Search Results

We investigated the self-reported health status, lifestyle and financial standing of students in order to raise health awareness in university education. The participants were 301 university students. After being informed about the objectives of the survey, they volunteered to complete the anonymous questionnaire. About one third of respondents reported some symptoms. Dizziness and bone and joint problems were the main self-reported symptoms. The students’ overall well-being is associated with several lifestyle factors (eating habits, sleeping, physical activity). The students’ financial standing does not hold back a healthy lifestyle. It is concluded that, though there are important differences between study-loads at different faculties, it is a common need to involve health-promoting education programs in the curriculum of all faculties, and to improve the University Health Service.

Elméleti háttér: A nemzetközi szakirodalomban több, a spiritualitás mérését célzó mérőeszköz is fellelhető. Ezek közül az egyik legszélesebb körben alkalmazott és megbízható önjellemző kérdőív a Spirituális Egészségés Életorientáció Kérdőív (Spiritual Health and Life-Orientation Measure, SHALOM). A kérdőív a spirituális jóllétet holisztikusan ragadja meg, ezért mind a vallásos, mind pedig a nem vallásos személyek körében egyaránt jól alkalmazható. Célkitűzés: Vizsgálatunk elsődleges célja a SHALOM magyar nyelvre történő adaptálása és részletes pszichometriai vizsgálata, beleértve a faktorszerkezet, a megbízhatóság és az érvényesség tesztelését. Módszerek: A validáláshoz használt kérdőívcsomagot (SHALOM, WHO Jóllét Kérdőív, Élettel való Elégedettség Skála) összesen 437 egyetemi hallgató töltötte ki (férfi: 24,2%, nő: 75,8%, átlagéletkor = 21,6 év; SD = 1,8 év). Eredmények: A SHALOM kérdőív tételein végzett feltáró és megerősítő faktorelemzések a bifaktoros (4 elsődleges és 1 általános faktor) szerkezetet erősítették meg, alátámasztva a mérőeszköz elméleti faktorstruktúráját. Az elsődleges faktorok a következők: Személyes, Társas, Környezeti és Transzcendens skálák, mindkét értékelési aspektus esetében (fontosság és megvalósultság). Akadt azonban 6 tétel, amely nem illeszkedett tökéletesen a négy elsődleges faktorhoz: a fontosság értékelés esetében 4, a megvalósultság nézőpontjából pedig 2 tétel. A fontosság értékelés során a kérdőív dimenziói a teljes variancia 66,6%-át, a megvalósultság esetében pedig a 64,9%-át magyarázzák. A faktorszerkezetek mindkét értékelési aspektus esetében elfogadható illeszkedési mutatókat adtak (CFI_fontosság = 0,99 és CFI_{megvalósultság} = 0,97; valamint RMSEA_fontosság = 0,057 és RMSEA_{megvalósultság} = 0,068). A Cronbach-α értéke 0,69–0,97 között változik, ami összességében elfogadható belső konzisztenciát jelez, a kérdőív időbeli stabilitása is megfelelő. Az érvényességi vizsgálatunk szerint a SHALOM két értékelésének skálái szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatban vannak a WHO Jóllét Kérdőívvel és az Élettel való Elégedettség Skálával (kivételt képez a fontosság értékelésének Személyes skálája), a korrelációk értékei gyenge és közepes mértékek között változnak. Következtetések: Az eredményeink alátámasztják a SHALOM kérdőív magyar változatának bifaktoros struktúráját, igazolják a skálák belső konzisztenciáját, valamint támogatják a mérőeszköz hazai változatának érvényességét. A konstruktum validitás tesztelésének területén azonban a jövőben további vizsgálatok indokoltak.

ABSZTRAKT

Elméleti háttér: Számos nemzetközi kutatás eredményei szerint a jógagyakorlás megfelelő iránymutatás mellett pozitív hatással van az egészséges emberek testi és lelki állapotára, valamint szerepet játszhat egyes betegségek kiegészítő kezelésében is. A jógázókat felmérő kutatások pozitív irányú összefüggéseket tártak fel több egészségi mutató és a jóga végzésének gyakorisága, részben pedig a jógázással töltött idő között. A női egészség tekintetében a jógázás pozitív hatásúnak bizonyult a depresszió, a szorongás, a stressz és több szomatikus tünet enyhítésében. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a magyar jógázó nők egészsége szubjektív pszichés és testi tünet mutatóinak felmérése, valamint ezen változók összefüggéseinek vizsgálata a tapasztalat és gyakoriság szerint elkülönített csoportok között. Módszerek: A vizsgálati mintát 457 egészséges nő alkotta, átlagéletkoruk 42,28 (SD = 11,72) év, a jógagyakorlók aránya 72,3%, a jógaoktatóké pedig 27,7%. A vizsgálat során a Depresszió Szorongás és Stressz Kérdőívet (DASS-21), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS), egy szubjektív egészségi állapotra vonatkozó kérdést és a Szubjektív Testi Tünet Skálát (PHQ-15) alkalmaztuk. A kialakított csoportok közötti különbségeket Kruskal–Wallis H- és Mann–Whitney U-próbákkal elemeztük. Eredmények: A jógagyakorlással töltött idő szerint kialakított három csoport (kezdő: 1–6 hónap, középhaladó: 7–35 hónap, haladó: ≥3 év) között statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk a depresszió (χ ²(2, n = 457) = 23,205; p < 0,001), a szorongás (χ ²(2, n = 457) = 9,489; p = 0,009), a stressz (χ ²(2, n = 457) = 27,224; p < 0,001), a pozitív affektivitás (χ ²(2, n = 456) = 7,689; p = 0,021), a negatív affektivitás (χ ²(2, n = 456) = 46,177; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot (χ ²(2, n = 457) = 28,862; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért (χ ²(2, n = 455) = 26,022; p < 0,001) pontszámok között. A jógázás gyakorisága alapján kialakított két csoport (heti 1–2 vs. heti 3–7 alkalom) között szintén szignifikáns páros különbséget találtunk a depresszió (U(1) = 19 148,50; n ₁ = 161; n ₂ = 295; Z = –3,508; p < 0,001), a stressz (U(1) = 19 588,50; n ₁ = 161; n ₂ = 295; Z = –3,107; p = 0,002), a pozitív affektivitás (U(1) = 18 189,00; n ₁ = 161; n ₂ = 294; Z = –4,090; p < 0,001), a negatív affektivitás (U(1) = 18 456,50; n ₁ = 161; n ₂ = 294; Z = –3,894; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot (U(1) = 18 244,00; n ₁ = 161; n ₂ = 295; Z = –4,873; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért pontszám (U(1) = 19 777,50; n ₁ = 160; n ₂ = 294; Z = –2,817; p = 0,005) esetében. Közepes hatásnagyságú különbség volt megfigyelhető a negatív affektivitás esetében, és kis hatásnagyságú különbségek a többi mért változónál. Következtetések: A jógázás ajánlható a depresszió, a szorongás, a stressz és a szomatizáció tüneteinek enyhítésére, valamint egy stresszel szembeni lehetséges adaptív megküzdési stratégia az egészséges nők számára. Az eredmények azt sugallják, hogy a hosszabb ideje tartó jógagyakorlás (években), vagy a jóga fizikai gyakorlatainak (ászana) heti többszöri ismétlése (3 vagy több alkalom) adhatja a legnagyobb egészséghasznot.

This study analyzed the relationship between mechanical force production and spatial arm position of the swimming movement for each side of the swimmer. Eight internationally recognized male swimmers performed fix positioned arm only swimming with a dynamometer synchronized with underwater cameras. The upper arm positions (α in side, β in frontal view) and the elbow angles (γ in 3D) were determined at the moment where the force production reached the peak (Fmax) and the maximal values of rate of force development (RFDmax). RFDmax and α values showed significant differences between the sides (P<0.05). To show the motion integration structure of the performance, Multiple Regression Analysis (MRA) was employed separately for both sides. For the criterion variable, the impulse of force (ImpF50%) was calculated. The defined parameters as the mechanical and spatial predictor system were used for the model. The results of the MRA showed that the predictor system yielded the model structure of the variables that explain the criterion variables for ImpF50% by the dominant (P=0.007) and by the nondominant side (P=0.001), respectively. The alternate contribution of the variables to the models can objectively express the performance difference between the two sides of the swimmer.