv Hetil. 2023; 164(10): 388–392.

Absztrakt:

Bevezetés: Az endoszkópos melléküregműtétek során alkalmazott orrtamponáló módszerek hatékonysága máig ellentmondásos témakör az irodalomban. Célkitűzés: Egy új típusú, kitozánt tartalmazó orrtamponnak a gyógyulási folyamatra gyakorolt hatását vizsgáltuk állatkísérletes modellen. Módszer: Vizsgálatunkban 10 nyúlon standard nyálkahártya-sérülést okoztunk, kétoldali endoszkópos orrüregi beavatkozás során. Az egyik orrfélbe kitozán orrtampont helyeztünk, míg a másik orrfél tamponálás nélkül maradt. Az eredmények értékelése a posztoperatív 12. héten történt orrendoszkópos vizsgálatokkal, illetve szövetmintavétellel. A szövetmintákat pásztázó elektronmikroszkóppal is vizsgáltuk, ennek során a csillókkal nem rendelkező vagy elhalt hámsejteknek az épen maradt hámsejtekhez viszonyított arányát százalékban határoztuk meg. Orrendoszkópiával a nyálkahártya ödémáját, pörkösödését és az orrváladék jellegét, valamint az adhaesioképződés mértékét vizsgáltuk. A tünetek súlyosságától függően 0-tól 3-ig terjedő pontszámokat osztottunk ki Berlucchi és mtsai pontozási rendszerének módosításával. A magasabb pontszámok jelezték a kedvezőtlenebb állapotot. Eredmények: Az adhaesiót vizsgálva a nem tamponált orrfeleknél mindössze 1 pont adódott (átlag: 0,1; standard deviáció [SD]: 0,32), míg a tamponált oldalon egyáltalán nem jelentkezett ez a tünet. A nem tamponált orrfelek pörkösödése 1 ponttal bizonyult kevesebbnek (9, átlag: 0,90; SD: 0,74), mint a tamponált orrfélnél (10, átlag 1,00; SD: 0,82). Orrváladék és nyálkahártya-ödéma nem volt észlelhető. Az elektronmikroszkópos vizsgálat alapján a százalékos értékek átlaga a tamponált oldalon 22,06% (SD: 0,25), míg a nem tamponált oldalon 36,11% (SD: 0,48) volt. A különbségek nem érték el a szignifikancia szintjét (p = 0,806). Következtetés: A kitozántampon vizsgálata során egyik állatban sem tapasztaltunk műtéti szövődményt. A tamponált és a tampon nélküli orrfelek nyálkahártyájának gyógyulása között nincs szignifikáns különbség ezen állatkísérletes modell alapján. Orv Hetil. 2018; 159(47): 1981–1987.