Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: István Zapf x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: Annak ténye, hogy a vékonybél rendkívül érzékeny az ischaemiás/reperfusiós károsodásokra, indította el azokat az összehasonlító vizsgálatokat, ahol meleg és hideg ischaemia hatására a bél szöveti struktúrájában bekövetkező változásokat tanulmányoztuk differenciál pásztázó kalorimetriás (DSC) módszerrel. Anyag és módszerek: Meleg és hideg ischaemiás csoportokat hoztunk létre 1, 3 és 6 órás ischaemiás időkkel Wistar-patkányokon (n = 30). A bélszövetből mintát vettünk a laparotomia után (kontroll) és az ischaemiás periódusok végén. A DSC méréseket a bél mucosa- és izomrétegén, valamint a teljes bélfal mintáiban végeztük el. Eredmények: A DSC adatok megerősítették, hogy a meleg ischaemia idejének növelése fokozza a mucosa- és izomréteg károsodását. Az átalakulási hőmérséklet és a kalorimetriás entalpia eredmények alapján úgy tűnik, hogy a károsodás kisebb mértékű University of Wisconsin oldatban történő hideg tárolás esetén, de a bélszövet valamennyi rétegében bekövetkező termikus destructio jelzi, hogy jelentős károsodás áll fenn. Következtetések: Jelen munkánkban DSC technikával kvantitatív módon tudtuk kimutatni az ischaemia hatására a bélszövetben bekövetkező strukturális károsodásokat. Ez a termoanalitikai módszer alkalmasnak tűnik a jövőben további különböző stresszmodellek vizsgálatára.

Restricted access

Abstract

Melanoma malignum (MM) is a common type of skin cancer, and its incidence is increasing in the general population. We aimed to detect blood plasma components with differential scanning calorimetry (DSC) in 15 white adult MM patients, who had histopathologically diagnosed, operable cutaneous MM without any distant metastases. We observed that thermal changes (second T m, calorimetric enthalpy) in blood plasma showed correlation with tumor thickness and the extent of regional invasion. Further studies are needed to elucidate these relationships, but our preliminary work has provided DSC should be a new tool for the early diagnosis and monitoring of MM patients.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Zapf, F Tamás Molnár, István Benkő, Károly Kalmár Nagy, Zalán Szántó, László Pótó, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

A szerzők az utóbbi 5 évben operált colorectalis eredetű tüdő metastasisok sebészi kezelésének retrospektiv értékeléséről számolnak be. Megvizsgálják a colorectalis tumorok pulmonalis áttétképzésének sajátságait és a túlélést befolyásoló prognosztikus faktorokat, valamint összevetik saját tapasztalataikat a nemzetközi szakirodalommal.

2001 és 2005 között 33 betegen 37 műtétet végeztek. A betegek között 14 nő és 19 férfi volt, átlagéletkoruk 61.3 év (49–76 év). A műtéti típust, a betegségmentes időszakot (Disease Free Interval, DFI), az oldaliságot, az áttétszámot, a lokalizációt, a nyirokcsomó érintettséget, valamint a máj metastasisok jelenlétét vizsgálták lehetséges prognosztikus faktorként. A 37 műtét közül 20 szoliter, 17 multiplex elváltozás miatt történt. 25 esetben atypusos resectiot, 12 lobectomiát (melyből 1 sleeve resectio) és 1 esetben pulmonectomiát végeztek. 18 betegnél jobb, 9 betegnél bal oldali, és 6 betegnél kétoldali folyamatot operáltak. Hat páciensnél synchron ill. metachron hepaticus metastasis miatt máj resectio is történt.

A túlélést Kaplan–Meier módszerrel, a tüdő resectio időpontjától kezdődően számították. Az átlagos betegségmentes időszak 27.6 hónap volt. A teljes beteganyagra vonatkoztatott átlagos túlélés 28 hónap volt. Ha csak tüdő metastasis jelentkezett, a 3 éves túlélés 52% volt.

A colorectalis tumor utáni tüdőáttétek resectioja kedvezően befolyásolja a túlélést. A várakozással szemben, az operált szoliter ill. multiplex metastasisok (max. 7 metastasis) túlélési eredményei között nem találtak szignifikáns eltérést. A vizsgált beteganyagban a regionális nyirokcsomó áttétes betegek túlélése átlagosan 12 hónappal rövidebb, mint a nyirokcsomó negatív eseteké. A relatíve alacsony esetszám miatt a statisztikai következtetés korlátozott. A szakirodalom megfigyeléseivel ellentétben nem észlelték, hogy a 24 hónapnál hosszabb DFI után szignifikánsan hosszabb lenne a túlélés. A synchron ill. metachron májáttéttel rendelkező 6 beteg átlagos túlélése 10 hónappal rövidebb a többi betegénél, de az alacsony esetszám miatt ez nem bizonyító erejű. A vizsgált többi faktornak (lokalizáció, áttétszám, oldaliság) analízisük szerint nincs prediktiv értéke.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Zapf, György Tizedes, Gábor Pavlovics, Gyula Kovács, Endre Kálmán, Gábor Szalai, Erika Kövér, Róbert Farkas, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A műtét előtti onkológiai kezelés az előrehaladott emlőrákok mellett az utóbbi években a primeren operábilis esetekben is egyre nagyobb teret hódít. Retrospektív vizsgálatunk célja volt a primer szisztémás terápián (PST) átesett emlőtumoros betegek radiológiai és szövettani leleteinek kiértékelése az alkalmazott sebészi kezelés tükrében. Anyag és módszerek: Klinikánkon 2007 márciusa és 2010 januárja között 114 esetben előzte meg preoperatív kemoterápia az emlőműtétet, ebből 22 esetben a kezelés indikációja lokális irresecabilitas volt. 92 esetben az onkoteam a beteg fiatal kora, magas gradusú daganat vagy axillaris nyirokcsomó-metastasis miatt döntött a PST mellett. A betegek 6 ciklus 5-Fluorouracil-Epirubicin-Cyclophosphamid vagy Taxotere-Epirubicin kezelésben részesültek, melyet radiológiai kontroll, majd műtét követett. Vizsgálatainkban a preoperatív staging eredményeket hasonlítottuk össze a műtéti specimenből meghatározott patológiai staging eredményekkel. Eredmények: A PST után az operált betegek 17%-nál komplett, 21%-nál jelentős, míg 43%-nál mérsékelt regressziót értünk el. A preoperatív kezelésre 19%-uk nem reagált. A feldolgozás során észlelt T és N stádiumok csökkenése nem minden esetben korrelált egymással, illetve a PST-re adott radiológiai és hisztológiai válasz is eltérő volt. Konklúzió: Az alkalmazott PST a daganat méretének csökkentésére kifejezetten hatásosnak bizonyult, de a nyirokcsomóstátusz változása tekintetében kevésbé volt hatásos. A residualis DCIS miatt gyakran nem tudjuk annyira csökkenteni a resectio volumenét, mint amennyire a daganat méretének csökkenése azt megengedné.

Restricted access