Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: István Szanyi x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Gerlinger, Krisztián Molnár, Nelli Nepp, István Tóth, Tamás Tóth, István Szanyi, Péter Bakó, and István Pap

Absztrakt:

Bevezetés: A subtotalis petrosectomia (STP) évtizedek óta ismert, de túlzott radikalitása és a hallásra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt a közelmúltig szinte feledésbe merült műtét a fülsebészet és az agyalapi sebészet határán. Az elmúlt évtizedben ez a beavatkozás számos előnye, valamint az új hallásrehabilitációs módszerekkel való kombinálhatósága miatt újra előtérbe került, hiszen számos problémás, a középfület érintő megbetegedésre nyújt végleges megoldást. Célkitűzés: Retrospektív klinikai tanulmányunkban a STP eredményességére kívántuk felhívni a figyelmet, hazai beteganyagon első alkalommal elemezve a műtét eredményességét, közreadva eddigi tapasztalainkat. Módszer: 44 betegünkön elvégzett 45 műtét adatait dolgoztuk fel. A sokrétű műtéti indikáció bemutatása mellett áttekintjük a műtét egyes lépéseit, elemezzük az audiológiai eredményeket – kitérve a különféle hallásrehabilitációs módszerekre is –, s elemezzük az előfordult komplikációkat is. Eredményeinket a nemzetközi szakirodalom tükrében is górcső alá vesszük. Eredmények: 44 betegünk közül 23 volt nő, 21 férfi. A betegek átlagéletkora 44,6 ± 20,5 év volt, átlagos követési idejük pedig 23 ± 16 hónap. Betegeink közül 25 (57%) korábban legalább két sikertelen fülműtéten esett át, 6 beteg (14%) a műtétet megelőzően már siket volt. A leggyakoribb indikáció a krónikus cholesteatomás otitis media volt. 13 betegen 14 cochlearis implantációt (23%) végeztünk, ezenfelül 6 alkalommal csontvezetéses implantátumot (BAHA) (14%) helyeztünk be; 2 betegnél (5%) kerekablak-VSB (Vibrant Soundbridge)-implantációra került sor. Komplikáció 11 betegünknél jelentkezett, ezek közül a leggyakrabban a liquorfistula (5 eset, 1%) és a sebszétválás (3 eset, 7%) fordult elő. Az audiológiai eredmények feldolgozására 3 betegünk adatai álltak rendelkezésre. Következtetés: A STP rendkívül hasznos műtéti megoldás számos, korábban jelentős problémát okozó fülészeti kórképben. Egyre növekvő népszerűségének hátterében az áll, hogy kombinálható számos modern, új hallásrehabilitációs módszerrel. Orv Hetil. 2020; 161(14): 544–553.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Orosz, Katalin Gombos, Péter Révész, István Kiss, József Pytel, Imre Gerlinger, and István Szanyi

Bevezetés: A mikro-RNS-ek a gének szabályozásán keresztül szerepet játszanak a daganatok kialakulásában. Célkitűzés: A szerzők a „cancer field” elmélet tükrében nemcsak magát a tumoros folyamatot, hanem annak környezetét is vizsgálva igyekeztek feltérképezni a meso- és hypopharynxlaphám-carcinomák mikro-RNS-mintázatát. Módszer: A szerzők által kidolgozott térképbiopsziás (1.: tumor, 2.: tumortól 1 cm-re, 3.: 2 cm-re és 4.: 3 cm-re) mintavételt követően 13 friss fagyasztott szövetből real-time quantitative polimeráz láncreakciós módszerrel határozták meg a mikro-RNS-expressziót. Eredmények: A miR-221 csak mesopharynxszövetekben, míg a miR-21, miR-143 és miR-155 hypopharynxdaganatokban mutatott szignifikánsan magasabb expressziót. A tumoros és a hozzá közeli mikroszkóposan ép szövet mikro-RNS-mintázata hasonló volt, míg a távoli ép szöveteké eltért a tumortól. Következtetések: A szerzők a mikro-RNS-expressziós mintázat alapján sikeresen különítették el a hypopharynx- és mesopharynxdaganatokat, valamint a tumor környéki szöveteket. A módszer jövőbeni jelentőségét az adja, hogy betekintést enged a szövetek epigenetikus szabályozásába, így a tumoros folyamat olyan korán fellelhető, amikor a sejt még fenotípusosan ép. Orv. Hetil., 2014, 155(27), 1063–1070.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Gerlinger, Péter Bakó, István Szanyi, Péter Móricz, Gábor Ráth, László Lujber, Krisztina Moric, and József Pytel

A vezetéses halláscsökkenést okozó otoscleroticus stapesfixatio műtéti megoldásának folyamatos fejlődése az elmúlt fél évszázad egyik fülsebészeti sikertörténete. A stapedectomia, illetve parciális stapedectomia mellett manapság a stapedotomia is elterjedt műtéti megoldásnak tekinthető. Cél: A minimálisan invazív lézerstapedotomia hazai bevezetése, tapasztalatok szerzése, valamint a műtéti halláseredmények és a posztoperatív komplikációk elemzése. Módszer: A szerzők közleményükben KTP-lézerrel asszisztált, Nitinol-pisztonnal végzett 14 esetük kapcsán ismertetik lézerstapedotomiákkal szerzett első tapasztalataikat. 2006 márciusa és 2007 áprilisa között 11 nőbeteget és 3 férfi beteget operáltak. A betegek átlagéletkora 42,2 év volt, 6 esetben bal, 8 esetben jobb fülön történt a műtét. A betegek átlagos követési ideje 9 hónap volt. Eredmények: A posztoperatív audiogramok értékelésekor az 500–1000–2000–3000 Hz frekvenciákat figyelembe véve a légvezetés átlagos javulása 21,5 dB volt. Ugyanezen frekvenciákon a csontlégközértékek átlagos javulása 18,7 dB volt. Kilenc hónap átlagos követési idő mellett az eddigi esetekben a műtéteket követően a betegek 85%-ában az átlagos csontlégköz < 10 dB, de valamennyi beteg esetében < 20 dB. Az átlagos légvezetés értéke egy beteg kivételével < 30 dB. Belsőfül-károsodásra utaló, a magashang-frekvenciákat érintő csontvezetéses romlást, facialis paresist nem észleltek. Következtetések: A szerzők tapasztalatai és az irodalmi adatok alapján a Nitinol-pisztonnal végzett lézerstapedotomiáknak számos előnyük van: 1) a piszton hurkának hőre aktiválódó memóriaeffektusa kiküszöböli az incus hosszú szárára két ponton történő rászorítás hátrányait; 2) a posztoperatív szédülés mértéke enyhébb, időtartama rövidebb, ezért az ápolási idő csökken; 3) a műtét költséghatékony, és minimálisan invazív; 4) a lézer alkalmazása minimális cochlearis traumát, vérmentes környezetet biztosít; 5) a protézis migrációja kiküszöbölhető, körülötte a granuláció mérsékeltebb; 6) magas frekvenciákon tartósan jó halláseredmény érhető el; 7) a komplikációk súlyossága, gyakorisága csökken, ezért a technika jó megoldás kevésbé gyakorlott operatőrök számára is; 8) problémás esetekben (arteria stapedialis jelenléte, obliterativ otosclerosis, úszó stapestalp, rendellenesen futó n. facialis a dobüregben, revíziós műtétek) is alkalmazható; 9) a halláseredmények interindividuális különbsége kisebb. – Eddigi kedvező tapasztalataik alapján a szerzők lézerstapedotomián átesettek hosszú távú követését tervezik nagyobb beteganyagon.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Gerlinger, Ildikó Végh, Nelli Nepp, István Pap, Péter Révész, Péter Bakó, István Szanyi, Tamás Rostás, and István Tóth

Absztrakt:

A pars petrosa cholesteatoma egy lassan növekvő, a temporalis csontot roncsoló, elhúzódóan tünetmentes kórkép. A diagnózis felállítása gyakran késlekedik, hiszen ritka volta miatt még a tapasztalt klinikusok sem gondolnak rá időben. A végső diagnózist jellemzően számos eredménytelen középfülsebészeti beavatkozás előzi meg. A modern radiológiai módszerek nemcsak a diagnózist, hanem a betegek hosszú távú követését is lehetővé teszik. Retrospektív klinikai tanulmányunkban a pars petrosa cholesteatomák sikeres műtéti kezelésére kívánjuk felhívni a figyelmet, hazai beteganyagon első alkalommal elemezve a műtéti megoldások eredményességét. Kezdeti tapasztalatainkat a nemzetközi irodalomból nyerhető adatokkal hasonlítottuk össze. 2015 januárja és 2020 januárja között 6 beteget (4 férfi, 2 nő) kezeltünk különböző lokalizációjú pars petrosa cholesteatomával. Valamennyi beteg a cholesteatoma lokalizációjának megfelelő agyalapi sebészeti beavatkozáson esett át. A betegek átlagos követési ideje 2,7 év volt. A betegek átlagéletkora 47 év volt. A leggyakoribb panaszok a halláscsökkenés, gennyes fülfolyás, szédülés, fülzúgás voltak. Egy beteg már a felvételekor a komplett facialis paralysis tüneteit mutatta. A Sanna-féle osztályozás szerint 2-2 betegünk szenvedett supralabyrinthaer, illetve apicalis, 1-1 beteg pedig masszív, illetve infralabyrinthaer pars petrosa cholesteatomában. Komplikáció sem a peri-, sem a posztoperatív időszakban nem fordult elő. Egy betegnél észleltük a residualis betegség radiológiai jeleit. A pars petrosa cholesteatoma diagnózisa és terápiája komoly nehézséget jelent még a tapasztalt klinikusok számára is. A korai diagnózist a nem jellegzetes tünettan ismerete és a modern képalkotó modalitások teszik lehetővé. A sziklacsontot roncsoló patológiás folyamat eltávolítására korszerű agyalapi sebészeti módszerek állnak rendelkezésre. Ezek a műtétek napjainkban kombinálhatók a modern hallásrehabilitációs módszerekkel. Orv Hetil. 2020; 161(43): 1840–1848.

Open access