Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: István Láng x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A vastag- és végbélrák karcinogenezise során a korai adenómákban az esetek közel felében K-RAS-, ennél ritkábban B-RAF-mutáció alakul ki. A K-RAS-mutáns daganatok inkább férfiakban alakulnak ki, míg a B-RAF-mutáns tumorok inkább nőkre jellemzőek és e gének mutációja független a mikroszatellita-státusztól. Az epidermális növekedési faktor receptorának (EGFR) változó mértékű expressziója a vastag- és végbélrákok döntő hányadában kimutatható; maga a gén nem mutált, amplifikációja igen ritka, gyakrabban a megfelelő kromoszóma poliszómiája miatt fokozott a kópiaszám. Ez képezte alapját az anti-EGFR antitest-terápiák bevezetésének a vastag- és végbélrákok kezelésébe. E terápiák indikációjának alapját sokáig az EGFR fehérje legalább minimális szintű expressziója jelentette. A két antitest-terápia kemoterápia-rezisztens kolorektális rákok monoterápiája esetén hasonló mértékű (kb. 10%) objektív tumorválaszt eredményez, mely független a daganat EGFR-státuszától. A panitumumab esetében fény derült azonban arra, hogy a kedvező klinikai hatás csak a K-RAS-mutáns daganatos csoportban mutatkozik. A cetuximab kombináció­ja kemoterápiával az eddigi adatok alapján szintén a vastag- és végbélrákok K-RAS-mutációs státuszától függ. Mindezek alapján megállapítható, hogy az EGFR-t célzó monoterápiák negatív predikciós markere vastag- és végbélrákban a K-RAS onkogén mutációja. Mindaddig, amíg nem rendelkezünk hatékonyabb betegszelekciós módszerrel, a vastag- és végbélrákok K-RAS-mutációs státuszának meghatározását el kell végezni az EGFR-t célzó terápiák alkalmazása előtt.

Restricted access

The aims of the study were the optimisation of genomic in situ hybridization (GISH) and the use of a GAA satellite sequences as a fluorescence in situ hybridization (FISH) probe to discriminate Aegilops biuncialis and wheat chromosomes. The application of genomic DNA from the diploid progenitors, Ae. umbellulata and Ae. comosa , as a probe with a blocking ratio of 1:200 resulted in the clear visualization of Ae. biuncialis chromosomes. Based on the strong hybridization signals of the PCR-amplified GAA satellite sequences it was possible to identify chromosomes 1U, 2U, 4U and 5U of Ae. umbellulata . The improved GISH and GAA idiogram presented here allow the Ae. biuncialis chromatin to be traced in more detail during chromosome-mediated gene transfer to wheat.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Gábor Rubovszky, Nóra Udvarhelyi, Zsolt Horváth, István Láng, and Miklós Kásler

Az emlő karcinómája az egyik leggyakoribb női daganat. Ezek között a mintegy 15%-ban előforduló, sem ösztrogénreceptort, sem progeszteronreceptort nem expresszáló és HER2-pozitivitást sem mutató eseteket háromszorosan vagy tripla-negatív karcinómáknak (triple-negative breast cancer, TNBC) nevezzük. A betegség kedvezőtlen kórlefolyása, valamint elfogadott célzott kezelés hiánya az elmúlt években intenzív kutatás tárgyává tette e betegségcsoportot. A jelen tanulmányban a PubMed-ben 2007. januártól 2009. júniusig publikált közlemények között az emlődaganat és tripla-negatív kulcsszavakon túl, az epidemiológia, patológia, génprofil, prediktív, prognosztikus, terápia és összefoglaló kulcsszavakkal kikeresett közleményeket és a kapcsolódó releváns publikációk eredményeit foglaltuk össze. A TNBC esetén ismert tény, hogy fiatalabb életkorban jelentkezik és gyakoribb a szegényebb fekete vagy hispano-amerikai nőknél, az viszont újdonság, hogy kialakulásában szerepet játszhatnak hormonális tényezők és az elhízás is. A TNBC nem egységes betegség, mert mind hisztomorfológiailag, mind immunhisztokémiai vizsgálatokkal további alcsoportok különíthetőek el. A tripla-negatív tumorok között gyakrabban észlelhető örökletes BRCA1-mutáció vagy szerzett mutáció nélküli BRCA-diszfunkció. A nagyfokú hasonlóság miatt a korábbi években a tripla-negatív daganatokat sokan azonosították a génexpressziós profil alapján meghatározható ún. bazális-szerű tumorokkal, de ez a megfeleltetés ma már nem állja meg a helyét. Több nagy tanulmány igazolta, hogy a tripla-negativitás önmagában kedvezőtlen prognosztikus faktor, bár ismert, hogy a TNBC esetek kb. 10%-a kedvező prognózisú. Elfogadott célzott kezelés hiányában a szisztémás kezelés tekintetében csak a kemoterápia az, ami jelenleg rendelkezésre áll. A kísérleti fázisban lévő célzottan ható vegyületek közül a PARP1-inhibitorok érdemelnek különös figyelemet, mely vegyületek a DNS-javító apparátus hibás működését használják ki. Magyar Onkológia 54: 325–335, 2010

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Márta Fuchs, István Waltner, Tamás Szegi, Vince Láng, and Erika Michéli

Genetikai szemléletű magyar talajosztályozásunk típusainak meghatározásánál alapvető szempont a képződésüket befolyásoló talajképző folyamatok társulása. A folyamattársulásokat alkotó talajképző folyamatok érvényre jutása a talajképződés során eltérő, így típusonként egy, esetenként két folyamat szerepe mindig meghatározóbb a többihez képest. Mindezek alapján a hazai talajtípusok taxonómiai távolságának számítását a képződésüket meghatározó talajképző folyamatok Stefanovits (1972) által meghatározott erőssége, illetve érvényre jutása alapján végeztük. Az eredmények e koncepció numerikus vizsgálata alapján kerültek megállapításra. A vizsgálat során az egyes típusokra eltérő mértékben jellemző folyamatokat érvényre jutásuk alapján kódolva („jellemző” folyamat = 1; „uralkodó” folyamat = 0,6; „kísérő” folyamat = 0,3; az adott talajtípusban Stefanovits (1972) által nem jelölt folyamat = 0) határoztuk meg a hazai talajtípusok taxonómiai távolságát, egyszerű euklidészi távolságszámítás felhasználásával. A számítások eredményeként egy 39×39 egységet tartalmazó távolságmátrixot kaptunk, melyből az egymáshoz legközelebbi típusokat főtípusonként tárgyaltuk. Vizsgálatunk szerint az esetek többségében a számított távolságok jól követik a talajosztályozás egyes típusairól Stefanovits által leírt, és a talajtanos szakemberek körében jól ismert összefüggéseket, más estekben attól eltérnek. A bemutatott koncepció (Stefanovits, 1972) szerint az egyes talajképző folyamatok érvényre jutásának értékelése (a „jellemző”, „uralkodó” és „kísérő” folyamatszintek meghatározása) az osztályozási rendszer valamennyi talajtípusára vonatkozik. Vizsgálatunk során azonban azt tapasztaltuk, hogy a koncepció alkalmazása inkább a főtípuson belüli érvényre jutást tükrözi, és nem a típusok összehasonlítását szolgálja. Eredményeink alapján a fejlett, sok (6–8) folyamatból álló folyamattársulással jellemezhető talajtípusok (az erdőtalajok nagy része) jól elkülönülnek a fejletlen talajoktól. A talajtípusok közelségét továbbá a speciális, más típusokban nem/ritkán megjelenő folyamatok segítik elő (pl. szikesek, lápok esetében). A folyamatok között kiemelt jelentőségű a humuszosodás, amely két talajtípus kivételével minden típusban megjelenik az érvényre jutás különböző szintjein. Számos, eltérő főtípusba tartozó talaj (pl. humuszos homok, öntés csernozjom, öntés réti, humuszos öntés) esetében a humuszosodási folyamatok jelenlétét találtuk a taxonómiai közelség okozójának. A csernozjom talajok esetében tapasztalt nagy távolságok a típusok elkülönülését meghatározó „jellemző” folyamatok eltérésének volt köszönhető. Javasoljuk az eredmények további részletes elemzését, és valós, mért adatokon alapuló további vizsgálatok elvégzését. Tapasztalataink alapján a taxonómiai távolságszámítások jelentős segítséget nyújthatnak a talajtípusokat elkülönítő kritériumok pontosításában és számszerűsítésében, és hatékony eszközei lehetnek a magyar talajosztályozás megújítására, továbbfejlesztésére irányuló törekvéseknek.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Ferenc Jakab, Kristóf Dede, István Láng, Attila Bursics, and Tamás Mersich

Absztrakt

A „hanging maneuver” (LHM – Liver Hanging Maneuver) emelőszalag átvezetését jelenti a vena cava inferior és a májparenchyma között a resectio megkönnyítésére. A szerzők áttekintik a „hanging maneuver” májsebészeti alkalmazását, különböző módosításait, anatómiai és szövettani alapjait. Megállapítják, hogy a módszer a májsebészet biztonságának fokozására és a radikalitás növelése érdekében alakult ki. Kezdetben a jobb májfél nagy kiterjedésű, rekesszel összekapaszkodott daganatainak eltávolításához használták, később számos új indikációja és módosítása született. A szerzők két újabb indikációt dolgoztak ki a „hanging maneuver” alkalmazására. A IVA szegmentumban elhelyezkedő colorectalis májmetastasis, illetve a HCC resecabilitásának műtéti megállapítására és vérmentes resectiójához használták. A VII. szegmentumban lévő vena cava inferiort infiltráló daganat esetében pedig a hanging maneuver a partialis cavaresectiót könnyítette meg. A szerzők 4 esetüket mutatják be röviden. Megállapítható, hogy az LHM részint a IVA, VII. szegmentum resectiójának kivitelezhetőségét, részint biztonságát fokozza. A képalkotó eljárások utalhatnak a vena cava inferiorhoz közel fekvő daganatra, de a fali infiltratiót kizárólag intraoperatíve lehet teljes biztonsággal megállapítani. A vascularis infiltratio igazolására vagy kizárására az intraoperatív ultrahang és a jelenlegi előadásban javasolt LHM alkalmazható.

Restricted access

A tanulmány célja az volt, hogy felmérje a legnagyobb hazai területi lefedettséggel rendelkező, túlnyomóan archív adatokat tartalmazó talajtani adatbázisok harmonizációs lehetőségeit nemzetközi adatbázisokkal. A cikk fókuszában a Világ Talaj Referenciabázis (World Reference Base for Soil Resources, WRB) rendszere által meghatározott követelmények állnak, mivel számos modern adatbázis talajadat-struktúrája igyekszik alkalmazkodni annak követelményeihez. Négy kiválasztott adatbázison vizsgáltuk, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján lehetséges-e meghatározni alapvető, a hazánk környezeti viszonyai között előforduló WRB egységeket. Mindegyik adatbázis saját módszertanából kiindulva egyszerűsített algoritmusokat hoztunk létre, hogy a lehető legtöbb archív információ hasznosuljon. Az eredmények alapján látható, hogy a WRB rendszerét adoptáló adatbázisokba a hazai archív talajadatok korlátozott mértékben ugyan, de beilleszthetőek. Megfigyelhető továbbá, hogy míg az egyes archív adatbázisok önmagukban csupán korlátozott információt nyújtanak a WRB számára, kombinációjukkal ez az információhiány jelentősen csökkenthető.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Borbély, István Sinkovics, Balázs Madaras, Zsolt Horváth, István Láng, and Miklós Kásler

A szerzők az emlőrák korszerű diagnosztikáján belül a nukleárismedicina-technikák szerepét tárgyalják, beszámolnak a Magyarországon jelenleg alkalmazott módszerekről és a jövőbeni lehetőségekről. Orv. Hetil., 2012, 153, 14–21.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Kristóf Dede, István Láng, Balázs Pörneczi, Gábor Mester, András Fekete, György Kőszegi, Tamás Mersich, István Besznyák, and Attila Bursics

Absztrakt

Bevezetés: A colorectalis májáttétek (CRLM) kezelésének egyetlen potenciálisan kuratív terápiája a sebészi resectio. A preoperatív/neoadjuváns kemoterápia mind a resecabilis, mind az ún. borderline resecabilis, mind az irresecabilis betegek esetében része lehet a kezelésnek. Beteganyag: Az Uzsoki Utcai Kórházban májresectióval kezelt CRLM-es betegek adatait elemeztük. Két csoportba osztottuk a betegeket: az A csoport kapott preoperatív kemoterápiás kezelést, a B csoport nem kapott preoperatív kezelést. Eredmények: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 128 betegnél történt kuratív célú májresectio CRLM miatt. 68 beteg (53%) kapott, 60 beteg (47%) nem kapott preoperatív kemoterápiás kezelést. A szövődmények tekintetében nem találtunk különbséget a két csoport között (p = 0,39). A median teljes túlélés 41 hónap volt. A progressziómentes (PFS) 3 és 5 éves túlélés 25%, a teljes (OS) 3 és 5 éves túlélés 55% és 31% volt. A kemoterápiás csoport (A) túlélését szignifikánsan rosszabbnak találtuk mind a PFS, mind az OS tekintetében (p = 0,014, p = 0,015) a B csoporthoz képest. Amikor az A csoporton belül a bevacizumabbal kombinált kemoterápiát kapott alcsoport adatait a csak citotoxikus kezelést kapott betegek adataival hasonlítottuk össze, szignifikánsan jobb PFS-értéket kaptunk a bevacizumab-kezelésben részesültek javára (p = 0,004). Következtetések: A colorectalis májáttétek sebészi kezelésével jó hosszú távú túlélési eredmények érhetőek el még nem szelektált beteganyagon is, az irodalomban közölt kiemelkedően magas túlélési eredményeket azonban beteganyagunkon még nem tudtuk igazolni. Amennyiben a preoperatív kemoterápiás kezelést bevacizumabbal kombináltan kapták a betegek, úgy a májresectiót követő túlélési eredmények az eleve resecabilis betegek túlélési eredményeivel egyezőek voltak.

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Rózsa Sándor, Hupuczi Ernő, Martin László, Birkás Béla, Hartung István, Hargitai Rita, Varga József, Láng András, Tiringer István, and Kállai János

Háttér

Az abszorpció mérésére a leggyakrabban a 34 tételes Tellegen Abszorpció Skálátalkalmazzák. Az önjellemző mérőeszköz széles körű elterjedtségének ellenére viszonylag‍csekély azon közlemények száma, amelyek a mérőeszköz részletes pszichometriai jellemzőinekfeltárására (pl. faktorszerkezet, skálák belső konzisztenciája) irányulnak.

Célkitűzés

Vizsgálatunk fő kérdésfeltevése az, hogy az abszorpció mennyire tekinthető önálló, látensdimenziónak, bontható-e további alfaktorokra, illetve az alfaktorokból képzett skálák milyen‍megbízhatóságúak, és mennyivel árnyalják a főskálán szerzett eredményeket. Kíváncsiakvoltunk arra is, hogy az 5-fokozatú Likert-skálás és a dichotóm válaszformátumok‍mennyire befolyásolják a mérőeszköz strukturális validitását és skáláinak belső homogenitását.

Módszerek

Az 5-fokozatú Likert-skálás válaszformátumú TAS-t összesen 1935hallgató töltötte ki, a dichotóm válaszformátumút pedig 399 személy. A mérőeszköz‍strukturális validitását feltáró és megerősítő faktorelemzések (pl. egyfaktoros modell, modellmásodrendű faktorral, bifaktoros modell), valamint parallel-elemzés segítségével‍vizsgáltuk. A kapott alksálák reliabilitását nemcsak a hagyományos módon (Cronbachalfa),hanem az általános faktor kontrollálása mellett is kiszámoltuk (hierarchikus omega,‍magyarázott közös variancia).

Eredmények

Az eredeti 34 tételes változatok (Likert-skálásés dichotóm válaszformátumú), illetve a feltáró faktorelemzések eredményei alapján rövidített‍23 tételes változat megerősítő faktorelemzései során egyértelműen a bifaktoroselrendezések adták a legjobb illeszkedési mutatókat és az általános faktor (főskála) megbízhatósága‍kiváló volt. Ezzel szemben az alkálák reliabilitása, az általános faktor kontrollálásamellett, már nem volt megfelelő. Az alkalmazható faktorok számának meghatározására‍a parallel-elemzés kiváló becslést adott, mind az 5-fokozatú Likert-skálás, mind adichotóm válaszformátum esetében az egydimenziós szerkezetet valószínűsítette.

Következtetések

A kapott eredményeink egyrészről alátámasztják azt, hogy az abszorpció egy látens pszichológiai változónak tekinthető, másrészről pedig a hagyományos statisztikaimódszerek korlátaira hívják fel a figyelmet, és a többféle módszer kombinált alkalmazásának‍hatékonyságát támasztják alá.

Open access