Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: István Harmati x
  • All content x
Clear All Modify Search

A karbonátos szoloncsák szikesek megjavíthatóságának tanulmányozása céljából a Duna-völgy É-i felében lévo Szunyogpusztai Szikjavítási Telepünkön 33 éven át vizsgáltuk az 50 % CaSO4×2H2O-t tartalmazó gipsziszap növekedo adagjainak (20, 40 és 80 t/ha) talajjavító hatását. (A kísérlet elso 11 évében, Herke irányítása alatt elért eredményeket, könyvében ismertette (Herke, 1983). A kísérlet erosen meszes, homokos vályog összetételu, 65-75 cm szelvényvastagságú talajára a gipsziszapot a természetes gyep feltörése után 2/3 + 1/3 arányban megosztva, a kísérlet 1. és 4. évében szórtuk ki. A kísérletben szántóföldi növényeket termesztettünk, melyeket évente mutrágyázásban (50-90 kg N/ha + 60 kg P2O5/ha)és 3 esetben istállótrágyázásban (19,  19  és 32 t/ha) részesítettük. A 6 alkalommal végzett talajvizsgálatok eredményei alapján a következo megállapítások tehetok. A rendszeresen végzett, 18-20 cm mélységu talajmuvelés hatására a talaj megváltozott vízháztartása, nedvességdinamikája révén gipszezés nélkül is fokozatos és jelentos mértéku javulás következett be, elsosorban a muvelt talajrétegben. Különösen a sótartalom csökkenése volt nagyarányú. A gipsziszap adagjától függo mértéku és mélységu talajjavulást okozott, melyet a rendszeres talajmuvelés igen jelentosen elosegített. A javulás folyamata gipszezést követoen igen gyors volt, mely az évek során egyre jobban lelassulva, a gipszadagoktól függo ideig továbbfolytatódott. A 40, foként a 80 t/ha gipsziszapot kapott talajban a javulás még a 16. év után is folytatódott, foként az addig kevésbé megjavult mélyebben lévo talajrétegekben. Csak a 25-28 cm vastagságú talajréteg teljes megjavítására, a Herke-féle Na-érték alapján számított gipszadag (80 t/ha gipsziszap = 40 t/ha gipsz) idézett elo olyan mértéku talajjavulást, amely lehetové tette a szántóföldi növények eredményes termesztését. A javulás mértéke, a talajmuvelésnek köszönhetoen, a számítottnál sokkal nagyobb volt. A kísérlet 21. évében a talaj szelvényének pH-ja 8,11-8,82-re, szódában kifejezett lúgossága 0,02-0,13-ra, a Herke-féle Na-értéke 1,49-1,72 me/100 g-ra csökkent, míg a 20 órás kapilláris vízemelés nulláról 391-180 mm-re nott. A szántóföldi növények termése döntoen a talaj javulásának mértéke szerint alakult, tehát a gipszadagok növekedésével és az évek elorehaladtával nott, melyhez az agrotechnika színvonalának javulása is jelentosen hozzájárult. A 80 t/ha gipsziszappal javított talajon - az elso évek kivételével - a jó talajokon szokásos terméseredményeket értük el. A 33 éven át folytatott kísérlet eredményei bizonyítják, hogy a vékony szelvényu, homokos vályog összetételu szoloncsák szikesek kello mennyiségu gipsszel véglegesen, és jól megjavíthatók, melyeken megfelelo agrotechnikával jó talajokhoz hasonló termésátlagok érhetok el. A szikjavítás azonban nagyon költséges, ami nagyarányú alkalmazását nem teszi lehetové.

Restricted access

Sekély humuszos szintű, erősen karbonátos réti talajon kialakult természetes (Achilleo-Festucetum pseudovinae) gyepen beállított tartamkísérletekben vizsgáltuk a műtrágyázás kérdéseit a gyep növényi összetételének megjavítása, termésének növelése és minősége javítása céljából. A kísérlet humuszban gazdag, nitrogénnel és káliummal igen jól ellátott, de foszforban szegény talaján az N- és P-műtrágya 2-2 adagját szólóban és kombinációikban alkalmaztuk. Az öntözetlen kísérletet 28, az öntözöttet 14 éven át folyamatosan, széleskörűen vizsgáltuk. Megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. – A gyep növényi összetételét a N- és a P-műtrágyák adagjaiktól és kombinációiktól függően megváltoztatták. A nitrogén a füvek, a foszfor a pillangósok versenyképességét fokozta és segítette elő növekedését. Az önmagában alkalmazott N-műtrágya a talaj nagyfokú P-szegénysége miatt nem gyakorolt pozitív hatást a gyepre. A P-műtrágya viszont kedvező változásokat okozott: a füvek fejlődésének elősegítése mellett nagymértékben növelte a pillangósok borítási értékét és tömegarányát, különösen az öntözött parcellákon. Öntözetlen viszonyok között a réti perje (Poa pratensis), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a komlós lucerna (Medicago lupulina) alkotta a gyep termésének túlnyomó részét, néhány egyéb fű- és pillangósvirágú komponens társaságában. Az öntözött kísérletben a pillangósok abszolút uralma mellett gyakran a réti perje jutott vezető szerephez. A pillangósok közül az eperhere (Trifolium fragiferum), a komlós lucerna (Medicago lupulina) és a vörös here (Trifolium pratense) váltakozva jutott uralomra. Az időjárás nagyban befolyásolta a gyep pillangós komponenseinek tömegarányát. Az NP kombinációkban a pillangósok tömegaránya erősen lecsökkent, különösen a nagyobb N-adag használata esetén. Öntözetlen területen a sovány csenkesz és a réti perje változó arányban alkotta a gyep termésének túlnyomó részét. Az öntözött parcellákon azonban a réti perje abszolút uralkodóvá vált és az egyre jobban előretörő tarackbúza (Agropyron repens) is jelentősen részt vett a termés kialakításában, elsősorban a nagyobb N-dózisú kombinációkban. A kísérlet 3. évtizedében a csapadékos években megjelent a francia perje (Arrhenatherum elatius) és a réti csenkesz (Festuca pratensis) is. – A gyep termését az önmagában alkalmazott N-műtrágya nem növelte jelentősen. Ezzel szemben a P-műtrágya nagy hatékonysággal 2–4-szeresére (3–5 t·ha–1-ra) növelte a gyep szénatermését, elsősorban a pillangósok nagyarányú térhódítása révén. 1 kg P2O5 öntözetlen körülmények között 43, míg öntözöttben 68 kg szénaterméstöbbletet eredményezett, sokévi átlagban. A 90 kg P2O5·ha–1 adag néhány év után soknak bizonyult. A legjobb eredményt a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 adaggal értük el, amellyel az öntözetlen területen – 28 év átlagában – 7,87, öntözötten – 14 év átlagában – 7,12 t·ha–1 szénatermést kaptunk. Az időjárás nagymértékben befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét, legfőképpen a pillangósok tömegarányának változása révén, különösen az öntözetlen kísérletben. A három növedék tömegének aránya 7 évi átlagban, az öntözetlen kísérletben a szóló foszforkezeléseknél 48:37:15%, míg az NP kombinációknál 56:35:9% volt. Az öntözött területen ezek az arányok az előbbi sorrendben: 39:49:12, illetve 43:41:16%. A nitrogénből számított nyersfehérjehozam sokévi átlagban az öntözetlen kísérletben 428–550, míg az öntözöttben 560–760 kg·ha–1 volt. – A talaj felvehető tápanyagtartalma az évek során jelentősen megváltozott, különösen a talaj 0–10 cm-es rétegében. A P-trágyázás önmagában, de az NP kombinációiban is az adagoktól, illetve az ezek hatására kialakult termések mennyiségétől függő mértékben növelte a talaj P-tartalmát. A legjobbnak a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 kezelésű parcellákban bizonyult: a kísérlet 22. évében a talaj 0–10 cm-es rétegében a P-tartalom 260 mg P2O5·kg–1 lett, ami az erősen karbonátos talajok esetében igen jó P-ellátottságnak mondható. A K-ellátottság azonban az NP-kezeléseknél az optimális szint alá csökkent (172 mg K2O·kg–1) a termések nagyarányú K-kivonása következtében. Ezért néhány évi NP-trágyázás után K-pótlásra is szükség van.

Restricted access

A Duna–Tisza közén, erősen karbonátos réti talajon kialakult természetes gyep (Achilleo-Festucetum pseudovinae) helyén telepített kaszálón, majd füvesherén 8+8 éven át műtrágyázási kísérleteket végeztünk. Célunk nagy és jó minőségű termést adó kultúrgyepek létesítése és ezek optimális tápanyagellátásának kidolgozása volt. A kísérletek talajának sekély, 25–30 cm-es humuszos szintje szerves anyagokban, káliumban, nitrogénben és CaCO3-ban gazdag, míg foszforban nagyon szegény. Kísérleteinkben a N- és P-műtrágya 2-2 adagjának és ezek kombinációinak hatását vizsgáltuk 5 ismétléses, véletlen blokk elrendezésű 50 m²-es parcellákon a növényzet fajösszetételére, szénatermésére, nyersfehérje-tartalmára, -hozamára, valamint a talaj tápanyagviszonyaira. Az első 8 évben öntözetlen és öntözött viszonyok között 8 faj komponensű kaszálón, míg a következő 8 évben az öntözetlen kísérletben vetett 5 komponensű füvesherén végeztük vizsgálatainkat. Az öntözött kísérletet 40–50 mm vízzel évente 4–5-ször megöntöztük. – A kísérletek fitocönológiai vizsgálata. A gyep feltörése következtében beindult intenzív mineralizációs folyamatok eredményeként a talajban átmenetileg kialakult nagy N-bőség és ennek nagyfokú P-szegénysége miatt a kontrollparcellákon nagyon silány, rövid életű növényállomány jött létre. Az önmagában alkalmazott N-műtrágyázás hatására – a talaj N:P arányának továbbromlása miatt – gyenge, kis produktivitású fűállomány alakult ki. Ezzel szemben a P-trágyázás nagymértékben elősegítette a pillangósok térhódítását, fejlődését és növelte tömegét, valamint 4 éven át biztosította a pillangósok abszolút uralmát. A füvek csak a pillangósok 4–5. évben elkezdődött visszahúzódása után jutottak uralomra. Az NP-kezelésekben a füvek a N adagjától függő mértékben és gyorsasággal szorították vissza a pillangósokat és vették át az uralmat. A fű:pillangós tömegarány nagyon lényegesen eltért a szóló P-kezelésű parcellákétól. A kísérletek 4–5. évétől kezdve a pillangósok egyre gyorsabb és nagyobb mértékű természetes visszahúzódásával párhuzamosan alapvető szukcesszióváltás indult meg, a füvek közötti konkurenciaharc felerősödött, miközben a kétszikű gyomok térhódítása is elkezdődött. Mindez a gyepállományok produktivitásának jelentős mértékű csökkenésével járt együtt. A kísérletek első ciklusában vizsgált kaszálókban a pillangósok uralmát öntözetlen viszonyok között először a csomós elbír, majd a magyar rozsnok váltotta fel, míg az öntözött kísérletben a réti csenkesz dominanciáját a francia perjéé követte. A többi fűkomponens alárendelt szerepet töltött be. A fű:pillangós arányokat a P- és az NP-kezelések döntően befolyásolták, de ebben az időjárás is fontos szerepet játszott. A kísérlet második 8 évében az öntözetlen körülmények között vizsgált füvesherében a csomós ebír – amely a lucernának nagyon jó partnere volt – még az NP-kezelésekben is csak a 3–4. évben kezdte átvenni az uralmat a lucernától. A kísérlet utolsó éveiben az aszályos időjárásnak köszönhetően a magyar rozsnok jutott vezető szerephez, melynek révén – elsősorban az N200P60-kezelésű parcellákon – jó produktivitású kaszáló alakult ki. – Terméseredmények. A talaj nagyfokú P-szegénysége miatt a kontroll-, és a szóló N-kezeléses parcellákon elfogadható mennyiségű termések még a kísérletek első éveiben sem alakultak ki. Ezzel szemben a P-műtrágyázás kiemelkedően nagy terméseket eredményezett, elsősorban a pillangósok tömegének nagyarányú növelése révén. Az önmagában alkalmazott P-trágyával az öntözetlen kaszálón több év átlagában 8–9, öntözöttben 12–13 t széna·ha–1 terméseket kaptunk, nagy műtrágya-hatékonysággal (1 kg P205-tel 98–156 kg szénaterméstöbblet). Az öntözetlen füvesherében a szóló P-kezelésekkel – az első 4 év átlagában – még a kaszálóknál is nagyobb szénaterméseket (10–11 t·ha–1) értünk el. E termések 60–90%-át a pillangósok (elsősorban a lucerna) képezték. Az NP-kezelésekkel a kísérletek első 4 évében még nem kaptunk megbízható terméstöbbleteket a szóló P-kezelésekhez viszonyítva. A kísérletek második 4 évében viszont – a pillangósok erőteljes visszahúzódása miatt – jóval kisebb terméseket értünk el, különösen a szóló P-kezelések esetében. Ez a csökkenés az NP-kezelésekben kisebb volt a füvek abszolút dominanciája miatt. A N-műtrágya termésnövelő hatása ezért ekkor már nagyobb lett, különösen a nagyobb N-adagoknál. A kaszálók szénatermésének nyersfehérje-tartalma a P- és az NP-kezelések 4 évi átlagában az öntözetlen területen 835–1044, öntözöttben 1032–1456 kg·ha–1 között volt, a kontrollparcellák szénatermésében mért 260–280 kg·ha–1 nyersfehérje-tartalommal szemben. – A talaj termékenységének javulása. A kísérletek anaerob viszonyok között kialakult karbonátos réti vályogos agyagtalajának termékenysége lényegesen megnőtt a természetes gyep feltörése és az ezt követő gyeptermesztés hatására. Nagymértékben javult a hő-, víz-, és levegőgazdálkodása a talaj ősi, erős tömődöttségének megszüntetése révén. Ez a talaj kiemelkedően jó N-szolgáltatását eredményezte. A P-trágyázás hatására pedig megszűnt a talaj nagyfokú P-szegénysége. A telepített kaszálók, főként a füveshere komponenseinek (főleg a lucerna) gyökérzete jelentős javító hatást gyakorolt a talajra. A felsorolt hatások együttesének tulajdonítható, hogy 8 évi kaszáló után a 2 évig termesztett búza 8,2 és 6,6, majd a 3. évben vetett őszi árpa 7,1 t szem·ha–1 termést adott az NP-kezelésű parcellákon, a hajdani füvet is alig termő legelőn. A kísérletek eredményei is rávilágítanak arra, hogy 20–30 cm vastagságú humuszos réteggel rendelkező karbonátos réti talajú gyepeken nagy termőképességű legelők, kaszálók, és füvesherék létesíthetők, amelyek a természetes gyepek feljavításával együtt biztosíthatják a szarvasmarhák egész évi olcsó és értékes szálastakarmány-szükségletét.

Restricted access

Erősen karbonátos, humuszban és káliumban gazdag, de foszforban szegény réti talajú legelőn feltörés után létesített telepített gyepen 10 éven át vizsgáltuk a P- (0, 40, 80, 120 kg P2O5·ha–1),ill. a N-műtrágyázás (0, 120, 200, 280, 360 kg N·ha–1) hatását önmagukban és kombinációikkal a gyep fajösszetételére és termésére. Az előbbiek fajonkénti tömeg %-át becsültük, míg az utóbbit szénaként mértük. A kísérletet esőztetve öntöztük. Főbb megállapításaink: – A gyep fajösszetétele. Telepítéskor a kísérlet egész területét egységes NP-trágyázásban részesítettük azonos fajösszetételű, jól beállt és fejlett gyepállomány kialakítása céljából. Így még a kontrollparcellákon is 2–3 évig megfelelő gyepborítás mutatkozott. Azonban az évek során a fokozódó P-hiány miatt a gyep egyre jobban kiritkult. Az önmagában alkalmazott N-trágyázás a kialakult nagy N-bőség miatt negatív hatást eredményezett. A szóló P-trágyázás nagymértékben fokozta mind a füvek, mind a pillangósok fejlődését és produktivitását. A P-adagok és 10 év átlagában a fű:pillangós:gyom tömegarány 50:44:6%. E kezelésben a füvek közül legnagyobb mennyiségben a réti perje fordult elő, jelentős tömegű réti csenkesz társaságában. Az NP kombinált kezelésekben – 10 év átlagában – a fű:pillangós: gyom tömegarány 82:11:7%-ot tett ki. A kísérlet első évében a réti csenkesz vált uralkodóvá, melyet a 3. évben a csomós ebír váltott fel. A 4. évtől kezdve fokozatosan a réti perje vette át a vezető szerepet, melyet a kísérlet utolsó éveiben megosztott az ismét megerősödött réti csenkesszel. A pillangósok közül az NP-kezelésű parcellákban csak a szarvaskerep maradt meg a műtrágyaadagok növeléséhez igazodó arányban. – A gyep szénatermése. A talaj nagyfokú P-szegénysége miatt a kontroll- és az önmagában N-trágyázott parcellákon elfogadható mennyiségű termés nem alakult ki. A P-trágya az adagjaitól függően nagymértékben növelte a termést, 10 év átlagában 177, 256 és 285%-kal, vagyis 1 kg P2O5-tel az adagok sorrendjében 85, 62 és 45 kg széna többlettermést kaptunk. Még a 120 kg P2O5·ha–1 adag is megbízhatóan növelte a hozamot, annak ellenére, hogy a talajban az évek során jelentős mennyiségű foszfor akkumulálódott. A legnagyobb terméseket az NP együttes alkalmazásával értük el. A N-trágyázás növekedő adagjaival – a P-kezelések és 10 év átlagában – 1,12, 2,11, 2,86 és 3,36 t széna·ha–1 terméstöbbletet eredményezett. A P-trágya termésnövelő hatása ennél jóval nagyobb volt. Az adagok sorrendjében – 10 év és a N-adagok átlagában – 4,80, 6,95 és 7,73 t széna·ha–1 terméstöbbletet idézett elő. Tehát a 120 kg P2O5·ha–1 adag még az NP kombinációban is megbízhatóan növelte a termést. A kísérlet legnagyobb termését 10 év átlagában az N360P120-kezeléssel értük el: 12,89 a kontroll 2,24 t·ha–1 termésével szemben. Az évenkénti szénatermések az idő előrehaladtával, főként az 5. évtől kezdődően jelentősen csökkentek. A kísérlet eredményei is rávilágítanak arra, hogy karbonátos réti talajú legelő helyén telepített gyepen P- és NP-trágyázással nagy és jó minőségű termést adó gyep alakítható ki, nagyon jó műtrágya-hatékonysággal.

Restricted access

A Duna-Tisza közére jellemzo meszes réti talajon beállított trágyázási tartamkísérletünk növekvo P-ellátottságú (123, 138, 158 és 185 mg P2O5/kg) parcelláin 4 éven át vizsgáltuk a talaj növekvo AL-oldható P-tartalmának és a P-trágyázás (70 kg P2O5/ha) hatását - külön-külön és együttesen -  a búza szemtermésére és terméskomponenseire. A tartamkísérlet e ciklusában a növények sorrendje a következo volt: olajlen után búza, búza, majd kukorica, olajlen, búza, búza. A kísérlet eredményeibol a következo megállapítások tehetok. A talaj növekvo AL-oldható P-tartalma mind a 4 évben nagymértékben, közel lineárisan növelte a szemtermést. A kialakult terméstöbbletek - az évek során számottevoen nem változtak annak ellenére, hogy a talaj AL-P-tartalma, ennek növekedési irányaiban egyre jobban lecsökkent, így az ezek közötti különbségek fokozatosan mérséklodtek. Alacsony P-ellátottsági szinteken a kis P-különbségek is nagy terméstöbbleteket okoztak. A P-trágyázás önmagában is igen nagy termésnövekedést idézett elo, annál nagyobbat minél kisebb volt a talaj AL-oldható P-tartalma. Nagymértékben csökkentette a talaj növekvo P-tartalma okozta terméstöbbleteket. Ezek között már a 4. évben nem volt szignifikáns különbség. P-trágyázással tehát a talaj P-tartalmától függetlenül közel azonos terméseket értünk el. Ez arra utal, hogy az alkalmazott P-trágya-adag - az adott körülmények között - a búza P-igényét mindenütt eléggé kielégítette és a P-mutrágya foszforát a búza könnyebben vette fel, mint a talaj AL-oldhatóét. A meszes réti talajokon, így a kísérletünkben is a 200 mg/kg körüli P2O5-tartalmat tartjuk “jó” P-ellátottságnak. Az olajlen a búza kiváló eloveteményének bizonyult e kísérletben is, a termést több mint 1 tonnával növelte hektáronként, a búza eloveteményhez viszonyítva. A talaj AL-oldható P-tartalma és a P-trágyázás egyaránt jelentosen növelte a búza terméskomponenseinek értékét, a P-ellátottság mértékétol függoen. A búza utáni búza több, de kisebb kalászt nevelt, mint olajlen után. A talaj AL-oldható P-tartalma a P-trágyázásban nem részesült parcellákban a P-ellátottság javulásával párhuzamosan egyre jobban csökkent, míg a P-trágyázás hatására a gyengébb ellátottságúaknál nott, a közepes és a jó ellátottságúaknál pedig nem változott, ami a P-pótlás és -kivonás egyensúlyára utal.

Restricted access